Az Ujság, 1909. január/2 (7. évfolyam, 13-26. szám)

1909-01-16 / 13. szám

4 kormányzó alatt határoznak a kamatláb, a pénzügy és minden egyéb fontos kérdésekben. Ezzel szemben Kossuth Ferencz és a függetlenségi párt azt kö­veteli, hogy a részvények felerésze magyar kezekben legyen, együttes ülések ne legyenek s a felmerülő vitás kérdésekben egy közös megbízotté legyen a döntő szó. Ezért a bankkérdést is halasztani akarják és mindenekelőtt a választási reformot óhajtják most már tető alá hozni. A kormány az országgyűlésnek valamelyik közel eső ülésén munkaprogrammot fog adni és pedig azt, hogy az adóreform után a választási reformot akarja tár­gyalni és ehhez felveti a kabinetkérdést. Ez válság magva lehet, mert a függetlenségi párt többsége eddig ahhoz kötötte magát, hogy a bankkérdés elintézése előtt a választási reform tárgyalásába nem megy bele. Senki se gyanúsította a kormányt vagy a miniszterelnököt, hogy ez a közlemény, a­mely­nek jó részét mi már rég megírtuk, tőle szárma­zik. És a kormány mégis nyilatkozik, hogy azon föltevés ellen, mintha ez a közlés a miniszter­elnöktől, vagy hozzá közel álló helyről származnék, a miniszterelnök határozottan tiltakozik; nem igaz, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszterrel a fölsorolt megállapodások jöttek volna létre, mert e pontozatok még hivatalos diskussziók tárgyai se voltak, különösen nem felel meg a valóságnak az érintkezési nyelvre vonatkozó részlet és az sem, mely az állítólag tizenöt-húsz évi időtartamra ter­vezett új véderőtörvényről szól. Az egész csak önkényes kombináczió. Bécsből pedig, a hadügy­minisztériumból azt teszik közzé, hogy Andrássy— Schönaich-féle katonai kompromisszum sohasem volt. Más szóval: készült egy czikk és egy c­á­­folat; mind a kettő egyszerre. Wekerle tudja, miről jó a ballon d’essay. (Justh és a nemzetiségiek.) Justh Gyula nyilatkozataival még mindig baj van. Holott kijelentéseinek nagy részét már módosította is. Ma új helyreigazítást közölnek, hogy Justh Gyula csak annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyarországi nemzetisé­giekkel meg kell találnunk a békés megegyezést. Valószínű, hogy újabb korrektúra már nem követ­kezik, mert Andrássy Gyula gróf alkalmasabb idő­töltést talált. Mailáth József gróf a Westminster Rewieve czímű angol lapba czikket írt a nemzetiségi kér­désről : — Mi magyarok — írja Mailáth József gróf — kik vérrokonok nélkül állunk nagy nemzetek közepette és magunk közt is folyton veszekszünk, csakis akkor leszünk képesek fajunkat a megsemmisitéstől, államunkat a végle­ges feloszlástól megmenteni, ha egyrészt a nemzetiségi politikánk megváltoztatásával más ajkú polgártársaink jogos várakozásait kielégítjük, másrészt államiságunk egy­sége és tekintélye ellen irányuló minden kísérletet kímé­letlen módon elnyomunk. Szép, nagyon szép, csaknem oly határozott, mint a tulipán-kormány programmja. Hanem mert magyarázza ezt Mailáth József gróf a West­minster Rewiewnek, mikor ezt sem a független­ségi, sem a többi kormánypárti klubban, de még a nemzetiségi körökben sem olvassák. Vagy talán azoknak akar példaképül szolgálni, a kik szennye­seiket mindig a szomszédba viszik mosni. A keleti válság. Olvasóink ismerik nézeteinket szerencsét­len keleti politikánkról, a­mely a ballépések és megszégyenítő kudarczok szomorú lánczo­­lata. Ez azonban nem akadályozhat meg ben­nünket abban, hogy meg ne bélyegezzük a maga hitványsága szerint azt, a­mi Belgrád­­ban történik. A király és kormánya, akár tehe­tetlenségük, akár bűnrészességük folytán, fele­lősek azért, a­mit a beszámíthatatlan állapot­ban levő György herczeg elkövet. Miképpen tűrhetik, hogy ezen zsenge ifjútól függjön Szer­bia exisztencziája ? És ha tűrik, úgy nekik kell számolniok azért, ha az országot katasz­trófa éri. Sem Magyarország, sem Ausztria nem akarják Szerbiát megkárosítani; ellen­kezőleg, azt kívánják még most :om­széd királyság a haladás és úy­jára kerüljön. De oktalan provokácziókat a végtelen­ségig mégsem tűrhetünk, indokolatlan követe­léseket nem teljesíthetünk. Ha a szerb politi­kusok hatalmi versengésükben készek még hazá­jukat is föláldozni, ez az ő dolguk. Ámde tud­ják meg, hogy ha az első ágyú eldördül a Száva vagy a Drina partján, akkor vége a komédiá­nak és megkezdődik a tragédia, a­melyet a Karagyorgyevicsek és tanácsadóik idéznek föl. Sem az angol újságczikkek, sem az orosz ön­kéntesek nem fogják elháríthatni a végzetes csapást Szerbiáról. Ezt fontolják meg a bel­grádi potentátok, mielőtt döntenek további maguktartásáról. (A magyar-osztrák-török megegyezés.) (Konstantinápoly, január 15.) Az Ikdam sze­rint Ausztria-Magyarország magatartása most ki­elégítő és jó intencziókra mutat, azt állítja azonban, hogy a 20 milió fontnyi kártérítés ügyében még nem jött létre végleges döntés. (Konstantinápoly, január 15.) A Szerveti Fó­­rum illetékes forrásból arról értesül, hogy a vasár­napi minisztertanácson tárgyalják az Ausztria- Magyarországgal való megegyezés módozatait és hogy a hatalmak barátságos tanácsára a kérdést a Fényes Kapu érdekeinek és méltóságának meg­felelően iparkodnak rendezni. Megállapítják ezen­felül a Bulgáriától követelendő kártérítés végső összegét. Ha a Fényes Kapu mind a két kormány­nyal megegyezésre jut, a hatalmak fel fognak ké­retni, hogy a konferenczia összeülésének időpont­ját mielőbb megállapítsák. • .«w •*-.-------­ (A tárgyalás megkezdődött.) (Konstantinápoly, január 15.) A Pallavicini őrgróf osztrák-magyar nagykövet és a porta között szombatra tervezett tárgyalást már ma megkezdték. A nagykövet délután harmadfél­óráig konferált a nagyvezérrel a külügyi és kereskedelmi miniszter jelenlétében. A konfe­­renczián a jegyzőkönyv egyes pontjait tár­gyalták. A tanácskozást holnap folytatják. (Királyunk táviratváltása Péter királylyal.) (Bécs, január 15. Saját tudósítónk telefon­­jelentése.) Péter szerb király január 1-én Ferencz József királyhoz üdvözlő táviratot küldött. Teg­nap, a görög újév napján, Ferencz József a szerencsekivánatot táviratilag viszonozta. (Lemond-e a szerb király ?) (Belgrád, január 15.) A külföldön Péter király lemondásáról elterjedt hírek koraiak. Tagadhatat­lan tény, hogy a király az utóbbi időben nem egy­szer foglalkozott a lemondás tervével, de a minisz­terek mindannyiszor lebeszélték. Főleg az össze­esküvő tisztek követtek el mindent, hogy meg­másítsák a király szándékát, mert jól tudják, hogy trónváltozás esetén elvesztenék befolyásukat. Pé­ter királyt nagyon elkeseríti a trónörökös meg­gondolatlan és agresszív viselkedése s egy ízben nyíltan kijelentette : — Ha György jobban ért az uralkodáshoz, ám próbálja meg. Én szívesen engedek neki helyet. A Konstantinápolyban bekövetkezett fordu­lat is nagy csalódást hozott a királynak, a­ki elé­gedetlenségének a minisztertanács ülésein nyíltan kifejezést is adott. Péter király figyelmét ugyanis nem kerülte el, hogy Milovánovics, Pasics és Nová­­kovics, a­kik az európai kormányokkal tárgyaltak, azért, hogy egymást túllic­itálva maguk felé for­dítsák a népszerűséget, olyan vérmes reményeket ébresztettek a népben, a­melyek sohasem teljesül­hetnek. Szerbiát sem Oroszország, sem Törökország nem támogatja. Péter király ez okból kijelentette, hogy a történtek után a miniszterek maguk felel­jenek a bekövetkezett helyzetért, ő maga is elé­gedetlen és így nem adhat nekik direktívát. Ezt a mondását magyarázzák arra politikai körökben, hogy meg akar válni a tróntól, de a mai súlyos helyzetben nem valósíthatja meg szándékát, mert látnia kell, hogy ilyen változás a mai viszonyok közepette végzetes lehetne Szerbiája annál inkább, mivel a trónörökös túlságosan engageálta magát, a háborúért és ha most trónra kerülne, a háborút nem lehetne elhárítani. (Obrenovics György levelezőlapja.) (Belgrád, január 15. Saját tudósítónk távirata.) Újév napján Gencsics volt miniszter és Misics ezredes üdvözlő levelezőlapokat kaptak Obrenovics Györgynek, Milán király törvénytelen fiának állító­lagos aláírásával. Azt írja, hogy legközelebb Szer­biába jön. A hatóságok nyomban közbeléptek a belgrádi és nisi postahivataloknál és több mint kétszáz ily lapot foglaltak le, a­melyek az ellen­összeesküvők pártjához tartozó különböző tisz­tekhez voltak intézve. E lapok egy részét Buda­pesten adták fel, a legtöbbet azonban Konstanti­nápolyban, hol ez idő szerint György anyja, Arte­­mizia, Milán király volt barátnője tartózkodik. (Kormányváltozás Szerbiában.) (Belgrád, január 15. Saját tudósítónk távirata.) Immár bizonyos, hogy holnap, a szkupstinának ismét való egybegyűltével a Velimirovics-kabinet be fogja adni lemondását a szkupstinának. A le­mondást kétségtelenül elfogadja a király, mivel a koalícziós kabinet alakítására vonatkozó tárgya­lások eredményre vezettek. A koalicziós kabinet élére hír szerint Pasics lép és a kabinetnek tagjai lesznek az ó-radikális párt részéről Protics Sztojan és Pacsu dr., az ifjú­ radikálisok részéről Sztoja­­novics volt miniszterelnök és Pejcsics. (Szerbia kielégítése.) (Berlin, janár 15. Saját tudósítónk távirata.) Irányadó helyen eddig nem tudnak Franczia­­országnak és Angliának arról a szándékáról, hogy közvetítsenek Ausztria-Magyarország és Szerbia között, ellenben éppen nincs kizárva, hogy az Ausztria-Magyarország és Szerbia közti vitás kér­déseket közvetlen tárgyalások útján lehet majd el­intézni. Hogy trónváltozás fog bekövetkezni, abban nem igen hisznek, noha Péter szerb király és Nikita montenegrói fejedelem tehettek olyan nyilatkozatot, a­melyben lemondásukra czéloztak. (A nagyvezér expozéja.) (Konstantinápoly, január 15.) Kiamü basa nagyvezér expozéjával elért eredmény méltány­lásaképp a gyémántos Medsidje-rendet kapta. (A török-bolgár konfliktus.) (Bécs, január 15. Saját tudósítónk telefon­jelentése.) A Wiener Allgemeine Zeitung jól értesült oldalról közli: Néhány nappal ezelőtt Takev bolgár külügyminiszter Bécsben volt, hogy egy irányadó politikai személyiséggel és egy bécsi pénzügyi emberrel a török-bolgár tárgyalások állá­sáról értekezzék. Takev Svájczon át Párisba uta­zott ; úgy látszik, a bolgár kormány megbízásából pénzügyi művelet megkötésének lehetőségét szon­­dírozza. Ezzel lehet megszüntetni a török-bolgár konfliktust. Takevelt már a jövő hó végén ismét Bécsbe várják. (Szófia, január 15. Saját tudósítónk távirata.) Liacsev bolgár kereskedelemügyi miniszter ma Konstantinápolyba utazik, hogy tárgyaljon a török kormánynyal a fennálló differencziákról. A minisztertanács felhatalmazta Liacsevet, hogy Tö­rökországnak 120 millió frank fizetését ajánlja fel. (Ferid basa missziója.) (Konstantinápoly, január 15.) A Serbesti azt állítja, hogy Ferid basa volt nagyvezér azért uta­zott Európába, mert biztosítani akarja Ausztria- Magyarország és Németország politikájának sike­rét az angollal szemben. A lap felhasználja az alkalmat, hogy Ausztria-Magyarország és Német­ország politikáját támadja és az angol politikát védelmezze. (Új naptár Törökországban.) (Konstantinápoly, január 15. Saját tudósítónk távirata.) A legelső reformok egyike, a­melyeket itt végre akarnak hajtani, a török naptár módosí­tása. Az új kormány alakulása után nemsokára, e tárgyban kiküldött bizottság már át is adta a szenátus elnökének jelentését, a­melyben azt java­solja, hogy a pénzügyi évre az európai naptárt hozzák be, úgy hogy a pénzügyi év különbözni fog a vallási évtől. (A bojkott.) (Konstantinápoly, január 15.) A török kor­mány hivatalos jelentése szerint meg fogják tenni __________AZ ÚJSÁG_________ Szombat, 1909. január 16.

Next