Az Ujság, 1908. szeptember/2 (6. évfolyam, 222-234. szám)
1908-09-16 / 222. szám
Budapest, 1908, Előfizeté»i árak: Egész évre _ 28 k, — » Félévre «.„«.«• 14 * — » Negyedévre .... 7 » — » Egy bóra _ _ _ 240 » Egyes szám ára helyben ] és vidéken 10 fillér. VI. évfolyam. 222. szám. Szerda, szeptember I1i. — ------------------------------------------- .... , — -------------------——---------------------------------------v SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. 13% Telefon 56—16, KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54.8% Telefon 64—01—02—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után Jan ROVÁS, Trombitaszó mámoritja a lelkeket. Egyébről sem beszélünk, egyebet sem hallunk, csak kazeriásdit kicsinyben és nagyban. Minden szem Veszprém felé irányul s minden fül onnan lesi a hireket. Rég látott az ország királyt és trónörököst együtt magyar földön. Mintha e kettős kitüntetés egyszeribe a mienkké tette volna a hadsereget, mely a felséges és fenséges ellenőrzés alatt kifejti erőit. S mintha e nehéz katonai problémát hadgyakorlattal meg lehetne oldani: egyszeribe csupa szimpátia és lelkesedés kelt a hadsereg iránt mai állapotában azokban a májakban és vesékben, amelyek gyűlölettől és gúnytól háborogva emlegették mindig az osztrák militarizmust. Ez a szép hadgyakorlat a tűz, amelyben a politikusok egyetlen vasukat hevítik, hogy elolvadjon. Amíg ez a 7S3 hideg volt, addig ütötték. Az olvadt vasból azonban akár lépcsőket lehet önteni, mik fölfelé vezetnek. A régi spártaiak még pénzt is csináltak vasból. * Örömmel látjuk, hogy a radikális szerbek hűek akarnak maradni a függetlenségiekhez. Egyrészt küldöttségileg kérnek Kossuthtól véleményt, másrészt egészen apponyiasan tudnak nemzetileg kormánypártoskodni. Az például gyönyörű fogás, hogy míg az önállók a perte tiltakoztak a magyar nyelv használata ellen a szerb kongresszuson, addig a radikálisok azzal bújtak ki a tiltakozás alól, hogy a magyar szöveget nem létezőnek tekintik. Ezzel nem adták föl véleményüket, mely azonos az önállókéval, de egyszersmind kikerülték, hogy véleményüket a kormánynyal szemben tartsák fönn. Szakasztott az a tempó, mely a kiegyezést megköti ugyan, de azt mondja, hogy biztosította az országot a későbbi kiegyezés ellen, vagy a kvótát emeli, de azzal, hogy megváltja az ország gazdasági függetlenségét. Vagy amikor arról van szó, hogy nem csináltak semmit, Apponyi kivágja , de legalább a romlott rendszer sem tette ugyanezt ! * »Nekünk van becsületünk !« — vágta ki hetykén a nem éppen hetyke Molnár apát. Amivel nem azt akarta mondani, hogy a néppártnak van becsülete, hanem azt, hogy a tisztelt fegyvertársaknak nincs. S ebben az értelemben nem tudunk a kitűnő apátnak ellentmondani, aki valószínűleg nemsokára püspök lesz, nem ezért az igazságért, hanem mert a néppártnak csakugyan van akkora pozíciója, hogy a fegyvertársaknak ilyen igazságokat el kell tűrniök. Az Ingváll. írta Kálnoki Izidor. Újabban az a szokás kapott köztünk lábra, hogy amikor valami bolondos történetet akarunk hallani, rákezdjük kórusban : — Kapitány, kapitány, hazudjál valamit. Mire aztán a kapitány (csak tudnám már, hogy hol szerezte a rangját!) mindig így kezdi: — Hazudni! Könnyű nektek azt mondani, hogy hazudjak valamit. De amikor én nem tudok hazudni. És nem merek hazudni. És nem vagyok méltó arra, hogy hazudjam. A csúfképű piktor ráförmed : — Ezt mind elhinném neked, ha némának születtél volna. A kapitány rá se hederít, hanem folytatja : — Soha se hazudtam életemben. Tűz égesse a lelkemet, ha valamikor hazugságot vettem az ajkamra. Fiuk, a hazugság, az valami igen nagy és igen dicső dolog. Ahhoz több ész kell, több találékonyság, nagyobb fantázia, nagyobb bátorság, mint az igazsághoz. A hazug embernek költőnek kell lennie, tudósnak, bölcsnek és államférfiúnak egy személyben. Igazat mondani pedig minden szamár tud. Szavamra mondom, ha én hazudni tudnék, nagy ember lett volna belőlem. Miniszter talán, de legalább is nagy szó. Igazsággal azonban nem viheti sokra az ember. Legfeljebb a kapitányságig, de odáig is csak nagy nehezen. A piktor már unja a hosszú bevezetést: — Tudod mit ? Hát mesélj valami igazat. S mi szívesen elhiszszük néked, hogy hazudtál. — Ez az. Az igazságra az emberek nagyon hamar rámondják, hogy hazugság, de a hazugságról csak igen nehezen hiszik el, hogy igaz. Ezért nagy művészet hazudni, s ezért nagy ostobaság igazat mondani. De én már csak olyan vagyok, hogy inkább ostoba igazságokat beszélek, mint bölcs hazugságokat. Hát tudjátok-e fiuk, hogy mi az ingváll ? Ugye, egyetök se tudja ? Az ingváll egy női ruhadarab, vagyis más szóval egy darab költészet. Minden női ruhadarab igazi költészet , akkor is, amikor levetik, akkor is, amikor fölveszik. Egy időben elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom a női ruházatot. Tudjátok, ez roppantul hasznos egy tudomány. Aki a női viselethez csak valamit is ért, mindjárt tud az asszonyok nyelvén beszélni. Márpedig az olyan öreg legény, mint én, sok mindenhez érthet a világon, csak éppen a legfontosabbhoz nem, a női viselethez. Mert akiknek mi hozzáférünk a toalett-titkaihoz, azoknak vagy nincsenek titkaik, vagy nincsen toalettjük. Egy igen szép asszonynyal voltam az idő szerint igen jó barátságban. Már tudnillik annyira jó barátságban voltunk, hogy én meg mertem őt kérdezni, hogy »mi az az ingváll ?« De annyira még nem voltunk jó barátságban, hogy ő meg merte volna mondani. Inkább kitért : — Ugyan minek magának ilyet tudni ? — Mindent jó tudni, asszonyom. Legfőképpen mindent jó tudni, ami a nőkre vonatkozik. És legeslegjobb olyanokat megtudni a nőkre vonatkozólag, amikre ők azt szokták mondani, hogy »azt magának nem kell tudnia«. Nem használt semmit. Nem akart bővebb felvilágosítást adni az ingvállról. — Nézze asszonyom, az egészben nincs semmi. Tisztán esztétikai kérdés. És én nem látom be, miért ne tudhatnám én meg a női öltözködés titkait, holott azok a szabó, a divatárukereskedő, a gőzmosó és ami még kevésbé jelentős : a férj előtt éppenséggel nem titkolt ? Erre se reagált ő nagysága. Én tehát folytattam az ostromot. — A leglogikátlanabb istenteremtése a nő. Magára rak csipkéket, selymeket, szalagokat, mindenféle díszt, amit sohase lát senki. Ha fölveszi, bizonyosan azért teszi, mert tetszeni akar. De ha tetszeni akar, mert titkolja olyan nagyon, hogy fölvette ? A szép asszony a vállát vonogatta. — Hát mért nem akarja nekem megmondani, hogy mi az az ingváll ? Most végre felelt : — Mert maga csacsi. És én azt magának hiába is magyaráznám. Férfi azt nem érti meg. S vannak dolgok a világon, amik elbeszélve ostoba semmiségek, látva pedig szemkápráztató csudák. Az ingváll ezek közül való. — Hát akkor ? — Igen. Tudom, mit akarna mondani, ha ugyan merné. Nos hát tanulja meg, az ingváll azok közül a dolgok közül való, amiket az igazi nő csak egyetlenegy férfinak mutat meg. De az az egyetlen ember aztán olyan legyen, hogy ne az ingvállt nézze. — Szóval, ön azt akarja mondani. .. — Én semmit se akarok mondani. Legfeljebb azt mondhatnám, hogy bolond ember az, akit holmi női ingváll érdekel. Mert ez Lapunk mai száma 24 oldal. 1. Fúzió és fúzió. A fúzió gondolata megint előre nyomul. De most már nem a koalicziós kabinet noir nyomja előre, hanem a nemzeti társadalom szorongó nyugtalansága. De más az a fúzió és más ez a fúzió. Az előbbi a koaliczió hatalmi érdekének az útja. Az utóbbi a nemzeti közvélemény egyértelmű föltámadása a reakczió és a szoczializmus két malomköve ellen, mely a nemzeti egységet megőrzi. A koalícziós fúzió gondolata, úgy mondják, Kossuth Ferencz elméjéből pattant ki. Véletlenül és a szorongattatás egy nehéz pillanatában. Politikai tartalma azonban ennek a fúziónak a nemzetre nézve akkor sem volt, nincs ma sem. Csak a hatvanhetes és negyvennyolcas képviselői pártok összezárkózását jelenti három czélból. Először azért, hogy az Andrássy-féle választási reformot a tömegek ellen is megcsinálják. Másodszor azért, hogy az összeciiizett többség helyére összeszegezett többséget gyártsanak és ezzel megtartsák a hazánakmagukat. Harmadszor azért, ami ezekből következik. Hogy a korona hatalmi kívánságainak keresztülvitelét, főképpen pedig a katonai létszám emelését biztosíthassák. Erről az utolsóról, igaz, hogy nem beszélnek, de mivel a hatalom megtartása nemcsak a nemzettől, hanem a királyi hatalomtól is függ, tiszta dolog, hogy a koalícziós fúziónak csakis sub auspiciis regis van értelme. Mindenki elhiheti, hogy ezen az áron Bécsben a placet-et a fúzióhoz megkapják. Eddigi hatalmuk sem nyugszik máson. Igen, de a nemzet ? Tehát a nemzetnek is be kell ígérni valamit. A legkevesebb az, hogy a hatalom liberális értelemben rekonstruálja magát. Reakciós motívumokkal átszőtt fúzió lefelé lehetetlen. Nincs hozzávaló nép. Ami lennem azt a klerikalizmus már viszi. A koalícziós fúzió tehát, mint politikai paklizás is, kezdettől fogva a néppárt kirekesztésével volt elgondolva. A 48-at és 67-et valamely politikai moslékká még össze lehet vegyíteni és amennyire már el van rontva az ország politikai gyomra.