Az Ujság, 1908. február/1 (6. évfolyam, 28-41. szám)

1908-02-01 / 28. szám

4 felnevelési költsége s kéri a had­vezetőséget, hogy a magántenyésztőknek nagyobb számban adjanak ki csikókat felnevelésre. Schönaich közös hadügyminiszter kifejti, hogy a hadvezetőség kedvezőtlen tapasztalatokat tett a magánosoknak felnevelésre kiadott csikókkal. Ugron Gábor kiképzett katonalovakból sze­retne telepet létesíthetni. Szabó István az utas­­szertárak költségeinél a teherszállító automobilokra vonatkozólag kért felvilágosításokat. Schönaich hadügyminiszter : A hadvezetőség­nek nem állanak oly eszközök rendelkezésére, hogy automobilokat nagyobb számban szerezzen be, azt azonban kijelentheti, hogy a hadvezetőség az automobiloknak a hadiszolgálatban való alkal­mazhatóságára való tekintettel a legnagyobb figyelemmel kiséri az automobil-ipar fejlődését. (Altiszti kérdés­) Miklós Ödön az altiszti jutalomdíjaknál fel­világosítást kért a hadügyminisztertől, hogyan gondoskodott arról, hogy a kiszolgált altisztek megtartassanak a hadsereg számára. Zichy Miklós gróf azt kifogásolja, hogy az altiszteknek nagyon csekély a nyugdíjigénye. Szabó István kérdi, nem kísérthetnék-e meg, hogy a czivil fiatalemberek, még mielőtt katonai szolgálatba lépnek, ingyen altiszti kiképzést nyer­jenek. Okolicsányi László előadó : Az igazolványos altisztek jelentékeny százaléka polgári alkalma­zást nem tud nyerni és tovább szolgál a hadsereg­ben, ezáltal meggátolva azt, hogy újabbak lépje­nek helyükbe. A hadsereg érdeke az volna, hogy az altisztek 7­­ évi szolgálat után helyeiket el­hagyják. Semssy László gróf : Az a tiszt 21 éves korában lép a hadseregbe, 12 évi szolgálat után csak 33 éves, akkor van a legvirágzóbb korban , azt 40 éves ko­ráig nagyon jól lehet használni. Ezért nagyon cso­dálkozik, hogy kényszeríteni akarják arra, hogy 8 év után hagyja el a katonai szolgálatot és az a vé­leménye, hogy a hadsereg becses anyagot fog el­­veszíteni. Schönaich hadügyminiszter: Ha az altiszti magasabb jutalomidjakat megadják, lesznek a hadseregben elegendő számban hosszabb ideig szol­gáló altisztek is. A végkielégítés rendszerét az tette szükségessé, hogy az altiszti igazolvány az altiszt­nek egyáltalában nem könnyítette meg exiszten­­c­iáját. Arról, hogy a hadvezetőség a régi altisztek­től szabadulni kívánna, szó se lehet. Hoitsy Pál: A legczélszerűbbnek tartaná azt, ha az altisztek a kilépéskor bizonyos összeget kap­nának kézhez, a­melylyel valami polgári foglalko­záshoz foghatnának. Okolicsányi László előadó javasolja, hogy az albizottság jelentésébe vétessék föl az az óhaj, hogy a hadügyminiszter a két állam kormányánál te­gyen kezdeményező lépéseket az altiszti szolgálatra vonatkozó törvények megváltoztatása iránt. Rudnyánszky József báró saját tapasztalatból tudja, hogy az altisztek, midőn polgári alkalmaz­tatást keresnek, mostoha elbánásban részesülnek. Pártolja Okolicsányi javaslatát. (Elfogadnak mindent.) Zichy Miklós gróf kifogásolja a költségvetés összeállítását. Schönaich hadügyminiszter : E budgetirozást annak idején az országos bizottság maga is helye­selte. Egyes bizottsági tagok dicsérettel említet­ték az előterjesztések világos, kimerítő és áttekint­hető voltát. Különösen az 1904. évi országos bizottság ülésén Heltai Ferencz bizottsági tag hangsúlyozta, hogy az osztrák-magyar hadügyi költségvetés világosság és áttekinthetőség dolgá­ban minden más állam előirányzatát felülmúlja. Miklós Ödön köszönetet mond a hadügy­miniszternek az ülésen tett nyilatkozataiért. Az albizottság a katonai költségvetés rendes és rendkívüli tételeit letárgyalta és változatlanul elfogadta, majd elfogadta az előadónak az altiszti törvény módosítására vonatkozó indítványát is. (A hadi­tengerészet.) A magyar delegáczió tengerészeti albizottsága ma délután ülést tartott, a­melyen Thorotzkai Miklós báró elnökölt. Az ülésen vita nélkül hite­lesítették a Mailáth Géza gróf előadó által elő­terjesztett jelentést­. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága tegnapi tanácskozásáról kiadott hivatalos tudósí­tásból egyet-mást kifele tettek. A hadi­tengerészet vezetőségének a magyar delegáczió tavalyi hatá­rozatára adott válaszait és az ezekre hozott újabb határozatokat is. A czímer- és zászlókérdésben a bizottság egy­szerűen tudomásul vette a hadi­tengerészeti vezető­ségnek azt az álláspontját, hogy ez a kérdés a hadügyminiszter működési körébe tartozik. A hadi­tengerészeti akadémián a magyar nyelv köte­lező tanítására vonatkozó választ a bizottság névszerinti szavazással szintén elfogadta, csak Kmetil Károlynak volt ellenvéleménye, a­ki a szavazásnál egyedül maradt állásfoglalásával. Az új négy hadihajó költségeinek második részlete fejében 16.200.000 koronát megszavazott a bizott­ság, de hangoztatta, hogy a czimer-, zászló- és nyelvkérdésben, továbbá a magyarságnak a hadi­tengerészetnél megfelelő számban való alkalmaz­tatására nézve fentartja álláspontját. (Zárszámadás.) A zárszámadási albizottság ma délután Zichy János gróf elnöklésével ülést tartott. Nagy Emil előadó felhatalmazást kért arra, hogy a plénum­­ban is előterjeszthesse azt a kérését, hogy a jövő­ben a delegáczió először a zárszámadásokkal fog­lalkozzék. (Helyeslés.) Ismertette ezután a zár­számadások általános eredményét. A hadvezető­ségtől felvilágosítást kért a hadügyminisztérium zárszámadásaiban állandóan mutatkozó hitel-túl­lépésekre, főleg a csapattestek és csapatok álta­lános kiadásaira, a katonai nyugdíjügyre, az el­helyezési kiadásokra nézve. Okrugics és Hoffmann osztályfőnökök meg­adják a felvilágosításokat. Ezután az albizottság a haditengerészetnél mutatkozó hitel-túllépéseket tárgyalta, a­melyeknél Lukics sorhajóhadnagy adta meg a felvilágosításokat. A bizottság elfogadta a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium, a hadi­tengerészet zárszáma­dásait, jóváhagyta a túlkiadásokat is és nyomban hitelesítette az albizottság jelentését. (Katonai élelmezés.) Ma este a hadügyi albizottság által kiküldött élelmezési szűkebb albizottság tartott ülést, a­melyen Miklós Ödön előadó ismertetése alapján tárgyalás alá vették a hadsereg természetbeni élelmezésének, a legénységi közétkezésnek és a ruha- és ágyneműeknek tételeit. Helybenhagytak valamennyit. (Az osztrákok.) Az osztrák delegáczió külügyi bizottsága ma folytatta a külügyi költségvetés tárgyalását. Kramatz képviselő örömmel fogadja a külügy­miniszter legutóbb tett kijelentését, hogy a Balká­non nem törekszünk territoriális hódításokra, mert e politika Ausztriára nézve túlságosan veszélyes volna. Mac­edóniai kormányzó kinevezését veszé­lyesnek tartaná, mert ez Törökországgal komoly konfliktusra vezethetne. A bagdadi vasút német kézre jutásában Ausztriára nagy gazdasági és poli­tikai veszedelmet lát. A Németországgal való szö­vetség csakis Németországra nézve hasznos. A Németországgal legközelebb kötendő szerződést világosabban kell megszövegezni; k fogásolja, hogy Poroszország háborítatlanul követheti lengyel poli­tikáját, mely Ausztria nemzeteinek kicsinylése. Tittoni delegátus ellenzi Németországnak a hármas­ szövetségben való hegemóniáját. Urban és Dreehsel figyelmezteti a minisztert, hogy Magyar­­országgal szemben is erős maradjon és a közös kapocs minden további lazítását kerülni kell. Aerenthal báró külügyminiszter megjegyzi, hogy feladatát abban látja, hogy a külügyi kormány vezetősége által már évek sora óta betartott, a képviselőtestületek által pedig helyeselt poli­tikai irányt folytassa. A miniszter megnyugtató jelenséget lát abban, hogy az összes európai cso­portosulások egy fő czélt tartanak szem előtt és ez a fennálló egyensúly fentartása. Szövetségi politikánk keretén belül politikai és gazdasági elhatározásainkra nézve teljesen szabad elhatáro­zással bírunk. Több ízben szó volt arról, hogy belpolitikánk minő hatással van külpolitikánkra. A miniszter azonban azt hiszi, téves volna e visszahatások túlságos hangsúlyozása. Nehezen lehet találni oly államokat, a­melyek szövetséges viszonyban állanak egymással és a melyelmek belpolitikája is összhangzásban áll, így­ a franczia köztársaság szövetséget kötött az autokrata Orosz­­országgal és ragaszkodik ezen szövetségéhez. A mai napon az urak egyike egy másik állam bel­politikáját hozta szóba. Az osztrák delegác­ió egyik ülésén már egy ízben hangsúlyoztam, hogy veszedelmes rendszernek tartom ezt és hogy a kor­mány álláspontját illetőleg azon alapelvhez ragasz­kodom, hogy éppenséggel nem kívánatos egy ide­gen állam belügyeit vita tárgyává tenni. Kramatz azon nézetének adott kifejezést, hogy egy, Porosz­­ország belpolitikáját érintő kérdésben lépéseket kellett volna tennem. Énnekem azonban az a meggyőződésem, hogy az rossz helyen alkalmazott erényesség lett volna, a­mely különben nem is vezetett volna czélhoz. A­mi az irredentizmust illeti, az olasz lakosság egy részének ez az irány­zata már a szövetség előtt észlelhető volt. E mozgalom időről-időre növekedett, majd elgyen­gült és — nézetem szerint — ma már nem oly nagyméretű, sőt azt hiszem, hogy eltűnt és éppen a kormányok között fennálló jó viszony folytán. Olaszországot balkáni politikájáért vádolni nem lehet. A mac­edóniai reformszervek mandá­tumának meghosszabbítása még elintézetlen. Mon­tenegróval és a többi balkáni államokkal keres­kedelmi szerződést kötünk s a horvát kérdés nem tartozik a delegáczió elé. A külföldi sajtónak a magyar viszonyokról való tájékoztatását köteles­ségből teszi s ezt akkor is megtenné, h­a Ausztria ellen indítanának valahol sajtóhadjáratot. A ki­egyezés államjogi kérdésében semmiféle lényegi változtatás nem történt s erről a külföld számára valóságos azonossági bizonyítványt állítottunk ki. Az, hogy a kiegyezést most a két állam kor­mánya is aláírta, még nem jelenti annak tagadá­sát, hogy a monarchia nemzetközi szempontból egységes jogi személy; ez csak a két állam kor­mányának törvényes közreműködési jogát fejezi ki; a külügyminiszter a közösség megóvása végett a külfölddel való érintkezést ezután a maga kezé­ben egyesíti. Ő nem próféta, de meg van győ­ződve, hogy a közösség kötelékei mindig erősebbek lesznek, mint a szétválasztás ékei. A legközelebbi ülés kedden lesz. (Ügyrend.) A magyar hadügyi albizottság február 4-én délután 5 órakor ülést tart, a­melyen átveszi az élelmezési és elhelyezési albizottságok jelentéseit; 6 órakor megint ülést tart a bizottság, a­melyen a saját jelentését hitelesíti. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök holnap reggel érkezik vissza Budapestre. Az egyesült négyes albizottság szerdán délelőtt 10 órakor tartandó ülésére visszautazik Bécsbe. AZ ÚJSÁG Szombat, február 1. TÁVIRATOK: A birodalmi gyűlés, Berlin, január 31. A ház folytatja a tengeré­szeti költségvetés második tárgyalását. Az ordi­­nárium végét rövid vita után megszavazzák. Tirpitz államtitkár kijelenti, hogy alaptalan az az aggodalom, miszerint Helgoland szigetét a víz el fogja lepni. A vizsgálat az aggodalom alaptalan­ságát tüntette ki. A dok­építést illetőleg kijelenti, hogy az a helyi viszonyoktól függ, vájjon úszó-, vagy pedig szárazföldön álló dók építtetik. A Bremer Lloyd az utóbbi mellett foglalt állást. Téves az a felfogás, hogy az úszó dók jobb volna. A költségvetés többi részét is elintézik ezután. Jameson lemondása: Fokváros, január 31. Jameson miniszterelnök lemondott hivataláról. Az Újság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 64—01—02- 03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interurban (külföld és vidék): 57.

Next