Az Ujság, 1907. szeptember (5. évfolyam, 208-220. szám)

1907-09-01 / 208. szám

Vasárnap, szeptember 1.– AZ ÚJSÁG van a hiba. A miniszter úgy látszik másokra hallgat, nem igyekszik meggyő­ződést szerezni arról, hogy nem juttat-e érdemetlennek oly pozícziót, melyben arra való ember sok jót művelhetne. Egy középkori thüringiai tartománygrófról be­szélik, hogy engedékenységével, jóságnak látszó nemtörődésével tartományának sok bajt szerzett. Egy szókimondó kovács egy tör­vény napon igy kiáltott feléje : »Werde hart, Landgraf !« így szeretnék mi is inteni szabad magyar fordításban a mi grófunkat: Keményedjék szived a jogosulatlan protekczióval szemben. Ellenben lágyuljon szíved a segítségre szoruló magyar kultúra iránt és válogasd meg annak vezetőit s munkásait a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel. Szép jel­szó az, hogy egyesítenünk kell a nemzeti jelleget az emberi tartalommal a magyar kultúrában. De ne keressük a nemzeti jelleget a protekc­ió mindenhatóságában. Mert így elvész az emberi tartalom és a­mi megmarad, az csak szégyenére válik a nemzeti sajátságnak. Méltán büszkél­kedett a miniszter azzal, hogy egy kiváló természettudósunk Európaszerte elismert kutatásaira nem sajnálta a bőkezű segít­séget. Ez nagyon helyes, de gondoljon a miniszter oly tudományokra is, melyek­ben a külföld nem lehet biránk. Ki segít­sen ezeken, ha nem a magyar közoktatás­­ügyi miniszter ? A miniszter adjon jó példát minden téren, bárminő valódi érdem és bárminő igazi tudományos munka megbecsülésére, így azután folyvást emelkednék iskolá­ink színvonala, tudományunk fejlődnék sokoldalúságban és emelkedettségben s e lendület hatását az egész magyar tár­sadalom érezné erkölcsi és anyagi irány­ban.­­" P* Szeretjük hinni, hogy a most kez­dődő iskolai évben teljesülni fog remé­nyeinknek és óhajainknak legalább egy része, hosszasan néz a lámpafénybe. Eszébe jut, hogy hátha neki még egy gyermeke volna, vagy — úristen ! — több is. Ökölbe szorul a keze és megfogadja a természet ellen való nagy igazságos bűnt: — Soha ! Inkább én veszszek el. Istor A többit rá lehet bízni a gondolkodó emberek képzelőtehetségére. Bár nem is jó az, ha az embernek olyan erős képzelőtehetsége van, hogy mindazt a pusztulást, elaljasodást és a jobbra érdemetlett embereknek mindazt az emelkedését és diadalát el tudja képzelni, a­mi ebben az egyetlen szóban van benne : drágaság. Ezentúl azonban már valami dodonai istennővé vagy mivé kellene átváltoznom, mert a­ki e fárasztó, köves után eddig kisért, mind csak ezt kérdezi: — Mi lesz tehát ? Nem tudom. Az egymással küzdő társa­dalmi erőket az élő nemzedék sohasem látta ilyen zűrzavaros, vad és rendetlen összekevere­désben. Itt minden eddig ismert számítás föl­mondja a szolgálatot. Inkább azt tudná az ember megmondani, hogy mi az, a­mi nem lesz. Mert látnivaló, hogy azon az úton, a­hol most megyünk, sem az egymás közt való igazságra, sem a béke angyalára nem találunk rá soha. A drágaság hínárjába annyira bele fogunk keveredni, hogy erőszak nélkül többé ki nem szabadulunk. A csöndes tudósok azt mondják, hogy valahányszor az emberek a szabadságot ilyen őrjöngő lázzal keresték, eddig még mindig ráakadtak valami kegyetlen és erőszakos kézre, a­ki mindenkit a maga helyére pofozott. És akkor valamennyien annak éljeneztek. BELFÖLD.­ ­ A trónörökös a választói jogról. Nagyon ke­rülő utón, osztrák képviselők, udvari körök és magyar képviselők száján keresztül került ma egy állítólagos trónörökösi nyilatkozat egyik negyven­­nyolc­as képviselő lapjába. E tekervényes inter­view ezeket mondja : — Ferencz Ferdiánd trónörökös kedvezőtlenül nyilatkozott az általános választójog következ­ményeiről, melyek Ausztriában már tisztán lát­hatók s most már nem kívánja a választójoggal való további kísérletezést. A trónörökös a válasz­tások megejtése után, perczről-perczre ellen­őrizte a pártok kialakulásának proc­esszusát, s a szoczialistákkal szemben úgyszólván ő hozta létre a német blockot. A német radikálisoknak a keresz­­tény-szoczialistákkal való egyesülése s a külön­böző konzervatív frakcziókkal való szövetkezése a trónörökös határozott kívánságára történt, a ki a szocziáldemokratizmus nagyra növekedését ily­­módon kívánta ellensúlyozni. Ez események kap­csán kolportálták udvari körökben Ferencz Fer­­dinánd trónörökös következő nyilatkozatát : " Az ausztriai választások eredménye meg­tanított arra, hogy az általános választójog be­hozatala Magyarországon, különösen pedig azé, melyet Kristóffy tervezett, egy erős keresztény párt hiányában veszedelmes következményekkel járna. Nem kell mindent szóról-szóra elhinni, a­mi nyomtatásban megjelenik. A kormány embereiről különben is tudhatjuk, hogy a­mit maguk el­mondani szeretnének, de nem mondanak, ilyen módon szokták feltálalni.­­ A bán Programm­ja, Rakodczay Sándor horvát bánnak minden páratlan napon van újabb programmja. A legújabbat a Pester Lloyd munka­társának fejtette ki ilyenformán : — Legközelebb — úgymond a bán — napját még nem tudom, Budapestre utazom, hogy a közös kormánynyal érintkezzem. Ha a miniszter­­tanács Budapesten létemkor összeül, akkor szóba kerül programmom második pontja is, a­mely a minisztertanács határozatát és a közös ország­gyűlés többségének jóváhagyását igényeli. A p­ro­­grammnak ezt a részét jóváhagyása után közzé­teszik és ezzel teremtjük meg azt az alapot, a­melyen az új, unionista párt képződhetik. Ez a párt az újjá­teremtett alapon szervezkedik majd azután. Az új párt derekát, így fejti ki ezt a bűn tovább, a volt nemzeti párt képezi, a­melynek feladatává válik, hogy a kiegyezésnek valamennyi hívét unionista párttá egyesítse. Ezeknek az ele­meknek a magához vonása két úton-módon tör­ténhetik : a kiegyezés híveinek — és ilyenek van­nak a koalíczióban is — az új egyesülésbe lépé­sével vagy új választások révén. Arra a kérdésre, várjon a horvát koalíczió lapjainak éles hangját tekintve, lehetségesnek vélik-e, hogy a kiegyezés hívei csatlakoznak, a bán azt felelte, hogy a szerb-horvát koalíc­iónak egygyel tisztában kell lennie. Ez az egy dolog pedig az, hogy egy Pejacsevich—Nikolics-regime visszatérése teljesen kizárt dolog. Meglehet, hogy e dolog annyira kiéleződik, hogy királyi biztos kinevezésére kerülhet a sor, a Pejacsevich— Nikolics-szisztéma azonban nem tér vissza soha. Zagorac képviselő azt jósolgatja egy újság­író előtt, hogy Magyarországon is rendszerváltozás áll be. — Ez a reménység — mondja a bán — csalóka és kilátástalan. Ha Magyarországon rendszervál­tozás áll be, akkor maga a függetlenségi párt kerül kormányra , ettől azután igazán mit sem várhat­nak a koalíc­iós urak. Az újságíró érdeklődött a publikálandó Pro­gramm részleteiről is, a dán erre nézve nem vála­szolt érdemlegesen. Itt egyben megemlítjük, hogy a horvátországi szerb radikálisok ma Román megtartott értekez­letükön elhatározták, hogy felszólítják Kraso­­jevicz és Lisavacz képviselőket, hogy tegyék le a mandátumot. Ez a határozat annyit jelent, hogy a szerb radikálisok nem helyeslik a kormánynak tett ama szolgálatot, hogy két képviselőjük ki­lépett a horvát koalíc­ióból. A bán tehát a szerbek közt se számíthat támogatásra.­­ Az igazságügyminiszter az alkotmánybiz­­tosíték­okról, Iglóról jelentik : Günther Antal igazságügyn­iniszter, a­hol néhány hét óta tartóz­kodik, ma Iglóra utazott választói körébe. A vá­lasztópolgárság este hét órakor vacsorát rendez­tek tiszteletére. A minisztert a választópolgárok nevében Volgens Kornél,Mgló város polgármestere üdvözölte. Günther Antal igazságügyminiszter szíves szavakban mondott köszönetet az üdvöz­lésért. Válaszában a többek között a következőket mondotta: Méltóztassék elhinni­­, uraim, hogy a kor­mány és én is, a­ki szerencsés vagyok a kor­mány tagja lenni, nem az egyes emberek vágyait akarja kielégíteni, nem osztogatni konczokat, hanem meg akarja teremteni azokat a biztosíté­kokat, a­melyek nem az egyes ember érdekében szükségesek, hanem a­melyek szükségesek arra, hogy egy erős társadalom, egy erős nemzet létez­zék. Rendíthetetlenül meg vagyok róla győ­ződve, hogy ez a kormány azt a feladatot, a­melyre vállalkozott, azt a nagy feladatot, a­mely az alkotmánybiztosítékok megalkotásában áll és azt a másik nagy feladatot, hogy le akarja rakni az erős nemzeti és állami fejlődésnek szá­zadokra szóló új alapjait a történelmi hagyo­mányokon, ezeket a feladatokat teljesen meg fogja oldani. (Éljenzés.) Teljesíteni fogja urunk, királyunk megegyezésével, a vele való egyet­értésben és teljesíteni fogja a magyar nemzet szel­lemének rokonszenvétől és támogatásától kí­sérve. (Úgy van !) Ebben a tekintetben mi vala­mennyien számítunk ennek az országnak támo­gatására és lelki rokonszenvére és én is számí­tok az én kerületem választópolgáraira, a­kiket az Isten sokáig éltessen ! Günther Antal igazságügyminiszter még az est folyamán visszatért Iglófüredre, 3 . Presszió nélkül. A vasutasok fizetésrende­zéséről elmondottuk véleményünket, mikor még politikai kérdés volt. Jó-e,­­ rossz-e, mennyiben nyilatkozik meg benne a kormány jóakarata, mennyiben a vasutasok mozgalmának hatása, ds ez már a jelent nem érdekli. Denikve a vasutas fizetése úgy a­hogy rendezve, adassék érte hála a nagylelkű és érdemes kormánynak. Azonban sajátságosnak kell találnunk, hogy ezt a halált szervezik, a hála adóját hivatalból kiróják, mint­­ez egy bizalmasnak jelzett köriratból kitűnik, melyet egyik estilapban olvasunk. E szerint a vasutasok felhivatnak, hogy spontán, minden presszió nélkül, és csak az, a­ki önként és szívesen teszi, adja aláírását és adományát két díszalbum­­hoz, melynek egyike Kossuth Ferencznek, másika Szterényi Józsefnek jut. Már most, minden presszió nélkül, gondolja-e valaki, hogy egy vasutas meri megtagadni aláírását és pénzét, pláne ha ki van mondva, hogy csak szabad akaratból muszáj hozzájárulni az albumokhoz ? Másfelől: mennél érdemesebb Kossuth és Szterényi a vasutasok hálájára, annál kevésbé reflektálhatnak a hála olyan demonstratív megnyilatkozására, mely a vasutasoknak több ezer koronájába kerül. A protekc­ióellenes rendelet után várjuk Kossuth Ferencz rendeletét, mely szerint tilos a vasutasok­nak fölebbvalóiknak hízelegni és ezek kedvéért költségbe verni magukat.­­ A fiumei olaszok ellen koalícziós lapok­ban különféle támadásokat lehet olvasni abból az alkalomból, hogy az ottani horvát ezred he­lyére — mely csak nemrég is tüntetésekbe eresz­kedett — a debreczeni magyar ezred áthelyezését sürgetik Sziszekről és Bródról. Ezek az olasz­­ellenes támadások nagyon különösen festenek éppen most, a mikor Nákó Sándor gróf, a koalí­cziós rendszer kormányzója ott végképpen lejárta, magát és Fiume megint minden politikai vezetés nélkül magára van hagyva. Úgy tetszik, mintha a kormány kebelében a fiumei olaszok valamely újabb »megbüntetésére« készülnének, a­miért a municipium és az olasz lakosság nem adta be föltétlenül a derekát neki. Tehát arról van szó, hogy most, a­mikor Fiumére szinte egészen rá­szabadították a horvátokat és a hazafias olasz­­ságok a maga védelmére kényszerítették, most

Next