Az Ujság, 1907. június (5. évfolyam, 143-155. szám)
1907-06-16 / 143. szám
Vasárnap, június 16. AZ ÚJSÁG BELFÖLD. Az erdélyi birtokrendezés. Günther Antal igazságügyminiszter ma törvényjavaslatot terjesztett be az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár-vidék területén a birtokrendezésről, arányosításról és tagosításról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről. A javaslat tizenhét szakaszban intézkedik a tagosítás különféle módjáról. A törvényjavaslatot még Polónyi Géza volt igazságügy miniszter kezdeményezte, m a Széll Kálmán és a Jelzálogbank. A lapunk mai számában említett hír különféle kombinácziókat szült politikai körökben. Ami a tényállást illeti, a kérdés alkalmasint Paksban dől el, ahol a Jelzálogbank és a bécsi Unionbank érdekeltségei tárgyalnak. Ami azonban azt a híresztelést illeti, hogy Széll Kálmán, ha visszatér a Jelzálogbankhoz, oly módon jut állásba, hogy az inkompatibilitás esete be ne álljon, az komoly parlamenti férfiaknál megütközést keltett. Arról van ugyanis szó, hogy a Jelzálogbanknál kormányzói állást kreálnának s mivel az inkompatibilitási törvény bankkormányzóról nem intézkedik, Széll megtarthatja mandátumát. Ezt a kibúvót, mely voltaképpen a törvény kijátszása volna, csak olyasvalaki eszelhette ki, aki Széll Kálmán törvénytiszteletét lebecsüli és azt imputálja neki, hogy a törvény szellemét kijátszani képes. Szélinek sem politikai múltja, sem karaktere nem jogosít fel senkit ily imputáczióra. gáncsvetésben utazó indítványos tábor számíthatott. A függetlenségi pártnak hétfőről szerdára halasztott konferencziája — amint a pártvezetők beavatottjai suttogják — az egész politikai helyzetre kiható döntéseket hozhat, a melyek közül Apponyi Albert grófnak szánják a legelőbb való szerepet. Hogy ez a szerep, amely, hír szerint, az alkotmánybiztosítékok nyomatékos megsürgetését is czélozza, milyen keretet ölt, azt ma még csak azokkal a következményekkel próbálták megvilágítani, a melyeket Apponyi grófnak a szabadelvű párt kötelékében a nemzeti aspirációkra vonatkozó kezdeményezése provokált. Más oldalról is bajt támasztott az inditvány-áradat. Andrássy Gyula gróf lapja ma alaposan ráront az indítványozókra is, a kormányra is. — Nem szólunk magukról az indítványokról, — igy habár kikivánkozik az emberből, ha százszor kopott közhely is, hogy a mi jó bennük, az nem uj, s a mi uj, az nem jó, s fejetlenségükben s rendszertelenségükben bomlasztó méreggé vadulnak a jobb adalékok is. Az egész história nem komoly. Ám éppen ebben áll, egyéb vonatkozásban, a komolysága; abban, hogy az ország, a parlament és a többség legnagyobb, magában is többséget tevő pártjának vezetése mókákban és kortesjátékokban válik fejetlenné és gazdátlanná, s ezzel az ország, a parlament, a kormányzás és a politika. Az ország e peretben nem tudja, hogy ki a miniszterelnök : Wekerle Sándor-e vagy Nagy Emil ? A függetlenségi párt nem tudja, hogy kik a vezérei. Vájjon a vezérek tudják-e ? A képviselőház nem tudja, hogy a királyi kinevezéssel alakult kormány-e a vezetője, vagy a saját kegyelmükből kormányba állt képviselők. Várjon a kormány tudja-e! Ha tudja, miért nem mutatja meg, ha nem tudja, miért nem kérdi meg ? S tudja-e, látja-e felelősségét nemcsak a királylyal s a parlamenttel, de a mindezek felett álló történelemmel szemben. Botrányos választás. Gernyeszegen ma volt a képviselőválasztás, Désy Zoltán államtitkár hivatalos és Malonyay Dezső nem hivatalos jelölt között. A választók már hét órakor gyülekeztek Malonyay Dezső kortesei, Róna Miklós és Boda Jenő a katonai kordonnál várták Désy Zoltán választóit s Keserű Béla főszolgabíró felszólította őket, hogy távozzanak el a kordontól.ják meg egymást, mert ez kényelmesebb és kevésbé veszedelmes. De nem kevésbé buzgón gyilkolják egymást, mint valaha, mert egy kisebbségnek a kényelme legalább is ugyanannyi, vagy talán sokkal több embernek az életébe kerül, ó, az emberölésnek számtalan módja van ! . . . de nekem legjobban tetszik a legegyszerűbb mód : a parahéliummal. Aztán meg a többi, ravaszabb módot én már nem igen tudnám megtanulni. Rágyújtott egy czigarettára, aztán így folytatta : — A társadalmi élet csak emberalakú fenevadak küzdelme, amelynek a jelszava az, hogy : »inkább én öllek meg téged, mint hogy te ölj meg engem !« Ez látszóan igen ártatlan formában történhetik, de azért, mégis csak gyilkosság marad. Minél több az igényed és minél jobban kielégíted az érdekeidet, annál inkább, annál többszörösen gyilkos vagy. Én eddig csak áldozat voltam , de nem látom át, mért ne csinálhassam én is ugyanazt, amit a többiek ?! Aki beéri azzal, hogy örökre csak áldozat maradjon , az csak a gyöngébb állat, az ostobább állat, az alsóbbrendű állat. Tudok én erősebb állat is lenni , majd megmutatom. Nem akarok azzal a megalázó tudattal szállni a sírba, hogy alsóbbrendű lény voltam, amely csak áldozatául szolgálhatott az erősebbeknek, a felsőbbrendűeknek. Mindössze egy életem van ; azt akarom, hogy ez egész élet legyen , és addig nem egész az életem, amíg nem éltem. Aztán meg már nagyon szomjazom ezt az engem megillető erkölcsi elégtételt, ezt a gyönyörűséget, mert gyűlölöm az embereket. Gyűlölömőket, mert mindig csak tapostak rajtam, mindig csak félrelökdöstek, oldalba lökdöstek, mindig csak kizsákmányoltak, mindig csak megrugdostak. Boszút akarok állani. Egy— Nem megyek — válaszolta Boda. — Felszólítom az urat, hogy távozzék onnan ! — Én innen el nem megyek az Istennek se ! — kiáltozta Boda s aki idejön, lelövöm! Óriási kavarodás támadt. A Désy-párt kortesei áttörték a kordont s Boda felé nyomultak : — Le kell ütni a kutyát! Fogjátok meg ! — kiabálták. Ekkor közbevetette magát a csendőrség és a katonaság, kicsavarták Boda kezéből a revolvert s kimentették Bodát és Róna Miklóst. Ez volt a bevezetése a botrányok sorozatának, a java azonban csak ezután következett. Az elnök nyolcz órakor nyitotta meg a szavazást s kiderült, hogy nincs választási lista. A választást egy órára fel kellett e miatt függeszteni, s megindult a lázas keresés az elveszett lista után, mely azonban egyáltalán nem került meg. Óvást emeltek ekkor, aztán két órára függesztették fel a szavazást, miközben azután a központból előkerítettek egy választói listát. A választáson jelen volt tizennyolcz képviselő Andrássy gróf belügyminiszterhez táviratot intézett, melyben kérik, hogy Nagy alispánt sürgősen függeszsze fel. Tizenkét órakor kezdődött meg újból a szavazás és a záróra leteltével Désynek 411, Malonyaynak pedig 226 szavazata volt s igy Désy államtitkár pártja győzött. Székelyek a kormánynál. Mintegy háromszáz tagból álló küldöttség tisztelgett ma a képviselőházban a földmivelési és a kereskedelmi miniszternél, a székely erdőbirtokok rendezését kérve. A küldöttséget Nagy György, Brázay Zoltán, Kovácsy Albert, Simkó József és Sümegi Vilmos képviselők vezették s a deputáczió tagjai között voltak Orbán Ottó báró földbirtokos, Mezey Mihály, ditrói közbirtokossági elnök, Vákár Arthur, lapszerkesztő, Bartha Ferencz, Kászoni Bagoly Mihály kézdiszentkereszti, Nagy Antal csikszentmártoni és Császár Károly miklósvári lelkészek. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter elmondotta, hogy az arányosítási és tagosítási törvényjavaslatot ma már benyújtotta a kormány , nek meg kell fizetnie azért, amit a sok ezer vétett ellenem. Azért elhatároztam, hogy ezentúl nem rugdostatom magamat többet, hanem megkeresem azt az embert, akinek meg kell lakolnia a többinek a képviseletében. Majd kiválasztok egy ilyet. Valakit, aki az utczán nekem jön, azzal a hallgatag, szemtelen követeléssel, hogy : én legyek az, aki kitér, mert ő erősebbnek tartja, magát nálam, tehát ő nem tér ki. Valakit, akinek arczán már messziről látni, hogy bőségesen kiérdemelte a nemezist. Nem térsz ki, kutya ? ! Én térjek ki neked, mert te erősebb vagy, nagyobb úr vagy ? ! Akkor hát elő a parabellámmal ! Belé mind a hatvannégy golyót ! Mind a hatvannégyet, mert ami biztos, az biztos ! — De hiszen Richárd bátyám a törvény embere és igy tudja, hogy . . . ! — nyögtem kínomban, mert csak igen-igen szelden mertem vitatkozni vele. — Eh, fiam, az én életem már úgy sem élet és azért a gyönyörűségért, hogy egyszer visszaadhassam valakinek, amit a többiek elnyelettek velem, szívesen megyek a dutyiba, vagy szívesen meghalok. Elhallgatott és én nem tudtam mit mondani. A szemem majdnem kiugrott üregéből, úgy néztem. — De el ne árulj ! — folytatta, aztán. — Neked elmondtam, hogy legyen valaki, aki megérti, miért öltem meg egy ismeretlen embert. Nagy hitványság volna, ha elárulnál és hiába tennéd, mert ebben az esetben mindent letagadnék. Azt mondanám, hogy ezt a beszélgetésünket csak álmodtad és az lehet, hogy parabellumot hozattál, de az hazugság, hogy az én számomra. Nem láttam, nem tudok róla , koholtad az egészet. Álmodtál vagy őrült vagy. Ó, vigyázni fogok magamra, mert 1. Szentesített törvények. Az Új Országos Törvénytár ma megjelent száma a következő újonnan szentesített törvényeket közli: XXIX. törvényczikk. A m. kir. államvasutak és a m. kir. posta- és távirdaintézet részére beszerzendő forgalmi eszközök, valamint a m. kir. államvasutak állomásain és vonalain szükséges beruházások költségeinek fedezéséről; XXX. törvényczikk. A Sopron— kőszegi helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában. — A kormány és az indítványok. A képviselőház indítvány özöne, úgy látszik, sokkal nagyobb jelentőségű következményekkel járhat, mint a minőkre a pártbontásban, avagy éppen Meg lesz az, alaposan. — Ülj le, — szólt — elmagyarázok neked mindent. Bízom benned, hogy nem fogsz elárulni és nem hiúsítod meg a tervemet. Ez a legnyomorultabb hitszegés volna, amelyre téged nem tartalak képesnek . . . mert nekem ezzel az egygyel még tartozik az élet. Beleájultam a mögöttem lévő karosszékbe. Inkább félholt voltam, mint eleven. Sohase tudom megérteni, hogy bár csak félig-meddig lehettem magamnál, mégis minden szava belevésődött az emlékezetembe. — Látod, fiam, — kezdte, szelíden mosolyogva, mint máskor — ölni, az nem nagy dolog ; ölni , természet rendje ; az egész élet csupa gyilkosság. Az állatok megölik egymást ; a legtöbben abból élnek, hogy megeszik a kisebb álladokat. Az emberek megölik és megeszik az állatokat; megölik és megeszik egymást is. Emberhússal ugyan már csak a kannibálok élnek, mert az emberhús nem lehet valami különösen ízletes, de csakis ezért, mert ha különösen ízletes volna, hidd el, hogy a finomabb vendéglőkben emberhúst is lehetne kapni. De ha az emberhús-evés ki is ment a divatból, mert jobb táplálékot fedeztünk fel, maga a gyilkosság mindig általános volt és mindig általános marad. Régente sokan voltak, akik pusztán az éles gyönyörűségéért is öltek. Voltak olyan emberek is, akik érzéki élvezetet találtak az ember vér látásában és számtalan embert áldoztak fel ennek a gyönyörűségüknek. Az emberiség fejlődő öntudatossága kiküszöbölte, lehetetlenné tette az ilyen szenvedélynek kielégítését, de azért az emberek ma is nyakra-főre gyilkolják egymást, ma is hűségesen utánozzák a természetet, amely egyre, szünettelenül öl, gyilkol. Csakhogy ma az emberek már ritkábban ölnek fegyverrel, inkább másképpen gyilkol .