Az Ujság, 1907. október (5. évfolyam, 245-258. szám)
1907-10-17 / 246. szám
Csütörtök, október 17. AZ ÚJSÁG 13 ..... -J—,-T —T----------iT—■_! Jim II. • m11 i jji itt— -~rr~i —r-ni r i • i-n n ■--------------- SZABAD TANÍTÁS: Én. Látod, Vulpes sokkal műveltebb ember, mint én és te. Ő olyan komoly diskurzusokat tud a kávéházban folytatni, mint mi soha. Cras : Mert nem próbáltuk meg. Beszélgessünk mi is komolyan és épp oly művestek leszünk, mint ő. Én : Hát kezdjük el. Ma délelőtt az otthonba áthallatszott egy verkli . .. Cras: Ez nem komoly dolog. Hanem mit szólsz ahhoz, hogy Pikier miatt a diákok majdnem elverték egymást ? Én: Ez a komoly dolog ! Cras : Hogyne. Hiszen elvek táborai vonultak föl egymás ellen. Az éljen is komoly meggyőződés, az abczug is komoly. Én: Tehát most fejtsem ki, hogy mit tartok a szabad tanitásról ! Cras: ügy van. Én pedig ellenkező nézeten leszek. Én : Rendben van. Hát szerintem nem lehet szó szabad tanításról mindaddig, amig tanulni muszáj. Cras : Természetesen ellentmondók. Mert szabad tanulásról nem lehet szó addig, amig tanítani muszáj. Hát nézd Pikiért. Nagyon kedves ember, roppant tudós ember, világhírű ember. Mégis szabad tanítással akar foglalkozni, mert a jelenlegi viszonyok mellett, mint egyetemi professzornak, tanítania muszáj. Én : Hülyeség. Cras : Kérlek, műveit vitában tartózkodjál ilyen őszinte kijelentésektől. Én : Igazad van, pardon. Tehát elmésség, de tévedéssel és észhiánynyal elegy. Cras: így már jól van. De miért ? Én: Először, mert nem áll, hogy tanítania muszáj. Ismerek egyetemi tanárokat, akik sohasem tanítanak. Ezeket sohasem abszugolják meg. Aztán a Pikler tanítványainak sem muszáj tanulniok, elég, ha a kollokviumon nem tudnak semmit. Harmadszor Piklerék a szabad tanítást nem az egyetemen akarják űzni, ahol tanítani muszáj, hanem szabad óráikban, az egyetemen kívül, ahol úgyis szabad tanítani olyanokat, akiknek nem muszáj tanulniok. Cras : Ha most nem a nyilvánosság számára cserélnénk műveit eszméket, azt mondanám, hogy ennyi marhaságot rég nem hallottam. De türtőztetem magamat. A tanítás szabadsága nem azt jelenti, hogy tanítani szabad, vagy tanulni szabad, hanem olyanokat tanítsunk, akik nem kötelesek igazolni, hogy tanultak, akik, ha fölfalták a professzornak összes bölcseségét, mégsem lesznek professzorok, akik, ha analfabéták, arra valók, hogy a faczér tanítók faczérul is abladozhassanak. Szóval: a szabad tanítás egy új irány, mely elnököt és titkárt választ. Én: Még ha igazad volna is, akkor sem érteném meg ebből a mai tüntetést. Cras : A mai tüntetést a táncz- és illemtan szabad tanítói rendezték. A szabad tanárok nem üdvözölték Apponyit, s ezzel elárulták a hazát. A hazát viszont meg kellett menteni, ennélfogva nagyon érthető, hogy kivonult a rendőrség. Én, Isten öccse, igazad van, mi nagyon műveitek vagyunk. Cras: Ugye, hogy nem is olyan nehéz a műveit társalgás ! Én : Nem bizony ! De azért mondanék valamit : ne beszélgessünk többé műveltül. Cras (a homlokát törülve) : Jó. Legalább bele nem izzadunk. Riporter. HÍREK. A párbaj. A tiszti becsület eddig sem volt valami könnyen és egyszerűen kapiskálható intézmény, ezután pedig egyike lesz a legsúlyosabb problémáknak, amelybe sok gondolkodó fő fog beleőszülni. A hadügyminiszter ismeretes párbajrendelete végképpen konfundálta az idevonatkozó tisztes fogalmakat és most már úgy áll az eset, hogy egy tiszt, ha a helyzet magaslatán akar maradni és lovagi mivoltát ápolni igyekszik, kizárólag a czivilekre van utalva : tisztek egymás közt aligha párbajozhatnak ezután, legalább polgári logikával elgondolva az ügyet, ez tisztára lehetetlennek látszik. Tudniillik a párbaj arra való, hogy a becsületen esett foltokat kitisztítsa. A sértett becsületű ember fegyvert fog és meg akarja szúrni a sértőt (ez szent és kétségbevonhatatlan joga), viszont azonban maga is kockáztatja az életét, s ilyen módon a párbaj egy szimbolikus eljárás, amely azt szimbolizálja, hogy a becsülettulajdonos a becsületéért megöl valakit, vagy etet valaki. Szimbolikusnak mondom ezt az eljárást, mert a modern párbaj sok bölcs és emberséges óvatossági rendszabálya következtében a vérengző kedvre hevült kultúrember inkább csak jelzi a föntebb vázolt hősi készséget, amint a bérmálás szentségében a püspök enyhe pofonnal jelképezi a hívőre várakozó szenvedéseket és megpróbáltatásokat, s amekkora különbség van az élet pofonjai és a bérmáló püspök pofonjai között, ugyanakkora a különbség a párbaj és a valódi életveszedelem között. Ha szépen akarnám magamat kifejezni, akkor azt mondhatnám, hogy a párbajkard a kormányozható bicska, amely a szenvedélyek viharzásában is szigorúan megszabott pályán mozog, és mert a harag spontán és legemberibb kifejező eszköze tényleg a bicska, igen jeles ember volt, aki a párbaj mechanizmusával kormányozhatóvá finomította ezt a vad és veszedelmes szerszámot. Az ember pedig akkor párbajozik különösképpen, ha valami olyan hántás esik rajta, amit nem szívesen mond el idegen embereknek. Ha engem megcsal a feleségem, igen kényelmetlen dolog ezt hosszú ügyvédi proceszszussal, esetleg hírlapi nyilvánosság előtt elintézni, s így van ez minden olyan bántással, ami nevetségessé teszi az embert, amiből látható, hogy éppen a legfájóbb bántalmak megtorlására egészséges dolog a párbaj. Már most a hadügyminiszter megparancsolta, hogy a tisztek ne bántsák meg egymást súlyosan, de ha már megbántják, akkor előbb a becsületbíróság vizsgálja meg az ügyet és a súlyos eseteket lehetőleg párbaj nélkül, haditörvényszék előtt bonyolítsák le. Ez körülbelül annyit jelent, hogy éppen azok az ügyek, amelyek miatt valamelyes szükség volt a párbajra, éppen a legkínosabb ügyek egy csomó idegen ember elbírálása alá kerülnek, tehát a párbaj elveszti jótékony és diszkrét jellegét és a tisztek nem verekedhetnek, csak ha már az egész ezred beszél a sérelmükről. Tehát az új tiszti becsület bizonyos nyilvános jellegű megtorlást kíván, ellenben a tisztekben rejlő ember diszkrét megtorlásra áhítozik, diszkrét megtorlás pedig csak párbajilag lehetséges, de párbajozni nem lehet, mert a diszkrécziónak ezek után fuccs. Nagy bajok lesznek még ebből, úgy érzem, de a bonyolult eshetőségek kibonyolításán nem töröm a fejemet. Csupán egy lehetőség izgat : a tisztek oldalán ott lóg egy hosszú bicska, amely most egyoldalú kormányozhatóságban szenved, tudniillik csak a többi tisztekkel szemben van megrendszabályozva, de ebben az irányban túlságosan. Félős ezek folytán, hogy a czivil népséggel szemben az egyensúly örök törvényeiből kifolyólag ősi vadságához csap vissza ez a bicska és valóban nem volna csodálatos, hogy a hadügyminiszter emberséges rendelete nyomán heves lendületet venne a kardafférnek, vagy katonai brutalitásnak nevezett ipar. Mert még mi, puha czivilek is sokkal többet bicskáznánk, ha nem volna módunk párbajozni, mennyivel érthetőbb tehát a tisztek részéről, hogy ott ülnek, ahol lehet, mikor folytonosan az oldalukra kötött bicska szuggesztiója alatt állanak. Marco Fiore: — Időjárás. Keleten nagy kiterjedésű levegőnyomási maximum tartózkodik, amely a nyugatról érkező depreszsziókat előnyomulásukban akadályozza. Ma reggel Francziaország nyugati partjaihoz új mély minimum érkezett. — Európa időjárása enyhe. Esők a kontinens nyugati felék fordultak elő, míg annak keleti felén az idő száraz maradt. Hazánkban az utóbbi 24 óra alatt szórványosan fordult elő kevés eső, itt-ott zivatarral és helyenként élénk szél keletkezett. A hőmérséklet változatlan és maximuma Eszéken 28 C. fok, minimuma Kolozsvárott meg Rozsnyón 60. fok volt. Jóslat: Az időjárásban lényeges változás nem várható. — Lapunk mai száma 40 oldal. A mellékleten találja az olvasó a kiegyezési javaslatokat, Andrássy Gyula gróf ma benyújtott négy törvényjavaslatát, a Regényt, a Tőzsdetáblázatot és hirdetéseket. ____ — Személyi hírek. Berzeviczy Albert dr. v. b. t. t., akadémiai elnök a fővárosba visszaérkezett s átvette a Magyar Tud. Akadémia ügyeinek vezetését. — Paksból jelentik, hogy Izvolszkij orosz külügyminiszter tegnap mintegy tiz napi tartózkodásra odaérkezett. — Külföldi rendjel. A király megengedte, hogy Milianovich Miklós cs. és kir. tiszteletbeli főkonzul az orosz császári Szent Szaniszló-rend II. osztályát elfogadhassa és viselhesse. — Jenő királyi herczeg betegsége. Bécsből telefonálják . Jenő királyi herczeg egy idő óta kénytelen a szobában maradni. Házában reumatikus fájdalmakat érez, melyek meghűlésből erednek. — Aranymise. Filipcsics J. czimzetes kanonok, tápiógyörgyei plébános, október 6-án, vasárnap délelőtt tartotta aranymiséjét Czegléden, szülővárosában, az ottani papság segédlete mellett. Az ünnepi misén a czeglédi közönség nagyszámban jelent meg. — Podmaniczky Frigyes állapota aggasztó. Podmaniczky Frigyes báró v. b. t. tanácsos állapotában kedvezőtlen fordulat állott be. A báró tegnap a körülményekhez mérten jól érezte magát, ma azonban, úgy délelőtt tizenegy óra tájban, nagy gyengeség vett rajta erőt. A beteg ágya körül majd egész rokonsága ott van, akik aggódó gonddal figyelik állapota változását. A beteg állapotának híre hamarosan elterjedt a fővárosban és tisztelői, barátai közül igen sokan keresik fel. Az érkezőket Podmaniczky Gyula báró miniszteri titkár fogadja. — A belgrádi konakból, Belgrádból telefonálják lapunknak : György trónörökös eddig a konakon kívül lakott. Legközelebb feloszlatják háztartását s a trónörökös állandóan a királyi palotában fog lakni. A haladópárti »Pravda« közli, hogy a tegnap esti udvari lakoma után, amelyet a király a belga követ tiszteletére adott, a konakban éjjel tizenegy órakor a trónörökös és Dunyics testőrparancsnok közt összekoccanás történt. A részletekről nem számol be a Pravda. — Belgrádból jelentik meg lapunknak : Vuics Dusán, Péter király főudvarmestere, hirtelen lemondott állásáról s elhagyja Szerbiát, Párisba utazik, ahol állandóan le akar telepedni. Elhatározását minden oldalról azzal indokolják, hogy Vuics, aki az esszés politikai körökben közbecsülésben áll s jó összeköttetései vannak, attól tart, hogy Szerbiában legközelebb ismét katasztrófa történik s ez okból már jóelőre biztonságba helyezi magát. — A Lovaregylet elnökének lemondása. Batthyány Elemér gróf, a Magyar Lovaregylet elnöke — hir szerint — a Lovaregylet deczember 15-iki igazgatósági ülésén le fog mondani elnöki tisztségéről. Batthyány Elemér gróf lemondása, mint értesülünk, a szeptemberi tagfelvétellel van kapcsolatban, amikor tudvalevőleg a Lovaregylet közgyűlése négy jelentkező kaszinótagot nem vett fel az egyesületbe. A tagfelvétel ügyében Batthyány Elemér grófnak differencziái voltak az igazgatóság több tagjával s ez az oka elhatározásának, a mit sportkörökben sajnálattal vesznek tudomásul.