Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)

1909-11-06 / 263. szám

■■■■II Steinh­eil­é az esküdtszék előtt. — Saját tudósítónktól. — Paris, november 5. A mai tárgyaláson nagyobbára az ék­szerek kerültek szóba. Steinheim­é az egész tárgyalás alatt meghatottságot mutatott, mi­kor arról beszélt, hogy leánya miatt kellett alakoskodnia, ellágyult, mikor pedig Borderei­­jel való összeköttetését említette s »elmúlt ,szép álmai« fölött kesergett, sírva fakadt. Érdekes, hogy Borderei úr a »Journal« mai számában már részletesen ismerteti, hogy mit fog vallani, ha tanuul kihallgatják. A tár­gyalás eddigi folyamán még semmi világosság sem derült ki az igazi gyilkost vagy gyilkoso­kat illetőleg. (A tintafolt s a »vörös asszony«.) Az esküdtbíróság elnöke a tegnapi tárgyalás befejezése előtt rátért a tintafoltokra, a­melyeket a gyilkosság után Steinheim­e térdén találtak. — Hon­nan kerültek térdére azok a tinta­foltok ? — kérdezte az elnök. — Nem tudom, — felelte Steinh­eilné — meg­kötöztek és néhány pillanat múlva elájultam. Az elnök: Ez az ön rendszere ! Steinheilné (izgatottan) : Rendszer ? Ez tör­vénykezési kifejezés. Az elnök : Ha a tintafolt a bűntettől eredt volna, akkor az ágytakarón vagy az ágyneműn is kellett volna látni tintáiért okát. Steinheim­é: Erre nem tudok felelni. Ezt nem tudom, erre feleljenek a szakértők. Az elnök ezután fölolvasta több­­tanú vallo­mását, a­mely szerint a kötözés nagyon laza volt és nem vágott bele a vádlott asszony husába. Steinheim­e a legnagyobb energiával tagadta, hogy a kötözést szimulálta volna s nyomban rá kijelen­tette, hogy nagyon fáradtnak érzi magát. Az elnök a védő kérésére a tárgyalást m­ára halasztotta. A tegnapi tárgyaláson Jean Lefévre a vizsgáló­bírónak bevallotta, hogy igazi neve René Collard és nem huszonegy, hanem tizenhét éves. Már két év óta orfeum-énekes. Collard a vizsgálóbírónak ezt mondta : — Mindig rajongtam a szerencsétlen Stein­­heim­éért, a­kinek sorsa mardosta a szívemet. Mindig azon törtem a fejemet, hogy szerény tehet­ségemmel hogyan segíthetnék rajta. Minden időmet annak szenteltem, hogy a vörös asszony nyomát megtaláljam s végül arra határoztam el magamat, hogy magamra vállalom a vörös asszony szerepét. A rendőrség Collard zsebében megtalálta Steinheimné fotográfiáját, a Steinheil-féle villa képét, néhány gombot és öt centimeot. Collardot a bíróság kigúnyolása miatt fogják felelősségre vonni. (Borderei nyilatkozatai.) Borderei, az ügyészség főtanúja, a Journal mai számában már előre közli azt a tanúvallomást, a­melyet még csak három-négy nap múlva fog az esküdtek előtt letenni. Borderei pártját fogja Steinheim­énak s lehetetlennek mondja, hogy ez az asszony azért követte volna el a gyilkosságot, hogy az ő felesége lehessen. Borderei ezután így folytatja : — Steinheim­é előttem egy napon ezélzást tett arra, hogy el fog válni a férjétől, mert meg van róla győződve, hogy mellettem egészen új élete lesz. Én azonnal azt mondtam neki, hogy ez az álma nem valósulhat meg, mert gyermekeim van­nak, a­kik közül a legfiatalabbik tizenkét éves s hogy ennélfogva e gyermek nagykorúságáig még kilenc­ év fog beletelni. Az asszony megértett engem és nem tért vissza többé erre a dologra. Kevéssel utóbb legidősebb fiam szemrehányással illetett engem Steinheim­éval való viszonyom miatt és elmondta nekem, hogy ez az asszony Faure Félix-szel egészen haláláig szerelmi viszonyt foly­tatott. Május 15-én, tehát két héttel a gyilkosság elkövetése előtt beszéltem az asszonynyal és érté­sére adtam, hogy ezentúl ritkábban fogok Párisba jönni. A­mikor a gyilkosság hírét megtudtam, borzasztó kétség villant meg az agyamban. Meg­gyilkolta a férjét ! Rosszul élt vele ! Csak akkor lélekzettem fel megkönnyebbülve, a­mikor meg­tudtam, hogy Steinheimné anyját is meggyilkolták. Lehetetlen, hogy ez az asszony az anyját is meg­gyilkolta volna ! A közvélemény őt gyanúsította. Nem találták meg a gyilkost. Attól féltem, hogy az asszony újra megkezdhetné velem a viszonyt s ezért azt üzentem neki, hogy mindaddig nem láthatom, m­íg a gyanú el nem foszlik róla. Nem házasságról volt többé szó, ezt Steinh­eimné nagyon jól tudta, hanem egészen más dolgokról. Mindazt, a­mit ez az asszony a gyilkosság után tett, bizo­nyára nem tehette azért, hogy magát erősen iga­zolja, mert nagyon jól tudta, hogy még abban az esetben sem leszek hajlandó őt viszontlátni, ha felmentik a gyilkosság vádja alól. Mindezt tudta s azt is tudta, hogy tisztában voltam azzal, hogy éveken át Faurénak és nagyon sok más embernek szeretője volt. (A mai tárgyalás.) Páris, november 5. (Saját tudósítónk távirata.) A mai tárgyaláson Steinheim­é nagy erélylyel folytatta védekezését. Vitatkozik az elnökkel, a­ki ma az elrabolt és ismét előkerült ékszerek ho­mályos története miatt faggatja őt. Ezekkel a rész­letekkel fejezik be a vádlott első kihallgatását, ezután­ tanukat hallgatnak ki. A tárgyalást az elnöknek az esküdtekhez in­tézett beszéde nyitja meg. Az elnök közli, hogy az a fiatal­ember, a­ki tegnap mint gyilkos jelent­kezett, egy Collard nevű egyén, a­ki csak Stein­­heim­et akarta látni. Ezt az individuumot a rend­őrség már nagyon jól isemri. Az elnök ezután közli, mennyi fáradsággal kutatta a rendőrség és a bíróság azoknak a kaftá­noknak a nyomát, a­melyeket egy jelmezkölcsönző vállalattól loptak el s a zsidó­ színház előadásain használtak. Steinheim­é (kiáltva) : Későn keresték! Ha mindjárt hozzáfogtak volna, bizonyosan ráakad­tak volna a kaftántolvajokra; bizonyosan ezek követték el azt a bűnt, a­melylyel engem vádol­nak. Nem tűnt el a zsidó­ színtársulat két tagja, a­kiket eddig nem nyomoztak ki ? * (Az eltűnt pénz.) Az elnök : Most azonban térjünk rá arra,­­hogy hány órakor történt a bűneset. Éjfélkor élt az ön anyja még ? Steinheim­é: Igen. Az elnök: Az órát tehát 12 óra 12 perc­kor megállították ? Steinheim­é : Éppen ez mutatja, hogy a tette­sek milyen gyorsan végeztek. Az elnök : Ön a rabolt tárgyakról különböző­képpen vallott. Ön azt mondotta, hogy 5000 frankot bankjegyekben és ezenkívül egy borítékot , a­melyben 25.000 frank volt, raboltak el a gyilko­sok. Ön azután elégette a háztartási könyveit is. Steinheimné: Ezt azért, tettem, nehogy meg­állapíthassák, hogy bevételeim honnan eredtek. Steinheim­é : Nem gyilkoltam meg anyámat és férjemet! Elnök : Ugyan, hagyjon már fel, kérem, azzal, hogy a­mikor az ember szabatos kérdéseket intéz önhöz, mindig azt kiabálja, hogy : Nem gyil­koltam ! Steinheim­é : Ön nem akarja, hogy tiltakozzam, hogy ártatlanságomat hangosan kikiáltsam ? Ugyan mit tenne ön, elnök úr, ha önt vádolnák azzal, hogy nejét, hogy atyját meggyilkolta ? Ha tiltakozom, hát nem önnek szól tiltakozásom, elnök úr, hanem az igazságszolgáltatásnak ! Ezután ismét izgalmas jelenet következik. Az elnök kérdi, hogy mit tett Steinheim­é, a mikor a kötelékiektől megszabadították. — Törődött-e ön ekkor anyjával és férjével ? Steinheim­é erre szenvedélyes hangon vála­szolja, hogy igenis, kérdezte, hogy édes anyja hogy van s hogy férje után akart nézni, de hogy ebben megak­adály­ozták. Elnök : Ki akadályozta meg ebben ? Steinheilnc: Azok az emberek, a­kik ott voltak. Az elnök : Majd meghalljuk, mit szólnak erről a tanuk. Steinheilnc: Ugyan, mit tudhatnak a tanuk egy ily rettenetes pillanatról? ! Hiszen mind­annyian valósággal őrültek voltak, csak úgy, mint jó­magam. Ezután a kihallgatás a legsúlyosabb gyanú­­okok egyikére terelődik. Steinheim­é a gyilkosság felderítése után azt állította, hogy ellopták ék­szereit. Meg is jelölte az állítólag ellopott tárgya­kat, sőt néhány napra rá jegyzéket is készíttetett róluk, de utóbb kiderült, hogy néhány nappal a gyilkosság előtt Steinheim­é az ékszereket villájába vitette és átalakíttatta. Ezek közt az ékszerek közt van az a modern foglalatú gyűrűből kivett gyöngy is, a­melyet Steinheil­é szolgájának, Cuil­­lardnak tárczájába csúsztatott, hogy ezt keverje a gyilkosság gyanújába. Steinheim­é kijelenti, hogy takarékos házi­asszony volt, maga mosott és vasalt, maga csinálta ruháit és kalapjait. (Az ékszerek.) Az elnök : ön nem arról beszél, a­miről kér­deztem. Azt tudjuk, hogy önt csodálták azért, mert fényűzés látszatát keltette, a­mit semmivel ért el. De ez nem tartozik a dologhoz. Miféle ék­szereket loptak el öntől ? ■ Steinheim­é­­ felsorolja az ékszereket és ezt mondja : — A­mikor a rendőrfőnöknek átadtam az ékszerek jegyzékét, igaztalan voltam,mert a jegy­zék hamis volt, a­mennyiben nem akartam szóba hozni azokat a csecsebecséket, a­melyeket kedve­seimtől kaptam. A vádlotton izgatottság vesz erőt. — Sajnálom, hogy hazudtam. Azért hazud­tam, mert attól féltem, hogy elrabolják egyetlen gyermekemet. Előéletemet titkolni akartam. Az elnök : Miként jelölhette meg a rendőr, biztosnak már reggel, az ágyából, a lopott ék­szereket ? Steinh­eimné: Nem jelöltem meg neki semmi más ékszert, csak az ujjamon lévő gyűrűről be­széltem neki. Az elnök : Május 11-én egy rendőrfelügyelő előtt ismételve előadta az ékszerek jegyzéket, a­melyeket e napon ágyában rejtett el és azután ékszerészt hozatott, hogy ezeket az ékszereket átalakíttassa. Steinheilné : Hiszen éppen ezek voltak azok az ékszerek, a­melyeket szeretőim adtak nekem. Az elnök: Egy tárgy ezek közül legalább az ön férjének ajándéka volt! Ez egyenes c­áfolata annak, a­mi ön állít. Steinh­eimné (hevesen) : Lányom kedvéért ha­zudtam. Ez igen egyszerű. Az elnök: Tizenhetedikén visszatért ön a Vert Logis villába. Az ékszerész elhozta önnek az átalakított ékszereket. Júliusban Feuille Már­ton úr látogatását fogadta ön, a­ki Borderei ba­rátja nevében jött. Borderei várakozó álláspontra akart helyezkedni, azaz : olyan álláspontra, a­mely felett nem akarok ítéletet mondani. Akár igaza volt, akár nem, ez mindegy. Steinh­eimné: Dehogy ! Borderei úr nem ha­bozott. Az ő gyermekei miatt és az én leányom miatt nem jött többé hozzám. (Fájdalmasan re­zignált hangon): Megadtam magamat sorsomnak és szenvedtem. Az elnök, Feuille­ur Borderei nevében azt mondotta önnek, hogy a vizsgálatnak ön ellen való megszüntetése neki nem elegendő ; meg kell találni a gyilkosokat és azután tette ön első lé­péseit, hogy az ügyet újra felvegye. Steínheilné : Nem, Feuille tisztán azért jött, hogy Borderei nevében átadda nekem a Vert Logis villa bérét. Borderei rám nézve csak elmúlt álom volt akkor már. (Steínheilné sírva fakad.) ' ■ / r ~ !„ --.----------------■ ■■MMMI Szombat, 1909. november 6.8 A­Z ÚJSÁG

Next