Az Ujság, 1907. november (5. évfolyam, 272-284. szám)

1907-11-16 / 272. szám

6 B­jörnson vádjai. — Magyarország legnagyobb ipara. — A nagy és elöregedett norvég költő , Björnson Bjornstjerne megint egy robbanó löveget dobott át a magyar határon a Neue Freie Presse-ben. A czíme : Magyarország legnagyobb ipara. Vártuk , hiszen pár hét előtt meg is ígérte. Björnsont értjük. A magyar nemzet tenger­sok ellenségei közül valaki (és alighanem az osztrá­kok közül) a skandináv költő nagy nevét és agg­kori hanyatlását fölhasználta ellenünk. Fölbuj­­totta őt, a­ki nemzetünket sem múltjában, sem jelenében nem ismeri. Kettőt azonban nem értünk. Hogyan és miképpen van az, hogy a Magyar­­országban is annyira elterjedt Neue Freie Presse odaadja magát ágyutelepnek? És nem fél attól, hogy a nemzet végre is fölhorkan. Azután pedig hogyan jut Björnson ahhoz, hogy a magyar nemzetet éppen Apponyi Albert grófban testesítse meg? A­ki erre ugyancsak nem szolgált rá. A magyar nemzeti léleknek nálunk sokkal erősebb képviselői is vannak, mint Apponyi gróf. Ha nem is éppen Wekerle, de például Kossuth Fere­ncz. Bárhogyan legyen is, a bomba megint itt van. Björnson a csernovai tót halottakkal kezdi a német czikket és nem érti az esetet. »Magyarországon kívül, úgymond, senki sem érti az efféléket. De Apponyi gróf, a­ki újabban megígérte, hogy az efféle magyarországi esemé­nyeket megmagyarázza, sajnos, nem ér rá. Annyira igénybe veszi őt az iskolai törvény s a magyarul nem tudó tanítók "elcsapása és olyanok kinevezése, a­kik ezt a különös nyelvet ismerik. Valamint a nem p­ agysy­ nyelvű isko­lák bezárása is mások berendezése, a­melyek csakis magyarul tanítanak. * Egyáltalán nincs téhát ideje'.« . Ezt a gyűlölködő, Apponyi­ ellen is föltétlenül igazságtalan bevezetést, némely" szellem­eskedés­ követi.- . . . . . . . . " -Björnson azt állítja, hogy az­ egész országból kapott czikkéhez adatokat, a­miben nem is lehet kétség. A­hány ellensége van a magyar­ nemzet­nek és államnak, az most­, mind benne látja a Messiást. Gúnyolódva említi föl Maupetiist (1698— 1759), a ki nagy Frigyesnek azt­ ajánlotta, hogy országa egy részét falaztassa, korul és­ azon belül, a gyerekek csakis latinul tanuljanak. A magyarok ezt meg is csinálták. Fallal vették­ körül országu­kat s"abban a fői­­agyarok'. '(Gröss-Magyarén)­­ könyvvel és korbácscsal tanítanak­ egy olyan­ nyelvet, mely állítólag a törökkel rokon és így bizonyosan jobb, mint a latin. »Ezen eljárás oka, úgymond, egyszerű: nincs elég magyar. A magyarok a maguk or­szágában is kisebbségben vannak. A produkczió "sem nagyon elég,­­isten tudja mi az" oka. Tehát gyártani kell magyarokat. Ez tehát a magyarok legnagyobb ipara, de a maga nemében a világ legnagyobb ipara is.« Ehhez a fölháborító igazságtalansághoz még azt is hozzáfűzi, hogy a magyar a világ leg­­nagyzolóbb népe. (No, és ez az ember ismeri pl. a horvátokat ! A szerk.) A­mit ő tesz­, az a világon a legnagyobb. Holott például Petőfi és, Kossuth is a tótok közül származik, a­kiket egy magyar kormánylap csak­­ nemrégen is eszkimók­nak nevezett. * E kedveskedések után következik a csernovai vérfürdő miatt való leczke. Persze úgy, hogy azért az egész magyar nemzet felelős. Szerinte ez a vérfürdő is magyar ipartermék. Magyar papok, magyar csendőrökkel és magyar golyókkal szentelték föl a főmagyar Apponyi védő­szentnek a csernovai tót templomot. A magyarok csak gyártanak, gyártanak! A 20 millió németből, a 4 millió horvát-szerbből, tótokból, ruténekből, románokból magyarokat, a­kiket isten nekik adott — tulajdonul. De az agg norvég már látja az isten bünteté­sét közeledni. A magyarokat körülvevő népek nem hajlandók magukat odaadni. »És ezek a népek sokkal nagyobbak és sok­kal erősebbek. Sőt a mi rosszabb, a főmagyarok nem is a maguk urai a maguk országában! Rettenetes még csak el is gondolni: király is van fölöttük !«* Látnivaló, hogy Björnsonnak fogalma sincs a magyar alkotmányos államrendszerről és a nem­zetiségek jogairól. De gúnyolódik tovább. A magyarok szerinte össze-vissza hazudnak mindent és azt mondják rá, hogy ez­­ h­azafiasan van mondva. (Itt megint nem tette meg Björnson a sokszor említett lénye­ges megkülönböztetést.) És közöl erre egy példát. Itt úgy írja le a csernovai vérengzést, a­hogy a tót nemzetiségi izgatók eltorzították. Hogy tudniillik erőszakos templomszentelésről volt szó (az ellenkezője már bebizonyosodott) és hogy a főszolgabíró parancsolta a tüzelést! (Tudva van, hogy a csendőrök életüket védelmezték vele a vérszomjas tömegtől.) E hamisított tényállást azután Európa előtt kipellengérezi. »A­mikor, pedig a magyar országgyűlésen az ügyet szóvá tették, azonnal átváltozott az egész a tótoknak a magyar hatóság ellen intézett támadásává. A teremben minden magaar, de még az igazságügyminiszter is (belügyminiszter!) egyetértett abban, hogy az ügyet el kell uta­sítani, sőt az­ interpellálót is kigunyolták és összeszidták.« Mi a koalicziós urakat ugyan sohase magasz­taltuk ; de az már bizonyos, hogy ez nem igy tör­tént. Andrássy gróf a nyomozás első adatait el­mondta s válaszát az ügy teljes tisztázásáig füg­gőben hagyta. Az interpellálót pedig nem csúfolta ki senki, sőt mindenki mélyen sajnálta az esetet, a­mit persze okosabb dolog lett volna megelőzni. * Következik a második példa, a­mi egyéb­iránt még csak nem­­ is tények hibás előadása, hanem csak vád és vád. Szerinte még csak azt sem engedik meg a főmagyarok, hogy a nemzetiségek magukat védel­mezzék. Ha szláv teszi pánszláv propaganda és hazaárulás. Ha német teszi : pángermán propa­ganda és hazaárulás. Szóval Magyarországon a népesség többsége ezidőszerint­­hazaáruló. . . »Csodálkozva kérdem,— teszi hozzá,—elő­­fordul-e ilyesmi akárhol, más országban? Hiszen­­ez egyedüli a maga nemében. A főmagyarok elérhetetlen képessége a »hazafias beszédmodor­­ban.« A mellett pedig nagyiparuk mindig tovább es, tovább harapózik, mivel a szomszéd népek leverve és szó nélkül nézik mindezt.« . A­­költő elfelejtette Németországot és Pozent­ Szarvashiba.* Björnsonnak ez a tétele már egyenesen fel­szólítása a szomszéd országoknak a beavatkozásra Magyarország ellen. Tehát a büntető­ kódexbe is súlyosan beleütközik.­­ Nálunk azonban annyira üldözik a nemzeti­ségeket, hogy még­ a hűtlenségre való nyilt föl­hívást is a m. kir. posta terjeszti. Björnson azonban rátér záradékul az ált. választás kérdésére is, igy : »Egyszer, csak egyetlen egyszer voltak a magyarok politikai vezérei ostobák. Ez akkor volt, a­mikor megengedték, hogy öreg és tisz­teletreméltó királyuk Magyarország többi népének ugyanolyan szavazati jogot adjon, mint a fő­magyaroknak, egyenlőt és általánosat. Ugyan el bírják-e őt megint téríteni attól hazafias beszédmodorukkal? Tudniillik az őrültség, a­mit általa megigértettek. Ennek nem lehet, nem szabad megtörténnie!« Szerinte az egész világ feszült kíváncsisággal lesi most, mi lesz : »Magyarország legnagyobb iparáról van szó. Szél és por lesz-e belőle? Vagy helyette a királyi szóból?« * Ez volt a bomba tartalma. Sokkal több penetráns bűz árad ki belőle, mint a­mennyi kárt tehet.­­ Ha Björnson magyarországi tanácsosait ki lehet nyomozni (mert vannak), megérdemlik, hogy a kezüket megaranyozzák a tűzben. Annyi azonban bizonyos, hogy Björnson ki­rohanásai nem Apponyi grófnak fognak ártani, hanem az egész magyar nemzetnek a világ előtt. Azt is akarja. A norvég költő nagy neve és táma­dásainak — nem lehet tagadni !*- művészileg kiköszörült hegye bizony képes gyűlöletet terjesz­teni ellenünk a tengersok tájékozatlan ember közt. Megválik, most van-e a koalícziónak sajtó* irodája ? És egy kérdés : Miért van az, hogy az ilyen maró gyűlölet­­terjesztés a külföldön csak azóta vagy ellenünk, a­mióta a koalíczió boldogít bennünket ? AZ ÚJSÁG Szombat, november 16.­ FELELŐSSÉG. — Kávéházi beszélgetés.­­i . — Mit szól ehhez a nagyváradi szerencsétlen­séghez? ... — Rettenetes ! André de Lords, a borzalmak spec­ialistája, színdarabot írhatna róla, mint a Mont Pelée kitöréséről. Az efféle szörnyűségeket mindenfelé megkedvelte a színházi közönség; leg­alább »A telefonnál« czímű borzalmasság­ világra­szóló sikere ezt bizonyítja. — És mindössze ennyi a megjegyzése? Önt nem háborítja fel az, a­mi ezt a szörnyű szeren­csétlenséget okozta? — Mi háborítson fel, mikor még azt se tudom, hogy mi okozta?­­— Az bizonyos, hogy ezt a szerencsétlenséget a természet, az elemek ereje nem okozta, mint a Mont Pelée kitörését. Kétségtelenül emberi hiba okozta. — Ez a szerencsétlenséget csak még réme­sebbé teszi, de ebből nem következik egyéb, mint hogy : nemcsak azok a szánnivalók, a­kik elpusztul­tak, hanem azok is, a­kiket ezért a szerencsét­lenségért számadásra vonnak. Brrr, nem szeret­nék a helyükben lenni! Nem csoda, hogy sírnak­­ nem csoda, hogy erélyesen hárítják el maguktól a felelősséget, hogy erélyesen tolják egymásra a hibát és hogy erélyesen hangoztatják az ártatlan­ságukat.­­ , A'«' — Jobb lett volna, ha előbb erélyesen ügyel­tek volna egymásra és erélyesen figyelmeztették volna a veszedelemre azt a társukat, a­ki a szörnyű hibát elkövette. És ne felejtse el, hogy azok kö­zött, a­kik erélyesen hangoztatják az ártatlan­ságukat, ott van a bűnös is. Mert Valaki lehet, hogy több is, de egy mindenesetre — okvetet­­lenül bűnös. És most a bűnös is másra akarja kenni a tulajdon vétkét. — Hja, a fuldokló is úgy igyekszik mene­külni, hogy belekapaszkodik a többibe ! Ez örök emberi, és nem csoda, ha ez a nyomorult is csak úgy remél valami mentséget, hogy a felelősséget megosztani igyekszik a többi gyanúsítottal. — Éppen ez az, a­mi engem felháborít. Nem elég neki még a tizenkét áldozat? ! A társait is magával akarja rántani a bajba, csak azért, hogy valamivel enyhébb megítélésben részesüljön? ! — Ön elfelejti, a­mit az előbb jól mondott, hogy több embert is terhelhet a felelősség. Ha pedig csak egyet terhel, ezt hamarosan ki fogják deríteni a szakértők, s akkor ez a szerencsétlen ugyancsak keservesen fog lakolni. — Ön még sajnálni tudja azt, a­ki tizenkét embertársának okozta a halálát?! A­ki tizenkét embert ölt meg lelketlen könnyelműségből, vagy még inkább kapzsiságból? ! Mert igen valószínű, hogy itt is a lelketlen panamázás gyilkolt­a az, hogy a jó, erős, de drága anyag helyett rossz, gyönge, olcsó anyagot használt valaki, a­ki lejjni

Next