Az Ujság, 1909. szeptember/2 (7. évfolyam, 219-231. szám)

1909-09-16 / 219. szám

- ------------------------------------------------------------------------A cregovinai hadü­gy újjászervezése még kezdetle­ges stádiumban van és főképpen azért ütközik nagy nehézségekbe, mert az annektált tartomá­nyokban még az 1808-ik évi statútum érvényes, a­mely sokban eltér a monarchia két államának katonai szervezetétől. Most még nem állapodtak meg aziránt, hogy a statútumot csak novellája után változtassák-e meg, vagy pedig Bosznia és Herczegovina részére új véderőtörvényt létesít­­senek-e ? Annak a lehetősége nincs kizárva, hogy e kérdés szabályozása a monarchia számára léte­sítendő új véderőtörvény keretében fog végbe­menni. A boszniai országos statútum tárgyalása során egyébként nem mutatkoztak leküzdhetetlen nehézségek. Magyar részről csak azt követelik, hogy a tervezet tartalmában minden elkerültes­­sék, a mi prejudikálhatna Magyarország később érvényesítendő közjogi igényeinek. A közjogi kér­dés tehát nyitva marad, a mi ellen az osztrákok se tesznek kifogást. (Apponyi gróf nyelvrendelete.) A néppárt egyik szócsöve tegnap azt a hírt közölte, hogy Apponyi Albert gróf miniszter az este­­Bécsbe utazott és ma délelőtt audienczián je­lenik meg a király előtt. Ez a hir azonban korai volt. Apponyi csütörtökön vagy pénteken uta­zik Bécsbe, hhez képest jelenik meg kihallga­táson a királynál s a kongruáról és a katolikus autonómiáról tesz előterjesztést. A kongruáról és az autonómia­r­ól és pedig a románokkal támadt konfliktusból kifolyólag. A bécsi lapok ma Rómá­ból a következő táviratot kapták : A magyarországi görög katolikus román pap­ság panaszszal fordult a római szentszékhez Apponyi Albert grófnak a hitoktatás nyelve ügyé­ben kiadott rendelete ellen. A klérus panaszában bejelentette azt is, hogy ha a rendelet épségben marad, akkor a görög katolikus román hívők töme­gesen át fognak térni az ortodox vallásra. Való­színű, hogy a római kúria valamilyen formában interveniálni fog az illetékes helyen, Bécsben. Ha a távirati értesítésnek komoly alapja van, akkor Apponyi Albert gróf bécsi útjának és ki­hallgatáson való megjelenésének következményei a politikai bonyodamat is növelhetik. A román nemzetiségi párt, a­mely a kormány és a román egyház között támadt visszavonás tü­zét állandóan szítja, a trónörökösre támaszkodik, vagy legalább ennek a jóindulatával dicsekszik s a pártnak két bizalmi embere nemrégiben állítólag járt is a trón­örökösnél. (Wekerle Budapesten, Minisztertanács.) Wekerle ma este visszaérkezett Buda­pestre s intézkedett az iránt, hogy holnap minisztertársaival értekezhessek. Vele jött Zichy Aladár gróf miniszter is, továbbá Stcerlecz báró tanácsos és Bárczy dr. titkár. A holnapi minisztertanács részletesen fog­lalkozik majd azokkal a kérdésekkel, a­melyek az audienczián fölmerültek, talán csak holnap­után végződik s a mint a kormány körében suttogják, nem lehetetlen, hogy valami meg­lepetéssel végződik. (Pártkörök.) A függetlenségi pártkörben egy bécsi lap közle­ményével foglalkoztak, a­mely, úgy látszik, Kos­suth Ferencztől származott. — Kossuth — igy szól a közlés — az önálló bank híve, az is marad és ebből származott az első nagy differenczia közte és Andrássy között. Andrássy semmi körülmények között sem fog az önálló bank, Kossuth semmi körülmények között sem fog a közös bank mellett síkra szállani. Eze­ken az elvi álláspontokon semmiféle provizóriumok nem változtathatnak. A minisztertanácsok jegyző­könyvei tanúsítják, hogy Kossuth és a független­ségi miniszterek attól a perc­től kezdve, a­mikor a bankkérdés politikai kérdéssé vált, állandóan a bank kettéválasztása mellett nyilatkoztak és legjobb esetben is a közös bank privilégiumának rövid tartamú meghosszabbításába egyeztek volna bele. A mi értesülésünk, különösen a legutóbbi minisztertanácsra vonatkozólag, egy kicsit más, annak idején jeleztük is, és ezt fenn is tartjuk. A bécsi kihallgatás eredményéről, a­mi a fél­­hivatalosok szerint alig valami, a pártkörbe a legizgatóbb hírek érkeztek. Ezeknek nyomán az egyik oldalon az a verzió keletkezett, hogy már a jövő héten Lukács László, vagy Kimen Héder­­váry gróf nyer kormányalakítási megbízást, a­ki azonnal választat, a másik oldalon pedig az, hogy nem is tesznek parlamentáris kísérletet, hanem olyan kormányt küldenek, a­mely a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében folyósít közös kiadásokat, s válaszol a bankügyben a banknak és az osztrák kormánynak. Szóval a fantázia szabadon szárnyalt, s nyilván így juthatott el arra a pontra is, a­melyen Justh Gyula és társait a vasárnapi aradi Kossuth-ünnepen mint a 48-iki márcziusi ifjúságot látta, levett kalappal, esküre emelt kézzel. Ezt a kombinácziót azonban olyanok is c­áfolták, a­kik az ünnepben részt vesznek, s mindössze annak a lehetőségét helyezték kilátásba, hogy Kossuthnak Aradról való távozása után a függetlenségi bankgyűlésen a bankosok maga­tartását illetőleg fontos nyilatkozatok történnek. A körben az alelnökök közül Hoitsy Pál időzött hosszabb ideig, s mindössze alig harminczan Az alkotmánypárt körében többen voltak. Kedvezőtlen híreket hallottak, s Szívók Imre ezek­nek hatása alatt azt fejtegette, hogy Bécs megint szuronyokkal akar operálni. (Egy nyilatkozat.) Egy ez idő szerint Bécsben időző »volt minisz­ter« — valószínűleg megint Kristóffy József — a Neues Wiener Tagblatt egyik szerkesztője előtt a következőleg nyilatkozott : — A készfizetések felvétele kérdésének nor­mális politikai kérdésnek kell maradnia; tárgya­lások, esetleges megegyezések objektuma kell, hogy legyen, nem peddig a konc­essziós politika vívmá­nya, a­mely politikai kényszerhelyzetekből való kibontakozásra szolgáljon. Konc­essziókkal a vál­ság meg nem oldható. A válság minduntalan meg­­gregurul és a mai parlamenti organizmusban rejlő méreganyag táplálja, a­mely organizmusba csak államjogi kérdésekkel lehet újból meg újból életet belegalvanizálni. Nem lehet eredményeket elérni a kilenczes bizottságnak katonai engedményeivel és sohasem lesz eredmény elérhető mindaddig, a­míg a mai kormány és a mai parlament fennáll. A pak­tum megkötése óta, a­mely az állam­jogi kérdé­seket kikapcsolja és a­melynek alapján vállalta a kormányt a koalíc­ió, egyetlen hónap sem telt el, a­melyben államjogi kérdések a kormány és a korona közti tárgyalások anyagát ne képezték volna. Egészséges parlament kell. Hogy a radikális megoldás veszélyekkel járna, azt nem ismerhetem el. Hiszen évtizedek óta nem volt a monarchiának oly életbevágó kérdése, a­mely a magyar napi poli­tikában ne lett volna kufárkodás tárgya. A dinasz­tia semmi egyebet nem koc­káztat ezzel, mint azt, hogy megszabadul az eddigi politikai rendszertől. — Hiszen ezt a dinasztia megkísérlette már egyszer — szólott közbe a szerkesztő. — Ön a Fejérváry-regimet gondolja? Nos, ha ez ellen a kísérlet ellen van kifogásolni való, akkor ez nem az, hogy miért fogtak bele, hanem az, hogy miért nem vezették végig. A Fejérváry­­kormány emberei mindent megkoczkáztattak és a kaszinó urai még most is bojkottálják őket. — Azt hiszi exczellencziád, hogy egy most kinevezendő kormány, a­mely a parlamenten kívül áll, az országgyűlés feloszlatása esetén többséget biztosíthatna magának ? — A néptömegek — mondotta a volt minisz­ter — növekvő elkeseredéssel szemlélik, hogy a függetlenségi párt mint búvik ki évről-évre az alól a kötelessége alól, hogy megteremtse az álta­lános, egyenlő, közvetlen választójogot; oly kor­mány tehát, a­mely az általános, egyenlő, közvet­len választói jog programmjával lép a nép elé, feltétlenül biztosítja magának a túlnyomó több­séget. iüllilb: Belgrádi követünk szabadsága. Több oldalról híresztelték, hogy Forgách János gróf belgrádi osztrák-magyar követ egyenesen azért utazott Belgrádból Bécsbe, hogy a külügyminiszternek jelentést tegyen a szerbiai válságos helyzetről. Ma félhivatalosan m­egc­áfolják ezt a híresztelést, még pedig azzal az indokolással, hogy külügyi hivatalunk nem tekinti annyira válságosnak Szer­bia belső helyzetét, hogy arról sürgős és közvetetten jelentéstételt kívánna. Forgách gróf különben két hónap óta nincsen Belgrádban. A helyzet Görögországban. Theotokisz volt görög miniszterelnök korfui nyilatkozata, a­mely­ben nyiltan hadat üzent a katonatiszti szövetség­nek, arra a megjegyzésre indította György királyt, hogy Theotokisz ilyen magatartása polgárháborút fog előidézni. Theotokisz a király aggodalmasko­dása folytán lemondott képviselői mandátumáról, valamint a pártvezérségről és eddigi híveinek sza­bad kezet engedett további eljárásukra nézve. Theotokisz ezzel visszavonul a magánéletbe, de ha hívni fogja a haza, akkor megint helyén lesz. Theotokisz váratlan elhatározása könnyen érthető megdöbbenést és zavart keltett eddigi pártjában, a­mely az országgyűlés túlnyomó többsége; több előkelő képviselő Korfuba utazott Theotokiszhoz, hogy elhatározásáról lebeszéljék. Katonatiszti kö­rökben ellenben annál nagyobb örömmel veszik Theotokisz visszavonulását, mert a vidék sokkal kevésbé rokonszenvez a katonatiszti szövetséggel, mint a főváros, a­miért is Karaiskakis képviselő és katonatiszt vezetése alatt álló politikai kör elhatározta, hogy propagandacsinálás czéljából megbízottakat küld a vidékre. A katonai szövetség egyelőre még támogatja a Mavromihhalis-kabinetet, de már hallatszanak hangok, melyek szerint a szövetség arra törekszik, hogy saját emberét ül­tesse a miniszterelnöki székbe. A bolgár exarkhátus. A Szalonikiban tartott bolgár kongresszus azon kívánságának adott ki­fejezést, hogy a bolgár exarkhátus székhelye to­vábbra is Konstantinápolyban maradjon, mert így megtarthatja befolyását a törökországi bol­gárokra. A melillai háború. Orani sürgönyünk szerint a Melillánál előrenyomuló spanyol csapatok egy része f. hó 9-én El Árba körül vereséget szenvedett és kénytelen volt visszavonulni. Tanger, szeptember 15. A Rift­-vidékéről két követ érkezett ide, a­kik Fezbe utaznak, hogy a szultántól támogatást és közvetítést kérjenek. A kínai véderő újjászervezése. Pekingből jelentik lapunknak, hogy a kínai kormány elhatá­rozta a hadsereg, valamint a flotta újjászervezését. Pétervár, szeptember 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Reces karbini jelentése szerint Kína az Amur és a Szungari partjának jelentős pontjain erélyesen készülődik. A helyőrségeket megszapo­­rították, a Szungari torkolatánál hatalmas erődí­téseket emeltek. A mandzsuországi tengerpart és folyamok védőműveire két millió lánt vetettek ki. A júniusban létesített tengerészeti alap növelésére gyűjtést indítottak. Szanvorban tengerészeti aka­démiát nyitottak és a hajógyárat kibővítették ; ebben a hónapban öt czirkálót és három torpedó­­üldözőt kezdtek épiteni. _______AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1909. szeptember 13. TÁVIRATOK. A német hadgyakorlatok. Mergentheim, szeptember 15. Vilmos császár és Ferencz Ferdinánd királyi herczeg ma reggel­­1 óra 15 percekor a hadgyakorlat színterére mentek. Mergentheim, szeptember 15. Vilmos császár és Ferencz Ferdinánd kir. herczeg délutánig a Tauberbischofsheim körüli magaslatokon időztek, a­hol a vörös párt foglalt állást, és a délről érkező kékek támadását várta. A többi fejedelmi vendég is ott időzött. A Gross II. kormányozható léghajó órákon át ezen vidék felett gyakorlatozott. Fe­rencz Ferdinánd kir. herczeg Sehb­er dr. w­ürzburgi püspök palotájában szállt meg és a többi feje.

Next