Az Ujság, 1908. szeptember/1 (6. évfolyam, 214-221. szám)

1908-09-13 / 220. szám

Vasárnap, szeptember 13. AZ UJSÁCI ! Lefelé fordulva, Tolsztojt a világ legnagyobb regényírójának nevezte, felfelé fordulva pedig kár­hoztatta őt, mint politikust és mint bölcselőt. Szóval, Apponyi Albert gróf ismét rámászott egy nagy hegyre, még pedig óvatosan és kerülő után. „­ais dat, qui cito dat. Hiába ragyog és melegít az őszi nap, azért a holt évadnak mégis csak vége van és elérkeztünk immár a világtörténelmi alko­tások szezonjába. Visontai Soma képviselő és udvari tanácsos úr Berlinbe utazott és ott kijelen­tette, hogy Bosznia helyzete immár tűrhetetlen, Boszniának alkotmányt fogunk adni. Nagy az öröm Boszniában. Utóvégre Wekerle Sándor is ígérhetett volna nekik alkotmányt. De a Wekerle ígéretének közismert okokból nem hittek volna. Ellenben Visontai Soma úrnak nincsen olyan reputácziója, hogy a­mit ő megígér, arról meg­feledkezik: ígéretének komolyságát és súlyát növeli még az is, hogy kijelentésének színteréül éppen Berlin városát választotta. Tudvalevőleg Bosznia okkupálását is a berlini kongresszus határozta el az orosz-török háború lezajlása után. A bosnyákok tehát mód nélkül örülnek Visontai Soma úr berlini kinyilatkozt­a­tásainak, annál inkább, mert ez a világtól elzárt nemzet nem ismeri az öreg Teitel­­baum hitközségi előimádkozónak az anekdotáját. A derék férfiú érezvén ugyanis öregségét, össze­­hívta a hitközség elöljáróit és velük együtt a közeli városba ment a közjegyzőhöz végrendel­­kezni. Kijelentette, hogy a hitközségnek hálája jeléül húszezer koronát, a Chevra Kadisának szin­tén húszezer koronát, a kórháznak tízezer koronát és a község szegényeinek ötezer koronát hagyo­mányoz. A hitközség elnöke meghatva csóválta a fejét és közbeszólt : — Hát, Teitelbaum úr, magának ennyi sok megtakarított pénze volna ? A nagylelkű végrendelkező pedig könyező szemekkel felelte : — Pénzem éppen nincs. De azt akarom, hogy lássák, minő jó a szívem. Az éjjeli látogató. (Kragujevics bűnei.) — Saját tudósítónktól. — A budapesti főkapitányság és az ügyészség Egybehangzó véleménye szerint Kragujevics Ves­­pasiano a legelvetemültebb ember, a­kit valaha Budapesten láttak. Kragujevics rémregénybe illő életének történetét a rendőrség a következőkben állította össze a nyomozás adatai alapján. (Budapesti szereplése.) Kragujevici Vespasiano 1886 szeptember má­sodikén született Irigben, Horvátország egy kis falujában, a­hol atyja, Kragujevici Vespasiano, községi elemi ist­eni tanító. Kragujevici Zágráb­­ban végezte gimnáziumi tanulmányait és ezelőtt négy évvel, 1904-ben került Budapestre, a­hol egy távoli rokona és családjának egy jóbarátja vette pártfogása alá a szerény külsejű fiatal horvátot. Kragujevics 1904 szeptemberben beiratkozott az egyetem jogi fakultására és joghallgató társainak azzal nyerte meg szimpátiáját, hogy félév alatt tökéletesen megtanulván magyarul, mindig büsz­kén és fennen hirdette, hogy ő nem h­orvát, hanem magyar és hogy utálja horvát honfitársait. Kezdet­ben a Szerb­ utczában kis földszintes udvari szobá­ban húzódott meg, a­hol éjjel-nappal szorgalmasan tanult és egy alapvizsgát is letett kitüntetéssel. Kragujevicsről akkor mindenki mint szorgalmas és becsületes emberről nyilatkozott. 1905 január­jában a vigadóbeli álarczos bálok egyikén meg­ismerkedett egy Rosenbaum Olga nevű feltűnő szép leánynyal, a­kivel azóta gyakran együtt látták. Kragujevics ez időtől kezdve urizáló, léha életet kezdett. Állandóan sok pénze volt, derure-borura csináltatott ruhát és kiköltözködött a Szerb-utczai szerény lakásból a Vámház­ körút 5. szám alá, a­hol kétszobás garzon-lakást bérelt. A szerény külsejű emberből világfi lett. A rendszerint magyar fiúk­ból álló társaságának ennek okát úgy adta elő, hogy 5000 koronát örökölt Dalmácziában elhunyt nagyatyjától. A pénzt ő nem költi el, hanem jól kamatoztatja és a kamatokból él. Társasága előtt ezt oly valószínűvé tudta tenni, hogy most már fokozott szimpátiával vették körül. Kragujevics, hogy még jobban növelje a szimpátiát, a joghall­gatókat segítő egyesület irodájában 500 koronát tett le szegény joghallgatók tandíjának megváltá­­sára, félévvel későbben pedig megint 500 koro­nát adományozott joghallgatók könyveinek be­szerzése czéljára. Azóta állandóan volt öt-hat olyan szegény joghallgatója, a­kiket a Mensa aka­­démikánál segélyezett, a­kiknek ruhát vásárolt és itt-ott pénzt is adott. Közben Kragujevics a legnagyobb fényűzést fejtette ki. Az Országos Kaszinó éttermében reggelizett, a Nemzeti Kaszinó éttermében ebédelt, délutánonként és este a Kossuth Lajos-utczai korzón sétált. Elegan­­cziája feltűnt a járó­kelők között s a Kossuth Lajos-utczában lakó kereskedők között alig akad egy, a­ki nem ismerte volna, ha nem is név szerint, de látásból minden bizonynyal. Lakásadói állítása szerint állandóan négy szekrény ruhája, két szek­rény fehérneműje, 15-—20 pár czipője és ékszerei voltak. Lakására hetenként kétszer-háromszor be­állított a pénzes levélhordó, a­ki néha két-három ezer koronát hozott neki. (A rendőrség most a főpostán megállapíttatja, hogy czimére kiktől jött pénz.) Legutóbb a Ráday-utcza 7. sz. a. Kis Tamásnénál lakott, a­hol szintén feltűnt az ő költe­kezése. 1 . (A pénzforrások.) A rendőrség most már egészen világosan meg­állapította, hogy a szerencsétlen ember, a­ki, ha rendes utón maradt volna, a legnagyobb nyomor­ban élt volna, Budapesten összeköttetésbe került azokkal a beteges hajlamú egyénekkel, a­kiket az orvosok homosexuális jelzővel látnak el. Egészen világos a rendőrség előtt, hogy ezek az emberek, a­kik Budapesten valósággal külön kört alakí­tottak és jól ismerik egymást, elcsábították az akkor még tisztességes fiatal horvátot, a­ki bár maga normális ember volt, pénzért átengedte magát a beteges hajlamaiknak. A rendőrség számon tartja, a­mennyire lehetséges, a notórius beteges hajlamúak névsorát. Ismeri életviszonyai­kat és állandóan megfigyeli őket. Ezek az emberek hamarosan ráunnak egy-egy áldozatukra és akkor szélnek eresztik, így járt Kragujevics is. Miután két-három év alatt »barátai« megunták, külföldön keresett hasonló embereket. (Az Eulenburg-pör.) A­mikor Budapesten a lapok az Eulenburg­­pörről hasábos tudósításokat hoztak, akkor a­mint a rendőrség megállapította — Kragujevics falta a botránypör tudósításait és abban az időben történtek külföldi útjai. A rendőrség megállapí­totta, hogy Kragujevics, a budapesti notórius és pénzes homosexuális emberek elhagyott kegyeltje, januárban tette meg első útját Berlinbe. Mind­addig csak Reitz Edével volt ismeretsége Bécsben, a­hová egy évben négyszer-ötször utazott. Buda­pesten már akkor nem voltak »barátai«. Egy nagy­tekintélyű budapesti rendőrorvos állítása szerint a homosexuális embereknek az a sajátságos szimat­juk van, hogy rögtön ráakadnak alkalmas áldo­zatukra. A­mikor Kragujevicst már elhagyták »barátai«, a nagyúri módot megszokott ember zsarolni kezdte őket. Ez a zsarolás azonban nem hozott neki annyit a konyhára, a­mennyire a köl­tekezéshez szüksége volt. Éppen azért külföldön keresett új barátokat. Erre impulzust adott neki az Eulenburg-per, a­mely napfényre vetette Berlin beteges hajlamú embereinek dolgait. A­mikor Kragujevics külföldi útjára indult, már-már úgy volt, hogy zálogba rakta drága ruháit és ékszereit. * (A külföldi utazások.) Ez év elejétől fogva úgyszólván állandóan uton volt. Itt-ott megjelent egy-két napra Ráday­­utczai lakásán és olyankor mindig pénz volt nála. Kiváltotta elzálogosított ruháit és ékszereit, egy­két napig folytatta költekező életmódját és azután megint eltűnt. Különösen sok pénze volt múlt év júniusában. Az idén június végén azonban megint pénzzavarban lehetett, mert egy külföldi útjáról visszatérve már másnap ismét elzálogosította ék­szereit és ruháit. Lakásadónőjének, Kis Tamásné­­nak mindig azt mesélte, hogy külföldi útjait azért teszi meg, mert több vállalata van. Panaszkodott neki, hogy e vállalatok ezúttal nem jövedelmeztek és ezért pénzzavarban van. „­ (A betörő.) Erre az időre esik a következő történet: Június utolsó napján Kis Tamásné családjával távol volt lakásáról. A mikor este felé haza jött, világosságot látott Kragujevics szobájában. A szo­bában magából kikelve állott Kragujevics és e szavakkal fogadta Kis Tamásnét. — Kérem, itt betörők jártak. Néhány percz­­czel előbb jöttem haza és felforgatva találtam az egész szobát. Hiányzik az aranyórám és két gyűrűm. Kis Tamásné megijedve futott saját szobáiba, a­hol feltörve találta azt a szekrényét, a­hol 40 korona készpénzt és 120 korona értékű ékszert tartott. Kis Tamásné rögtön gyanút fogott és megmondta Kragujevicsnek, a­ki már néhány hete furcsa viselkedésével gyanút keltett benne, hogy a betörő csak ő lehet. Kragujevics először hara­gosan visszautasította a gyanút, de azután, mikor az asszony azzal fenyegetődzött, hogy rendőrt hív, bevallotta neki, hogy óriási pénzszükségben volt s mivel az este okvetlenül meg kellett jelennie egy mulatságon, kínos helyzetében feltörte Kis Tamásné szekrényét. Azonnal oda is adta az el­lopott 40 koronát és az ékszereket. Kis Tamásné ekkor kijelentette, hogy hordassa el minden holmi­ját a lakásból és többé ne térjen vissza. Kragu­jevics erre másnap hordárral elvitette ruháját és levelet irt Kis Tamásnénak. A levélben az volt, hogy ő előkelő úri családnak leányát veszi el őszszel és ezért ne szóljon senkinek a történtekről, mert ha valami baja esne, az eset miatt, öngyil­kossá lesz. A rendőrség által ismert homosexuális embe­rek közül az egyiknek még a múlt év végén 8000 korona készpénze tűnt el. A kárvallott feljelentést tett a rendőrségen és a detektívek a nyomozás során megállapították, hogy a feljelentőnél Kragujevics járt éjjel fél tizenkettőkor. A pénz tehát csak nála lehet. A feljelentő erre a detektívekkel Kragujevics lakására hajtatott és ott erőnek erejével négyszem­közt akart beszélni vele. A detektívek ezt nem en­gedték meg és mindenképpen azon voltak, hogy ők is jelen legyenek a beszélgetésnél. A feljelentő erre hirtelen még a ház kapujánál visszafordult és ezt mondta a detektiveknek : — Kérem, Kragujevics barátom. Hátha ártat­lan, most én detektivekkel menjek hozzá ? ! Különben is mielőtt ezt megtenném, kérem az urakat, várjanak meg engemet a Báthory-kávéház­­ban, én addig visszamegyek a lakásomra, hátha a bőröndömbe tettem a pénzt, még azt nem kutat­tam át. Ha a pénzt meg nem találnám, akkor nem bánom, menjünk fel együtt Kragujevicshez ! A feljelentő erre kocsiba ült és másfél óra múlva tért vissza a Báth­ory-kávéházban várakozó detektívekhez azzal, hogy a 8000 koronát meg­találta és a feljelentést visszavonja. Egy svájczi útleírást tartalmazó könyvecskét hozott magával és ezt a detektiveknek megmutatta, igy szólt: — Lássák, ebbe a könyvecskébe tettem bele a pénzt és tökéletesen megfeledkeztem róla. Itt van a nyolca darab ezres, úgy a­hogy azt beleraktam ide. Milyen jó volt, hogy nem mentünk fel Kraguje­vicshez. Erre a detektívek kérésére a feljelentő velük együtt a főkapitányságra hajtatott, a­hol írásban visszavonta panaszát. Az ügy ezzel befejezést nyert. A detektívek azonban a maguk részére világosságot akarván szerezni, feljegyezték a két­­fogatu kocsi számát, a­melyen a feljelentő járt és még az éjjel elmentek a kocsis lakására, a kitől megtudták, hogy a feljelentő, a mikor Kragujevics lakásáról állítólag haza hajtatott és a detektívek a Báthory-kávéházban várakoztak, nem ment haza, hanem a Teréz-körúton fordult be egy házba, honnan lejött egy álmos képű emberrel, a­kivel az orfeum-kávéházba sietett és csak az orfeum-kávéházból visszajövet ment el a Báthory­­kávéházba. Ugyancsak a detektívek megtudták a reggeli órákban, hogy a feljelentő reggeli három és négy óra között megjelent Kragujevics lakásán és ott hosszabb ideig tartózkodott. A házmester mondta ezt el nekik. Mindezekből nyilvánvaló lett, hogy a feljelentő megijedt a következmé­nyektől, az éjszaka hamarosan pénzt szerzett és plausibilissé igyekezett tenni a rendőrség előtt, hogy a lopás nem történt meg. Aztán később négyszemközt Kragujevicivel elintézte a dolgot. (A Stutte-ügy.) Stutte Károly majnafrankfurti utazó ezt mondta a rendőrségen: — Kragujevicivel Budapesten egy vendéglő­ben ismerkedett meg. Kragujevics nyájasan rá­­mosolygott, majd beszédbe kezdett vele. Ez ez­előtt két évvel történt. Elmondotta, hogy szegény diák. Erre Stutte kifizette a számláját, még egy koronát is adott neki, majd meghívta magához Majna-Frankfurtba. Kragujevics egy hónapot 13

Next