Az Ujság, 1909. december/2 (7. évfolyam, 297-309. szám)
1909-12-16 / 297. szám
a dásának és az utalványozás betiltásának minősíteni s ehhez képest, ha a javaslat parlamenti tárgyalása december utolsó napjáig befejezést nem nyer, a rendes kiadásokat a kormány január elsejére folyósítani fogja. Josipovich Géza horvát miniszter Horvát-Szlavónországra vonatkozólag külön indemnitást terjesztett elő. A báni kormány nem akarván az elnapolt horvát-szlavén országgyűlést összehivatni, s ettől indemnitást kérni, magyar minisztertanácsi határozattal fedi az újév után való költségutalványozásokat. Ma azonban nem volt forma szerint való minisztertanács és így a bán által kért minisztertanácsi határozatot nem adták még ki. Félhivatalosan a következőket tették közzé : A pénzügyminisztériumban Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével ma délben negyed egy órakor miniszteri értekezlet kezdődött, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett; az értekezlet vége felé részt vett a tanácskozáson Teleszky János pénzügyi államtitkár is; a miniszteri értekezlet, mely két óra után ért véget, az indemnitás benyújtásának módjával foglalkozott. A tanácskozásból Jekelfalussy Lajos távozott elsőnek : — Megyünk ebédelni. — Ez is minisztertanácsi határozat ? — kérdezte egy újságíró. — Nem éppen — mondotta a miniszter. — Akkor jó étvágyat, exczellencziás uram. Kossuth Ferencz az újságírók kérdései elől ezzel a megjegyzéssel tért ki: — A miniszterelnök van hivatva felvilágosítást adni. — Megvan minden, jó kerékvágásban vannak az ügyek — szólott Apponyi félig tréfásan. Wekerle miniszterelnök távozott utoljára. — Jaj, de sokan vannak az urak ! — Hiszen ezt megszokhatta volna már exczellencziád! — Szeretnék már leszokni róla ! — A költségvetést is tárgyalták a konferenczián ? — Nem, csak az indemnitást. — Igaz, hogy Andrássy, Kossuth és Apponyi Bécsbe utaznak ? — Szó sincs róla — mondotta Wekerle. — Királyi kézirattal fogja beterjeszteni a kormány az indemnitást ? — Nem tudom, ki vetette föl ezt az ötletet, de erről szó sincsen. Wekerle, amint a miniszterelnöki palotába érkezett, telefonozott Bécsbe. Hir szerint az iránt, hogy Lukács Lászlónak és Khuen- Héderváry Károly grófnak távirati meghívást küldjenek. (Az irattár.) Justh Gyula a függetlenségi párt elnöke a következő levelet intézte Kossuth Ferenczhez : »Nagyméltóságu Kossuth Ferencz urnak, v. b. 1.1., Budapesten. Tisztelt Barátom! Az országos függetlenségi és 48-as párt elnökségéről miután a múlt hó 11-én lemondottál és a pártból is kiléptél, kötelességszerűen felkérlek, légy szives az iránt intézkedni, hogy az elnöki állásból kifolyólag eddig nálad tartott, de a párt kizárólagos tulajdonát képező irataink pártunk ügyvezető titkárának, ifjabb Madarász József képviselőnek hiány nélkül átszolgáltassanak. Kiváló tisztelettel Justh Gyula elnök.« A levelet ifjabb Madarász József képviselő tegnap kézbesítette Kossuthnak, aki azzal fogadta, hogy ő juttatta mandátumhoz. Madarász ezt tagadta, mire Kossuth a levélre és az irattár dolgára térve, a következőket mondotta : »Egyéni szorgalmammal és tevékenységemmel gyűjtöttem én az aktákat, tehát kiadásukat megtagadom; különben is az a párt, a melynek ezek az akták tulajdonai, az a párt, ez a párt.« Madarász távozott s Kossuth ezután a következő levelet irta Justhnak : »Nagyméltóságu Justh Gyula urnak, v. b. 1.1., Budapest. Tisztelt Barátom! Sajnálatomra nem teljesíthetem azt a kívánságodat, hogy az általad elnökölt pártnak átadjam azokat az iratokat és adatokat, amelyeket én az én egyéni szorgalmammal, befolyásommal és tekintélyemmel megszereztem az általam vezetett párt számára s amelyek legnagyobb része hozzám név szerint van intézve. A párt jegyzőkönyve és hivatalos iratai az általad elnökölt párt helyiségében maradtak, ahogy mindig ott is voltak, a nevemre érkezett iratokat pedig mindig magamnál őriztem s ezek az én egyéni tulajdonomat képezik. Kiváló tisztelettel Kossuth elnök.« A függetlenségi párt most már törvényes keresetet indít az iránt, hogy az iratok tulajdonjoga kit illet. (A Kossuth-párt értekezlete.) Kossuth Ferencz pártja ma kezdte meg az indemnitási »vitát«. Az egytől-egyig »komoly munkára kész« táborból az elnökkel együtt nyolcvanöten jelentek meg a kétségtelenül érdekesnek ígérkezett pártkonferenczián. Az érdeklődésnek ez a mérsékelt volta semmi esetre sem alkalmas arra, hogy az ellenzék győzelmi reményeit csökkentse. Előbb jelölés volt a különböző bizottságokba. Kossuth felhasználta az alkalmat, hogy a pártvezetőkkel a mai minisztertanácson történtekről értekezzék, az akarnok-sereg egy része pedig, hogy zajosan demonstráljon az indemnitás ellen. Mikor aztán a jelölés után Kossuth, Hoitsy, Tóth János közölték, hogy új, nekik tetsző bizottsági tagságot kapnak, csönd lett s Kossuth megnyithatta az értekezést. Barabás Béla kért a napirendre való térés előtt szót: ma ne határozzanak az indemnitásról, mert ezzel a párttal egy alapon álló, de annál kíméletlenebb ellenzéknek csak fegyverkezési időt adnak, úgyis déltől estig változik most a helyzet, mint ahogy ez ma is történt. (Egy hang: A Héderváry—Lukács kihallgatással.) Szentiványi Árpád ma csak azt szerette volna kimondatni, hogy a javaslatnak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását fogadják el. Sághy Gyula Barabás mellé állott. Tóth János tegnap az intézőbizottságban még úgy vélekedett, mint most Barabás, de ma, tekintve, hogy az indemnitástól a kormány fölmentése függ, a tárgyalás és határozathozatal mellett van. — Tárgyaljunk, tárgyaljunk — kiabáltak, mire Kossuth aztán előadta a maga nézetét, aminek kivonata az volna, hogy az indemnitás megszavazása ne legyen pártkérdés; Bethlen István pedig előadta határozati javaslatát, amely rövidre fogva egyrészt az indemnitás képviselőházi plenáris tárgyalásának elkerülését, a királynak a válság elintézésére feliratilag való felkérését, végül a nem közös vonatkozású államszükségleteknek exlexben is utalványoztatását czélozza. Apponyi Albert, Désy Zoltán, Kossuth Ferencz és mások szólottak ezután; a vita végén Tolnay Lajos kérésére Bethlen István preczizírozta indítványának az utalványozásra vonatkozó részét, hogy a tisztviselők fizetése, a magyar állam adósságainak kamatai exlex esetén is kiadassanak, csak a közös költségekre ne történjék utalványozás. Kossuth Ferencz a vasúti, postai és távírdai, továbbá a postatakarékpénztári dijnokok kifizetését is föl akarja vetetni a javaslatba ésitt fölemlíti, hogy a postatakarékpénztárnál ő olyan szellemet honosított meg, amelynek alapján a postatakarékpénztár hatalmas támasztéka lehet az önálló banknak. Senki sem éljenzett, bár úgy látszott, mintha Kossuth tapsviharra várt volna. Okolicsányi László, Sághy Gyula szólottákt még s Kossuth berekesztette a vitát: — Azt hiszem, azzal, hogy Bethlen indítványának részletesebb megszövegezésére bizottságot küldünk ki, kimondhatom, hogy Bethlen indítványát a párt egyhangúlag elfogadja. — Nem egyhangúlag, — szólott közbe Apponyi Albert gróf — én Bethlen indítványát szerencsés gondolatnak tartom, de nem fogadom el, mert én az indemnitást megszavazom. — Hát akkor nem egyhangúlag mondom ki a határozatot, — szólott Kossuth — hanem nagy többséggel. Helyes ? — Igen, igen — hangzott a felelet s a szövegező bizottságot kiküldötték. Gál Sándor, a képviselőház elnöke a tárgyalás alatt nem volt a tanácskozóteremben, ami meglehetős feltűnést keltett. A hivatalos közléseken alapuló részletes tudósításunk ez : A 48-as függetlenségi Kossuthpárt ma este öt órakor Kossuth Ferencz elnöklésével értekezletet tartott. Az értekezleten részt vettek Apponyi Albert gróf miniszter, Gál Sándor, a képviselőház elnöke, Désy Zoltán, Mezőssy Béla és Tóth János államtitkárok, Hoitsy Pál, a párt ügyvezető alelnöke, Barabás Béla és Sághy Gyula alelnökök, Zlinszky István háznagy. A jegyzőkönyvet Halász Lajos vezette. (Jelentések.) . Az értekezlet első tárgya volt a megüresedett bizottsági helyek betöltése. A kandidálást a jelölőbizottság ejtette meg. Elhatározták, hogy azokat, akik bizottsági tagságukról lemondottak, újból jelölik. Jelölték továbbá az üresedésben lévő helyekre a bankbizottságba Barthal Györgyöt, Nadányi Károlyt, a bosznia-herczegovinai bizottságba Halász Lajost, Petrogally Oszkárt és Barabás Bélát, a Ház gazdasági bizottságába Múzsa Gyulát, a kivándorlási bizottságba Barcs Gusztávot és Thorotzkay Viktort, a könyvtári bizottságba Irsay Józsefet, a közgazdasági bizottságba Lengyel Zoltánt, a közlekedési bizottságba Hódy Gyulát, a közoktatásügyi bizottságba Szabó Károlyt, Embery Árpádot és Horthy Bélát, a mentelmi bizottságba Papp Zoltánt, a munkásügyi bizottságba Csemez Istvánt és Hirtenstein Lajost, a naplóbíráló bizottságba Molnár Ákost, az országos ipartanácsba Tolnay Lajost és Barabás Bélát, az országos közlekedési tanácsba Reök Ivánt és Okolicsányi Lászlót, az összeférhetetlenségi állandó bizottságba Bethlen István grófot és Szebeny Antalt, a pénzügyi bizottságba Ság Manót, Batthyány Zsigmond grófot és Szatmári Mórt, a véderő-bizottságba Bernáth Bélát és Hammersberg Lászlót, a zárszámadási bizottságba Ság Manót és az Erzsébet királyné szoborbizottságba Bethlen István grófot és Bottlik Istvánt. Ezenkívül jelölték a háznagyi tisztségre Zlinszky Istvánt, a jegyzői állásokra pedig a volt jegyzőket. Kossuth Ferencz elnök bejelentette, hogy az új párthelyiségbe szombaton költözhetnek át. Kérte a párt tagjait, hogy a képviselőház ülésein teljes számban legyenek jelen. Megjegyezte azt is, hogy a Házban való elhelyezkedés tekintetében a megválasztandó háznagy fog később intézkedni. A napirend következő tárgya volt a pártnak állásfoglalása az indemnitásról szóló törvényjavaslattal szemben. (Az indemnitás dolga nem pártkérdés.) Kossuth Ferencz : Tisztelt értekezlet! Köztudomású dolog, hogy a kormány hónapok előtt lemondott, lemondásának elfogadását és felmentését többszörösen szorgalmazta. Ugyancsak ismeretes az is, hogy a kormány lemondásának visszavonását ahhoz kötötte, hogy a felség elfogadja azokat a feltételeket, amelyek nélkül ez a kor,mány a közügyek vezetésére tovább vállalkozni nem akar. Minket tehát nem érhet az a vád, hogy késtünk a költségvetés beterjesztésével és késtünk az indemnitás kérésével. (Igaz ! ügy van!) A költségvetés hónapok óta kész és régóta be lett volna terjeszthető. Ennek a tárgyalása azonban csakis teljes felelősséggel bíró kormány parlamenti vezetése alatt lett volna lehetséges. Az a tény tehát, hogy a költségvetés beterjesztetik, arra a gyanúra adhatott volna alkalmat, hogy a kormány hivatalban kíván maradni. Ezzel — mégpedig nagyon igazságtalanul — úgyis gyanúsítanak politikai ellenfeleink. Az indemnitást most a kormány azért terjeszti be, mert ezt az 1897. évi XX. t.-cz. 19-ik §-a a leghatározottabban követeli és parancsolja , mi pedig törvénysértők nem akarunk lenni, sem aktív, sem lemondott állapotban. Szorosan a törvényhez alkalmazkodva és nehogy törvénysértéssel bárki is joggal megvádolhasson terjeszti be a kormány az indemnitást. Ennek elfogadása, vagy megtagadása természetesen a Háztól függ. A Ház tanácskozásait szerintem ez a kormány nem mányithatja, nem vezetheti, mert lemondott kormány, amely lemondását hónapok óta fentartja és sürgeti. Ezen rövid bevezető szavaimat azzal fejezem be, hogy az indemnitás elfogadása, vagy visszavetése, ne tétessék pártkérdéssé. (A javaslat.) Bethlen István gróf : Véleményem szerint az indemnitásnak akár megszavazása, akár megtagadása nagy hátrányokkal járna. Ha a párt megtagadná az indemnitást, akkor egy olyan helyzet állana elő, amely Magyarországon még nem volt. Mert ha beáll az ex-lex, akkor a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy az adókat behajtsa és hogy fizetéseket teljesíthessen. Az indemnitás megszavazása éppen úgy nagy politikai hátrányokat és veszélyeket rejt magában. Eltekintve attól az esettől, hogy ha az indem- nitást megszavazzuk, azt egy esetleg később kinevezendő kisebbségi kormány fordíthatja a maga hasznára, nincs kizárva az az eshetőség sem, hogy a mostani kormány a mai állapotában tovább tengődve kénytelen az ügyeket tovább vezetni... Ebben az esetben az imdemitás megszavazásával módot és alkalmat nyújtanának arra, hogy fenn* AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1909. deczember 16.