Az Ujság, 1909. január/2 (7. évfolyam, 13-26. szám)
1909-01-16 / 13. szám
Budapest, 1909. VII. évfolyam. 13. szám. Előfizetési árak : Egész évre _ 28 k. — 1, Félévre________14» — » Negyedévre TM 7 » — * Egy hóra „ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Szombat, január 16. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. SS Telefon 66—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. S3. Telefon 61-01-02-03. Megjelelt hétfő kivételével minden nap, ünnep után is a ROVÁS. Wekerlét ma megint minisztertanács látta el hamupogácsával a nagy útra, Schönbrunnba. S mivel senki sem tud semmit, mindenki napnál világosabban látja, hogy Wekerlének nehéz dolga lesz odafönt, melytől azonban nem kell aggódni, mert úgy sem fogja elvégezni. Hála Istennek, csak tárgyalásokról van szó, alkudozásokról, referálásokról, nem pedig határozott aktusról, melylyel szemben idehaza szint kell vallani, s vagy a kormányt elejteni vagy pedig a nemzeti álarczot. S Wekerle sem fél, mert jól tudja, hogy akármit ér el, vagy akármibe nyugszik bele Bécsben, neki idehaza csak egy feladata van : új nemzeti álarczot szerezni a valódi és hamisítatlan hazafiaknak.* A Pester Lloyd ma azokat a megállapodásokat közli, mikkel Andrássy és Schönaich megoldottnak vélik a katonai kérdést. Estére már megjött a dörgedelmes czáfolat. Kicsit nagyon is dörgedelmes. Mindent elhinnénk neki, oly sokat czáfol, ha nem volna leczáfolva az a tény is, melyről mindenki tudja, hogy való. Andrássy bécsi útja és tárgyalása a hadügyi kormánynyal. A cáfolat szerint ez sem igaz. S nem igaz, hogy a Lloyd megállapításai volnának a meg sem tartott tárgyalások eredményei. És különösen nem igaz az érintkezési nyelvről szóló passzus. Ami nem igaz, az egyszerűen nem igaz, de a kommünikében annyi változata hemzseg a nem igaznak. Az ellen pedig, mintha a Lloyd közleménye a kormány informáczióján alapulna, Wekerle egyenesen tiltakozik. No lám, ez már, úgy látszik, csakugyan nem igaz. Ezt elhihetjük Wekerlének, hiszen a Pester Lloyd sem állította.* A debreczeni vasutas-szövetség élt az uj rendszer politikai szabadságával: a vasutasok szabadon megoszolhatnak politikai meggyőződésük szerint s ezért szabad akaratból a szövetség az összes vasutasokat kormánypártiaknak nyilvánította. Nem gyönyörű ez ? Még csak véletlenségből sem akad Debreczenben vasúti, aki nem lenne függetlenségi, holott más foglalkozásbeliek közt akadnak ilyenek bőven, úgy látszik, a vasúti szolgálat kedvez a függetlenségi gondolkodásnak. Azelőtt, a régi rendszer alatt, jaj volt annak, aki ellenzéki mert lenni. Most nem jaj neki, mert nem mer ellenzéki lenni. Izrael. (Szinmíi három felvonásban, illa Bernstein Henri; fordította Cholnoky Viktor; előadtak a Vígszínházban 1909 január 15-ikén ) Mikor Dominy megírta Visszatérés Jeruzsálemből czimű zsidóellenes irányzatú darabját, mindjárt hite járt annak is, hogy Henri Bernstein vitaművet tervez e darab ellen. A Faubourg Saint-Germain dédelgetett és nagyra nevelt irodalmi előharczosa propagandát czérzó művének a legerősebb akusztikájú szószéket választotta : a színpadot. Bernstein, ki, ha igaz a hir, e művet kihívásnak tekintette és páros viadalra jelentkezett, ugyanazon katedráról adta meg feleletét Izrael czímű színművében, melyet nálunk ma este mutattak be a Vígszínházban. Minthogy a két mű a közvélemény által ilymód állíttatott egymással szembe, minthogy épp e küzdelmi mozzanat következtében összehasonlításuk elől kitérni nem lehet , jó lesz Donnay-nak előadatása alkalmából bőven ismertetett darabját tartalomra nézve röviden vázolni. Donnay ezt meséli: Egy igen fölvilágosodott és túlságos szabadon gondolkodó zsidó asszony elvált férjétől, ki közömbös volt előtte, és egyszerűen összeállt a keresztény emberrel, kit megszeretett. Úgy éltek egymással, mintha házasok lettek volna , »maritalement«, mondja a franczia. Ez a kötés azonban, mely tisztán érzelmi alapon létesült, később tarthatatlanná vált, mert az asszonyban, midőn megismerte üldözött hitsorsosainak szenvedéseit, a zsidó érzés oly erős lett, hogy lelkételjesen dominálta. A szerelmesek összevesztek a politikán és ennek fattyú hajtásán, az antiszemitizmuson, és végre, kiábrándulva a szerelemből és a nagy egyenlőségi eszmékből, kénytelenek voltak egymástól megválni. A keresztény ember nem tudott beleilleszkedni a zsidók körébe, akik a naczionalizmus és militarizmus eszméit nem istenítették. És mit mond Bernstein ? Henri Bernstein, habár egyrészt — a különböző vallásúak szerelmének terén — nyomon követi ellenfelét, magasabb szempontból, az igazság szempontjából tekinti a dolgot, és meséli a következőket: A rue Royal klubjában együtt ülnek a »naczionalista« czéggel hivalkodó klerikális pártnak fiatal óriásai: De Sallaz gróf, De Mauve márki, De Jouvins Gilbert, De Marice gróf, stb., és figyelemmel hallgatják pártjuk vezérének, a fiatal Thibault de Clare herczegnek politikai elmélkedéseit, melyeknek tartalma az, hogy a jó társaságot meg kell tisztítani a beletolakodó idegen és nemtelen elemektől. A tüzeslelkű herczeg ki is jelenti, hogy még ma le fog számolni a zsidó bankár Gottlieb Justinnel, ki mint a klub tagja régebb idő óta lábatlankodik itt a pure-ök körében. A herczeg nagybátyja, a nemeslelkü éltesebb De Grégenoy gróf hevesen kikel öcscse emez erőszakos, izgága szándéka ellen, mely, nézete szerint, nemes emberhez nem illő. A herczeg azonban, kinek szavait egynémely barátai helyeslik is, nem tagít; és mikor Goutlieb belép, a fiatalember elállja útját és kijelenti neki, hogy többé nem fogja eltűrni a bankár látogatásait e klubban. Goutlieb e váratlan durva támadáson megdöbben, lesüti szemét, félszavakkal felel és halkan kéri a fiatalembert, hogy hagyja békében. A herczeg azonban nem tagít, ismétli kitiltó szavait és mikor Goutlieb ellenkezik, a herczeg leveri sétapálczájával a kalapot az öregember fejéről. Az egész társaság azonnal távozik a teremből. Goutlieb egyedül marad , sokáig mozdulatlanul, merev tekintettel néz maga elé, aztán fölemeli kalapját a földről, gépies mozdulattal egyet simít rajta és lassan indul az ajtó felé. Előbbi kelletlen meghunyászkodásából, mostani mély lesújtottságából, egész szokatlan magaviseletéből látjuk, hogy ezt az embert nem csupán a kíméletlen támadás hozta ily különös zavarba. Ennek lelkét még más valami is nyomja, így a jó társasághoz szokott ember nem viselkedik. Ez ember viselkedésében valami titok lappang. A második fölvonás föllebbenti a fátyolt e titokról. Goutlieb párbajra hívta Thibault herczeget. A herczeg anyja, a fölötte jámbor és istenfélő Ágnes herczegasszony elküldte nemeslelkű gyóntatóatyját, páter Silvian-t a bankárhoz a kérelemmel, hogy fáradjon el hozzá , és a bankár — eljött. Eljött kihívott ellenfele házába ! Ez még feltűnőbb. A herczegasszony aggódó lélekkel, remegő ajkakkal, akadozó szavakkal kérni kezdi a bankárt, hogy mondjon le a párbajról. A bankár erre nem hajlandó. Nem affektálja — úgymond — a hidegvérű hősiességet, szereti az életet és fél a haláltól; tudja azt is, hogy Thibault herczeg jeles vívó ; valószínűnek tartja, hogy ez a kaland életébe kerül, de le nem mond a párbajról; épp oly kevéssé, mint hogy a herczeg nem fogja őt megkérlelni. Nem élhet becsület nélkül; tartozik becsületével családjának is. A mtanka halottai. A statisztika számoszlopai közt egy sem döbbenti úgy meg a gondolkozó embert, mint a balesetek egyre növekvő számoszlopa. Amíg a czivilizáczió csodálatos találékonysággal védi, óvja az emberi életet, sőt annak meghosszabbításával is szakadatlanul foglalkozik , ime ez a számoszlop mégis azt mutatja, hogy a műveltség haladása mind több és több emberi életet emészt. A technika minden új vívmánya új meg új életveszedelem is egyúttal. Nem odiózus kiváltsága a baleset egyetlen társadalmi osztálynak sem. A műveltség egyetemes emberadóját gazdag és szegény, munkás és henye, tudós és tudatlan egyaránt megfizeti. Legtöbb esetben — amilyenek például a vasúti és tengeri katasztrófák — nem is a munka minősége, hanem a vak véletlen határozza el, hogy ki fizet életével ? Legtöbbször tehát csakis a műveltség, az értelmi és erkölcsi erő, kivált a kötelességtudás egyetemes emelkedése az, amitől a balesetek nagy számának lehető apasztása függ. Egyik nagy kategóriája az élet veszedelmeinek az, ahol nagy elemi erőkkel, műveltségünk mindenkori állása szerint legyőzhetetlen veszedelmekkel állunk szemközt. Itt az emberi energia egyáltalán tehetetlen. Amint hogy Messina és Calabria egy részének rémes elpusztulása is nagyon szűk teret enged az emberi okoskodásnak. De megint egészen mások azok az esetek, ahol a hasznos munkát végző emberiséget, tehát az életanyag legjavát a munkájával összekötött baleset pusztítja el vagy teszi nyomorékká. Ilyenek különösen az egyre sűrűbb és egyre borzalmasabb kőszénbányakatasztrófák. A munkásélet ama súlyos kockázatai, ahol a föld mélyében részben ismert és megelőzhető, részben nem ismert és így meg sem előzhető okok egyszerre és tömegesen pusztítják a hasznos emberéletet. Ahol tehát az emberi életet eltörölhetetlen kisérő elemi nyomorúságok az emberi mulasztással vegyülnek össze. Ezek azok az esetek, amelyek nemcsak mélyen megdöbbentenek és szám Lapunk mai száma 36 oldal.