Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-02 / 259. szám
9 Vojta első szereplése épp oly hidegen hagyja, mint Jánosié. Pedig ez nem csalta meg, ez a hosszú ember csakugyan érettségizett és alapvizsgát is tett az egyetemen. Amíg Haverda Mariskát nem ismerte, példás volt az előélete. Azt hangoztatja, most is az. Lehet, hogy így igaz, de ha Haverda Mariska azt mondta volna neki, hogy lőjjön le kedvéért engem például, vagy bárki mást, egy perczig sem habozott volna, így szerették ők ketten azt az asszonyt, aki közöttük ül a vádlottak padján. Mögöttük börtönőrök, nádszékeken. A két szélső feltűzött szuronynyal. A Haverda Mariska őre fegyvertelen, magas szőke hajú legény, aki aggódó figyelemmel követi gondozottja minden mozdulatát. A formalitás folyik tovább. Megalakul az esküdtszék és amint sorra kikerülnek a nevek az urnából, először halljuk az ügyész szavát. Mindjárt az első név hallatára igy szól: — Visszautasítom ! A másodikat már elfogadja, de ez a védelemnek nem kell. És igy megy ez, amig az ügyész is, a védők is ki nem merítik a visszavetés jogát. Aztán jön az eskü. Hogy híven fogják hivatásukat betölteni. Mindenki feláll, míg az esküdtek szívre tett kézzel sorba mondják : — Esküszöm, Isten engem úgy segéljen ! Ami reményt és bizodalmát ez a néhány szó kifejez, azt Haverda Mariska mind magának igyekszik lefoglalni. Önkéntelenül a szivére teszi kezét ő is, és néma ajkkal magának mintha befelé ismételné a refrént : — Isten engem úgy segéljen . . . Alig hogy elkezdődött, már a végéhez közelg a mai tárgyalás. Egy kis jogi csetepaté fejezi be : a védők kitessékeltetik a törvényszékkel a meggyilkolt Haverda Boldizsárné testvérének jogi képviselőjét, azon a czímen, hogy érdekelt fél, amint hogy tényleg neki anyagi érdeke, hogy Haverda Mariskára kimondják a bűnöst. Viszont igaz, hogy a Haverda Mariskánál jóval szerencsésebb örökös ügyvédje védekezésében nem volt túlságosan ízléses. Beszélt a temetési költségekről, melyeket az ő fele előlegezett és arról, hogy nem a legdisztingváltabb élvezet Haverda Mariskával közösen örökölni. Szóval az első csata a védelem győzelmével végződött. — Jó jel — mondogatták egymásnak az emberek, majd tanulmányozták az esküdtek névsorát. — Nyolc, biztos nem — vélekedtek az optimisták. — Négy majdnem bizonyos felmentő szavazat — mondták, akik csak féltik Haverda Mariskát. Aztán hozzátették : — Pedig öt kell! Öt a tizenkét esküdt szavazata közül. Meglesz-e, nem-e, Istenem, ki tudná megmondani ? A magyar ember mindig a gyengébb pártján van. Ha nem is vádlott, nem is aszszony, nem is olyan szép és szőke, nem is olyan bűnbánatosan esdeklő, mint Haverda Mariska. Az a csúfos vergődés, melylyel az élet idáig szolgált neki, babajáték volt ahhoz az iszonyú harczhoz, melyet most kell megvívnia. Akár súlyosan bűnös, akár vétkes csupán. Amint vezetik vissza a börtönébe, az egész tárgyalóterem utána néz. Könnyedén siklik tova a börtönőre előtt, zajtalan léptekkel, finoman. Aztán Vojtát is visszavezetik, Jánosit is. És amint jövünk ki a törvényszéki épületből, végig az ünneplő utczán, a kis virágárus leányok őszirózsát kínálnak. -----------— ■*—^----------- —V— --------v- <*»:-•- - **ry~, ~--r ■Bfr-rYi*‘---- Kedd, 1909. november 2. AZ ÚJSÁG Lajos, Gotthard Sándor, Halász Lajos, Horthy Béla, Hrabovszky Guidó, Justh János, Kállay Leopold, Kállay Tamás, Kelemen Samu, Korda Andor, Kubik Gyula, Leszkay Gyula, Lovászy Márton, Luby Béla, Luby Géza, ifj. Madarász József, Máthé László, Kovák Dániel, Nadányi Károly, Papp Béla, Papp Elek, Putnoky Mór, Rákosi Viktor, Káth Endre, Szentkirályi Zoltán, Szúnyog Mihály, Szatmári Mór, Tüdős János és UrayMiklós képviselők, továbbá Batthyány Pál gróf, Balassy Árpád és Vay Gábor gróf főispánok. Batthyány Tivadar gróf kifejtette, hogy a függetlenségi párt annak az ígéretnek ellenében szavazta meg a kiegyezést a felemelt kvótával, hogy azzal az önálló bankot biztosítják 1911-re. Nem fogják megengedni azt sem, hogy ma, mikor Ausztriában másképp gondolkoznak az általános választói jogról, ezt most nálunk is elsikkaszszák. Még mindig lehetséges, hogy a gazdasági önállóság kérdését a szélesebb körű választás verdiktje elé vigyék, bár az idő nagyon rövid. Földes Béla : Bécsben nagyon hangoztatják, hogy az Osztrák-Magyar Bank abban a helyzetben van háború esetén, hogy 1500—1800 milliót előteremthet és rendelkezésre bocsáthat. Ez azonban a magyar bank ellen csak akkor volna bizonyíték, ha valaki kimutatná, hogy a magyar bank, ha önálló volna, az ő rá eső részt nem tudná előteremteni. Vay Gábor gróf főispán : Évek hosszú során át ámították a nemzetet azzal, hogy van már államiság, van alkotmány. Végre a nemzet türelme elszakadt és jogainak megvalósítását azokra bízta, a kik ezt a perszonális unió alapján keresték. A gyakorlatban csakugyan nincs államiság, mert hiszen annak első kellékét sem lehet megvalósítani és nincs alkotmány, mert a magyar nemzet szuverén akarata nem érvényesülhet egy már meglevő törvény életbeléptetésénél. Ma hazug ármánynyal akarják Bécsben meggátolni, hogy visszacsináljuk a hatvanhetediki szerződést. Ezt kell a függetlenségi pártnak meggátolni és ebben segítséget kellene nyújtani minden olyan hatvanhetesnek, aki, mint igaz magyar ember, nem akarhatja, hogy a magyar nemzet ismét az osztrák hámot vegye a nyakába. Ellenségeinket a mi sorainkban kell keresni, azok között, akik a bécsi felfogásokat, bécsi nézeteket a magyar közéletbe plántálják át. Ezek ellen a magyar emberek ellen fel kell emelnie mindenkinek tiltakozó szavát. Határozati javaslatot terjeszt a közgyűlés elé Szabolcs megye függetlenségi közönségének megbízásából: intézzen a népgyűlés feliratot a törvényhozáshoz az önálló bank 1911. január elsejére leendő felállítása tárgyában. Kor János felolvasta Justh Gyula házelnöknek és Holló Lajosnak, a függetlenségi párt alelnökének sürgönyét, amelyben kimentik magukat távollétükért. Justh Gyula távirata ez . Meghívásukat, bizalmuk és ragaszkodásuk megnyilvánulását hálával köszönöm. Ismert elvi álláspontomnál fogva azonban népgyűlésen nem jelenhetek meg, de szívem, lelkem ott lesz önök között. Nagy és nemes crélünkért ingadozás, habozás nélkül, erős kitartással kell küzdenünk«. Holló Lajos távirata ezt mondja : »Az önálló bankot vagy kivívjuk, vagy a legélesebb nemzeti küzdelmet fejtjük ki«. Nagy Sándor párttitkár beterjesztette a határozati javaslatot : »Az önálló magyar nemzeti jegybank felállításával elérjük hitelügyünk teljes függetlenségét és ezzel a vámközösségnek 1917-ben bekövetkező megszüntetéséig az anyagi megerősödésnek olyan forrásai nyílnak meg előttünk, amelyeknek segítségével a teljes gazdasági felszabadulás számbavehető rázkódás nélkül kereseztül vihető. Éppen ezért szilárdan ragaszkodnunk kell az önálló magyar jegybanknak a törvényben megszabott határidőre való felállításához. Minthogy pedig az országgyűlés képviselőházának többsége programjajához híven és a nemzet közvéleménye is ugyanezen követelés alapján áll: a népgyűlés az országgyűlés képviselőházában feliratot intéz, a melyben az önálló jegybanknak 1911 január 1-re leendő felállítása czéljából szükséges törvényhozási,intézkedések haladéktalan megtételét kérik.« Többek között Lovászy, Papp Elek, Bakonyi és mások felszólalása után Veszprémy István néhány szóban kihirdette, hogy a népgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot, úgyszintén Vay Gábor gróf főispánnak pótindítványát és a népgyűlést bezárta. • (Beszámolók.) Farkasházy Zsigmond halpárti képviselő tegnap délután kerületének központjában, Élesben beszámolót tartott. Csépány Géza, Bozóky Árpád, Nagy György, K. Schriffert József és Molnár Jenő kísérték el Farkasházyt a beszámolóra, akiket a vasúti pályaudvaron Bereczky Sándor üdvözölt. Farkasházy elmondotta a helyzetre vonatkozó vélekedését , elismeri, hogy újabban a függetlenségi párt egy részében is felébredt a lelkiismeret és ez ragaszkodik az önálló bankhoz. A balpárt ezeknek küzdelmét helyesli és támogatja, de addig, amíg csak szavakkal és nem tettekkel folyik a harczuk, teljes bizalmát függőben tartja. Klintók János, Csépány Géza, Molnár Jenő, Bozóky Árpád, K. Schriffert József és Nagy György beszéltek ezután. Baloghy Ernő függetlenségi képviselő vasárnap Ujverbászon mondott beszámoló beszédet. Azt hangsúlyoza, hogy a pártok kooperációját azonosnak tartja a konkertek folytatásával. A válság megoldását csak úgy tartja lehetőnek, ha a függetlenségi párt, mint többség, megkapja a kormányhatalmat. Szabó István, a nagyatádi kerület képviselője Barcson tegnap beszámolót mondott. A kisbirtokosok helyzetének javítását és ezzel kapcsolatban a vármegyék ósdi rendszerének reformját sürgette. (A keresztény-szoczialisták.) A Szent István Társulat házában vasárnap délelőtt kezdődött a keresztény-szocziális egyesületek országos szövetségének közgyűlése. Giesswein Sándor pápai prelátus, országgyűlési képviselő elnökölt. — Éles ellentétben a szocziáldemokratákkal — mondotta Giesswein megnyitó beszédében — mi az erkölcsi szempontok érvényesítését is kívánjuk a gazdasági életben. Midőn azt hirdetjük, hogy a szocziális kérdés nem csupán gyomorkérdés, egyúttal azt is valljuk, hogy nem csupán erkölcsi kérdés ; a kettő szoros összefüggésben áll egymással. Ahol nyomorúság van, ott az erkölcsök hanyatlanak és erkölcs nélkül a leghatalmasabb államok is a lejtőre jutnak. Mi lelkesedünk hazánk önállóságáért, felvirágzásáért, de ezt nem jelszónak tekintjük, hanem meg akarjuk alapozni. Széchenyi szoczializmusa, Kossuth demokrácziája és Deák alkotmányos bölcseséget egyesítve fogja megadni a haladást és erőt és ezeknek vezetésével mehet a nemzet biztosan előre. Indítványozza, hogy a közgyűlés táviratilag üdvözölje a keresztény-szocziálizmus első hirdetőjét, Zichy Nándor grófot és a tiszteletére rendezendő országos ünnepségen a keresztény-szoczialisták is vegyenek részt. A keresztény-szoczialisták hálásak maradnak mindazok iránt, akik a keresztény-szoczializmust fejlesztették, bármely párthoz tartozzanak is és a jövőben is kérik ezeknek közreműködését, mikor a keresztény-szoczialisták hódító útra készülődnek. Felolvasták ezután az igazolt kiküldöttek névsorát. E szerint a gyűlésen 11 országos szakszervezet és 78 munkásegyesület képviseletében 215 kiküldött jelent meg. Lakatos Géza ügyvéd, szövetségi ügyvezető alelnök jelentést tett a szövetségtanács múlt évi működéséről, s fölemlítette, hogy az idén a bevételek 23.461 és a kiadások 23.236 koronára rúgtak. A közgyűlés a jelentés tudomásul vette és a választásokra került a sor. Elnök lett Giesswein Sándor, társelnök Szápáry Pál gróf, alelnökök Lakatos Géza dr. és Vermes Gyula, elnökségi tagok : Antony Béla dr., Budanovics Lajos, Csitáry Béla, Csizmadia László, Bobok Arnold, P. Butykai Antal, Dudek János dr., Dvihally Géza, Ernszt Sándor dr., Ebeczky Elemér, Grieger Miklós, Huszár János, Hakenberg Ferencz, Haller István, Komócsy István, Kedvesy Kornél, Koller József, Krantz Lajos, Kaszala János dr., Krywald Ottó, Miklós Ferencz, Moravitz Lajos, Nagy János dr., Timafalvi Nagy János dr., Pösz József, Pécsi Gusztáv dr., Párláger Antal, Pados Gábor dr., Radnai József, Révai Tibor dr., Szalánczy Andor, Szepesy Pál, Szűcs József, Túri Béla, Volits Antal dr., Wertz József dr., Varga Imre. Giesswein megköszönte a választást, meleg szavakban emlékezett meg elnöktársáról, Szápáry Pál grófról, aki most már a keresztény-szoczialista pártot tulajdonképpen szalonképessé teszi. Szápáry Pál gróf megköszönve a választást, hangsúlyozta, hogy reméli, hogy a kis tábor az egész országot el fogja egykor lepni, jeligéül Nagy Konstantinnak a keresztről való mondását ráválasztja : E jelben győzni fogsz ! Hétfőn folytatják a gyűlést Ruzsinszky Béla, Nagy Czézár, Mélypataky Ignácz, Fühwirth Mátyás, Kocsán Károly, Laszlovszky Kálmán, Huber József, Szermándy János, Palich Emil, Tóth Antal beszéltek, a kisiparosok érdekeiről. Az Országos Keresztény-Szoczialista párt vásár-