Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 208-220. szám)
1907-09-01 / 208. szám
Vasárnap, szeptember 1.– AZ ÚJSÁG van a hiba. A miniszter úgy látszik másokra hallgat, nem igyekszik meggyőződést szerezni arról, hogy nem juttat-e érdemetlennek oly pozícziót, melyben arra való ember sok jót művelhetne. Egy középkori thüringiai tartománygrófról beszélik, hogy engedékenységével, jóságnak látszó nemtörődésével tartományának sok bajt szerzett. Egy szókimondó kovács egy törvény napon igy kiáltott feléje : »Werde hart, Landgraf !« így szeretnék mi is inteni szabad magyar fordításban a mi grófunkat: Keményedjék szived a jogosulatlan protekczióval szemben. Ellenben lágyuljon szíved a segítségre szoruló magyar kultúra iránt és válogasd meg annak vezetőit s munkásait a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel. Szép jelszó az, hogy egyesítenünk kell a nemzeti jelleget az emberi tartalommal a magyar kultúrában. De ne keressük a nemzeti jelleget a protekció mindenhatóságában. Mert így elvész az emberi tartalom és ami megmarad, az csak szégyenére válik a nemzeti sajátságnak. Méltán büszkélkedett a miniszter azzal, hogy egy kiváló természettudósunk Európaszerte elismert kutatásaira nem sajnálta a bőkezű segítséget. Ez nagyon helyes, de gondoljon a miniszter oly tudományokra is, melyekben a külföld nem lehet biránk. Ki segítsen ezeken, ha nem a magyar közoktatásügyi miniszter ? A miniszter adjon jó példát minden téren, bárminő valódi érdem és bárminő igazi tudományos munka megbecsülésére, így azután folyvást emelkednék iskoláink színvonala, tudományunk fejlődnék sokoldalúságban és emelkedettségben s e lendület hatását az egész magyar társadalom érezné erkölcsi és anyagi irányban." P* Szeretjük hinni, hogy a most kezdődő iskolai évben teljesülni fog reményeinknek és óhajainknak legalább egy része, hosszasan néz a lámpafénybe. Eszébe jut, hogy hátha neki még egy gyermeke volna, vagy — úristen ! — több is. Ökölbe szorul a keze és megfogadja a természet ellen való nagy igazságos bűnt: — Soha ! Inkább én veszszek el. Istor A többit rá lehet bízni a gondolkodó emberek képzelőtehetségére. Bár nem is jó az, ha az embernek olyan erős képzelőtehetsége van, hogy mindazt a pusztulást, elaljasodást és a jobbra érdemetlett embereknek mindazt az emelkedését és diadalát el tudja képzelni, ami ebben az egyetlen szóban van benne : drágaság. Ezentúl azonban már valami dodonai istennővé vagy mivé kellene átváltoznom, mert aki e fárasztó, köves után eddig kisért, mind csak ezt kérdezi: — Mi lesz tehát ? Nem tudom. Az egymással küzdő társadalmi erőket az élő nemzedék sohasem látta ilyen zűrzavaros, vad és rendetlen összekeveredésben. Itt minden eddig ismert számítás fölmondja a szolgálatot. Inkább azt tudná az ember megmondani, hogy mi az, ami nem lesz. Mert látnivaló, hogy azon az úton, ahol most megyünk, sem az egymás közt való igazságra, sem a béke angyalára nem találunk rá soha. A drágaság hínárjába annyira bele fogunk keveredni, hogy erőszak nélkül többé ki nem szabadulunk. A csöndes tudósok azt mondják, hogy valahányszor az emberek a szabadságot ilyen őrjöngő lázzal keresték, eddig még mindig ráakadtak valami kegyetlen és erőszakos kézre, aki mindenkit a maga helyére pofozott. És akkor valamennyien annak éljeneztek. BELFÖLD. A trónörökös a választói jogról. Nagyon kerülő utón, osztrák képviselők, udvari körök és magyar képviselők száján keresztül került ma egy állítólagos trónörökösi nyilatkozat egyik negyvennyolcas képviselő lapjába. E tekervényes interview ezeket mondja : — Ferencz Ferdiánd trónörökös kedvezőtlenül nyilatkozott az általános választójog következményeiről, melyek Ausztriában már tisztán láthatók s most már nem kívánja a választójoggal való további kísérletezést. A trónörökös a választások megejtése után, perczről-perczre ellenőrizte a pártok kialakulásának processzusát, s a szoczialistákkal szemben úgyszólván ő hozta létre a német blockot. A német radikálisoknak a keresztény-szoczialistákkal való egyesülése s a különböző konzervatív frakcziókkal való szövetkezése a trónörökös határozott kívánságára történt, a ki a szocziáldemokratizmus nagyra növekedését ilymódon kívánta ellensúlyozni. Ez események kapcsán kolportálták udvari körökben Ferencz Ferdinánd trónörökös következő nyilatkozatát : " Az ausztriai választások eredménye megtanított arra, hogy az általános választójog behozatala Magyarországon, különösen pedig azé, melyet Kristóffy tervezett, egy erős keresztény párt hiányában veszedelmes következményekkel járna. Nem kell mindent szóról-szóra elhinni, ami nyomtatásban megjelenik. A kormány embereiről különben is tudhatjuk, hogy amit maguk elmondani szeretnének, de nem mondanak, ilyen módon szokták feltálalni. A bán Programmja, Rakodczay Sándor horvát bánnak minden páratlan napon van újabb programmja. A legújabbat a Pester Lloyd munkatársának fejtette ki ilyenformán : — Legközelebb — úgymond a bán — napját még nem tudom, Budapestre utazom, hogy a közös kormánynyal érintkezzem. Ha a minisztertanács Budapesten létemkor összeül, akkor szóba kerül programmom második pontja is, amely a minisztertanács határozatát és a közös országgyűlés többségének jóváhagyását igényeli. A programmnak ezt a részét jóváhagyása után közzéteszik és ezzel teremtjük meg azt az alapot, amelyen az új, unionista párt képződhetik. Ez a párt az újjáteremtett alapon szervezkedik majd azután. Az új párt derekát, így fejti ki ezt a bűn tovább, a volt nemzeti párt képezi, amelynek feladatává válik, hogy a kiegyezésnek valamennyi hívét unionista párttá egyesítse. Ezeknek az elemeknek a magához vonása két úton-módon történhetik : a kiegyezés híveinek — és ilyenek vannak a koalíczióban is — az új egyesülésbe lépésével vagy új választások révén. Arra a kérdésre, várjon a horvát koalíczió lapjainak éles hangját tekintve, lehetségesnek vélik-e, hogy a kiegyezés hívei csatlakoznak, a bán azt felelte, hogy a szerb-horvát koalíciónak egygyel tisztában kell lennie. Ez az egy dolog pedig az, hogy egy Pejacsevich—Nikolics-regime visszatérése teljesen kizárt dolog. Meglehet, hogy e dolog annyira kiéleződik, hogy királyi biztos kinevezésére kerülhet a sor, a Pejacsevich— Nikolics-szisztéma azonban nem tér vissza soha. Zagorac képviselő azt jósolgatja egy újságíró előtt, hogy Magyarországon is rendszerváltozás áll be. — Ez a reménység — mondja a bán — csalóka és kilátástalan. Ha Magyarországon rendszerváltozás áll be, akkor maga a függetlenségi párt kerül kormányra , ettől azután igazán mit sem várhatnak a koalíciós urak. Az újságíró érdeklődött a publikálandó Programm részleteiről is, a dán erre nézve nem válaszolt érdemlegesen. Itt egyben megemlítjük, hogy a horvátországi szerb radikálisok ma Román megtartott értekezletükön elhatározták, hogy felszólítják Krasojevicz és Lisavacz képviselőket, hogy tegyék le a mandátumot. Ez a határozat annyit jelent, hogy a szerb radikálisok nem helyeslik a kormánynak tett ama szolgálatot, hogy két képviselőjük kilépett a horvát koalícióból. A bán tehát a szerbek közt se számíthat támogatásra. Az igazságügyminiszter az alkotmánybiztosítékokról, Iglóról jelentik : Günther Antal igazságügyniniszter, ahol néhány hét óta tartózkodik, ma Iglóra utazott választói körébe. A választópolgárság este hét órakor vacsorát rendeztek tiszteletére. A minisztert a választópolgárok nevében Volgens Kornél,Mgló város polgármestere üdvözölte. Günther Antal igazságügyminiszter szíves szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. Válaszában a többek között a következőket mondotta: Méltóztassék elhinni, uraim, hogy a kormány és én is, aki szerencsés vagyok a kormány tagja lenni, nem az egyes emberek vágyait akarja kielégíteni, nem osztogatni konczokat, hanem meg akarja teremteni azokat a biztosítékokat, amelyek nem az egyes ember érdekében szükségesek, hanem amelyek szükségesek arra, hogy egy erős társadalom, egy erős nemzet létezzék. Rendíthetetlenül meg vagyok róla győződve, hogy ez a kormány azt a feladatot, amelyre vállalkozott, azt a nagy feladatot, amely az alkotmánybiztosítékok megalkotásában áll és azt a másik nagy feladatot, hogy le akarja rakni az erős nemzeti és állami fejlődésnek századokra szóló új alapjait a történelmi hagyományokon, ezeket a feladatokat teljesen meg fogja oldani. (Éljenzés.) Teljesíteni fogja urunk, királyunk megegyezésével, a vele való egyetértésben és teljesíteni fogja a magyar nemzet szellemének rokonszenvétől és támogatásától kísérve. (Úgy van !) Ebben a tekintetben mi valamennyien számítunk ennek az országnak támogatására és lelki rokonszenvére és én is számítok az én kerületem választópolgáraira, akiket az Isten sokáig éltessen ! Günther Antal igazságügyminiszter még az est folyamán visszatért Iglófüredre, 3 . Presszió nélkül. A vasutasok fizetésrendezéséről elmondottuk véleményünket, mikor még politikai kérdés volt. Jó-e, rossz-e, mennyiben nyilatkozik meg benne a kormány jóakarata, mennyiben a vasutasok mozgalmának hatása, ds ez már a jelent nem érdekli. Denikve a vasutas fizetése úgy ahogy rendezve, adassék érte hála a nagylelkű és érdemes kormánynak. Azonban sajátságosnak kell találnunk, hogy ezt a halált szervezik, a hála adóját hivatalból kiróják, mintez egy bizalmasnak jelzett köriratból kitűnik, melyet egyik estilapban olvasunk. E szerint a vasutasok felhivatnak, hogy spontán, minden presszió nélkül, és csak az, aki önként és szívesen teszi, adja aláírását és adományát két díszalbumhoz, melynek egyike Kossuth Ferencznek, másika Szterényi Józsefnek jut. Már most, minden presszió nélkül, gondolja-e valaki, hogy egy vasutas meri megtagadni aláírását és pénzét, pláne ha ki van mondva, hogy csak szabad akaratból muszáj hozzájárulni az albumokhoz ? Másfelől: mennél érdemesebb Kossuth és Szterényi a vasutasok hálájára, annál kevésbé reflektálhatnak a hála olyan demonstratív megnyilatkozására, mely a vasutasoknak több ezer koronájába kerül. A protekcióellenes rendelet után várjuk Kossuth Ferencz rendeletét, mely szerint tilos a vasutasoknak fölebbvalóiknak hízelegni és ezek kedvéért költségbe verni magukat. A fiumei olaszok ellen koalícziós lapokban különféle támadásokat lehet olvasni abból az alkalomból, hogy az ottani horvát ezred helyére — mely csak nemrég is tüntetésekbe ereszkedett — a debreczeni magyar ezred áthelyezését sürgetik Sziszekről és Bródról. Ezek az olaszellenes támadások nagyon különösen festenek éppen most, a mikor Nákó Sándor gróf, a koalícziós rendszer kormányzója ott végképpen lejárta, magát és Fiume megint minden politikai vezetés nélkül magára van hagyva. Úgy tetszik, mintha a kormány kebelében a fiumei olaszok valamely újabb »megbüntetésére« készülnének, amiért a municipium és az olasz lakosság nem adta be föltétlenül a derekát neki. Tehát arról van szó, hogy most, amikor Fiumére szinte egészen rászabadították a horvátokat és a hazafias olaszságok a maga védelmére kényszerítették, most