Az Ujság, 1908. május (6. évfolyam, 119-131. szám)

1908-05-17 / 119. szám

* a Mentelmi Ügyek. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Malatinszky György elnöklésével ülést tartott és elhatározta, hogy Fenyvesi Soma előadó javaslatának megfelelően indítványozni fogja párviadal vétségével vádolt Sándor Pál, Szilassy Zoltán és Várady Imre, sajtó útján elkövetett becsületsértéssel vádolt Lengyel Zoltán; sajtó útján elkövetett izgatás és bűn­­feldicsérés vétségével vádolt Blah­ó Pál országgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését. Nem java­solja a mezőrendőri kihágással vádolt Ajtay Aladár kép­viselő mentelmi jogának felfüggesztését, minthogy az ellene tett panaszt nem csatolták az iratokhoz. Letár­gyalta ezenfelül a bizottság Vlad­­­Aurél bejelentését, mely szerint Bredicenau Koriolán mentelmi joga meg­sértetett azzal, hogy a Ház elnöke az április elsején tar­tott ülésen a szót megvonta tőle. A bizottság úgy döntött, hogy annak kutatásába, várjon az elnök helyesen kezeli-e a házszabályokat, vagy sem, nem bocsátkozik bele. Mellet már. — A képviselőim ülése. — Megy minden, mint a karikacsapás. Ma már a legveszedelmesebb szinten is túlvan a költségvetés gályája­­ a belügyi tárczán. Meg­lehetősen hamar végeztek vele, másfél nap alatt. Más időben bizony két-három hetet is megevett a belügyi vita. Ma már jóformán semmit se eszik. Jut is ma a vitának mit enni! Néhány apróbb beszédecske után (egy óra volt már ekkor) jelentette az elnök : — Több szónok nem lévén, a vitát be­zárom ! S erre felállott Andrássy Gyula gróf, a belügyminiszter, hogy az elhangzott beszé­dekre válaszoljon. — Nem akar beszédet mondani, — ezen kezdte — csak válaszokat ad. Mozaikszerben. Hát nem lett mozaik. A mozaiknak az a fő jellemvonása, hogy színes és tarka. Az­­Andrássy beszédének az volt a főjellemvonása, hogy színtelen volt és szürke. A beszéd is, az előadása is. Ez nem akar gáncs lenni az Andrássy beszédére. Isten mentsen tőle. Még megörülne neki. Az Andrássy beszéde állítólag az összes felhozott érvekkel és kérdésekkel foglalkozott. Valójában csakis Mezőfi Vilmossal polemizált. A­mi talán nem az Andrássy hibája. Úgy látszik, csakugyan nem mondott senki más szóra érdemes dolgokat, csak Mezőfi Vilmos. A választói jog reformja is szóba került. No ez természetes. Kijelentette Andrássy Gyula, hogy a választói jog reformjáról — az általános választói jogról — nem tud nyilatkozni. Még csak hozzávetően se tudja megmondani, hogy körülbelül mikor és hogyan terjeszti be. Csodálatos. Két év előtt tudta Wekerle is, Kossuth is, Andrássy is, sőt még Návay is. Mindenki mondott terminust (maga a kormány is terminusra alakult) s bár a sok terminus éppenséggel nem vágott össze, de mégis csak terminus volt mind. Most pedig nincs terminus. Még hozzá­vetően sincs. Visszafelé folyik az idő. Mindezek alapján pedig a belügyi költség­­­vetést nagy lelkesedéssel és sok bizalommal megszavazták. Délután a kereskedelmi tárc­a került sorra. Szerették volna hamarosan letárgyalni, főképp a vasúti dolgokat, mert a horvátok nem lévén itt, így egy csomó horvát beszédtől megszabadult volna a tisztelt Ház és köz­vélemény. Nem lett belőle semmi. Részben Kossuth Ferencz az oka a dolognak, a­ki kissé hosz­­szasabban beszélt a kelleténél. Várjon miről ? Magáról. Arról beszélt, hogy még sohase volt Magyarországnak keres­kedelmi minisztere, a­ki annyit alkotott volna, mint ő. Hogy ezt éppen Kossuth Ferencznek kel­lett elmondania, az hiba. De hogy Baross Gá­bor nem hallotta, az jó. * S most itt adjuk a részletes jelentést a mai kettős ülésről. Komat. Tegnap a premieren megláttam egy páholyban Kunetzt. Ma délelőtt elmentem hozzájuk a büróba. Minden a régi, a piszok nyolcz évvel öre­gebb, Kunetz elegáns, Schwarz úr jóindulatú és még mindig sokra tartja a jó modort . . . És a negyedik szobában az Írógép előtt zava­rodott, alázatos, kínos mosolylyal Regina kis­asszony. Fájó megdöbbenést éreztem, a­mikor meg­láttam. Alig tudtam hozzá egy-két jó szót szólni. Mikor elmentem, a kerek barna szemei megteltek könynyel, az egészen elfonnyadt, le­aszott egérarczocskája eltorzult; a szomorú, gyászos, elszáradt, szegény öreg leány rá­hajolt, ráborult az írógépre . . . Nyolcz évvel ezelőtt így hagytam ott; nyolcz év múlva talán megint így találom. Én azóta jártam, éltem, dolgoztam, vereked­tem, győztem, sikert arattam, vagyont szerez­tem, engem szerettek és én szerettem; én boldog házasságban éltem és nekem gyerme­keim születtek ; én fiatal vagyok, erős vagyok, diadalmas vagyok, boldog vagyok, férfi va­gyok , és ezek alatt a hosszú, szép, nagy esz­tendők alatt ő ott ült, örökké ott ült az asz­tala mellett, abban a szörnyű, mocskos szo­bában, soványan, szárazon, elúszottan, meddőn. Tudom , én nem tehetek semmiről, én nem vagyok semminek az oka. Mégis egész nap a bűnösség érzése gyötör . . . Lelkifurda­lásaim vannak . .. Úgy érzem, hogy tartozom neki valamivel... Úgy érzem, hogy megcsal­tam . .. Ha rágondolok, — ma a legviharo­sabb tapsok között egyszerre csak eszembe ju­tott — keserű lesz a szám és eltorzul az arc­om. AZ ÚJSÁG Vasárnap, május 17. Reggeltől délig. Justh Gyula elnök pont tíz órakor nyitja meg az ülést. Napirenden van a belügyi tárcza költség­­vetése. (A belügyi költségvetés.) Bozóky Árpád : A községi közigazgatás bajai­val, visszaéléseivel foglalkozik. A községi pótadó mindenütt növekszik s annak terheiben nem arányosan részesülnek a szegény emberek és a nagybirtokosok. Másik baj, hogy a községi jegyzők képzettsége hiányos, a nyolc­ gimnáziumi osztály és az egy évi közigazgatási tanfolyam nem adhatja meg nekik azt az ismeretkört, melyre hivatásuknál fogva szükségük van. A jegyzők fizetése csekély, magánkeresetre vannak utalva s a községi érde­keket elhanyagolják s zugirászattal foglalkoznak. Justh Gyula elnök : A képviselő úr Magyar­­ország községi jegyzőit zugirászkodással és sápo­lással gyanúsította meg. Ezért a gyanúsításért a leghatározottabban rendreutasítom. Bozóky Árpád : Nem akartam sérteni a jegy­zőket. A mostani közigazgatási rendszer teljesen összezavarja a hatásköröket, a paraszt­ember panaszaival egyik hatóság a másikhoz küldi. A jegyzők képesítését a jogvégzettséghez kell kötni, akkor aztán nem lesz szükség szolgabirói állásra, erre az elavult hatóságra, a­melynek ma már semmi hivatása nincs. Határozati javaslatot nyújt be az önálló puszták adókedvezményének megszüntetése iránt. A főispáni állásnak új tartal­mat kell adni, ne csak úr legyen a főispán és kor­mánypárti kortes, de a nép érdekeinek istápolója. Ennek a nemzetiségi kérdés szempontjából van különösen nagy jelentősége. Nincs bizalommal a kormány iránt, nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a balpárton.) Búza Barna : Nem híve a községi közigazgatás államosításának, Bozóky fából vaskarikát ajánl, mikor a községi bíróból állami tisztviselőt akar csinálni. A városok ügyének rendezéséről beszél ezután. Az újabb magyar törvényhozás, ellentétben a régivel, nem sok rokonérzést és támogatást tanúsít a városok feljlődése iránt. A városokban a pótadó mindenütt ijesztő mértékben növekedett, ennek oka az, hogy a városok gazdasági ügyeinek intézése egyes érdekcsoportok kezébe került, a­melyek saját zsebük javára élnek vissza a köz érdekeivel. A­mi a városi közigazgatási szervezetet illeti, rámutat a bürokratizmus túltengésére. Egy közönséges illetőségi vagy szegénységi bizonyít­ványhoz hozzájutni nehezebb, mint ügyvédi diplo­mához. Különösen az illetőségi ügy szorul rende­zésre, Homér születési helye fölött nem vitázott úgy a két görög város, mint a magyar városok vitáznak egy-egy csavargó illetőségi helyének meg­állapításánál. A városi tisztviselők fizetési és el­látási viszonyainak egységes rendezését sürgeti, míg ez meg nem történik, a városi tisztikarok sem fognak feladataik magaslatán állani, nem rendel­kezvén elég képzett munkaerővel. A városok egész­séges közgazdasági és közigazgatási rendszere, alapja az ország fejlődésének is. Bízik a kormány belügyi munkájában s a költségvetést megszavazza. (Helyeslés.) gig Pető Sándor : A fővárosi gazdálkodási és köz­­igazgatási állapotokról beszél. Sürgős szükség van rá, hogy a kormány és a törvényhozás rendezze ezeket az állapotokat. A főváros közigazgatásá­nak óriási terhe jórészt a szegényebb néposztályok vállára súlyosodik. Az alsóbb osztályokat az élel­mezési és lakásviszonyok ezer nyomorúsága is nyomja. Budapesten a kisebb lakások negyvenöt százalékkal drágábbak, mint a német, vagy osztrák nagyvárosokban. A fővárosi lakosság huszonöt százaléka egyenesen egészségtelen helyiségekben lakik. A belügyminiszter több ízben jóindulatot tanúsított a főváros iránt, miért nem erősíti most meg a főváros több előterjesztését, például a tűzoltó járulékok fölemelésére, az üres háztelkek meg­adóztatására nézve. Bízik ugyan a belügyminisz­ter ígéreteiben, de míg a fővárosi községi választói jog reformjáról szóló javaslatot a Ház elé nem terjesztik, semmiféle költségvetést nem szavaz meg. Az elnök az ülést tíz perczre felfüggeszti. Horváth József (marosujvári) : A nemzetiségi képviselők képzelt sérelmeik számára akarják el­sajátítani a belügyi költségvetés tárgyalását. Nem követi őket erre a térre, a belügyi költségvetéssel tárgyilagos szempontból kívan foglalkozni. A tárc­a kiadási tételei közül kevésnek tartja a csend­őrség fizetés ja­­vítását, de tudja, hogy számolni kell a pénzügyi nehézségekkel. A közigazgatás egységes működésének rovására megy a rendeletek rengeteg nagy száma, ezek között eligazodni szinte lehetet­len. Elkerülhetetlen szükségesnek tartja különösen a községi törvény revízióját és az illetőségi ügy ren­dezését. Az egyesülési és gyülekezési jog terén is a legnagyobb jogbizonytalanság uralkodik, de kodi­­fikác­ió útján sem igen lehet a mostani állapotokon segíteni, bizonyítja ezt Németország példája. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Az elnök az általános vitát berekeszti. (Andrássy beszél.) Andrássy Gyula gróf: Válaszolni kíván a vita során felmerült főbb kérdésekre. Első­sorban a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik. Fenyvesi Soma olyan készültséggel és annyi igazsággal kép­viselte a magyar nemzeti álláspontot ebben a kér­désben, hogy­ az ő felszólalásához keveset lehet hozzátenni. Lukács Lászlónak azt feleli az erőszakos magyarosítás vádjára, hogy ez a vád alaptalan, de mindenkinek, a­ki a magyarság érdekeit szívén viseli, a leghatározottabban szembe kell szállani minden állam- és nemzetbontó törekvéssel. Mezőfi Vilmos a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálá­sát sürgette s hivatkozott az ő ígéretére. Ezt az ígéretet a miniszter most is föntartja, de helye­sebbnek fogja Mezőfi is találni, ha ezt a reformot az általános választói jog alapján összeülő képvi­selőház alkotja majd meg. A Mezőfi által felhozott sérelmek és panaszok jogosságát elismeri, de a főszolgabírók hibás intézkedéseiért nem lehet a belügyi kormányt felelőssé tenni. Meg­van a sérel­mekkel szemben a polgárok felebbezési joga, ez a útja a panaszok orvoslásának is. A munkásegyesü­letekkel szemben a belügyi kormányt nem a nagy­­birtokosok érdekei vezetik, csakis a közérdek. A szakszervezetek feloszlatását a miniszter maga végzi s mivel úgy tapasztalja a legtöbb esetben, hogy az egyesülési jogot zsarnokoskodásra hasz­nálják fel a munkásokkal szemben, az ilyen egye­sületeket fel kell oszlatnia. A munkásegyesületek pénzkezelése is rendesen felületes és lelkiismeret­len, ezek ellen szigorúan kell a kormánynak el­járnia. A miniszter csak örülni tud a munkásság egészséges szervezkedésének, de az egészségtelen tünetekkel szemben nem tanúsíthat elnézést. (Helyeslés.) Mezőfi a budapesti lakáskérdést is felhozta. A fővárosi egészségtelen lakásviszonyo­kat a kormány nagyon jól ismeri, de azokon a háziárak megadóztatásával nem lehet segíteni. Az élet és a lakásviszonyok drágasága szoros ösz­­szefüggésben van a sztrájkok által okozott nagy áremelkedésekkel. A kérdés helyes megoldása az, hogy a kormány munkáslakásokat fog építeni s egyáltalában minden eszközzel oda fog hatni, hogy a mostani állapotokon segítsen. A­mi a választói reform kérdését illeti, a Mezőfi újabb interpellác­iójára akkor fog válaszolni, ha

Next