Az Ujság, 1908. július/2 (6. évfolyam, 171-178. szám)

1908-07-17 / 171. szám

Péntek, július 17. __________AZ ÚJSÁG_______ üdvös eredmény, hogy egyszerre szakítottak az oroszországi összeköttetésekkel, többé nem Kievbe és Moszkvába, az orosz ortodox egyház központjai felé gravitáltak. Papjaikat hazai intézetekben ne­veltették és ezek különösen az Alföldre letelepe­dett ruténeket m­egmagyarosították, de mindenütt magyar nemzeti és hazafias érzelmeket neveltek híveikben. A görög-katolikus rutén papságnak ez a hazafias működése ismeretes az egész ország előtt. De a hazafias rutén görög-katolikus papság jóformán mégis két tűz közé szorult. Egyfelől az orosz ortodoxia, a szomszédos hatalmas Orosz­ország politikai és anyagi támogatása mellett erős propagandát folytatott a végből, hogy a ruté­neket ismét visszaterelje az ortodox, skizmatikus orosz egyházba , másfelől meg Rómából latinizáló törekvéseket kezdtek folytatni, s mikor ezek csü­törtököt mondtak, Róma azt a taktikát kezdte követni, hogy éppenséggel nem törődött a rutén görög-katolikusokkal, csak olyan mostoha fiainak nézte őket, magukra hagyta, éljenek a hogy tud­nak. Így történt, hogy egyrészről a hazafias pap­ság a római szentszék ellenőrzésének hiányában a magyar helyeken szép csöndesen elmagyarosí­­totta a liturgiát és most, mikor a liturgia meg­­magyarosítását szentesíttetni akarták Rómával, tulajdonképpen évszázados, meggyökeresedett gya­korlatra hivatkozhattak , másrészről pedig az orosz ortodoxia felé még mindig nyitva maradt a kapu, s a skizmatikus mozgalmak sohasem szűn­tek meg. Hisz éppen három évvel ezelőtt néhány görög-katolikus rutén egyházközség (Mármaros­­megyében) visszatért a görög-keleti egyházba, a karlóczai pátriárka fenhatósága alá, s a további mozgalmakat az orosz pénzen tartott politikai agitátoroknak izgatás és lázítás miatti súlyos elitéltetésével és több évre elzáratásával akadá­lyozták meg. Ennek az orosz propagandának mű­ködése azért volt lehetséges, mert a különféle ágensek (köztük rutén tanítók) Kievből és Moszkvá­ból orosz szertartási könyveket csempésztek be, a­melyek nemcsak tele vannak katolikus hitelvi szempontból való tévedésekkel, de a pánszláviz­musnak igazi közlönyei. Ezekben az orosz szer­tartási könyvekben imák foglaltatnak a minden oroszok czárjáért, a czári családért és a jámbor rusznyák nép a magyarországi görög-katolikus templomokban rendszerint imádkozik a czárért és a czári birodalomért, persze a magyar királyról szó sincs. Ennek a visszaélésnek meggátlása végett a magyar kormány a görög-katolikus rutén püs­pökök közbenjárására elhatározta, hogy a buda­pesti magyar királyi tudományegyetemi nyomdá­ban állami költségen (körülbelül 400.000 koronába kerül) kinyomatja a hazai görög-katolikus rutének részére az ó-szláv szertartási könyveket és eltiltja a külföldi szertartáskönyvek használatát. A munka, mint értesülünk, folyamatban van Vályi János eperjesi, Firczák Gyula munkácsi és Drohobeczky Gyula körösi görög-katolikus rutén püspökök vezetése alatt. A könyveket a Róma melletti Grotta Ferrara nevű görög zárdában eredeti tisz­taságukban, még a keleti egyházszakadást meg­előző időktől fogva híven megőrzött szertartási könyvek alapján javítják ki és a kész munkát a római »congregatio­­pro negotiis rítus orientalis« szuperrevíziója és jóváhagyása mellett adják sajtó alá. A kongregáczió az ó-szláv szertartási köny­veknek azonban eddig csak egy kis részét hagyta jóvá (összesen 12 könyvről van szó), de ezek ki­­nyomatása is megakadt, mert lényeges nézeteltéré­sek merültek fel, melyek alkalmasak arra, hogy nemcsak az egész ó-szláv szertartási könyvek kinyomatását megakadályozzák, hanem egyene­sen szakadást idézzenek elő a görög-katolikus ruté­nek között. A görög-katolikus rutének egy része nagyon el van keseredve a magyarnyelvű liturgia ügyének bukása miatt. Egyáltalában nem akarnak tudni semmiféle ó-szláv misekönyvről, még ha a m. kir. egyetemi nyomdában nyomatják is őket, a magyar kormány pénzén. Ezek magyarnyelvű szertartási könyvet követelnek és oly makacsul ragaszkodnak a magyarsághoz, hogy készek inkább függetlení­teni magukat Rómától, a­mi persze csak az el­szakadás útján lehetséges. Ehhez a párthoz tar­tozik a görög-katolikus magyar intelligenc­ia és az alföldi magyarság. De szakadás mutatkozik azok között is, a­kik kénytelen-kelletlen lemondanak ugyan a magyar liturgiáról és alávetik magukat az ó-szláv rítusnak, elfogadják a revideált ó-szláv misekönyveket, de nem egészen a rómaiak szája íze szerint, s nem akarnak egészen »pápisták« lenni, hanem a keleti szertartást eredetiségében kívánják visszaállítani. A legerősebb ütközőpont a szentek tisztelete és itt már veszedelmes dogmatikus ellenvetések merül­nek fel, a­melyek az egész szent uniót veszélyez­tetik. Ugyanis a görög-katolikus szertartási köny­vekben csak azok a közös nyugati (latin) és keleti (görög) szentek tisztelete foglaltatik, a­mely szen­tek 1051. évig, vagyis a keleti egyház szakadásáig kanonizáltattak, viszont az egyházszakadás alatt körülbelül 85 skizmatikus szent tisztelete terjedt el, a­kiknek tiszteletét persze Róma, mint tőle elpáholtakét, kárhoztatja. Ellenben Róma köve­teli, hogy az elszakadás ideje alatt, vagyis 1054—- 1646 április 24-ig a római pápa által kanonizált összes szentek kultuszát (több, mint háromszáz van) vegyék fel a görög-katolikus szertartási köny­vekbe, ezenkívül követeli az »Immaculata concep­tion a »Lourdesi apparatio B. Mariae Virginis« offieziumainak átvételét. Ebben a görög-katolikus papság egy része a keleti rítus megrontását vagy legalább is megváltoztatását látja a latin ritus terjedésének előnyére és makacsul ellenzi azt a törekvést, hogy a páduai Szent Antalok, Loyola Ignáczok stb. nyugati szent barátok és remeték kultusza bevitessék templomaikba. A kérdés és a vitatkozás annyira kiélesedett, hogy a mérsékelt és egyezségre hajlandó párt jelenleg határozott kisebbségben van, a gyújtóanyag pedig egyre hal­mozódik. A­míg pedig a szentek kérdése el nem dől, a m. kir. egyetemi nyomdában az ó-szláv szertartási könyvek kinyomatásának munkája szünetel. Még megérjük, hogy ez a budavári csendes nyomda a huszadik században kiindulópontja lesz egy olyan egyházi szakadásnak, a­milyenek csak a közép­korban merültek fel, s a magyarországi felekezetek ismét megszaporodnak egygyel. Mintha más baja nem is volna ennek a szegény országnak. —~ Koraiamon meggyőződtem, hogy a nép legnagyobb része nem csak nem rokonszenvez a horvát-szerb agitáczióval, az elszakadás politiká­jával, hanem valósággal ellenséges szemmel nézi ezeket a­ törekvéseket és hogy a tömegeket nem any­ujára politikai, mint inkább gazdasági kérdések foglalkoztatják és érdeklik. A lakosság úgyszólván mindenütt szívesen látott, az agitátorok terve leg­több helyen hajótörést szenvedett. Az nem igaz, hogy életem veszélyben forgott, ámbár kétségtelen, hogy a Noviban és Kninben rendezett botrány jóval több volt, mint valami tüntetés s nagyon ma­gán viselte az előkészített merénylet látszatát. Hogy a magyar kormány tett-e lépéseket az osztrák kormánynál a knini támadás ügyében, azt nem tu­dom, de én az eset után táviratban is, levélben is előadtam a történteket a kormánynak. Az bizo­nyos, hogy az osztrák hatóság tehetetlenül állott a knini botránynyal szemben, annyira tehetetlenül, hogy azok, a­kik Horvátországban a közrend fel­­forgatására törekszenek, szinte czélzatosnak mond­ják az osztrákok e magatartását. Fél óráig tartott a botrány s az első negyedórában mindössze két rendőrt, a másodikban három csendőrt láttam, a­kik azután azt ajánlották, hogy távozzam a faluból. Még három horvát községet akartam meglátogatni, de sajnos az osztrák területen nyert tapasztalatok arra kény­szerítettek, hogy utamat megrövidítsem. Holott az én úti tervemet Horvátországban is, Dalmácziában is tudták s a helyhatóság megte­hette volna a szükséges intézkedéseket. Az utolsó szó itt az irányadó tényezőké lesz s hiszem hogy is, az osztrák kormány hamarosan intézkedni fog a knini támadás ügyében.­­ Legközelebb a dán Zagoriába szándékozik utazni, a­hol leginkább a Szarcsevics-párt van többségben. A knini botrány. — Kaueh báró nyilatkozata. — (Saját tudósitónktól.) A magyar kormány egyik félhivatalosa azt a hírt bocsátotta világgá, hogy az osztrák kor­mány a knini eset fölött sajnálkozását fejezte ki a magyar kormánynyal szemben, hogy a dalmát helytartó elítélően nyilatkozott a knini hatóságokról és hogy a vizsgálat a mulasztás miatt folyamatba létetett. Az osztrák miniszterelnökségen azonban e hírre mindössze csak annyit mondanak, hogy a vizsgálat megindult, de eredményéről még nincs jelentés. A helytartó nyilatkozatáról, vala­mint az osztrák kormány sajnálkozásáról Bécsben semmit sem tudnak. Zágrábból jelentik, hogy a horvát kormány lapjai a következőket írják : A­meddig az osztrák kormány a dalmátországi hatóságok hallatlan visel­kedéséért és a báni méltóság megsértéséért nem nyújt teljes elégtételt, a bán nem tehet egyetlen lépést sem oly állam területére, a­melyben irányá­ban az udvariasság legelemibb szabályairól is megfeledkeznek; mi az osztrák hatóságoknak eme hallatlan hanyagságában Magyarország és Horvátország lekicsinylését látjuk, a­melyért föl­tétlen elégtételt kell követelnünk. Rauch Pál báró, bán egy bécsi újságíróval be­szélve, a többek között ezeket mondotta: sílfelé. Uralkodók találkozása. Majna melletti Frank­furtból táviratozzák lapunknak . A Frankfurter Zeitung londoni értesülése szerint Londonban hire jár, hogy Eduárd király augusztus 11. és 12-én fog Friedrichshofban II. Vilmos német császárral találkozni. A román miniszterelnök és Aerenthal­ Bécsből telefonálják lapunknak : Studrza román miniszter­­elnök holnap Bécsbe érkezik. Vasárnap, e hó 19-én, a Semmeringen meglátogatja Aerenthal báró kül­ügyminisztert. Hir szerint Sturdza karlsbadi kúrá­jának befejezése után látogatást tesz Norderneyban, a­hol két napot fog tölteni, Bülow herczeg német birodalmi kanczellárnál. Augusztus közepe táján ismét Bukarestben kell lennie; ez időtájt indul ugyanis Károly király külföldi útjára, a­melynek során tudvalevőleg látogatást tesz Ischlben is királyunknál, hogy hatvan éves császár jubileuma alkalmából személyesen fejezze ki jókivánságait. Államcsíny Perzsiában, Tebriszben még min­dig nem sikerült helyreállítani a rendet és igen valószínű, hogy a 200.000 lakossal bíró, eddig virágzó kereskedelmi várost gazdasági katasztrófa fenyegeti. Mai sürgönyeink szerint a város furcsa látványt nyújt. Az egyik városrészben zenekarok játszanak s a forradalmárok rendben átadják fegyverüket, a másik városrészben két ágyúból folytonosan bombáznak. Rezim kán parancsára fegyveres rendőrök mind a két városrészt körül­zárták s a karavánok és utasok nem tudnak a városba bejutni. A tebriszi forradalmárok vezérei a sahnak táviratot küldtek, a­melyben kijelentik, hogy soha sem támadták meg a sah tekintélyét, hanem csak azokat az erőszakos és felelősség nélkül való embereket, a­kik a népet sanyargatták. Konstantinápolyból sürgönyzik lapunknak, hogy vasárnap óta ott tartózkodik Fedhullah Mirza perzsa herczeg, a sah 8 éves unokaöcscse 3 kísérőjével, kiknek egyike valószínűleg a kis herczeg atyja, Sua és Sultaneh herczeg. A perzsa menekültek útlevél nélkül érkeztek meg; csak a budapesti török konzulátus ajánlólevele van náluk. Í0 Japán és Oroszország. Oroszország okulván a mandzsúriai háború keserű tapasztalatain, figyelmét újabban Kelet-Ázsiáról Kelet-Európára fordítja. Ezt tudják Tokióban is, minek folytán szívesen veszik Oroszország közeledését­ ennek .

Next