Az Ujság, 1907. november (5. évfolyam, 272-284. szám)
1907-11-16 / 272. szám
6 Björnson vádjai. — Magyarország legnagyobb ipara. — A nagy és elöregedett norvég költő , Björnson Bjornstjerne megint egy robbanó löveget dobott át a magyar határon a Neue Freie Presse-ben. A czíme : Magyarország legnagyobb ipara. Vártuk , hiszen pár hét előtt meg is ígérte. Björnsont értjük. A magyar nemzet tengersok ellenségei közül valaki (és alighanem az osztrákok közül) a skandináv költő nagy nevét és aggkori hanyatlását fölhasználta ellenünk. Fölbujtotta őt, aki nemzetünket sem múltjában, sem jelenében nem ismeri. Kettőt azonban nem értünk. Hogyan és miképpen van az, hogy a Magyarországban is annyira elterjedt Neue Freie Presse odaadja magát ágyutelepnek? És nem fél attól, hogy a nemzet végre is fölhorkan. Azután pedig hogyan jut Björnson ahhoz, hogy a magyar nemzetet éppen Apponyi Albert grófban testesítse meg? Aki erre ugyancsak nem szolgált rá. A magyar nemzeti léleknek nálunk sokkal erősebb képviselői is vannak, mint Apponyi gróf. Ha nem is éppen Wekerle, de például Kossuth Ferencz. Bárhogyan legyen is, a bomba megint itt van. Björnson a csernovai tót halottakkal kezdi a német czikket és nem érti az esetet. »Magyarországon kívül, úgymond, senki sem érti az efféléket. De Apponyi gróf, aki újabban megígérte, hogy az efféle magyarországi eseményeket megmagyarázza, sajnos, nem ér rá. Annyira igénybe veszi őt az iskolai törvény s a magyarul nem tudó tanítók "elcsapása és olyanok kinevezése, akik ezt a különös nyelvet ismerik. Valamint a nem p agysy nyelvű iskolák bezárása is mások berendezése, amelyek csakis magyarul tanítanak. * Egyáltalán nincs téhát ideje'.« . Ezt a gyűlölködő, Apponyi ellen is föltétlenül igazságtalan bevezetést, némely" szellemeskedés követi.- . . . . . . . . " -Björnson azt állítja, hogy az egész országból kapott czikkéhez adatokat, amiben nem is lehet kétség. Ahány ellensége van a magyar nemzetnek és államnak, az most, mind benne látja a Messiást. Gúnyolódva említi föl Maupetiist (1698— 1759), a ki nagy Frigyesnek azt ajánlotta, hogy országa egy részét falaztassa, korul és azon belül, a gyerekek csakis latinul tanuljanak. A magyarok ezt meg is csinálták. Fallal vették körül országukat s"abban a főiagyarok'. '(Gröss-Magyarén) könyvvel és korbácscsal tanítanak egy olyan nyelvet, mely állítólag a törökkel rokon és így bizonyosan jobb, mint a latin. »Ezen eljárás oka, úgymond, egyszerű: nincs elég magyar. A magyarok a maguk országában is kisebbségben vannak. A produkczió "sem nagyon elég,isten tudja mi az" oka. Tehát gyártani kell magyarokat. Ez tehát a magyarok legnagyobb ipara, de a maga nemében a világ legnagyobb ipara is.« Ehhez a fölháborító igazságtalansághoz még azt is hozzáfűzi, hogy a magyar a világ legnagyzolóbb népe. (No, és ez az ember ismeri pl. a horvátokat ! A szerk.) Amit ő tesz, az a világon a legnagyobb. Holott például Petőfi és, Kossuth is a tótok közül származik, akiket egy magyar kormánylap csak nemrégen is eszkimóknak nevezett. * E kedveskedések után következik a csernovai vérfürdő miatt való leczke. Persze úgy, hogy azért az egész magyar nemzet felelős. Szerinte ez a vérfürdő is magyar ipartermék. Magyar papok, magyar csendőrökkel és magyar golyókkal szentelték föl a főmagyar Apponyi védőszentnek a csernovai tót templomot. A magyarok csak gyártanak, gyártanak! A 20 millió németből, a 4 millió horvát-szerbből, tótokból, ruténekből, románokból magyarokat, akiket isten nekik adott — tulajdonul. De az agg norvég már látja az isten büntetését közeledni. A magyarokat körülvevő népek nem hajlandók magukat odaadni. »És ezek a népek sokkal nagyobbak és sokkal erősebbek. Sőt a mi rosszabb, a főmagyarok nem is a maguk urai a maguk országában! Rettenetes még csak el is gondolni: király is van fölöttük !«* Látnivaló, hogy Björnsonnak fogalma sincs a magyar alkotmányos államrendszerről és a nemzetiségek jogairól. De gúnyolódik tovább. A magyarok szerinte össze-vissza hazudnak mindent és azt mondják rá, hogy ez hazafiasan van mondva. (Itt megint nem tette meg Björnson a sokszor említett lényeges megkülönböztetést.) És közöl erre egy példát. Itt úgy írja le a csernovai vérengzést, ahogy a tót nemzetiségi izgatók eltorzították. Hogy tudniillik erőszakos templomszentelésről volt szó (az ellenkezője már bebizonyosodott) és hogy a főszolgabíró parancsolta a tüzelést! (Tudva van, hogy a csendőrök életüket védelmezték vele a vérszomjas tömegtől.) E hamisított tényállást azután Európa előtt kipellengérezi. »Amikor, pedig a magyar országgyűlésen az ügyet szóvá tették, azonnal átváltozott az egész a tótoknak a magyar hatóság ellen intézett támadásává. A teremben minden magaar, de még az igazságügyminiszter is (belügyminiszter!) egyetértett abban, hogy az ügyet el kell utasítani, sőt az interpellálót is kigunyolták és összeszidták.« Mi a koalicziós urakat ugyan sohase magasztaltuk ; de az már bizonyos, hogy ez nem igy történt. Andrássy gróf a nyomozás első adatait elmondta s válaszát az ügy teljes tisztázásáig függőben hagyta. Az interpellálót pedig nem csúfolta ki senki, sőt mindenki mélyen sajnálta az esetet, amit persze okosabb dolog lett volna megelőzni. * Következik a második példa, ami egyébiránt még csak nem is tények hibás előadása, hanem csak vád és vád. Szerinte még csak azt sem engedik meg a főmagyarok, hogy a nemzetiségek magukat védelmezzék. Ha szláv teszi pánszláv propaganda és hazaárulás. Ha német teszi : pángermán propaganda és hazaárulás. Szóval Magyarországon a népesség többsége ezidőszerinthazaáruló. . . »Csodálkozva kérdem,— teszi hozzá,—előfordul-e ilyesmi akárhol, más országban? Hiszenez egyedüli a maga nemében. A főmagyarok elérhetetlen képessége a »hazafias beszédmodorban.« A mellett pedig nagyiparuk mindig tovább es, tovább harapózik, mivel a szomszéd népek leverve és szó nélkül nézik mindezt.« . Aköltő elfelejtette Németországot és Pozent Szarvashiba.* Björnsonnak ez a tétele már egyenesen felszólítása a szomszéd országoknak a beavatkozásra Magyarország ellen. Tehát a büntető kódexbe is súlyosan beleütközik. Nálunk azonban annyira üldözik a nemzetiségeket, hogy még a hűtlenségre való nyilt fölhívást is a m. kir. posta terjeszti. Björnson azonban rátér záradékul az ált. választás kérdésére is, igy : »Egyszer, csak egyetlen egyszer voltak a magyarok politikai vezérei ostobák. Ez akkor volt, amikor megengedték, hogy öreg és tiszteletreméltó királyuk Magyarország többi népének ugyanolyan szavazati jogot adjon, mint a főmagyaroknak, egyenlőt és általánosat. Ugyan el bírják-e őt megint téríteni attól hazafias beszédmodorukkal? Tudniillik az őrültség, amit általa megigértettek. Ennek nem lehet, nem szabad megtörténnie!« Szerinte az egész világ feszült kíváncsisággal lesi most, mi lesz : »Magyarország legnagyobb iparáról van szó. Szél és por lesz-e belőle? Vagy helyette a királyi szóból?« * Ez volt a bomba tartalma. Sokkal több penetráns bűz árad ki belőle, mint amennyi kárt tehet. Ha Björnson magyarországi tanácsosait ki lehet nyomozni (mert vannak), megérdemlik, hogy a kezüket megaranyozzák a tűzben. Annyi azonban bizonyos, hogy Björnson kirohanásai nem Apponyi grófnak fognak ártani, hanem az egész magyar nemzetnek a világ előtt. Azt is akarja. A norvég költő nagy neve és támadásainak — nem lehet tagadni !*- művészileg kiköszörült hegye bizony képes gyűlöletet terjeszteni ellenünk a tengersok tájékozatlan ember közt. Megválik, most van-e a koalícziónak sajtó* irodája ? És egy kérdés : Miért van az, hogy az ilyen maró gyűlöletterjesztés a külföldön csak azóta vagy ellenünk, amióta a koalíczió boldogít bennünket ? AZ ÚJSÁG Szombat, november 16. FELELŐSSÉG. — Kávéházi beszélgetés.i . — Mit szól ehhez a nagyváradi szerencsétlenséghez? ... — Rettenetes ! André de Lords, a borzalmak specialistája, színdarabot írhatna róla, mint a Mont Pelée kitöréséről. Az efféle szörnyűségeket mindenfelé megkedvelte a színházi közönség; legalább »A telefonnál« czímű borzalmasság világraszóló sikere ezt bizonyítja. — És mindössze ennyi a megjegyzése? Önt nem háborítja fel az, ami ezt a szörnyű szerencsétlenséget okozta? — Mi háborítson fel, mikor még azt se tudom, hogy mi okozta?— Az bizonyos, hogy ezt a szerencsétlenséget a természet, az elemek ereje nem okozta, mint a Mont Pelée kitörését. Kétségtelenül emberi hiba okozta. — Ez a szerencsétlenséget csak még rémesebbé teszi, de ebből nem következik egyéb, mint hogy : nemcsak azok a szánnivalók, akik elpusztultak, hanem azok is, akiket ezért a szerencsétlenségért számadásra vonnak. Brrr, nem szeretnék a helyükben lenni! Nem csoda, hogy sírnak nem csoda, hogy erélyesen hárítják el maguktól a felelősséget, hogy erélyesen tolják egymásra a hibát és hogy erélyesen hangoztatják az ártatlanságukat. , A'«' — Jobb lett volna, ha előbb erélyesen ügyeltek volna egymásra és erélyesen figyelmeztették volna a veszedelemre azt a társukat, aki a szörnyű hibát elkövette. És ne felejtse el, hogy azok között, akik erélyesen hangoztatják az ártatlanságukat, ott van a bűnös is. Mert Valaki lehet, hogy több is, de egy mindenesetre — okvetetlenül bűnös. És most a bűnös is másra akarja kenni a tulajdon vétkét. — Hja, a fuldokló is úgy igyekszik menekülni, hogy belekapaszkodik a többibe ! Ez örök emberi, és nem csoda, ha ez a nyomorult is csak úgy remél valami mentséget, hogy a felelősséget megosztani igyekszik a többi gyanúsítottal. — Éppen ez az, ami engem felháborít. Nem elég neki még a tizenkét áldozat? ! A társait is magával akarja rántani a bajba, csak azért, hogy valamivel enyhébb megítélésben részesüljön? ! — Ön elfelejti, amit az előbb jól mondott, hogy több embert is terhelhet a felelősség. Ha pedig csak egyet terhel, ezt hamarosan ki fogják deríteni a szakértők, s akkor ez a szerencsétlen ugyancsak keservesen fog lakolni. — Ön még sajnálni tudja azt, aki tizenkét embertársának okozta a halálát?! Aki tizenkét embert ölt meg lelketlen könnyelműségből, vagy még inkább kapzsiságból? ! Mert igen valószínű, hogy itt is a lelketlen panamázás gyilkolta az, hogy a jó, erős, de drága anyag helyett rossz, gyönge, olcsó anyagot használt valaki, aki lejjni