Az Ujság, 1907. július (5. évfolyam, 156-181. szám)
1907-07-11 / 164. szám
Csütörtök, július 11. AZ ÚJSÁG HÍREK. Nagy milliós öngyilkos lett. A magyar sajtónak egyik kiváló, becsületben és érdemes munkában megőszült tagja, Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság volt szerkesztője ma délelőtt kilenczedfél órakor a Kaplony utcza 9. számú házban lévő lakásán főbe lőtte magát és meghalt. A hatvanhét esztendős ember öngyilkosságának okát határozottan nem tudják. Nem hagyott hátra semmi írást, amelyből meg lehetett volna tudni, mi bírta rá kétségbeesett tettére. Valószínű azonban, hogy régi kóros betegsége keserítette el annyira, hogy önkezével vetett véget életének. Nagy Miklós, a kedves öreg úr, a kit Magyarország írói világa és intelligencziája, mint a Vasárnapi Újságnak 38 éven keresztül volt szerkesztőjét megszeretett és nagyrabecsült, a leglelkiismeretesebb, legbuzgóbb, legtapintatosabb szerkesztő volt, a kinek élete valósággal összeforrott a lapjával és a kinek emlékét sokáig fogja megőrizni az a tömérdek folyóirat-kötet, melynek minden egyes lapja az ő gondos és ügyes kezén ment keresztül. (Az öngyilkosság.) Nagy Miklós két fiával, Nagy Dezső dr. miniszteri titkárral és Nagy Tibor Ganz-gyári mérnökkel lakott. Harmadik fia, Miklós, Kolozsvárott államvasúti fogalmazó. Az öreg úr viselkedéséből, szavaiból soha senki nem sejtette, még a mai napig sem, hogy mit tervez. Két évvel ezelőtt betegsége miatt hagyta el a Vasárnapi Újság szerkesztői állását. Akkor így búcsúzott el olvasóitól : »Nekem a búcsúzás pillanatában megnyugvást szerez az a tudat, hogy egy emberöltőt meghaladó időn át mindig lelkiismeretes kötelességtudással igyekeztem a lapot vezetni, hogy életem minden gondját és fáradságát a magamra vállalt feladat betöltésének szenteltem s a nemzeti fejlődés ,e jelentékeny korszakában szolgálhattam a magyar irodalom és közművelődés ügyét. E nagy ügy szolgálata töltötte be egész életemet.« Nagy Miklós szívbajban szenvedett, érelmeszesedése is volt, azonkívül idegrendszere is meg volt viselve a nagy munkától. Nyugalomba vonulása után is dolgozott a fáradhatatlan ember. Legutóbb azon a terven dolgozott, hogy kiad egy nagy képeslapot olyan mintára, mint Angliában vannak. Közben rendezte írásait. Otthon nagy könyvtára és levéltára volt. Betegségét türelemmel viselte. Sokat járt a Margitszigetre, külföldre is utazott, hogy enyhülést keressen bajára. Az utolsó időben Nagy Miklós daganatot kapott a lábán. Ez nagyon sok kellemetlenséget okozott neki. De ez nem viselte meg annyira sohasem, hogy panaszkodott volna. Soha senki előtt nem említette, hogy meg akar halni. Ellenkezőleg, a legjobb kedélyhangulatban találták mindig rokonai és barátai. Nagy Miklós ma reggel nyolc órakor kelt fel. Alig hogy felöltözködött, Lengyel Lajos dr., a háziorvos jött el, aki minden másodnap meg szokta látogatni. Lengyel dr. megvizsgálta lábsebét, bekötözte azt és aztán el akart sietni. — Ne menjen el, doktor úr! — mondta Nagy Miklós az orvosnak, aki arra hivatkozva, hogy sürgősen meg kell látogatnia egy másik pácziensét, botját és kalapját kezében tartva az ajtóhoz közeledett. — Menjen át a fiamhoz. Nézze meg, hogy mi baja? Ez a párbeszéd a lakás szalonjában történt. Az orvos átment Nagy Dezső dr. szobájába és azzal beszélgetett, a mikor egyszerre erős robajt hallottak a szalonból. Az orvos nyomban oda sietett s a földön fekve találta Nagy Miklóst. Fején lőtt sebből szivárgott a vér. A szerencsétlen ember a tükör elé állva, egy kilencz milliméteres kis amerikai forgópisztolylyal főbe lőtte magát. Lengyel dr. megvizsgálta, de már nem segíthetett rajta. A golyó az agyvelőbe hatolva, egy pillanat alatt megölte Nagy Miklóst. Fia, Nagy Dezső dr. a megdöbbenéstől szinte megnémulva nézte földön fekvő atyját, akinek már csak halálát konstatálhatták. (Rejtély a halott körül.) A szomorú esetről nyomban értesítették az elhunyt másik fiát, Nagy Tibort, aki sietett haza hivatalából a halotthoz. Megjöttek csakhamar a rendőrség emberei is. Fölvették a jegyzőkönyvet az öngyilkosságról s a halottat még délelőtt bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. Nagy Miklós életében többször mondta, hogy halála után bonczoltassák föl, hogy az orvosok végre megtudják, tulajdonképpen mi baja is volt a szívének. A bonczolást, bár a halál oka kétségtelen, most a törvényszéki orvostani intézetben fogják elvégezni. Az elhunyt fiai, lesújtva a katasztrófától, találgatták okát. Kerestek valami írást, levelet, amely megmagyarázná, de nem találtak. Semmiből sem látták, hogy atyjuk készülne az öngyilkosságra. Lehet azonban, hogy a sok mindenféle írás közül majd később előkerül valami levél, amely megmagyaráz mindent, s amelyből talán kitűnik majd, hogy Nagy Miklós hosszabb idő óta foglalkozott az öngyilkos tervvel. A legvalószínűbbnek látszik, hogy az öreg urat megtörte a sok gyötrelmes betegség. Az utóbbi napokban már szinte búskomor volt. Anyagi gond nem bántotta. Beszélik, hogy akkor, amikor megvált a Vasárnapi Újság szerkesztésétől, bár pihenni akart, ambícziójának nem szakadt vége. Szeretett volna egy másik, nyugalmasabb s kevesebb fáradsággal járó állást szerezni, de ez a vágya nem teljesült. Meglehet, hogy a csalódás is ott van halálos elkeseredésének okai között. Az öngyilkosság után a legostobább hírek terjedtek el. Valaki tudni vélte, hogy Nagy Miklós, aki különben teljes életében nagy tisztelője volt a nőknek, szerelmes lett egy szép, fiatal színésznőbe. Ez azonban badar fecsegés. A halálesetről értesítették leányát, Schmidt Béláné született Nagy Pálmát, egy marosvásárhelyi orvos feleségét, aki ma este érkezett Budapestre. A temetésre vonatkozólag a család elhatározta, hogy az pénteken délután lesz. A főváros Nagy Miklósnak díszsírhelyet ad a kerepesi úti temetőben. (Nagy Miklós életrajza.) Nagy Miklós 1840-ben született Tordán. Atyja Nagy Ferencz, a kolozsvári református főiskola bölcsészettanára volt és e mellett az ötvenes években az erdélyi gazdasági egyesület titkára, a ki sokat tett az erdélyi részekben a gyümölcs- és szőlőművelés előmozdítására s irodalmilag is nagy tevékenységet fejtett ki. Édesanyja, Simon Juliánna, Torda megye alispánjának leánya volt. Nagy Miklós gyermek, és ifjúkora éveit Tordán és Kolozsvárott töltötte. Középiskoláit a kolozsvári református kollégiumban végezte, majd több évig Gyulai Pál tanár oldalán, mint a református főiskola könyvtárosa működött. S ez időben rendezte Mikó Imre gróf nagy könyvtárát is. 1860-ban jött Budapestre és elvégezte a jogi tanfolyamot az egyetemen. E mellett irodalmi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. S már fiatalon irt életrajzi és történeti dolgozatokat a Vasárnapi Újság-ba s a lapnak 1863-ban belső dolgozótársa, majd nemsokára segédszerkesztője lett. Dolgozott ezenkívül több más napi- és hetilapba is. 1865-ben mint naplószerkesztő működött a Kolozsvárott néhány hétig tartott utolsó erdélyi országgyűlésen, mely Erdély unióját újra kimondta. Erről az országgyűlésről a budapesti lapoknak tudósításokat irt. 1866-ban a Magyarország képekben czimű képes honismertető vállalatot szerkesztette. Pákh Albert halála után, 1867. február elején átvette a Vasárnapi Újság és társlapja, a Politikai Újdonságok szerkesztését, s ezentúl egész életét a szerkesztésnek szentelte. Harmincznyolc és fél évig volt szerkesztője e két lapnak, mely ez idő alatt nemcsak tartalomban bővült, hanem újabb melléklapokkal is szaporodott. Mivel a Vasárnapi Újság, mely eredetileg mint néplap jelent meg, lassanként a műveltebb osztályok lapja lett, 1873-ban megalapította a Képes Napilap népies képes hetilapot, 1877-ben pedig a Világkrónikát s rövid idő alatt e két lap is igen elterjedt. A Vasárnapi Újság társlapját, a Politikai Ujdonságokat a Magyar Gazda czimű mezőgazdasági és kertészeti melléklettel bővítette, a Vasárnapi Újság pedig 1887 óta félhónapi füzetes kiadásban is megjelent, Képes Folyóirat czímmel. A Vasárnapi Újság terjedelme megkétszereződött s béltartalom és külső kiállítás tekintetében is fokról-fokra emelkedett. Midőn néhai Rudolf trónörökös elhatározta, hogy nagyszabású képes honismertető irodalmi vállalatot indít meg A magyar osztrák monarchia írásban és képben czimmel, a nagy irodalmi vállalat magyar részének szerkesztője Jókai Mór főszerkesztő mellett Nagy Miklós lett s egyúttal tagja volt e nagy vállalat összes bizottságainak és igazgató-tanácsának. 1887-ben a leégett Eperjes, Nagykároly és Toroczkó javára kiadott díszes segítségi albumot Jókaival és Roskovics Ignáczczal együtt szintén Nagy Miklós szerkesztette. E mellett az írói és hírlapírói körök életében is tevékeny és élénk részt vett. Több évig alpelnöke volt az 1880-ban alakult magyar hírlapírói egyesületnek, mely egyik főtényezője volt a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete alapításának. Nagy Miklós szerkesztői munkásságának alig van párja a magyar irodalomban. Szerkesztette a Vasárnapi Újság harmincznyolcz kötetét (évfolyamát), a Képes Folynirat-ból harminczhét kötetet, a Politikai Ujdonságok-ból harmincznyolcz kötetet, a Képes Néplapból harminczkét kötetet. A magyar-osztrák monarchia Írásban és képben czímű vállalatból huszonegy kötetet s a Magyarország képekben két kötetét. Harmincznyolcz és fél évi szerkesztése alatt alig volt néhány hétig távol Budapesttől s ilyenkor is levelezés utján folytonos érintkezésben maradt a szerkesztőséggel. (Beszélgetés Nagy Dezső dr.-ral.) A mikor Nagy Miklós holttestét elszállították a morgueba, fia Nagy Dezső dr. a következőket mondotta el az öngyilkosság hírére megjelent hirlapíróknak : — Elképzelhetetlen előttem, hogy mi vitte e lépésre szegény atyámat. Ma reggel még, közvetlen szörnyű tettének elkövetése előtt beszélt velem. Nyugodtan, az ő megszokott modorában, anélkül, hogy viselkedése csak a legcsekélyebb mértékben elárulta volna, hogy mily szörnyű tervet forral agyában. Amikor a végzetes lövés eldördült, ő a hálószobában volt, míg én Lengyel dr.-ral az ebédlőben beszélgettem. Eleinte azt hittük, hogy szegény apám elesett és onnan a zaj. Besiettünk a doktorral a szobába és akkor láttam, hogy apám ott fekszik az ágy mellett, véres fejjel, élettelenül. (A jószivü gazda.) Mikszáth Kálmán írta néhány évvel ezelőtt a következőket Nagy Miklós jó szivéről: — Jó szivét, gondosságát és szinte gyermekiesen ártatlan lelkületét egy kis esetre jellemzi. Mikor Nagy János utczai házát eladta, meg kellett a házőrző kutyájától is válnia, tehát a kishirdetések útján keresett neki gazdát, aki elvállalja. Egy újpesti ember vállalkozott rá. Nagy Miklós mielőtt odaadta, hetekig járt Újpestre s mint egy Sherlock Holmes kutatott az illető gazda előélete után, hogy megállapítsa, olyan ember-e, akire a kutyáját rábízhatja? Miután a halomra növekedett adatok kedvezők voltak, Bodri az újpesti emberhez került, de Nagy Miklós ezentúl is kiment minden sátoros ünnepen Újpestre, talán álöltözetben is, s az illető háza körül ólálkodván, leste, hogy a kutya valóban jó kezekre van-e bízva? (Az utolsó napokból.) Nagy Miklós az 1905. év őszét az István-úti szanatóriumban töltötte és ott szénsavas fürdőkkel gyógykezeltette súlyos szívbaját. Az 1906. év tavaszi és nyári hónapjaiban a Margitszigeten tartózkodott, míg őszszel néhány hetet Abbáziában töltött el. Utolsó napjaiban majdnem naponként érintkezett Molecz Károlylyal, a Vasárnapi Újság segédszerkesztőjével, akit, ha ő maga nem hagyhatta el a szobát, rendesen magához kéretett. Néhány nappal ezelőtt, Molecz előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy elhalálozása esetén, bármilyen körülmények között is következzék az be, okvetlenül bonczoltassák fel holttestét. Nagy Miklós rendezett anyagi viszonyok között élt és a Nagy János-utczában háza is volt. Nagy Miklós a Kaplony-utcza 9. számú házának első emeletén lakott abban a helyiségben, amely hosszú időn át a »Vasárnapi Újság« szerkesztőségi helyisége volt. Lakása három szobából áll, s tipikusan berendezett szerkesztői otthon. Az előszobából a dolgozószobába nyílik a bejárat. Egyszerű bútorok : két szekrény, kerevet, ósdi íróasztal, könyvespolcz és semmi egyéb. Nagy Midósnak aligha voltak fényűzési hajlamai. Legalább mai fogalmak szerint nem vall fényűzési hajlamra az, hogy tulajdonképpen egész lakása valóságos könyvtár, — ahol különféle irodalmi munkák — nagyobbára kortörténeti művek — szerteszét hevernek. A középső szobában, a szalonban fogadta vendégeit. Itt is több a könyv, mint a bútordarab. A harmadik szobában tartózkodott a legszívesebben. Noha ez volt a hálószobája s a másik két szobában értékes, s aprólékos gonddal berendezett íróasztalai voltak, negyvenéves irodalmi és szerkesztői munkásságának gyümölcseit lakásának ebben a helyiségében gyűjtötte össze. Egész idejét nyugalomba vonulása óta azzal töltötte el, hogy irodalmi emlékei között búvárkodott. . .