Az Ujság, 1908. február/1 (6. évfolyam, 28-41. szám)

1908-02-01 / 28. szám

2 És mi az értelme annak, hogy ők egy­általán vannak ? Akkor mi keresni való­juk volt és van Magyarország történeté­ben ezeknek a gyászmagyaroknak ? *­■ Sajnos azonban, hogy még ez sem igaz. A delegáczióban Magyarországnak közjogai és állami szuverenitása most sokkal roszabbul van képviselve, mint akármikor ezelőtt. Már a parlamenta­rizmus szempontjából is. A sterilizált tigrisek, a­míg a foguk és a körmük meg­volt, az Ausztriával való küzdelemben hasznára voltak az országnak. Az egy­kori szabadelvű párt, háta mögött a még hitelt nem vesztett függetlenségi párttal, nem egy kérdésben segítette diadalra a magyar álláspontot. S ha Rudnyánszky József báró a főrendi delegátusok nevé­ben fölpanaszolja, hogy még az 1903. évi kilenczes bizottság közjogi kikötései sem érvényesülhetnek, ez egymaga is elég bizonyítéka annak, hogy micsoda közjogi katasztrófát jelent az új állapot Magyarországra nézve. A lekonyulá­s utolsó stádiuma már az, a­mikor az egykori közjogi héroszokba a főrendi, deákpárti és konzervatív elemeknek kell némi látszólagos nemzeti lelket verni. Vagy legalább megpróbálni. Egyébiránt az egyes részletekben is mind ugyanazok a jelenségek. Senkit meg ne ejtsen a póz. Kikelni és dühön­­geni az Okolicsányi-féle, legalább őszinte tiszti fizetési javaslat ellen abban a tudat­ban, hogy az már májusra úgy is ki­csinált dolog: csúnya nemzeti paraszt­­foga­­sás, egyéb semmi. Közjogi állás­pontnak bizony nem az. Az pedig egye­nesen a nemzeti becsület csorbítása, a­mikor az osztrák delegácziót is kéz alatt leszerelik, hogy ne siessen vele addig, a­míg a magyar nemzeti közvélemény — Ej, ej, Pintyőkémi, hát például a papa ? Ő csak nem nő-üldöző ? — ő nem. Ellenkezőleg : ő egy papucs­hős. De ő már nem vehet el engem. — No és én ? Csak én sem vagyok nő­­ü­öző ? —A bácsi is papucshős. De szintén nem vehet el. Még ha akarna is, kikosaraznám. Majd bizony, hogy a kedves nénitől elváljon az én kedvemért. — Látja, valahány férjet ismer, az mind nagyon jól bánik a feleségével. Nem értem, honnan veszi, hogy a férfiak nő-üldözők. — A viczeházmesterünk veri a feleségét. — A mi házmesternénk pedig veri az urát. — Jól teszi! •— Persze hogy jól teszi. A maguk vicze­­házmesterétől pedig nem szép, hogy a fele­ségét veri. Da magát, Pintyőkém, ez ne riaszsza vissza. Mert hiszen a viczeházmester épp oly kevéssé fogja elvenni, mint a papa vagy én. — Azt hiszi, nekem elég, ha a férjem nem ver meg ? — Tán maga akarná megverni a férjét ? •— Ha a nők ellensége volna, bizony nem szánnám. Mert értsen már meg bácsi : én nemcsak önmagamért küzdök, hanem az egész elnyomott női nemért. Azzal én nem érném be, hogy a férjem nekem darutánczot járjon, de a többi nőt, a­kitől nem fél, megvesse. — Tighis terringettét, ettől ne tartson, Pintyőkém ! Nagy ritkaság az olyan gonosz férj. Sokkal többször fordul elő az, hogy a férjek a többi nőt sem vetik meg. És a fele­ségek éppen ezért szoktak haragudni. — Ah, azok csak a mai feleségek ! Azok nem állnak a kor színvonalán. Mind csak önmagára gondol s nem fogja fel, hogy mivel tartozik egész nemének. De mi, modern leányok már nem vagyunk ilyen közönségesek. Mi átértjük az egész női kérdést teljes nagy­ságában. És ha mi sztrájkolunk s nem me­gyünk férjhez, majd meglátjuk, mire mennek Jóvátétele be nincs fejezve. Mit szólnak az ilyen ostobán átlátszó praktikákhoz maguk a katonák is, a­kik a magyar delegátusokban ezek után joggal látják az alakoskodó, de gyáván bekapituláló lényeket. Azután a katonai létszámfelemelés dolga, a­mit a nemzet közjogi presztízsé­vel kötöttek össze. Schönaich hadügy­miniszter bejelenti, hogy nemcsak lét­számemelésnek muszáj lenni, de új véd­erő­törvénynek is, két évi szolgálattal ugyan, de ez is sokkal drágább lesz. Teh­át több újoncz és sokkal több pénz­áldozat. És erre is általános hasravágó­­dás. A hüvelyéből kirántott magyar köz­jog szépen visszavándorol a hüvelyébe. Fölvetik a czimer- és lobogókérdést. Ez is közjog. Wekerle kijelenti, hogy a kormány ezt még nem is ért rá tanul­mányozni. Holott Széll idejében, már 1902-ben voltak pozitív megállapodások is. A tengerészeti budgetnél pedig úgy intézték el a kérdést, a­mint Moliére alakjai szokták. Kimondották, hogy hi­szen ez a hadügyminiszterhez tartozik ! Hát nem tartozik oda a haditengerészet is ? Hanem azért az osztrák gyarmat­­aspirácziók és piacz­ hódítások eszközeire , az új csatahajókra vígan szavazzák meg azokat a számolatlan milliókat, a­melye­ket a régi gaz rezsimétől még csak kérni sem mert a Reichskriegsminister. A­ki­nek különben még a cziménél is meg­törik az egész magyar közjog és lekonyul annak valamennyi Leonidája. Ellenben Aerenthal külügyminiszter­nek alázatosan megköszönik, hogy a ma­gyar közjogot iskoláiban kötelezőleg ta­níttatni kegyeskedik. Hát nem szégyellik magukat megköszönni olyasmit ajándék gyanánt, a­mi az 1867. alkotmány értel­mében jog szerint megilleti Magyarorszá­got ? Nem érzik már azt sem, hogy ebben az »unterthänigst« köszönésben csöndes joglemondás és a magyar állami jogok lealázása foglaltatik ? És igy megy minden, akár politika, akár hadügy, akár pénzügy, akár köz­jog. Mindenütt előnyomul és játszva győz az osztrák felfogás, a­melynek legyűrése egykor Deák Ferencz legnagyobb dicső­sége volt. De ez most mindegy. Mosolyogva jönnek haza a lekonyult hősök és azt mondják: az ország akarta így, legyen tehát meg az ő akarata. ________AZ ÚJSÁG_________ Szombat, február 1.­ az elnyomó, zsarnok férfiak. S minden újabb leánynemzedék jobban és jobban át lesz hatva a modern eszméktől s ezek végre is diadalmaskodni fognak. •— De ha maguk nem mennek férjhez, nem lesznek újabb és újabb leánynemzedékek. És ha lesznek is, •—■ hát a vallás ? — Micsoda vallás ? — Az Igazság vallása, melyet maga alapí­tott és melyre én már áttértem. — Mi baja ezzel a vallással ? — Az, édes Pintyőkém, hogy maga ön­magát akarja kegyetlenül büntetni ?■ — Hogyhogy ? — Úgy, hogy mire azok az újabb és újabb leánynemzedékek jönnek, már maga, női szenvedései és erényei jutalmául, újjá­született férfinak; Pista pedig, büntetésből, nőnek. S akkor Pista áll boszut magán ugyan­azért, a­mit egy élettel előbb éppen ő vétke­zett maga ellen. — De histen, csak legyek én egyszer fiú, fütyülök egy ostoba leány haszúállására ! — Pintyőke, maga a legkövetkezetesebb vallásalapító, a­ki eddig a földön járt. De mért nem talál megnyugvást vallásában jelen életére nézve is ? Maga legutóbbi múlt életében bizonyosan gonosz fiú volt. Pista ellenben jó kis leány. Tehát maga most méltán bűnhődik s Pista méltán élvezi a jutalmat. Pintyőke elgondolkozott. Úgy látszott, bánja, hogy vallást alapított. Pista, a kamasz, a beállott csendben észrevétlenül a szobába sompolygott s egy feszesre felfújt bolti papir-tüszőt durrantott el a falon. Akkorát szólt, mint egy ágyú. De az a pofon sem sokkal kisebbet, a­mit a megrettent Pintyőke abban a pillanat­ban adott neki. — Ne várj csak, — lihegte Pista égő félpofával — majd visszakapod te ezt a jövő életben kamatostól! !, ■ ( BELFÖLD. ^ ) A képviselőház ülése. A képviselőház szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart, melynek napirendjén a ma elfogadott javaslat harmad­szori olvasása, a bírói és ügyészi szervezet mó­dosításáról, több vic­inális vasútról szóló tör­vényjavaslat és a tárgyalásra kész mentelmi ügyek szerepelnek, i­­ A néppárt szervezkedik. A néppárt ma este Rab­ovszky István elnöklete alatt értekezletet tar­tott. Az időközi választások voltak napirenden s ezek közül különösen a trencséni mandátum sorsa foglalkoztatta hosszasan a pártot. Itt a tót nemzeti­ségi párt jelöltje Stur Károly ügyvéd és a néppártra támaszkodó keresztényszoczialista Kmetykó plé­bános állottak eddig szemben. A kormány azonban tanácskozott a nemzetiségi párttal és lemondott a harczról, átengedte a teret az alkotmánypárt jelöltjének, Béla Henrik hírlapírónak. Andrássy Gyula gróf legutóbb kérte Rakovszky Istvánt, a néppárt alelnökét, intézkedjék, hogy az alkotmány­párt dolgát a kerületben ne zavarja, de Rakovszky azt felelte, hogy ő és pártja ebben a kérdésben ragaszkodnak a maguk felfogásához, a maguk igaz­ságához. A néppárt ma esti értekezletén a párt kimondotta, hogy a trencséni választáson a ke­­resztényszoczialistákkal együtt Kmetykó mellett sorakozik. A párt országos szervezkedése került ez­után sorra. Ezt már a múlt nyáron megkezdte a párt e czélra kiküldött bizottsága, de az akc­ióhoz hiányzott az alkalmas eszköz. Most megalakították a katolikusok országos népszövetségét — a­melynek alapszabályait Andrássy Gyula gróf megerősí­tette — és a szövetséget a párt teljesen megfelelő eszköznek tartja a politikai agitáczió sikerének biztosítására. Elhatározta a pártkonferenczia, hogy ezt most egész erejével meg is kezdi és az időközi választásoknál a szövetség közreműködésével a lehetőséghez képest mindenütt fölveszi a mér­kőzést. * 1 . A szerb egyházi konfliktus. Karlóczáról táviratoztak: A karlóczai főegyházmegyei ad­minisztrátor-bizottság ma ülést tartott, a­melyen a többi tárgyak között betöltötte az üresedésben lévő zárdafőnöki állásokat. A zárdák vagyonleltá­rozására a bizottság egy szűkebb körű bizottságot küldött ki. Gabrilov Makerle szentszéki jegyző ellen, a­ki felfüggesztése következtében hivatalát elhagyni és a hivatalos pecsétet, valamint az ira­tokat kiadni vonakodik, a városi tanácstól kar­hatalom kirendelését kérte a bizottság sürgős át­iratban. A városi tanács a karhatalom kirendelését megtagadta. — A nyitramegyei főispánság. Markhót Gyula, Nyitramegye főispánja, —a­mint már jelentettük — a tisztújitás után, a melyben a megyei néppárt­tal szemben győzelmet aratott, beadta lemondását s azt a belügyminiszter el is fogadta. Ma a kép­viselőház folyosóján az a hir terjedt el, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Nyitra­megye főispánjává Mérey Lajos függetlenségi párti képviselőt fogja kinevezni, a­kit a néppártiak

Next