Az Ujság, 1910. február/1 (8. évfolyam, 26-38. szám)

1910-02-01 / 26. szám

Kedd, 1910. február 1. AZ ÚJSÁG a hetek során s kétségtelenül kormányképesebb lesz, mint a koaliczió történelmi színpadáról hamar letűnt kooperáczió és mindenekfölött elkerülhetővé teszi azt, hogy az ország­ot alkotmányvédelmi állásba sodortassák. Hogy a memorandum milyen sikerre ve­zetett, azt az előbb ide iktatott királyi kézirat bizonyítja, a­melyből a memorandum világá­nál az is kiolvasható, hogy ha pedig az ország közállapotai egy kormányképes többség össze­­hozá­s szempontjából az általános választások lehetőségét késleltetik, akkor a korona ezt nem is fogja siettetni. A kormány most már munkához lát. Meg­szervezi a főispáni kart, betölti az államtitkári állásokat, kiegészíti a kabinetet és megszervezi pártját, a­mely a közelgő választásoknál egy­séges programm alapján mérkőzik majd a többi pártokkal. A hadikészülődést kétségtelenül zavarni próbálják majd rajtaütésekkel, tüntető moz­dulatokkal úgy a függetlenségiek, mint a kor­mánynyal szemben álló más csapatok. Ma ezek még majdnem kivétel nélkül arra törekszenek, hogy a választásokat ne Khuen- Héderváry vezesse, hogy a választásokig ez a kormány föltétlenül távozzék helyéről. A­felől nem kételkednek, hogy a miniszterelnöknek az a kijelentése, a­mely szerint nála alkal­masabb egyéniségnek ő bármely pillanatban átadja hivatalát, teljesen őszinte volt. És éppen ezért tartják nagyon kecsegtetőnek a kormány menesztésére vonatkozó kísérletezést. Van egy terv, a mely a volt kormány meg­bomlott kooperácziós többségét akarja főnix­madárrá tenni. Egy másik, a mely meggon­­doltabb keretben mozog, Tisza István gróf, Andrássy Gyula gróf, Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf kooperáczióját czélozza. Csak egy dologról feledkeznek meg a tervezők, hogy az ország immár nem a koalíczió tulaj­dona, a koalícziós képviselők, tisztelet a kivé­teleknek, nem kerületbirtokosok és képviselő­­jelölteket Kossuth és Apponyi támogatásá­val aligha bajosabb nem lesz installálni, mint vezéri ajánlólevelek nélkül. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök ma este visszaérkezett Bécsből, minisz­tertársai a Nemzeti Társaskörben várták. Újat nem igen mondott a társaskörben való be­szélgetés során. Valaki felhozta a kormány megbuktatá­sára vonatkozó kombinácziókat. — Hallom én is, — mondotta a miniszter­­elnök — de igazán nem is érdekelnek. Az új pártalakításról szólva, a czímre nézve többféle találgatás volt, rövid is legyen, kifejező is, fölmerült a »reform­párt«, a »nem­zeti polgári párt«, a »magyar párt« stb el­nevezés, de valamennyire volt valami észre­vétel a miniszterelnök és mások részéről is. (Tisza István grófnak.) Székelykeresztúron a székelykereszturi vá­lasztókerület választói vasárnap Ugrón Zoltán nagybirtokos elnöklésével rendkívül népes ér­tekezletet tartottak, a­melyen Kozma Endre dr. királyi közjegyző a következő határozati javaslatot terjesztette elő : Mondja ki az értekezlet, hogy az évekig hú­zódó zavaros politikai helyzetben Tisza István grófnak a főrendiházban utóbb elmondott beszéde zálogául szolgál annak a biztató reménynek, hogy a nagyméltósága nagy tudása, mély politikai be­látása és hazafias érzése meg fogja találni azt a ki­vezető utat, mely a nemzetet királyával összehozza és a mélyen haladva, keserű csalódások után az erős és független Magyarország felépülhet. Rendü­letlenül bízunk ő nagyméltóságának hazafiasságá­ban és kérjük, hogy tudásának egész erejével ragadja fel azt a zászlót, mely alatt küzdelmében mindnyájan lelkesedéssel akarunk haladni. Az értekezlet ezt a határozati javaslatot többek pártoló hozzászólása után egyhangúlag elfogadta és kimondotta, hogy e határozatról Tisza István grófot is értesíti. (Minisztertanács.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök elnöklésével vasárnap délelőtt tiz órakor a miniszterelnökség palotájában miniszterta­nács volt, a melyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanácson, mely déli tizenkét óráig tartott, Skerlecz Iván báró mi­niszteri tanácsos írta a jegyzőkönyvet. A ta­nácskozás befejeztével a kormány tagjai rövid bizalmas értekezletet tartottak. A minisztertanácsban — mondja a fél­­hivatalos — a kormány lemondásával kap­csolatos intézkedések szövegét állapították meg. A miniszterelnök jelentést tett a szombati kihallgatása eredményéről , hogy a király a kormány lemondását nem fogadta el. Ennek kapcsán a kormány megvitatta azokat a tenni­valókat, a­melyeket a válságból való kibon­takozásra tervez és megállapította a királyi kéziratnak végleges szövegét, a­melyet a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. (Kihallgatás előtt.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap délután öt órakor Bárczy István dr. titkárral Bécsbe utazott. Este féltíz órakor érke­zett meg. Ma délelőtt tíz órakor Daruváry Gézának, a kabinetiroda osztályfőnökének látogatását fogadta, a­ki a kihallgatásra szóló meghívót hozta, a­mely fél egyre szólt. A miniszterelnök ezután néhány újságírót fogadott. A többek között kijelentette ezeknek azt is, hogy az országgyűlést valószínűleg még márczius huszonnegyedike előtt föloszlatja. Érint­kezésbe fog lépni az egyes vármegyék befolyásos elemeivel és e czélból tanácskozni fog minden vár­megyéből négy-öt emberrel, hogy a viszonyokról részletes tájékozódást szerezzen. Tizenegy órakor a külügyminisztériumba haj­tatott s Aehrenthal gróffal tanácskozott. Némely híradás szerint a kormánynak két terve volt az audienczia eredményére vonatkozó királyi kézirat tartalmát illetőleg, s Aehrenthel gróffal a miniszter­­elnök ezeket beszélte meg. (A király mindent elfogadott.) A király az általános kihallgatások után, délben fél egykor fogadta külön kihallgatáson Khuen-Héderváry grófot, a­ki jelentést tett a vasárnapi minisztertanács megállapodásáról. Az audienczia idejében már el volt terjedve a hír, hogy a kihallgatás eredményeképpen holnap megjelenő királyi kézirat szerint a király nem­ogadja el a minisztérium lemondását, ellenben hozzájárul a kormánynak a képviselőház feloszla­tásáról és az új választás elrendeléséről szóló javas­latához. A király a minisztertanácsnak a miniszter­­elnök útján bemutatott előterjesztését kész­ségesen meghallgatta és jóváhagyta. Khuen-Héderváry gróf kihallgatása után a kabinetirodába ment, innen pedig szállására, a magyar házba, a­hova egynegyed kettőkor érkezett. — Kihallgatásom félóráig tartott — mon­dotta a rá várakozó újságíróknak. — Ő­fel­sége előterjesztéseimhez mindenben hozzájá­rulni és a legfelsőbb kéziratot, a­melynek szö­vegét a tegnapi budapesti minisztertanács állapította meg, jóváhagyni és legmagasabb aláírásával ellátni méltóztatott. Gondoskodás történt arról, hogy a legfelsőbb kézirat szö­vege ma este a távirati irodák útján publikál­­tassék, úgy hogy reggel a hivatalos lappal egyidejűleg manden lap közölhesse. — Elutazása előtt tesz még látogatásokat exczellencziád ? — kérdezték. — Nem, ma nem teszek több látogatást. Délután három órakor visszautazom Buda­pestre. — A legfelső királyi kézirat tartalmáról már közlések vannak forgalomban — jegyezte meg az egyik hírlapíró. — Hiszen nem nehéz kitalálni. Ha az ember kérdéseket tesz, meg kell, hogy kapja rá a feleletet — mondotta mosolyogva a mi­niszterelnök. — A képviselői napidíjak ki vannak-e utalványozva ? — szólott egy más kérdés. — A képviselők, ha akarják, fölvehetik napidíjaikat, kényszeríteni őket erre termé­szetesen nem lehet — hangzott a felelet. — A horvátországi helyzet hogyan fog alakulni ? — Két-három napon belül tisztázódni fog, de előbb a bánnal kell tárgyalnom. — Várhatók-e Horvátországban személy­változások ? — Az sincs kizárva. (Különös nyilatkozat.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök mindenkivel szóba áll, a ki fölkeresi, mi sem ter­mészetesebb tehát, hogy napról-napra csak úgy ömlik a tőle származó hírlapi nyilatkozat. Ma is olvasunk egyet: A Frankfurter Zeitung budapesti tudósítója e szerint azt kérdezte a miniszterelnöktől: igaz-e, hogy a választási reformot kikapcsolta programm­­jából ? Khuen-Héderváry gróf azt felelte, hogy ez a hir­derő koholmány, a­mely csak arra vezethető vissza, hogy úgy látszik, mintha Tiszának és Andrássynak az övétől eltérő véleménye volna a választási reformról. — Rólam nem lehet feltenni, — mondotta a miniszterelnök — hogy programmomnak egyik sarkalatos pontjáról lemondjak s remélem, hogy Tisza és Andrássy aggodalmát el tudom oszlatni. Ha törvényjavaslatom előterjesztéséig, tehát leg­később egy esztendeig, ez nem sikerül nekem, akkor ez a két úr félre fog állni. A választási reformjavaslat az új országgyűlés többségének műve lesz. Még korai volna a javaslat részleteiről beszélni. A fődolog most az intranzigens szélső­baloldal ellen való harcz, a­mely egyáltalában nem képviseli az ország igazi érzületét. Ezután a miniszterelnök még ezeket mon­dotta : — Fejérváry bárónak nem sikerült annak idejében valamirevaló politikusokat főispánoknak megnyerni, neki azonban tömegesen ajánlkoznak a jelöltek. Közte és az alkotmánypárt között a fő nehézség az, hogy a párt tagjai garancziát kö­vetelnek tőle mandátumuk megtartása dolgában, a­mit Khuen-Héderváry gróf csak bizonyos meg­szorítással tehet. Az ország visszautasító viselke­dést tanúsít a függetlenségi pártok határozatai ellen. A mostani képviselőház teljesen csődöt mon­dott a közvélemény előtt és úgynevezett nemzeti ellenállás teljesen ki van zárva. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök ma este a Nemzeti Társaskörben értesült a frankfurti lap közleményéről. — Én ezeket a nyilatkozatokat, Tisza István grófot vagy Andrássy Gyula grófot illetőleg nem tettem, — jegyezte meg a miniszterelnök — sőt még csak ezekhez hasonló nyilatkozat se történt ré­szemről. Az alkotmánypártra vonatkozólag pedig el se jutottunk a tárgyalások során odáig, hogy mandátum vagy más­­ féle kérdés szóba kerül­hetett volna. (Andrássy és az elnapolás.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök azt mondotta egy újságírónak, hogy Tisza István gróf előzetesen tudott és And­rássy Gyula gróf is tudhatott az országgyűlés elnapolásáról. Andrássy gróf erre ma a kö­vetkező nyilatkozatot adta ki: A Khuen-Héderváry gróffal folytatott beszél­getéseim során, legjobb emlékezetem szerint, a Ház elnapolásáról egyáltalán nem beszéltünk. Hogy ez a szó , házelnapolás, elő nem fordult, nem akarom állítani, bár nem emlékezem rá, de semmi esetre sem fordult elő oly gondolatmenet során, a­melyből a miniszterelnök ily irányú konkrét terve és szándéka lett volna sejthető. Azt pedig a leghatározottabban állítom, hogy sem tőle, sem mástól előre sem azt nem hallottam, hogy most akarja elnapolni a Házat, sem azt, hogy miként, sem pedig, hogy mennyi időre. Így történt aztán, hogy engem a legnagyobb mértékben meglepett, a­mikor a miniszterelnök úr a Ház elnapolását elrendelő királyi kéziratot elővette. Én a bizalmat­lansági szavazat után minden egyebet vártam ■volna, csak azt nem, hogy a miniszterelnök úr erre határozza el magát. Ha tehát a miniszterelnök úrnak az a véleménye, hogy én tudhattam e szón.

Next