Az Ujság, 1907. április (5. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-02 / 79. szám

. Sztrájkjaik most nem annyira bérmozgal­­mak, mint inkább politikai próbamozgó­­sítások. Ők csak addig számítanak a poli­tikában, a­meddig észrevétetik magukat. Képviseletük nincs, public­itásuk a pol­gári közvélemény orgánumaiban szintén nincsen. Ők tehát csak közvetve folyhat­nak be a közélet alakulásába s be is folynak, a sztrájkokkal. Szó sincs róla, s az ő szempontjuk­ból ez a taktika sikeresnek mondható. S ha mi koalícziós morállal foglalkoznánk, örülnénk a sikereknek. De minket nem érdekel az, hogy rohamukat az általunk is megostromlott új rendszer ellen veze­tik, mi főképpen azt látjuk ezúttal is, a­mit a koalíczió ellenzéki ostrománál is elítéltünk, hogy a politikai elvakultság nem szigeteli el a harc­tért közte és ellenfele között, hanem tatárjárásként végig pusztít az ország­ nem politikai javain is. Azért, hogy a koalícziós kor­mánynak nehéz legyen a helyzete, lelki­furdalás nélkül az ország produkc­iójára vetik magukat, melynek semmi köze a koalíczióhoz, sem más politikai rend­szerhez. A­hogy állítólag a román liberá­lisok kormánybuktatás czéljából rendez­ték a gyilkos parasztforradalmat, azon­­képpen rendezik a szoczialisták a sztráj­kokat koalícziógyű­löletből. Becsületes, önzetlen harczban az ország nem érezné meg a szoczialisták haragját a koalíczió ellen, s minden igazán alkotmányos ér­zületű politikai harcznak azokon a hatá­rokon belül kell maradnia, miket a parla­menti porond és az alkotmányos erő­viszonyok megszabnak. A koalícziónak nincs joga ezt a szoc­ialisták szemére vetni, de mi meg­tehetjük. A koalíczió ugyancsak a ká­rokra spekulált, miket az országnak szen­vednie kell az ő politikai harczuk követ­keztében. Általános sztrájk nélkül ők évek haladását lopták ki az ország fej­család van hivatva. Ez a természetes lege­­egészségesebb állapot. De ha nincs család, vagy ha ez köteles­ségének bármily oknál fogva meg nem felel­het, akkor a gyermek szenvedjen ? ! Vagy ha van ugyan családja, de rosszabb a gyermekre nézve, mintha nem is volna, ha testi és lelki fejlődésében veszélyeztetve volna éppen azok befolyása által, kik védel­mére hivatva volnának; ha csak erkölcs­telenséget és bű­nt tanul, ha testileg nyomo­rogva a biztos züllésnek van kitéve, akkor az államnak és a társadalomnak közbe kell lépnie, akkor pótolni kell a családot. Azokból az elhagyott, éhező, fázó gyer­mekekből, kiknek nem testi, sem lelki neve­lésével senki sem törődik, kik soha egy jó szót sem hallanak, mást mint szidást, Verést és nyomort nem ismernek, azokból a szeren­csétlenekből később minden rosszra fogékony, minden bűntényre képes emberek lesznek. Minél gyorsabb a fejlődés, minél nagyobb erőmegfeszítésre van szüksége az egyénnek, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, annál nagyobb a száma azoknak, kik gyermek­korukban elhagyatva, vagy egészen elpusz­tulnak, vagy elgyengülve és elzüllve lép­nek a felnőttek sorába. Életképes, erős, hasznos, a munkát ked­velő emberek helyett testileg-lelkileg beteg generácziók nőnek fel, melyek utódaiknak csak elkeseredettséget, embergyűlöletet hagynak örökségül. Teljesen eltekintve a fizikai befolyásoktól, óriási hatással van az életre a boldogan vagy szerencsétlenül töltött gyermekkor. Hogy legyen életöröme, lelki egyensúlya, emberszeretete annak, ki gyermekkora óta csak közömbösséget látott maga körül, kit senki sem hitre, sem munkára nem tanított fődési történetéből, csak azért, hogy a gyűlölt rendszer uralma tűrhetetlenné váljék. Ugyanazt a rettenetes zsarolást, melyet ők sikerrel alkalmaztak, alkal­mazza most a szoczializmus ellenük. Vájjon sikerül-e ? Minden attól függ, vájjon a koalíczió megtanulta-e már, miképpen kellett volna ellene védekeznie a régi rendszer­nek. Hogy félreveti-e a skrupulusokat, miket ez táplált; hogy tiszteli-e a tör­vényeket, miket felrúgott, mikor ő állt a barrikádokon. Mi mondjuk: ha a koalíczió a szoczializmussal meg akar küzdeni, hatalmasabbnak kell lennie, mint a szabadelvűpárt lenni akart. Tör­vényeket kell lábbal tipornia, formákat kell sértenie a lényeg kedvéért és jog­­biztosító meglevő törvények helyébe jog­­tipró új törvényeket kell alkotnia. Nem kerülheti ki, ha ki akarja kerülni a legsúlyosabb rázkódásokat. Van-e hozzá mersze és lelketlensége ? A jog és tör­vény teliszájú hirdetői végiglobogtatják-e az országon­­ a zsebkendőt ? A leg­nagyobb czudarság volna, mit csak kép­zelni lehet, de megnyugvással nézünk a további fejlemények elé : ők képesek lesznek mindenre. AZ ÚJSÁG Kedd, április 2. BELFÖLD.­ ­ A koalíczió értekezlete. A koalícziós pártok szerdán, április harmadikán este hat órakor a függetlenségi pártkör helyiségében közös értekez­letet tartanak. Az értekezlet tárgya a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat, a Bécs és a nemzetiségek. A mérsékelt nyil­vánossággal megjelenő Gross-Oesterreich czímű osz­trák lap egy levelet kolportál, a­melyet állítólag magyarországi román kézből kapott . A levél a hatalom központosításának lehetőségét fejtegeti, a­mit a nemzetiségek mindig szívesen mozdítottak elő, noha Bécs részéről ezért megfelelő hálában nem részesültek. A nemzetiségek e miatt némi­képpen idegenkednek Bécstől s a helyes politika soha és kinek műveltség hiányában még a filozófia problematikus vigasza sem jutott! Pedig sok esetben a szeretet egy-egy me­leg­ sugara is elegendő lett volna lelkében legalább egy kis fényt megőrizni, mely sötét újján kísérhetné. Születésétől fogva egészen rossz gyermek kevés van; a családi otthon elszegényedése és szétbomlása, melyet a rossz lakásviszonyok, élelmiszerek drágasága, mun­­kaközvetítés hiánya, azután betegség, munka­­képtelenség és nagy mérvben Magyarország egyik legnagyobb veszedelme, az alkoholizmus segítik elő és előzik meg rendesen a család és ennek folytán a gyermek züllését. A helyes gyermekvédelem már ezen előző bajokkal kell hogy számolj­am ; ha lehetséges, első­sor­ban a családot mint olyant kell megmenteni ! Preventív intézkedésekkel tetemesen csök­kentheti azok számát, kik később fogházak­ban vagy javítóintézetekben többe kerülnek az államnak egy év alatt, mint kétszer annyi megmenthető gyermek tartása és nevelése. Belátta azt minden czivilizált állam, köteles­ségének ismerte el minden társadalom, mely etikai és humánus szempontokon kívül saját érdekeit és jövőjét biztosítani akarja. Belá­tta azt a magyar állam és társadalom is. Van ma már állami és társadalmi gyermekvédelem ! Az állami gyermekvédelmi rendszer és működés részleteivel ez alkalommal nem fog­lalkozhatunk, csak röviden említem, hogy körülbelül 32.000 elhagyottnak nyilvánított gyermekről gondoskodik és az eddig a Fehér­­kereszt-egyletek által pártolt lelenezügyet tel­jesen magáévá tette. Mióta az állam hivata­losan gyermekvédelemmel foglalkozik, sajnos, a nagyközönség nagyobb része azon hiszemben él, hogy már most tulajdonképpen nincs szük­ség a társadalomra. Pedig nem így van; attól eltekintve, hogy az állam csakis bizonyos paragrafusok alá besorozandó gyermekekről gondoskodik, nehézkesebb bürokratikus appa­rátusánál fogva természetszerűleg nem ter­jesztheti ki működését sok oly irányban, hol fontos intézkedések szükségesek , kivált bizo­nyos esetekben — és azok a gyakoriak, hol a segítség úgyszólván rögtönözve alkalmazandó — sem praktikus, sem humánus okokból nem is volna helyes az államot igénybe venni. A prak­tikus keresztülvihetetlenségtől teljesen elte­kintve, azonkívül etikai szempontokból ítélve sem volna kívánatos, hogy az állam minden olyan terhet magára vállalna, mely eddig, sajnos, csakis túl kis mértékben nyugtalanítja a társadalom lelkiismeretét. Szoros kapcsolatban, egymást kiegészítve kell hogy az állam és a társadalom működése haladjon, nemcsak az állam hatalmát, de a társadalom szívét is kell érezni. A társadalmi gyermekvédelem egyletek működésében és magánosok jótékonyságában nyilvánul. Alig van a gyermekvédelemnek olyan neme, melynek nyomát nem látnánk valamelyik egye­sület alapszabályaiban érintve, de azért még korántsem terjedt ki a jótékonyság minden térre, hol égető szükség volna reá. Látjuk, hogy némely szimpatikusabb ágát a gyermek­­védelemnek több egyet karolta fel, míg más irányban egyáltalában semmi sem történik. A közönség, még az is, mely érdeklődik, maga sem tudja jóformán, mi volna a leg­sürgősebb teendő, hol és hogyan kellene se­gíteni, hogy ne csak jótékonyságot, de vé­delmet gyakoroljunk. Annyiszor halljuk, hogy a közönség már túl van terhelve egyleti tagsági díjakkal és gyűjtések által. Igaz, hogy az, kiben a jó­té­­konyságnak egy kis hajlamát észreveszik, tényleg nagyon igénybe van véve és több­ a hatalmi központosítás czéljából az volna, ha az osztrák a magyarországi nemzetiségek meg­nyerésére törekednék. — Bár mi románok sem vagyunk megelé­gedve, —■ írják ezeknek előrebocsátása után — mert Bécs bennünket is kiszolgáltatott a magyarok kénye-kedvének, mégis mi mért most is Becseset tartunk. De az elidegenedés nálunk is mind nagyobb és nagyobb arányokat fog ölteni, ha Bécs nem viseli gondunkat és meg nem védelmezi vagyo­nunkat, kultúránkat és nagy létszámunkkal már megszerzett jogunkat az önállóságra. Hogy ez az elidegenedés el legyen kerülhető és hogy a jövőben is Bécs barátai maradjunk, el kell bennünket önkormányzatilag különíteni, vagyis Erdélyt és a körülötte levő tömör románság által lakott vidéket autonómiailag szeparálni kell. Ha ez bekövetkezik, akkor Bécs eléri szándékát, a központosítást, különben nem ! — Választás. A szakcsi kerületben csütör­tökön lesz a pótválasztás. Hainrikffy független­ségi képviselőjelölt támogatására Dombóvára ér­keztek Ábrahám, Dobrovits, Szúnyog és Weber képviselők és bejárták a kerületet. A néppárt részéről Huszár Károly érdekében csak Hencz Károly néppárti képviselő korteskedik, de az egész kerület papsága Huszárt támogatja.­­ A sajtóreform. Günther Antal igazságügy­miniszter a sajtóreform dolgában tervezett ankétet ebben a hónapban fogja összehívni.­­ Az alkotmány biztosítékok. A kormánypárt ismét az alkotmánybiztosítékokkal­­ fenyege­­tődzik. Azt a hírt adatja közre, hogy az »alkot­­mánybiztosítékok« első sorozata: a hatásköri összeütközés szabályozásáról, az állambíróság szer­vezéséről és végül a kúriai bíráskodás meghosz­­szabbításáról szóló törvényjavaslat már legköze­lebb a Ház elé kerülhet s még a tavasz során tárgyalás alá is vétethetik. Hogy mennyiben neve­­zendők ezek alkotmánybiztosítékoknak, arról nem szól a híradás. A második sorozat, továbbá a választójog reformjának előadói munkája is őszre marad.­­ Magyarok és szerbek. Újvidékről táviratoz­tak . Az újvidéki radikális szerbek ma elhatározták, hogy Teisud Arvéd országgyűlési képviselő fogad­tatásában részt vesznek. A népgyűlésen szónokuk kifejti majd a magyarokkal való egyetértést, de ők

Next