Az Ujság, 1907. június (5. évfolyam, 143-155. szám)

1907-06-30 / 155. szám

e jogot kiküzdjék. Üdvözli a német elvtársakat, a­kik megmutatják, hogy ők is nemzetközi szo­­czialisták, a­kik együtt tartanak a forradalom és fejlődés összes katonáival. Együtt érezhetnek a külföld proletárjaival, a­kik harczrakész seregei a társadalom leghatalmasabb mozgalmának, a forradalmi szocziáldemokrácziának. Grossmann Miksa megköszönte a beszédet s átadta a szót Teszársz Károlynak, a­ki a magyar­­országi szocziáldemokrata párt központi vezető­sége nevében üdvözölte a kongresszust. Baron Ede keményen megtámadta a magyarországi szocziáldemokrata párt központi vezetőségét azért, hogy nem fordít semmi gondot a nemzetiségi munkások szervezésére. Kalmár Henrik nem mondhatja, hogy elnyomják a pártban a némete­ket, de bizonyos, hogy nagyon keveset törőd­nek velük. Délután a szervezkedés és agitáczió kérdését tárgyalták. Kittel Ferencz előadó határozati javas­latot terjeszt elő, a­melyben a szervezkedés módo­zatai részletesen körül vannak írva. Grossmann Miksa indítványára kimondották, hogy vita nélkül elfogadják. Majd a választói jog és a nemzetisé­gekre vonatkozó napirendpontot tárgyalták. Sachs József előadó kifejti, hogy a proletárságnak érdeke, hogy a nemzetiségek ne legynek elnyomva s ezért támogatni kell s megvédeni a parlament brutali­tásai ellen. Határozati javaslatot terjeszt elő, a­melyről megindul a vita. Ennek során felszólalt Pemerstörfer képviselő is. Este’ Pemerstörfer újabb beszédet mondott, a­melyben fejtegette az általános választói jog szükségességét. írói és művészi tulajdon. Páris, június végén. •Az írói és művészi tulajdont illető kérdések Francziaországban egy régi, még 1866-ban, a császárság idejéből származó törvény által vannak rendezve, melynek főbb intézkedései szerint az író halála után utódai még ötven évig megtartják művei tulajdonjogát, azontúl­ pedig , összes iro­dalmi és ■ művészi termékei köztulajdonba men­nek át. Ezen elavult és igazságtalan törvény hatá­lyon kívül helyezése,­lletőleg megváltoztatása dolgában a vitatkozás az Írók és művészek közt évek óta tart és a kérdés megoldásának legfőbb akadálya különösen abban áll, hogy az Írók és művészek közt az erre vonatkozó vélemények igen eltérők és hogy maguk az érdekeltek nem tudnak jogaik és kívánságaik rendezési módjáról egymás közt egyetértésre jutni. Musset, Beranger és Sue művei ez idén men­nek át köztulajdonba, a­mi a kiadóknak meg­adja a jogot, hogy e jeles költők­ műveit tetszés szerinti formában és mennyiségben kiadhassák, a nélkül, hogy az örökösök a kiadóktól bármi természetű illetményt vagy járandóságot követel­hetnének. A telekbirtokos, ki saját területén házat épít, a fennálló törvények szerint összes jogait átruházhatja örököseire. Ezen örökség utódról - utódra átszállhat addig, míg a ház fennáll és azután is a telek még mindig a jogutódokra megy át. Az író és művész, ki a természettől örökölt tehetségével nagy fáradsággal, sokszor nélkü­lözések közt irodalmi műveket teremtett, nem bir azon joggal, hogy unokái és azok­ utódai részére munkája gyümölcsét biztosíthassa. A franczia kormány az Írók társasága kéré­sére végre megígérte, hogy a kérdés­re vonatkozó törvényjavaslatot elkészítteti, de az érdekeltek által tájékoztatva szeretne lenni arról, vájjon az írói és művészi tulajdonjog örökös vagy korlátolt időtartamú legyen-e ? Kétséget nem szenved,­ hogy az irodalmi ter­mék épp oly jogtárgy, mint bármely más tulaj­don. Sokan ugyan kifogásolják, hogy az irodalmi és művészi termék eredete és értékesítési módja más megítélés alá­­tartozik, mint más közönséges tulajdon, különösen azért, mert az írói tehetség és zsenialitás nem önmagától fejlődik, hanem él­vezi a megelőző századok által gyűjtött műveltség és tapasztalat gyümölcsét, felhasználja az elmúlt kor nagy írói és szellemei tradíc­ióját, érzelmeit, képleteit és példáit és ezért természetesnek látszik, hogy a modern író is meghatározott idő múlva a közérdek oltárára szintén ingyen hozza az általa művelt, terjesztett, tökéletesített eszméket, érzel­meket és tradíc­­iókat. E kifogás nem állja meg a helyét, mert ugyan­azt az érvet minden más tulajdont alkotó jogtárgyra is lehetne alkalmazni. Az iparos felhasználja az emberiség haladása által teremtett és tökéletesí­tett gépeket, szerszámokat és fogásokat, a gazda szántóföldjén élvezi a századok fejlődése által­­ létrehozott tapasztalatokat. Az orvos, az ügyvéd, a mérnök az ismert és ismeretlen tudósok tapasz­talatain építik fel tudásukat és azért mégis szor­galmukkal, tehetségükkel és munkájukkal szer­zett tulajdonukról ők és örököseik, minden meg­szorítás nélkül szabadon rendelkeznek. Az irodalmi mű talán az egyedüli termék, mely az emberi hala­dást felhasználja a nélkül, hogy a közgazdagságot csökkentené. A gőzgép minden mozgásával keve­sebb kőszén marad a világon, de egy jó könyv megjelenése által a természetben nem lesz keve­sebb regényes táj, bölcsészet és szépség. Ha vala­mely tájképet lefényképeztetnek, az eredeti tájkép nem változik azért, mert új fénykép keletkezett. Az író agya a fényképészeti lemez, a tehetsége ama gazdasági érték, melyért nem követelhetünk na­gyobb járandóságot vagy adót, mint az énekes hangjáért, az ügyvéd szónoki tehetségéért, vagy az orvos tudományáért. Mindazonáltal vannak szempontok, melyek szükségessé teszik, hogy­­ az irodalmi tulajdon, ne állíttassék más anyagi természetű tulajdonnal egy kategóriába. Az író és művész terméke két részből áll : az egyik, mely a munka szükségének, a mindennapi keresetnek és utódai helyzete bizto­sításának megfelel; erre az írónak és művésznek épp oly­ szüksége van, mint a társadalom minden más munkájának. A másik azon kívánsága,, büszke­sége és vágya, hogy korára, környezetére és polgár­társaira befolyást gyakoroljon, eszméket propagál­­jon, haladást, előmenetelt teremthessen és dicső­séget szerezzen. E vágy és büszkeség kell hogy minden anyagi érdektől ment maradjon. Az állam­­férfiú, ki országát híven szolgálta, a tábornok, ki hazáját megmentette, dicső cselekedetei és elért eredményei jutalmául részesülhet közbecsü­­lésben, népszerűségben és anyagi jutalomban is, de Shakespeare, Moliére, Petőfi és Kossuth élet­működése az országnak, világnak, a tudomány­nak és a közjónak oly érdemét is foglalja magá­ban, melyet pénzértékben kifejezni nem lehet. •XX. írói tulajdonjog tartamának megítélésénél fontos szerepet játszik azon körülmény is, hogy a köztulajdonba jutott írói termékért a kiadó többé semmiféle járandóságot nem fizet és így önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy bizonyos idő elteltével miért legyen a kiadónak joga az elmúlt író művei eladásánál anyagi előnyöket sze­rezni, mikor a költő szegény utódai már nem kapnak semmit. A kiadó további jövedelme azért jogosult, mert az irodalmi művet újra kinyomatja, hirdeti és kínálja, a könyvkereskedőnek jutalékot fizet", tőkéjét koc­káztatja, tehát e jövedelemnek az írói tulajdonjoghoz semmi köze nincs. Ehhez járul még, hogy a­mikor az írói mű a köztulaj­donba megy át, a kiadónak a szabad verseny hátrányaival is kell számolnia, mert ugyanazt­ a munkát akárhány vállalkozó is kiadhatja , a nagyközönségnek azonban mindig van haszna belőle, a­mennyiben sokszor potom áron olyan munka birtokába jut, melyet azelőtt csak gazdag emberek nagyobb áldozatok árán szerezhettek meg.­ Tagadhatatlan, hogy itt a szocziálizmus bizo­nyos nemével állunk szemben, mely első tekin­tette "jogosulatlannak látszik, mert ugyanezt az érvet egy szép magánkönyvtárra vagy képtárra, magánbirtokra vagy a milliomos vagyonára is lehetne alkalmazni, melyekről pedig nem követel­jük, hogy ötven év múlva a tulajdonos halála után köztulajdonba menjenek át. A könyvkiadás ki­adásokat és bevételeket feltételező üzlet, melynek haszna lényegesen befolyásoltatik a szerző­ hírneve és a munka természete által. A kiadó szívesebben nyomatja ki a még élő Rostand műveit, melyekből évenként százötvenezer példányt tud eladni, habár a szerző járandóságai még fizetendők, mint a köz­tulajdont tevő Moliére munkáit, melyekért szer­zői járandóság ugyan már nem jár, de melyekből nagynehezen ha száz példány fogy el évenként, mert Moliére már mindenkié és van húsz­­ kiadó, kinél megszerezhető. De ha a kiadó Moliére kiadásával, mikor az utódoknak semmit sem fizet, már rossz üzletet csinált, kérdés, vállalkoznék-e valaki e remek­művek kiadására akkor is, ha ezenkívül még az utódoknak járandóságot is kellene juttatnia és nem jelentene-e ez annyit, mintha az ország nagy és dicső költői feledését elősegítenék­­.­ Ezért lehetetlen, hogy az írói tulajdon más tulajdonnal egy kategóriába állíttassék és örök időkre a szerzőnek biztosíttassák. Az írói járandó­ság bizonyos idő után való megszüntetése elősegíti az olcsó kiadásokat, megkönnyíti a kiadó vállal­kozását és mint a művelődés hathatós­ tényezője, gazdagítja a köztudást és a szép és nemes iránti értéket. A franczia új törvény az irói tulajdonjogot a szerző halála után száz évig akarja még biztosí­tani. De ebben is bizonyos­­igazságtalanság mutat­kozik. Hugo Viktor például nyolc­vanhárom éves korában halt meg és életében hatvanöt éven át irói tulajdonjogot élvezett; ha ehhez még halála után ötven évi tulajdonjogot hozzáadunk, kitűnik, hogy e nagy költő és utódai összesen száztizenöt éven át élvezték működésének anyagi hasznát. Maupassant negyven éves korában halt meg ; életében tizenöt éven át élvezte munkái tulajdon­jogát. Ha ehhez még a halála utáni ötven évet hozzáadjuk, Maupassant irói tulajdonjoga összesen hatvanöt éven át van biztosítva. A fiatalabb kor­ban elhalt iró, ki rövidebb élettartamában keve­sebbet is produkálhatott, határozottan hátrány­ban van és azért jogos azok kívánság, hogy ne az iró halála, hanem a munka első megjelenése legyen az az időpont,amelytől kezdve a száz vagy százötven évi tulajdonjog élvezete számíttassék. Arányi Miksa dr. _________AZ ÚJSÁG_________ . .­ .................­­ Vasárnap, június 30. AZ ÚJSÁG Július 1-től új előfizetést nyitunk Az Ujság­ra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek előfizetése most lejár, méltó­zhassanak az előfizetés megújításáról idejekorán gon­doskodni, hogy a lapot akadály­talanul küldhessük tovább. Az Újság előfizetési ára: Egy hónapra ...... 2 kor. 40 f. Negyedévre ...... 7 kor. 0 f. Félévre....................14 kor. — f. Egész évre ...........28 kor. — f. Fran­cziaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olasz­ország, Dánia, Skandinávia és a balkán államot" terü­letére : Egy hónapra ...... 5 frank ( 5 kor.) Negyedévre___... 15 frank (15 kor.)

Next