Az Ujság, 1909. augusztus/2 (7. évfolyam, 194-205. szám)
1909-08-17 / 194. szám
Budapest, 1909. Kedd, augusztus 17 VII. évfolyam, 194. szám. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon 162—63 és 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is« Előfizetési árak | Egész évre _ _ ... 28 k. — f. Félévre „ ...... 14 * — » Negyedévre „ 7 » — » Egy hóra „„.... 240 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. ROVÁS. Wekerle nem megy Ischlbe. Ő felségének amúgy is sok dolga van, minek terhelje ő is referádájával ? Ezt a valóban gyöngéd fölfogást tolmácsolja a félhivatalos s csak azt sajnáljuk, hogy öreg királyunkat Ausztria részéről nem környékezi ugyanolyan gyöngéd kímélet. Mert az osztrák miniszterek bizony mennek Ischlbe s elvégzik ott dolgukat, kíméletlenül. Sőt augusztus 18-án gratulálni is mennek, a mi mint puszta hódolat igazán fölösleges megterhelése a pihenő felségnek. S ezer szerencse, hogy a gyöngéd kímélet érzelme megfogamzott Wekerlében, mert ő is úgy tervelte, hogy megy Ischlbe, míg — hogy, hogy nem — éppen kellő időben eszébe jutott, hogy minek is terhelje ő felségét ? Ám jó tettért jót ne várj, a helyzet olyan, hogy némi gyanakvással fölvethető a kérdés : hátha Wekerle nem mondta, hanem hallotta, hogy ő felségét magyar ügyekkel ne fáraszsza, mert eléggé el van foglalva osztrákokkal ? * Minden attól függ, hogy hogyan nézzük. Valamikor a katolikus legényegyletek ugyanazt a szép és tiszteletreméltó missziót töltötték be, mint most s a kormányok mégis csak azt látták bennük, hogy felekezeti szempontok szerint tömörítik a munkásokat, ami a nemzeti konszolidáczió érdekéből nem kívánatos. Ez igaz is, de éppenséggel nem von le semmit a katolikus legényegyletek szép jelentőségéből, mely világszerte el van ismerve. Ma azonban Szterényi József Kalocsán úgy nézi ezt a szép felekezeti intézményt, hogy sikeresen ellentáll a szoczialista tévtanoknak. Ez is igaz és igaz volt régebben is, csak akkor nem ezt nézték, most pedig csak ezt nézik. Az idő változik s a hatalmi tényezők eltolásával a nézőszempontok is változnak. Mint vezető államférfiu, mint luczidus fő Szterényi József ennek tudatában van s ezért ment Kalocsára, holott öt év előtt nem ment volna s ezért fejtette ki a katolikus legényegyletek jelentőségét antiszocziálista alapon s nem a régi liberális nemzeti alapon. * Duvaj bánhelyettes csak utazik, egyre rendületlenül s mindenütt jól fogadják, éljenzik és sehol sem hajigálják meg. Ha az a terve, hogy ilyen módon végigmegy egész Horvátországon s igy mindenütt elszedi a koaliczió elől a népszerűséget, akkor hovatovább a horvát bonyodalom sikerrel meg lesz oldva. De ha Duvaj még annál is okosabb, mint a milyennek látszik s utazása körét csak a garantirozott jó fogadtatások keretébe szorítja s például nem megy el Kninbe, ahol Rauch bárót megszalasztották, akkor a horvát bonyodalom nem lesz megoldva, de azért Cuvaj az okos ember marad. A vénáéi. Irta Kálnoki Izidor. I. A megérkezés előtt. A férj (feleségéhez, aki ebéd után még egy őszi baraczkot hámoz) : Van még valami, drágám ? Vagy meggyujtsam a feketekávés gép alatt a spirituszt ? A feleség : Meggyújthatod. Még egy turkesztán-dinnye volna ugyan, de azt okosabb lesz vacsora után megenni. Úgyis elhízunk mind a ketten a sok evéstől. A férj: Igazad van, hát főzzünk kávét. Apropos, mit is akartam csak mondani ? Jó lett előkerestetni a nagyobbik kávésgépet. Estére már az kell. A feleség : A nagyobbik gép ? Ugyan minek neked a nagyobbik gép ? A férj. Hiszen már mondtam. Vagy nem mondtam . Vendégünk lesz. Egy-két hétre vendégünk lesz. A vendégszobát is rendbe kell hozni estig. * A feleség : Igazán szeretetreméltó ember vagy, ideálja a figyelmességnek és udvariasságnak. Azt, hogy vendéget hívtál egy-két hétre, úgy mondod meg nekem, hogy elő kell vétetni a nagyobb kávésgépet. Hát akkor csak süsd meg a vendégedet, nekem nem kell. Én bemegyek Pestre egy hétre. Vagy elutazom az anyámhoz. Vagy, lefekszem ésbeteg leszek egy hétig. Tudom Istenem, hogy megszökik akkor a vendéged. Különben ki az a vendég, mi az a vendég, miféle vendég . A férj . Egy barátom. Egy régi jó barátom és igen kedves emberem. Derék, előkelő, jóra való úriember. Megállj, hogy is hívják csak ? Ejnye nő. Vágó Feri, hát persze hogy Vágó feri. Bizonyosan már sokszor emlegettem. A feleség: Soha. A hírét se hallottam soha. És ki ő, mi ő, s merre van hazája! A férj : Mondom, hogy jó barátom. Illetőleg kedves ismerősöm. Azaz hogy klubtársam. Beszélgetni szoktunk a klubban, kártyázni szoktunk, mulatni szoktunk együtt. Igen előzékeny, igen elmés, roppant finom modorú ember. És gavallér. A feleség . De hogy jutott eszedbe, hogy meghívd 2 Egy klubbeli ismerőst nem hív meg az ember mindjárt egy-két hétre. A férj : Már miért ne, amikor rokonszenves, derék ember 2 Aztán úgy volt, hogy a vasúton találkoztunk. Kérdeztem, hogy hová utazik. Azt mondta, nem tudja. Megunta Pestet, hát elmegy egy-két hétre. Valahová, ahol éppen szép vidékre akad és jó társaságra. Meghívtam hozzánk. Most szemleúton van. Kikeres valami kellemes fészket. Azt mondtam neki, jöjjön ki estére, s ha elég szép neki e vidék és elég jó a társaság, maradjon nálunk egy-két hétig. Ennyi az egész. A feleség. Köszönöm. Éppen elég. Egy ismeretlen vadállatot hozol a nyakamra, esetleg egy szélhámos, kóbor lovagot, egy kártyás, csavargó lumpot, akinek a nevet se tudod, akit az utczáról szedsz fel, aki esetleg egy jött-ment sehonnai is lehet. A férj : Te ugyan szépen gondolkodnl az én klubbeli barátaimról. Oda csak gentleman embereket vesznek fel. Ott a legutolsó is úriember. S ha nem jutott eszemberögtön a neve, az nem az ő hibája, csak az én agyalágyultságom. Én jótállok neked, hogy nagyon kellemes vendég lesz, hogy neked is meg fog tetszeni, s te is azt fogod mondani, hogy derék, kiváló úriember. A feleség. Én semmi esetre se fogom mondani. Az én szememben az nem lehet soha derék, kiváló úriember, aki ilyen módon hivatja meg magát két heti vendégségre. Ha a ház úrnőjét nem ismeri valaki, az nem állíthat be egyszerre úgy, hogy két hétig nálatok maradok. A férj . De hiszen nem biztos, hogy két hétig marad, ő csak eljön, s itt lesz. És tovább utazik, amikor jól esik neki. Talán két nap múlva, talán tíz nap múlva. A feleség : Úgy ? így aztán még czifrább a dolog. Hát az ipse, hogy is hívják csak 2 .. . A férj: Hisz az imént mondtam csak. Izé, no .. . Verő Feri... Pesze hogy Verő Feri. A feleség: Előbb Vágót mondtál. Vágó Ferit. A férj: Vágót mondtam ? Hát akkor Vágónak hívják a Verőt. Azaz Verőnek hívják a Vágót. Különben minek kérdezel annyit, ha már tudod. Hát persze hogy Vágó Feri. A feleség. Jó, jó. Most már tisztában vagyok a helyzettel. Te bolond fővel, könnyelműen beleestél valamiféle ostobaságba. Meghívtad ezt a Verő-Vágót vagy Vágó-Verőt, akiről azt se tudod, hogy kicsoda, micsoda. S ez most eljön és két hétig a nyakunkon akar élősködni. Nos, hát nem fog. Majd gondom lesz rá, hogy olyan utálatos legyek, olyan kellemetlen és kiállhatatlan, hogy a te barátod urad egy-két napon belül hanyatt-homlok menekülni fog innen. — * Byzanc és Sztambul. Megölték Kussziszt, a szereszi görög konzulság titkárát. Ez a gyilkosság, amelyet különösen súlyossá tesz, hogy a konzuli tisztviselők a nemzetközi jog védelme alatt állanak, élesen megvilágosítja a görög-török viszálykodást. Egész Európa Krétára függeszti szemét, a diplomáczia a krétai kérdés rendezésén fáradozik, pedig ez csak tünete a mélyen gyökerező bajnak. A figyelmes olvasó az athéni kormány és a Fényes Kapu jegyzékében észreveheti ennek a bajnak : a kiegyenlíthetetlen ozmán-hellén ellentétnek a visszatükröződését. Törökország a néhai byzanczi császárság helyén ül. A görögök történetüknek legsötétebb korszakában sem feledkeztek meg arról, hogy az ő hatalmuk letörésével került a félhold a Zsófia-bazilikára. Engesztelhetetlen gyülöség, a hatalom visszaszerzésének kiirthatatlan vágya született ebből a visszaemlékezésből. Amíg a görögök politikailag halottak voltak, a görög királyság megalkotása előtt (1821), addig egyedül egyházaik segítségével dolgoztak nagyravágyó terveik előkészítésén. Afanar a görög-keleti egyház patriarchátusa világi környezetével vallásilag kezében tartotta az egész Balkán-félszigetet, sőt Oláhország és Moldova trónjaira fejedelmeket is ültetett. Keresztény tanító és pap a balkánfélszigeti vilajetekben valamennyi görög volt, egészen addig, amíg Románia, Szerbia, Bolgárország, Bosznia-Herczegovina fel nem szabadultak a török uralom alól és valamennyien a népesség elgörögösítésén munkálkodtak, hogy Nagygörögország, a hajdani byzanczi császárság feltámasztásához alkalmassá tegyék a talajt. Innen van annak lehetősége, hogy még ma is komoly tudományos vitatkozások folynak arról, hogy egyes balkánfélszigeti népfajok görögök-e, avagy elgörögösített románok, illetőleg szlávok-e ? A szabaddá tett országokból kiszorulván, a görögök fokozott erővel vetették magukat Törökország megmaradt európai tartományaira. A nagyszámú görög iskolák a pánhellén szellem melegágyai, a görög papok, tanítók, kereskedők, intellektuálisok, konzulok a pán- Lapunk mai száma 28 oldal