Az Ujság, 1908. május/1 (6. évfolyam, 106-117. szám)
1908-05-01 / 106. szám
a budapesti büntetőtörvényszék tövises elnöki székét (ezt a törvényszéket az országgyűlés harmadik kamarájának is szokás nevezni), mellette szól. Végül talán az is, hogy tömérdek ellensége van. Kivált a volt és jelenlegi képviselő urak közt, akiknek többször megmagyarázta, hogy a törvény előtt nincsenek privilégiumok. Fölötte azonban ítéletet mondani az idő dolga. Az azonban már nemcsak az ő bírói személyének, de egy egész korszakos szabadságintézménynek is a brutális megtámadása, amikor egy kényes pörfolyás alatt a képviselő urak egész csoportja olyan inzultusokkal illeti bírói eljárásáért, amit részletezni illendőség okából nem lehet. Igaz, hogy mindez csak a képviselőház tornáczán történt; ez a tornácz azonban döntő hely azóta, amióta a Ház plénumában csak a kint elvégzett paktumokat szentesítik. Az pedig, hogy a dühöngő képviselők legtöbbje a törvénytudás, de sok más tudás tekintetében is analfabéta, azért nem mentség, mivel a törvény iránt való tiszteletet még a pusztai kanászoktól is megkövetelik. Az 1869 : IV. t.-czikkben lefektetett hatalmas szabadságbiztosíték legbrutálisabb megtámadása volt, amikor a képviselő urak eme csoportja Günther igazságügyminisztert megbuktatással fenyegette meg, ha Zsitvay Leót az elnöki székről le nem csapja, ami alatt természetesen magától értetődik, hogy arra nekik tetsző elnököt kell ültetnie. Hogy ez különben fundamentális törvénybe ütközik, köztudomású. De órákon át ment mégis és még akkor is, amikor már egyes miniszterek — mondják, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter is — inkább a Ház feloszlatására vállalkoztak, mint arra, hogy a bírói függetlenség szétrongálását a terem falain belül megengedjék. Amit egyébiránt a jogtisztelet mellett már az is bőven indokol, hogy e kérdésnek a Házba való behurczolása a koalíciót is szétrobbantaná, képesek úgy élvezni, ahogy azt Hanako aszszony hazájában az ő honfitársai élvezik. De nemcsak a keleti és nyugati világ különbözősége nehezíti meg a műélvezetet, hanem a megértés legelemibb feltétele : a nyelv is. Nálunk alig beszéli valaki a japánok nyelvét. Ez pedig nagy gátja a műélvezetszerzésnek. Általános, emberi érzelmek, küzdelmek ábrázolása, szerelmi idill, haláljelenet, harakiri, gyilkossággal végződő jelenetek, nagy öröm, nagy bánat : az arcz játékában, a szem ragyogásában, a hevesebb, lassúbb mozdulatokban, gesztusokban stb. is beszél hozzánk, jóllehet a szereplő nyelve teljesen idegen nekünk. Az ilyen jelenetek ábrázolása bizonyára legmaradandóbb nyomot hagy az európai szemlélő szemében. S a diva örök mosolygása, filigrán termete, bizarr mozdulatokban jelentkező táncza, egy-egy monoton dala, amit koto-, vagy szamiszen-kisérettel ad elő, s gazdag, keleti szinpompában ékeskedő japáni toalettjei. Az a dráma, amelynek szereplője Hanako asszony is, vallásos jellegű, mimikával és énekkel kísért tánczokra viszi vissza eredetét. De ez az inkább lírai-epikai jellegű szöveg, amely a dráma kifejlődéséhez vezetett, Kínából nyerte a leglényegesebb elemét ahhoz, hogy dráma lehessen. A drámai dialóg tehát kínai eredetű, mint Japán majd minden ősi kultúrelemé. A XIII. századtól kezdve különösen élénk volt az összeköttetés a két nemzet között. A buddhista papok kész szövegeket is hoztak magukkal Japánba, s ami drámát maguk csináltak, az is a kínai minta után készült. Tragikus és komikus darabok vegyest Hogy erre a dühösségre mennyiben adott okot Zsitvay elnöki magatartása, ahhoz érdemlegesen az előrebocsájtott motívumok miatt nem lehet szólani. Pusztán a tárgyias megfigyelésnek szükséges annak fölemlítésével kezére járni, hogy korábbi bírósági tárgyalásainkon a vádat — kivált ha politikai érdekű volt — a peres felek hihetetlenül összebonyolították az oda nem tartozó mellékkérdésekkel. Ennél is rosszabb és már többször közmegrovás tárgya volt a peres feleknek a bírói szék előtt való — beszéljünk jelképesen — komiszkodása. Mindezeken felül rég nem újság sem bírói, sem ügyvédi körökben, de talán másutt sem, hogy a tanuk kihallgatásánál a kérdező felek súlyosan visszaélnek kérdezési jogukkal és a tanukat gyakran olyan tortúráknak vetik alá, ami kész szörnyűség. El fog az ideje érkezni annak is, hogy a tanuk megfélemlítésének, zaklatásának és a mi legrosszabb , a maga iránt való bizalmatlanság fölébresztésének művészetével foglalkozzunk. Az igazság kikutatásának krónikus veszedelme van mindezekben. De hogy ennek a per- , jogi elzüllésnek útját állani, a komiszkodások nyakát még jókor kitekerni és a tanút a felek zaklatásaitól idején megvédelmezni az elnök kötelessége, azt mindenki beláthatja. Amint azt is,hogy milyen könnyű az ilyen éber és kötelességtudó elnököt a részrehajlás látszatával meggyanúsítani. Mégpedig éppen annak, aki legtöbb okot szolgáltat az elnöki beavatkozásra. Mennyiben történnek ilyen dolgok ebben a perben, mindenki a maga megfigyeléséből állapítsa meg. De az már azután több, mint szembetűnő, hogy Zsitvay elnöki eljárása ellen a képviselőházban éppen azok a csoportok és elemek törtek ki, a kik köztudomás szerint Polónyi jelenlegi politikai barátai és a kikkel az utolsó hetekben Polónyi Géza együtt csinálta ama bizonyos érvényesülési hadjáratot, a mitől most jól meg is érdekeletkeznek ez időben s ez idő óta mind sűrűbben. A kínai úgynevezett no-játék eleinte csak a műveltebb japánok mulattatására volt szánva. Nyelve is olyan volt, hogy a nép nem értette volna. De tárgyában is annyi volt a kínai klasszikusokból merített elem, hogy az istenadta nép azt úgy sem értette volna meg. A kínai és japán romantika legnevezetesebb alakjai körül forogtak e drámák, amelyek bizony inkább csak dramatizált regények unalmas, döczögő, hosszú lére eresztett eseménysorozataikkal, melyeket alig lehet cselekvényeknek nevezni. Yoshitsune, Yorimitsu, Benkei, a letűnt romantika ragyogó alakjai, nem egy drámában szerepelnek, mint a históriai regények egyik legjelesebbjében is, a Heikei Monogatariban, azzal a különbséggel csak, hogy a drámák dialógusokban megjelenő, eleven regények. Drámai cselekvény, igazi jellem, valódi bonyodalom díjával készült primitív drámák ezek, melyek, szerkezetét Florenz, a japánság alapos ismerője az ó görög drámákéval szereti egybehasonlítani. Igaz, hogy ezekben a japán drámákban is kevés volt a szereplő, kettő, illetőleg négy személy jött fel a színpadra, amely egészen a kínai színpadok mintájára készült. A színpad emelkedettebb, négyszögletes, három oldalon nyitott, fent befödött pavilion, zárt hátsófallal. Ez a kulissza, amelyen Japánban mindig fenyőfa van festve. Három oldalon, a színpadtól bizonyos távolra van a nézőtér. A magában külön fedett nézőtérről balra a színpadhoz egy nyitott, de fent befödett folyosó vezet, ez a hajdani »hashigakari«, ma a virág helye, »hanamichi«, amelyet a publikum az ünnepelt művésznek melte — a koalíczió feje annyira fáj. És senki előtt sem titok, hogy ebben a frakcióban most benne van minden titkos vagy nyílt reakcziós ember, aki azt hiszi, hogy Magyarország mostohán bánt az ő becses énjével. Innen e dühöngés mondvacsinált vallásfelekezeti éle is. Hogy ez a »civium arbor, prava juventium« a pártatlan igazságszolgáltatásért rajong és szent fölháborodását nem mozgatja a politikai érvényesülés forró vágya: no, aki ezt hiszi, annak is hiába csinálta Deák Ferencz és nagy gárdája a birói függetlenséget. Hiszen lehet majd erről a perről beszélni sokat, végtelen sokat. A magyar közéletnek annyi mély sebét és annyi idült fekélyét leplezték le benne eddig is, hogy szó nélkül hagyni az ítélet után nem is szabad. De az Isten szerelmére kérjük a nemzeti héroszokat és a szabadság kizárólagos oszlopait, ameddig ez a per tart, hagyják békében. Hiszen annak végre sem tudnak az országban közvéleményt szerezni, hogy Magyarország birói székeibe egyenesen őket és kreatúráikat ültessék bele. 5 AZ ÚJSÁG Péntek, májusi BELFÖLD. Günthert buktatják. A képviselőház folyosóján ma délelőtt a függetlenségi párti képviselők szokatlan zajjal, sürgősséggel követelték. Zsitvay Leó törvényszéki elnök megrendszabályozását, felfüggesztését, nyugdíjazását vagy mindjárt örök üdvösségre juttatását. Amint a függetlenségi párt belső ügyeivel ismerős politikusok és elvétve maguk a párt tagjai is mondották, az izgatott demonstráczió alapjában véve Günther Antal igazságügyminiszter bukását követeli. A közjegyzőségek száma korlátolt és a párt tagjainak kétharmad része hiába aspirál közjegyzőségre, a miniszter hiába tesz ígéretet valamennyinek, mind elhelyeznie sehogy se sikerül. Nagy ritkán üresedik meg egy-két alkalmas pozíczió. Azután a párttagok a bíróságok, ügyészségek köreiben és az igazságszolgáltatás más régióiban millió ígérettel vannak elkötelezve s Güntherrel e kötelezettségeelismerése jeléül ad. A színpad hátsó részén díszes ruhában ülnek a zenészek, akik a cselekvényt hangszer- és gyakran dal kísérettel követik. Az Orchester bizony meglehetős primitív, áll egy fuvolásból, két tamburásból és egy dobosból. De még kezdetlegesebb a hang, amit adnak zagyva diszharmóniában, mely szenvedélyesebb jeleneteknél valósággal üvöltésszerű. Mert a japánoknak csekély zenei talentumuk van s az énekben a természetes hangfejlődést nem ismerik. Újabban a nyugati zene már sok tanítványt hódított magának. A gyenge színházi zenéhez járul még a kórus éneke, amely a nyugati fülnek szintén nem valami kellemes. Van olykor egy-egy fülbemászó ritmusa, de egészben véve nagyon monoton az ő zenéjük és daluk. Némely európai író a japáni drámák »ji« nevű részét az ó görög drámák horosával szereti összevetni. Ezek ugyanis epikai karakterűek is, annyiban, hogy bizonyos dolgokat tudtára adnak (recitative) a hallgatóságnak, másrészt lírai természetűek is, mert az énekesek a maguk érzéseit is belevegyünk a mondókába. Így például az Azagao vagy Hajnalka czímű drámában a darab hősnője, Hajnalka felléptét a kórus így jelenti be : »Mily szánalomra méltó Akitsuki leánya, Miyaki, Akit a végtelen búgy meggyötört!« A japáni drámák szereplői mindig nagyon díszes és korhű jelmezekben pompáznak. Fantasztikus darabjaikban a szellemek, démonok, asszonyok, öregek mindig tipikus maszkot viselnek. Gyakran hiányzott a függöny is, a díszlet is. Újabban azonban ritkán. A szia-