Az Ujság, 1908. szeptember/1 (6. évfolyam, 214-221. szám)
1908-09-13 / 220. szám
Vasárnap, szeptember 13. AZ UJSÁCI ! Lefelé fordulva, Tolsztojt a világ legnagyobb regényírójának nevezte, felfelé fordulva pedig kárhoztatta őt, mint politikust és mint bölcselőt. Szóval, Apponyi Albert gróf ismét rámászott egy nagy hegyre, még pedig óvatosan és kerülő után. „ais dat, qui cito dat. Hiába ragyog és melegít az őszi nap, azért a holt évadnak mégis csak vége van és elérkeztünk immár a világtörténelmi alkotások szezonjába. Visontai Soma képviselő és udvari tanácsos úr Berlinbe utazott és ott kijelentette, hogy Bosznia helyzete immár tűrhetetlen, Boszniának alkotmányt fogunk adni. Nagy az öröm Boszniában. Utóvégre Wekerle Sándor is ígérhetett volna nekik alkotmányt. De a Wekerle ígéretének közismert okokból nem hittek volna. Ellenben Visontai Soma úrnak nincsen olyan reputácziója, hogy amit ő megígér, arról megfeledkezik: ígéretének komolyságát és súlyát növeli még az is, hogy kijelentésének színteréül éppen Berlin városát választotta. Tudvalevőleg Bosznia okkupálását is a berlini kongresszus határozta el az orosz-török háború lezajlása után. A bosnyákok tehát mód nélkül örülnek Visontai Soma úr berlini kinyilatkoztatásainak, annál inkább, mert ez a világtól elzárt nemzet nem ismeri az öreg Teitelbaum hitközségi előimádkozónak az anekdotáját. A derék férfiú érezvén ugyanis öregségét, összehívta a hitközség elöljáróit és velük együtt a közeli városba ment a közjegyzőhöz végrendelkezni. Kijelentette, hogy a hitközségnek hálája jeléül húszezer koronát, a Chevra Kadisának szintén húszezer koronát, a kórháznak tízezer koronát és a község szegényeinek ötezer koronát hagyományoz. A hitközség elnöke meghatva csóválta a fejét és közbeszólt : — Hát, Teitelbaum úr, magának ennyi sok megtakarított pénze volna ? A nagylelkű végrendelkező pedig könyező szemekkel felelte : — Pénzem éppen nincs. De azt akarom, hogy lássák, minő jó a szívem. Az éjjeli látogató. (Kragujevics bűnei.) — Saját tudósítónktól. — A budapesti főkapitányság és az ügyészség Egybehangzó véleménye szerint Kragujevics Vespasiano a legelvetemültebb ember, akit valaha Budapesten láttak. Kragujevics rémregénybe illő életének történetét a rendőrség a következőkben állította össze a nyomozás adatai alapján. (Budapesti szereplése.) Kragujevici Vespasiano 1886 szeptember másodikén született Irigben, Horvátország egy kis falujában, ahol atyja, Kragujevici Vespasiano, községi elemi isteni tanító. Kragujevici Zágrábban végezte gimnáziumi tanulmányait és ezelőtt négy évvel, 1904-ben került Budapestre, ahol egy távoli rokona és családjának egy jóbarátja vette pártfogása alá a szerény külsejű fiatal horvátot. Kragujevics 1904 szeptemberben beiratkozott az egyetem jogi fakultására és joghallgató társainak azzal nyerte meg szimpátiáját, hogy félév alatt tökéletesen megtanulván magyarul, mindig büszkén és fennen hirdette, hogy ő nem horvát, hanem magyar és hogy utálja horvát honfitársait. Kezdetben a Szerb utczában kis földszintes udvari szobában húzódott meg, ahol éjjel-nappal szorgalmasan tanult és egy alapvizsgát is letett kitüntetéssel. Kragujevicsről akkor mindenki mint szorgalmas és becsületes emberről nyilatkozott. 1905 januárjában a vigadóbeli álarczos bálok egyikén megismerkedett egy Rosenbaum Olga nevű feltűnő szép leánynyal, akivel azóta gyakran együtt látták. Kragujevics ez időtől kezdve urizáló, léha életet kezdett. Állandóan sok pénze volt, derure-borura csináltatott ruhát és kiköltözködött a Szerb-utczai szerény lakásból a Vámház körút 5. szám alá, ahol kétszobás garzon-lakást bérelt. A szerény külsejű emberből világfi lett. A rendszerint magyar fiúkból álló társaságának ennek okát úgy adta elő, hogy 5000 koronát örökölt Dalmácziában elhunyt nagyatyjától. A pénzt ő nem költi el, hanem jól kamatoztatja és a kamatokból él. Társasága előtt ezt oly valószínűvé tudta tenni, hogy most már fokozott szimpátiával vették körül. Kragujevics, hogy még jobban növelje a szimpátiát, a joghallgatókat segítő egyesület irodájában 500 koronát tett le szegény joghallgatók tandíjának megváltására, félévvel későbben pedig megint 500 koronát adományozott joghallgatók könyveinek beszerzése czéljára. Azóta állandóan volt öt-hat olyan szegény joghallgatója, akiket a Mensa akadémikánál segélyezett, akiknek ruhát vásárolt és itt-ott pénzt is adott. Közben Kragujevics a legnagyobb fényűzést fejtette ki. Az Országos Kaszinó éttermében reggelizett, a Nemzeti Kaszinó éttermében ebédelt, délutánonként és este a Kossuth Lajos-utczai korzón sétált. Elegancziája feltűnt a járókelők között s a Kossuth Lajos-utczában lakó kereskedők között alig akad egy, aki nem ismerte volna, ha nem is név szerint, de látásból minden bizonynyal. Lakásadói állítása szerint állandóan négy szekrény ruhája, két szekrény fehérneműje, 15-—20 pár czipője és ékszerei voltak. Lakására hetenként kétszer-háromszor beállított a pénzes levélhordó, aki néha két-három ezer koronát hozott neki. (A rendőrség most a főpostán megállapíttatja, hogy czimére kiktől jött pénz.) Legutóbb a Ráday-utcza 7. sz. a. Kis Tamásnénál lakott, ahol szintén feltűnt az ő költekezése. 1 . (A pénzforrások.) A rendőrség most már egészen világosan megállapította, hogy a szerencsétlen ember, aki, ha rendes utón maradt volna, a legnagyobb nyomorban élt volna, Budapesten összeköttetésbe került azokkal a beteges hajlamú egyénekkel, akiket az orvosok homosexuális jelzővel látnak el. Egészen világos a rendőrség előtt, hogy ezek az emberek, akik Budapesten valósággal külön kört alakítottak és jól ismerik egymást, elcsábították az akkor még tisztességes fiatal horvátot, aki bár maga normális ember volt, pénzért átengedte magát a beteges hajlamaiknak. A rendőrség számon tartja, amennyire lehetséges, a notórius beteges hajlamúak névsorát. Ismeri életviszonyaikat és állandóan megfigyeli őket. Ezek az emberek hamarosan ráunnak egy-egy áldozatukra és akkor szélnek eresztik, így járt Kragujevics is. Miután két-három év alatt »barátai« megunták, külföldön keresett hasonló embereket. (Az Eulenburg-pör.) Amikor Budapesten a lapok az Eulenburgpörről hasábos tudósításokat hoztak, akkor amint a rendőrség megállapította — Kragujevics falta a botránypör tudósításait és abban az időben történtek külföldi útjai. A rendőrség megállapította, hogy Kragujevics, a budapesti notórius és pénzes homosexuális emberek elhagyott kegyeltje, januárban tette meg első útját Berlinbe. Mindaddig csak Reitz Edével volt ismeretsége Bécsben, ahová egy évben négyszer-ötször utazott. Budapesten már akkor nem voltak »barátai«. Egy nagytekintélyű budapesti rendőrorvos állítása szerint a homosexuális embereknek az a sajátságos szimatjuk van, hogy rögtön ráakadnak alkalmas áldozatukra. Amikor Kragujevicst már elhagyták »barátai«, a nagyúri módot megszokott ember zsarolni kezdte őket. Ez a zsarolás azonban nem hozott neki annyit a konyhára, amennyire a költekezéshez szüksége volt. Éppen azért külföldön keresett új barátokat. Erre impulzust adott neki az Eulenburg-per, amely napfényre vetette Berlin beteges hajlamú embereinek dolgait. Amikor Kragujevics külföldi útjára indult, már-már úgy volt, hogy zálogba rakta drága ruháit és ékszereit. * (A külföldi utazások.) Ez év elejétől fogva úgyszólván állandóan uton volt. Itt-ott megjelent egy-két napra Rádayutczai lakásán és olyankor mindig pénz volt nála. Kiváltotta elzálogosított ruháit és ékszereit, egykét napig folytatta költekező életmódját és azután megint eltűnt. Különösen sok pénze volt múlt év júniusában. Az idén június végén azonban megint pénzzavarban lehetett, mert egy külföldi útjáról visszatérve már másnap ismét elzálogosította ékszereit és ruháit. Lakásadónőjének, Kis Tamásnénak mindig azt mesélte, hogy külföldi útjait azért teszi meg, mert több vállalata van. Panaszkodott neki, hogy e vállalatok ezúttal nem jövedelmeztek és ezért pénzzavarban van. „ (A betörő.) Erre az időre esik a következő történet: Június utolsó napján Kis Tamásné családjával távol volt lakásáról. A mikor este felé haza jött, világosságot látott Kragujevics szobájában. A szobában magából kikelve állott Kragujevics és e szavakkal fogadta Kis Tamásnét. — Kérem, itt betörők jártak. Néhány perczczel előbb jöttem haza és felforgatva találtam az egész szobát. Hiányzik az aranyórám és két gyűrűm. Kis Tamásné megijedve futott saját szobáiba, ahol feltörve találta azt a szekrényét, ahol 40 korona készpénzt és 120 korona értékű ékszert tartott. Kis Tamásné rögtön gyanút fogott és megmondta Kragujevicsnek, aki már néhány hete furcsa viselkedésével gyanút keltett benne, hogy a betörő csak ő lehet. Kragujevics először haragosan visszautasította a gyanút, de azután, mikor az asszony azzal fenyegetődzött, hogy rendőrt hív, bevallotta neki, hogy óriási pénzszükségben volt s mivel az este okvetlenül meg kellett jelennie egy mulatságon, kínos helyzetében feltörte Kis Tamásné szekrényét. Azonnal oda is adta az ellopott 40 koronát és az ékszereket. Kis Tamásné ekkor kijelentette, hogy hordassa el minden holmiját a lakásból és többé ne térjen vissza. Kragujevics erre másnap hordárral elvitette ruháját és levelet irt Kis Tamásnénak. A levélben az volt, hogy ő előkelő úri családnak leányát veszi el őszszel és ezért ne szóljon senkinek a történtekről, mert ha valami baja esne, az eset miatt, öngyilkossá lesz. A rendőrség által ismert homosexuális emberek közül az egyiknek még a múlt év végén 8000 korona készpénze tűnt el. A kárvallott feljelentést tett a rendőrségen és a detektívek a nyomozás során megállapították, hogy a feljelentőnél Kragujevics járt éjjel fél tizenkettőkor. A pénz tehát csak nála lehet. A feljelentő erre a detektívekkel Kragujevics lakására hajtatott és ott erőnek erejével négyszemközt akart beszélni vele. A detektívek ezt nem engedték meg és mindenképpen azon voltak, hogy ők is jelen legyenek a beszélgetésnél. A feljelentő erre hirtelen még a ház kapujánál visszafordult és ezt mondta a detektiveknek : — Kérem, Kragujevics barátom. Hátha ártatlan, most én detektivekkel menjek hozzá ? ! Különben is mielőtt ezt megtenném, kérem az urakat, várjanak meg engemet a Báthory-kávéházban, én addig visszamegyek a lakásomra, hátha a bőröndömbe tettem a pénzt, még azt nem kutattam át. Ha a pénzt meg nem találnám, akkor nem bánom, menjünk fel együtt Kragujevicshez ! A feljelentő erre kocsiba ült és másfél óra múlva tért vissza a Báthory-kávéházban várakozó detektívekhez azzal, hogy a 8000 koronát megtalálta és a feljelentést visszavonja. Egy svájczi útleírást tartalmazó könyvecskét hozott magával és ezt a detektiveknek megmutatta, igy szólt: — Lássák, ebbe a könyvecskébe tettem bele a pénzt és tökéletesen megfeledkeztem róla. Itt van a nyolca darab ezres, úgy ahogy azt beleraktam ide. Milyen jó volt, hogy nem mentünk fel Kragujevicshez. Erre a detektívek kérésére a feljelentő velük együtt a főkapitányságra hajtatott, ahol írásban visszavonta panaszát. Az ügy ezzel befejezést nyert. A detektívek azonban a maguk részére világosságot akarván szerezni, feljegyezték a kétfogatu kocsi számát, amelyen a feljelentő járt és még az éjjel elmentek a kocsis lakására, a kitől megtudták, hogy a feljelentő, a mikor Kragujevics lakásáról állítólag haza hajtatott és a detektívek a Báthory-kávéházban várakoztak, nem ment haza, hanem a Teréz-körúton fordult be egy házba, honnan lejött egy álmos képű emberrel, akivel az orfeum-kávéházba sietett és csak az orfeum-kávéházból visszajövet ment el a Báthorykávéházba. Ugyancsak a detektívek megtudták a reggeli órákban, hogy a feljelentő reggeli három és négy óra között megjelent Kragujevics lakásán és ott hosszabb ideig tartózkodott. A házmester mondta ezt el nekik. Mindezekből nyilvánvaló lett, hogy a feljelentő megijedt a következményektől, az éjszaka hamarosan pénzt szerzett és plausibilissé igyekezett tenni a rendőrség előtt, hogy a lopás nem történt meg. Aztán később négyszemközt Kragujevicivel elintézte a dolgot. (A Stutte-ügy.) Stutte Károly majnafrankfurti utazó ezt mondta a rendőrségen: — Kragujevicivel Budapesten egy vendéglőben ismerkedett meg. Kragujevics nyájasan rámosolygott, majd beszédbe kezdett vele. Ez ezelőtt két évvel történt. Elmondotta, hogy szegény diák. Erre Stutte kifizette a számláját, még egy koronát is adott neki, majd meghívta magához Majna-Frankfurtba. Kragujevics egy hónapot 13