Az Ujság, 1908. július/2 (6. évfolyam, 171-178. szám)
1908-07-17 / 171. szám
Péntek, július 17. __________AZ ÚJSÁG_______ üdvös eredmény, hogy egyszerre szakítottak az oroszországi összeköttetésekkel, többé nem Kievbe és Moszkvába, az orosz ortodox egyház központjai felé gravitáltak. Papjaikat hazai intézetekben neveltették és ezek különösen az Alföldre letelepedett ruténeket megmagyarosították, de mindenütt magyar nemzeti és hazafias érzelmeket neveltek híveikben. A görög-katolikus rutén papságnak ez a hazafias működése ismeretes az egész ország előtt. De a hazafias rutén görög-katolikus papság jóformán mégis két tűz közé szorult. Egyfelől az orosz ortodoxia, a szomszédos hatalmas Oroszország politikai és anyagi támogatása mellett erős propagandát folytatott a végből, hogy a ruténeket ismét visszaterelje az ortodox, skizmatikus orosz egyházba , másfelől meg Rómából latinizáló törekvéseket kezdtek folytatni, s mikor ezek csütörtököt mondtak, Róma azt a taktikát kezdte követni, hogy éppenséggel nem törődött a rutén görög-katolikusokkal, csak olyan mostoha fiainak nézte őket, magukra hagyta, éljenek a hogy tudnak. Így történt, hogy egyrészről a hazafias papság a római szentszék ellenőrzésének hiányában a magyar helyeken szép csöndesen elmagyarosította a liturgiát és most, mikor a liturgia megmagyarosítását szentesíttetni akarták Rómával, tulajdonképpen évszázados, meggyökeresedett gyakorlatra hivatkozhattak , másrészről pedig az orosz ortodoxia felé még mindig nyitva maradt a kapu, s a skizmatikus mozgalmak sohasem szűntek meg. Hisz éppen három évvel ezelőtt néhány görög-katolikus rutén egyházközség (Mármarosmegyében) visszatért a görög-keleti egyházba, a karlóczai pátriárka fenhatósága alá, s a további mozgalmakat az orosz pénzen tartott politikai agitátoroknak izgatás és lázítás miatti súlyos elitéltetésével és több évre elzáratásával akadályozták meg. Ennek az orosz propagandának működése azért volt lehetséges, mert a különféle ágensek (köztük rutén tanítók) Kievből és Moszkvából orosz szertartási könyveket csempésztek be, amelyek nemcsak tele vannak katolikus hitelvi szempontból való tévedésekkel, de a pánszlávizmusnak igazi közlönyei. Ezekben az orosz szertartási könyvekben imák foglaltatnak a minden oroszok czárjáért, a czári családért és a jámbor rusznyák nép a magyarországi görög-katolikus templomokban rendszerint imádkozik a czárért és a czári birodalomért, persze a magyar királyról szó sincs. Ennek a visszaélésnek meggátlása végett a magyar kormány a görög-katolikus rutén püspökök közbenjárására elhatározta, hogy a budapesti magyar királyi tudományegyetemi nyomdában állami költségen (körülbelül 400.000 koronába kerül) kinyomatja a hazai görög-katolikus rutének részére az ó-szláv szertartási könyveket és eltiltja a külföldi szertartáskönyvek használatát. A munka, mint értesülünk, folyamatban van Vályi János eperjesi, Firczák Gyula munkácsi és Drohobeczky Gyula körösi görög-katolikus rutén püspökök vezetése alatt. A könyveket a Róma melletti Grotta Ferrara nevű görög zárdában eredeti tisztaságukban, még a keleti egyházszakadást megelőző időktől fogva híven megőrzött szertartási könyvek alapján javítják ki és a kész munkát a római »congregatiopro negotiis rítus orientalis« szuperrevíziója és jóváhagyása mellett adják sajtó alá. A kongregáczió az ó-szláv szertartási könyveknek azonban eddig csak egy kis részét hagyta jóvá (összesen 12 könyvről van szó), de ezek kinyomatása is megakadt, mert lényeges nézeteltérések merültek fel, melyek alkalmasak arra, hogy nemcsak az egész ó-szláv szertartási könyvek kinyomatását megakadályozzák, hanem egyenesen szakadást idézzenek elő a görög-katolikus rutének között. A görög-katolikus rutének egy része nagyon el van keseredve a magyarnyelvű liturgia ügyének bukása miatt. Egyáltalában nem akarnak tudni semmiféle ó-szláv misekönyvről, még ha a m. kir. egyetemi nyomdában nyomatják is őket, a magyar kormány pénzén. Ezek magyarnyelvű szertartási könyvet követelnek és oly makacsul ragaszkodnak a magyarsághoz, hogy készek inkább függetleníteni magukat Rómától, ami persze csak az elszakadás útján lehetséges. Ehhez a párthoz tartozik a görög-katolikus magyar intelligencia és az alföldi magyarság. De szakadás mutatkozik azok között is, akik kénytelen-kelletlen lemondanak ugyan a magyar liturgiáról és alávetik magukat az ó-szláv rítusnak, elfogadják a revideált ó-szláv misekönyveket, de nem egészen a rómaiak szája íze szerint, s nem akarnak egészen »pápisták« lenni, hanem a keleti szertartást eredetiségében kívánják visszaállítani. A legerősebb ütközőpont a szentek tisztelete és itt már veszedelmes dogmatikus ellenvetések merülnek fel, amelyek az egész szent uniót veszélyeztetik. Ugyanis a görög-katolikus szertartási könyvekben csak azok a közös nyugati (latin) és keleti (görög) szentek tisztelete foglaltatik, amely szentek 1051. évig, vagyis a keleti egyház szakadásáig kanonizáltattak, viszont az egyházszakadás alatt körülbelül 85 skizmatikus szent tisztelete terjedt el, akiknek tiszteletét persze Róma, mint tőle elpáholtakét, kárhoztatja. Ellenben Róma követeli, hogy az elszakadás ideje alatt, vagyis 1054—- 1646 április 24-ig a római pápa által kanonizált összes szentek kultuszát (több, mint háromszáz van) vegyék fel a görög-katolikus szertartási könyvekbe, ezenkívül követeli az »Immaculata conception a »Lourdesi apparatio B. Mariae Virginis« offieziumainak átvételét. Ebben a görög-katolikus papság egy része a keleti rítus megrontását vagy legalább is megváltoztatását látja a latin ritus terjedésének előnyére és makacsul ellenzi azt a törekvést, hogy a páduai Szent Antalok, Loyola Ignáczok stb. nyugati szent barátok és remeték kultusza bevitessék templomaikba. A kérdés és a vitatkozás annyira kiélesedett, hogy a mérsékelt és egyezségre hajlandó párt jelenleg határozott kisebbségben van, a gyújtóanyag pedig egyre halmozódik. Amíg pedig a szentek kérdése el nem dől, a m. kir. egyetemi nyomdában az ó-szláv szertartási könyvek kinyomatásának munkája szünetel. Még megérjük, hogy ez a budavári csendes nyomda a huszadik században kiindulópontja lesz egy olyan egyházi szakadásnak, amilyenek csak a középkorban merültek fel, s a magyarországi felekezetek ismét megszaporodnak egygyel. Mintha más baja nem is volna ennek a szegény országnak. —~ Koraiamon meggyőződtem, hogy a nép legnagyobb része nem csak nem rokonszenvez a horvát-szerb agitáczióval, az elszakadás politikájával, hanem valósággal ellenséges szemmel nézi ezeket a törekvéseket és hogy a tömegeket nem anyujára politikai, mint inkább gazdasági kérdések foglalkoztatják és érdeklik. A lakosság úgyszólván mindenütt szívesen látott, az agitátorok terve legtöbb helyen hajótörést szenvedett. Az nem igaz, hogy életem veszélyben forgott, ámbár kétségtelen, hogy a Noviban és Kninben rendezett botrány jóval több volt, mint valami tüntetés s nagyon magán viselte az előkészített merénylet látszatát. Hogy a magyar kormány tett-e lépéseket az osztrák kormánynál a knini támadás ügyében, azt nem tudom, de én az eset után táviratban is, levélben is előadtam a történteket a kormánynak. Az bizonyos, hogy az osztrák hatóság tehetetlenül állott a knini botránynyal szemben, annyira tehetetlenül, hogy azok, akik Horvátországban a közrend felforgatására törekszenek, szinte czélzatosnak mondják az osztrákok e magatartását. Fél óráig tartott a botrány s az első negyedórában mindössze két rendőrt, a másodikban három csendőrt láttam, akik azután azt ajánlották, hogy távozzam a faluból. Még három horvát községet akartam meglátogatni, de sajnos az osztrák területen nyert tapasztalatok arra kényszerítettek, hogy utamat megrövidítsem. Holott az én úti tervemet Horvátországban is, Dalmácziában is tudták s a helyhatóság megtehette volna a szükséges intézkedéseket. Az utolsó szó itt az irányadó tényezőké lesz s hiszem hogy is, az osztrák kormány hamarosan intézkedni fog a knini támadás ügyében. Legközelebb a dán Zagoriába szándékozik utazni, ahol leginkább a Szarcsevics-párt van többségben. A knini botrány. — Kaueh báró nyilatkozata. — (Saját tudósitónktól.) A magyar kormány egyik félhivatalosa azt a hírt bocsátotta világgá, hogy az osztrák kormány a knini eset fölött sajnálkozását fejezte ki a magyar kormánynyal szemben, hogy a dalmát helytartó elítélően nyilatkozott a knini hatóságokról és hogy a vizsgálat a mulasztás miatt folyamatba létetett. Az osztrák miniszterelnökségen azonban e hírre mindössze csak annyit mondanak, hogy a vizsgálat megindult, de eredményéről még nincs jelentés. A helytartó nyilatkozatáról, valamint az osztrák kormány sajnálkozásáról Bécsben semmit sem tudnak. Zágrábból jelentik, hogy a horvát kormány lapjai a következőket írják : Ameddig az osztrák kormány a dalmátországi hatóságok hallatlan viselkedéséért és a báni méltóság megsértéséért nem nyújt teljes elégtételt, a bán nem tehet egyetlen lépést sem oly állam területére, amelyben irányában az udvariasság legelemibb szabályairól is megfeledkeznek; mi az osztrák hatóságoknak eme hallatlan hanyagságában Magyarország és Horvátország lekicsinylését látjuk, amelyért föltétlen elégtételt kell követelnünk. Rauch Pál báró, bán egy bécsi újságíróval beszélve, a többek között ezeket mondotta: sílfelé. Uralkodók találkozása. Majna melletti Frankfurtból táviratozzák lapunknak . A Frankfurter Zeitung londoni értesülése szerint Londonban hire jár, hogy Eduárd király augusztus 11. és 12-én fog Friedrichshofban II. Vilmos német császárral találkozni. A román miniszterelnök és Aerenthal Bécsből telefonálják lapunknak : Studrza román miniszterelnök holnap Bécsbe érkezik. Vasárnap, e hó 19-én, a Semmeringen meglátogatja Aerenthal báró külügyminisztert. Hir szerint Sturdza karlsbadi kúrájának befejezése után látogatást tesz Norderneyban, ahol két napot fog tölteni, Bülow herczeg német birodalmi kanczellárnál. Augusztus közepe táján ismét Bukarestben kell lennie; ez időtájt indul ugyanis Károly király külföldi útjára, amelynek során tudvalevőleg látogatást tesz Ischlben is királyunknál, hogy hatvan éves császár jubileuma alkalmából személyesen fejezze ki jókivánságait. Államcsíny Perzsiában, Tebriszben még mindig nem sikerült helyreállítani a rendet és igen valószínű, hogy a 200.000 lakossal bíró, eddig virágzó kereskedelmi várost gazdasági katasztrófa fenyegeti. Mai sürgönyeink szerint a város furcsa látványt nyújt. Az egyik városrészben zenekarok játszanak s a forradalmárok rendben átadják fegyverüket, a másik városrészben két ágyúból folytonosan bombáznak. Rezim kán parancsára fegyveres rendőrök mind a két városrészt körülzárták s a karavánok és utasok nem tudnak a városba bejutni. A tebriszi forradalmárok vezérei a sahnak táviratot küldtek, amelyben kijelentik, hogy soha sem támadták meg a sah tekintélyét, hanem csak azokat az erőszakos és felelősség nélkül való embereket, akik a népet sanyargatták. Konstantinápolyból sürgönyzik lapunknak, hogy vasárnap óta ott tartózkodik Fedhullah Mirza perzsa herczeg, a sah 8 éves unokaöcscse 3 kísérőjével, kiknek egyike valószínűleg a kis herczeg atyja, Sua és Sultaneh herczeg. A perzsa menekültek útlevél nélkül érkeztek meg; csak a budapesti török konzulátus ajánlólevele van náluk. Í0 Japán és Oroszország. Oroszország okulván a mandzsúriai háború keserű tapasztalatain, figyelmét újabban Kelet-Ázsiáról Kelet-Európára fordítja. Ezt tudják Tokióban is, minek folytán szívesen veszik Oroszország közeledését ennek .