Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)

1909-11-02 / 259. szám

9 Vojta első szereplése épp oly hidegen hagyja,­ mint Jánosié. Pedig ez nem csalta meg, ez a hosszú ember csakugyan érett­ségizett és alapvizsgát is tett az egyetemen. A­míg Haverda Mariskát nem­ ismerte, példás volt az előélete. Azt hangoztatja, most is az. Lehet, hogy így igaz, de ha Haverda Mariska azt mondta volna neki, hogy lőj­jön le kedvéért engem például, vagy bárki mást, egy perczig sem habozott volna, így szerették ők ketten azt az asszonyt, a­ki közöttük ül a vádlottak padján. Mögöttük börtönőrök, nádszékeken. A két szélső feltűzött szuronynyal. A Haverda Mariska őre fegyvertelen, magas szőke hajú legény, a­ki aggódó figyelemmel követi gondozottja minden mozdulatát. A formalitás folyik tovább. Megalakul az esküdtszék és a­mint sorra kikerülnek a nevek az urnából, először halljuk az ügyész szavát. Mindjárt az első név hallatára igy szól: — Visszautasítom ! A másodikat már elfogadja, de ez a védelemnek nem kell. És igy megy ez, a­mig az ügyész is, a védők is ki nem merítik a visszavetés jogát. Aztán jön az eskü. Hogy híven fogják hivatásukat betölteni. Mindenki feláll, míg az esküdtek szívre tett kézzel s­orba mondják : — Esküszöm, Isten engem úgy segéljen ! A­mi reményt és bizodalmát ez a néhány szó kifejez, azt Haverda Mariska mind magá­nak igyekszik lefoglalni. Önkéntelenül a szivére teszi kezét ő is, és néma ajkkal magának mintha befelé ismételné a refrént : — Isten engem úgy segéljen . . . Alig hogy elkezdődött, már a végéhez közelg a mai tárgyalás. Egy kis jogi csetepaté fejezi be : a védők kitessékeltetik a törvény­székkel a meggyilkolt Haverda Boldizsárné testvérének jogi képviselőjét, azon a czímen, hogy érdekelt fél, a­mint hogy tényleg neki anyagi érdeke, hogy Haverda Mariskára ki­mondják a bűnöst. Viszont igaz, hogy a Ha­verda Mariskánál jóval szerencsésebb örökös ügyvédje védekezésében nem volt túlságosan ízléses. Beszélt a temetési költségekről, me­lyeket az ő fele előlegezett és arról, hogy nem a legdisztingváltabb élvezet Haverda Mariská­val közösen örökölni. Szóval az első csata a védelem győzelmével végződött. — Jó jel — mondogatták egymásnak az emberek, majd tanulmányozták az esküdtek névsorát. — Nyolc, biztos nem — vélekedtek az optimisták. — Négy majdnem bizonyos felmentő sza­vazat — mondták, a­kik csak féltik Haverda Mariskát. Aztán hozzátették : — Pedig öt kell! Öt a tizenkét esküdt szavazata közül. Meglesz-e, nem-e, Istenem, ki tudná meg­mondani ? A magyar ember mindig a gyen­gébb pártján van. Ha nem is vádlott, nem is asz­­szony, nem is olyan s­zép és szőke, nem is olyan bű­nbánatosan esdeklő, mint Haverda Mariska. Az a csúfos vergődés, melylyel az élet idáig szolgált neki, babajáték volt ahhoz az iszonyú harczhoz, melyet most kell megvívnia. Akár súlyosan bűnös, akár vétkes csupán. A­mint vezetik vissza a­ börtönébe, az egész tárgyalóterem utána néz. Könnyedén siklik tova a börtönőre előtt, zajtalan léptekkel, finoman. Aztán Vojtát is visszavezetik, Já­nosit is. És a­mint jövünk ki a törvényszéki épületből, végig az ünneplő utczán, a kis virágárus leányok őszirózsát kínálnak. -----------— ■*—^----------- —V— --------v- <*»:-•- - **ry~, ~--r ■Bfr-rYi*‘---- Kedd, 1909. november 2. AZ ÚJSÁG Lajos, Gotthard Sándor, Halász Lajos, Horthy Béla, Hrabovszky Guidó, Justh János, Kállay Leopold, Kállay Tamás, Kelemen Samu, Korda Andor, Kubik Gyula, Leszkay Gyula, Lovászy Márton, Luby Béla, Luby Géza, ifj. Madarász József, Máthé László, Kovák Dániel, Nadányi Károly, Papp Béla, Papp Elek, Putnoky Mór, Rá­kosi Viktor, K­áth Endre, Szentkirályi Zoltán, Szúnyog Mihály, Szatmári Mór, Tüdős János és Uray­­Miklós képviselők, továbbá Batthyány Pál gróf, Balassy Árpád és Vay Gábor gróf főispánok. Batthyány Tivadar gróf kifejtette, hogy a füg­getlenségi párt annak az ígéretnek ellenében sza­vazta meg a kiegyezést a felemelt kvótával, hogy azzal az önálló bankot biztosítják 1911-re. Nem fogják megengedni azt sem, hogy ma, mikor Ausztriában másképp gondolkoznak az általános választói jogról, ezt most nálunk is elsikkaszszák. Még mindig lehetséges, hogy a gazdasági önálló­ság kérdését a szélesebb körű­ választás verdiktje elé vigyék, bár az idő nagyon rövid. Földes Béla : Bécsben nagyon hangoztatják, hogy az Osztrák-Magyar Bank abban a helyzetben van háború esetén, hogy 1500—1800 milliót elő­teremthet és rendelkezésre bocsáthat. Ez azonban a magyar bank ellen csak akkor volna bizonyíték, ha valaki kimutatná, hogy a magyar bank, ha önálló volna, az ő rá eső részt nem tudná elő­teremteni. Vay Gábor gróf főispán : Évek hosszú során át ámították a nemzetet azzal, hogy van már álla­miság, van alkotmány. Végre a nemzet türelme elszakadt és jogainak megvalósítását azokra bízta, a kik ezt a perszonális unió alapján keresték. A gyakorlatban csakugyan nincs államiság, mert hiszen annak első kellékét sem lehet megvalósítani és nincs alkotmány, mert­ a magyar nemzet szuve­rén akarata nem érvényesülhet egy már meglevő törvény életbeléptetésénél. Ma hazug ármánynyal akarják Bécsben meggátolni, hogy visszacsináljuk a hatvanhetediki szerződést. Ezt kell a független­ségi pártnak meggátolni és ebben segítséget kellene nyújtani minden olyan hatvanhetesnek, a­ki, mint igaz magyar­ ember, nem akarhatja, hogy a magyar nemzet ismét az osztrák hámot vegye a nyakába. Ellenségeinket a mi sorainkban kell keresni, azok között, a­kik a bécsi felfogásokat, bécsi nézeteket a magyar közéletbe plántálják át. Ezek ellen a magyar emberek ellen fel kell emelnie mindenkinek tiltakozó szavát. Határozati javaslatot terjeszt a közgyűlés elé Szabolcs megye függetlenségi kö­zönségének megbízásából: intézzen a népgyűlés feliratot a törvényhozáshoz az önálló bank 1911. január elsejére leendő felállítása tárgyában. Kor János felolvasta Justh Gyula házelnöknek és­ Holló Lajosnak, a függetlenségi párt alelnökének sürgönyét, a­melyben kimentik magukat távol­­létükért. Justh Gyula távirata ez . Meghívásukat, bizalmuk és ragaszkodásuk megnyilvánulását hálá­val köszönöm. Ismert elvi álláspontomnál fogva azonban népgyűlésen nem jelenhetek meg, de szívem, lelkem ott lesz önök között. Nagy és nemes crélünkért ingadozás, habozás nélkül, erős kitartás­sal kell küzdenünk«. Holló Lajos távirata ezt mondja : »Az önálló bankot vagy kivívjuk, vagy a legélesebb nemzeti küzdelmet fejtjük ki«. Nagy Sándor párttitkár beterjesztette a hatá­rozati javaslatot : »Az önálló magyar nemzeti jegybank fel­állításával elérjük h­itelügyünk teljes független­ségét és ezzel a vámközösségnek 1917-ben be­következő megszüntetéséig az anyagi megerő­södésnek olyan forrásai nyílnak meg előttünk, a­melyeknek segítségével a teljes gazdasági fel­szabadulás számbavehető rázkódás nélkül ke­­resezt­ül vihető. Éppen ezért szilárdan ragasz­kodnunk kell az önálló magyar jegybanknak a törvényben megszabott határidőre való felállí­tásához. Minthogy pedig az országgyűlés kép­viselőházának többsége programjajához híven és a nemzet közvéleménye is ugyanezen köve­telés alapján áll: a népgyűlés az országgyűlés képviselőházában feliratot intéz, a melyben az önálló jegybanknak 1911 január 1-re leendő fel­állítása czéljából szükséges törvényhozási,intéz­kedések haladéktalan megtételét kérik.« Többek között Lovászy, Papp Elek, Bakonyi és mások felszólalása után Veszprémy István néhány szóban kihirdette, hogy a népgyűlés egy­hangúlag elfogadta a határozati javaslatot, úgy­szintén Vay Gábor gróf főispánnak pótindítványát és a népgyűlést bezárta. • (Beszámolók.) Farkasházy Zsigmond halpárti képviselő teg­nap délután kerületének központjában, Élesben beszámolót tartott. Csépány Géza, Bozóky Árpád, Nagy György, K. Schriffert József és Molnár Jenő kísérték el Farkasházyt a beszámolóra, a­kiket a vasúti pályaudvaron Bereczky Sándor üdvözölt. Farkasházy elmondotta a helyzetre vonatkozó vé­lekedését , elismeri, hogy újabban a függetlenségi párt egy részében is felébredt a lelkiismeret és ez ragaszkodik az önálló bankhoz. A balpárt ezeknek küzdelmét helyesli és támogatja, de addig, a­míg csak szavakkal és nem tettekkel folyik a h­arczuk, teljes bizalmát függőben tartja. Klintók János, Csépány Géza, Molnár Jenő, Bozóky Árpád, K. Schriffert József és Nagy György beszéltek ezután. Baloghy Ernő függetlenségi képviselő vasár­nap Ujverbászon mondott beszámoló beszédet. Azt hangsúlyoza, hogy a pártok kooperác­ióját azo­nosnak tartja a konk­ertek folytatásával. A válság megoldását csak úgy tartja lehetőnek, ha a füg­getlenségi párt, mint többség, megkapja a kor­mányhatalmat. Szabó István, a nagyatádi kerület képviselője Barcson tegnap beszámolót mondott. A kisbirtoko­sok helyzetének javítását és ezzel kapcsolatban a vármegyék ósdi rendszerének reformját sürgette. (A keresztény-szoczialisták.)­­ A Szent István Társulat házában vasárnap délelőtt kezdődött a keresztény-szocziális egyesüle­tek országos szövetségének közgyűlése. Giesswein Sándor pápai prelátus, országgyűlési képviselő elnökölt. — Éles ellentétben a szocziáldemokratákkal — mondotta Giesswein megnyitó beszédében — mi az erkölcsi szempontok érvényesítését is kívánjuk a gazdasági életben. Midőn azt hirdetjük, hogy a szocziális kérdés nem csupán gyomorkérdés, egy­úttal azt is valljuk, hogy nem csupán erkölcsi kérdés ; a kettő szoros összefüggésben áll egy­mással. A­hol nyomorúság van, ott az erkölcsök hanyatlanak és erkölcs nélkül a leghatalmasabb államok is a lejtőre jutnak. Mi lelkesedünk hazánk önállóságáért, felvirágzásáért, de ezt nem jelszó­nak tekintjük, hanem meg akarjuk alapozni. Széchenyi szoczializmusa, Kossuth demokrácziája és Deák alkotmányos bölcseséget egyesítve fogja megadni a haladást és erőt és ezeknek vezetésével mehet a nemzet biztosan előre. Indítványozza, hogy a közgyűlés táviratilag üdvözölje a keresztény-szocziálizmus első hirde­tőjét, Zichy Nándor grófot és a tiszteletére rende­zendő országos ünnepségen a keresztény-szoczialis­ták is vegyenek részt. A keresztény-szoczialisták hálásak maradnak mindazok iránt, a­kik a keresz­­tény-szoczializmust fejlesztették, bármely párthoz tartozzanak is és a jövőben is kérik­ ezeknek közreműködését, mikor a keresztény-szoczialisták hódító útra készülődnek. Felolvasták ezután az igazolt kiküldöttek névsorát. E szerint a gyűlésen 11 országos szak­­szervezet és 78 munkásegyesület képviseletében 215 kiküldött jelent meg. Lakatos Géza ügyvéd, szövetségi ügyvezető alelnök jelentést tett a szövetségtanács múlt évi működéséről, s fölemlítette, hogy az idén a bevéte­lek 23.461 és a kiadások 23.236 koronára rúgtak. A közgyűlés a jelentés tudomásul vette és a választásokra került a sor. Elnök lett Giesswein Sándor, társelnök Szápáry Pál gróf, alelnökök Lakatos Géza dr. és Vermes Gyula, elnökségi ta­gok : Antony Béla dr., Budanovics Lajos, Csitáry Béla, Csizmadia László, Bobok Arnold, P. Butykai Antal, Dudek János dr., Dvihally Géza, Ernszt Sándor dr., Ebeczky Elemér, Grieger Miklós, Huszár János, Hakenberg Ferencz, Haller István, Komócsy István, Kedvesy Kornél, Koller József, Krantz Lajos, Kaszala János dr., Krywald Ottó, Miklós Ferencz, Moravitz Lajos, Nagy János dr., Timafalvi Nagy János dr., Pösz József, Pécsi Gusztáv dr., Párláger Antal, Pados Gábor dr., Radnai József, Révai Tibor dr., Szalánczy Andor, Szepesy Pál, Szűcs József, Túri Béla, Volits Antal dr., Wertz József dr., Varga Imre. Giesswein megköszönte a választást, meleg sza­vakban emlékezett meg elnöktársáról, Szápáry Pál grófról, a­ki most már a keresztény-szoczialista pártot tulajdonképpen szalonképessé teszi. Szápáry Pál gróf megköszönve a választást, hangsúlyozta, hogy remél­i, hogy a kis tábor az egész országot el fogja egykor lepni, jeligéül Nagy Konstantinnak a keresztről való mondását rá­­választja : E jelben győzni fogsz ! Hétfőn folytatják a gyűlést Ruzsinszky Béla, Nagy Czézár, Mélypataky Ignácz, Fühwirth Má­tyás, Kocsán Károly, Laszlovszky Kálmán, Hu­ber József, Szermándy János, Palich Emil, Tóth Antal beszéltek, a kisiparosok érdekeiről. Az Országos Keresztény-Szoczialista párt vásár-

Next