Az Ujság, 1910. február/1 (8. évfolyam, 26-38. szám)
1910-02-01 / 26. szám
Kedd, 1910. február 1. AZ ÚJSÁG a hetek során s kétségtelenül kormányképesebb lesz, mint a koaliczió történelmi színpadáról hamar letűnt kooperáczió és mindenekfölött elkerülhetővé teszi azt, hogy az országot alkotmányvédelmi állásba sodortassák. Hogy a memorandum milyen sikerre vezetett, azt az előbb ide iktatott királyi kézirat bizonyítja, amelyből a memorandum világánál az is kiolvasható, hogy ha pedig az ország közállapotai egy kormányképes többség összehozás szempontjából az általános választások lehetőségét késleltetik, akkor a korona ezt nem is fogja siettetni. A kormány most már munkához lát. Megszervezi a főispáni kart, betölti az államtitkári állásokat, kiegészíti a kabinetet és megszervezi pártját, amely a közelgő választásoknál egységes programm alapján mérkőzik majd a többi pártokkal. A hadikészülődést kétségtelenül zavarni próbálják majd rajtaütésekkel, tüntető mozdulatokkal úgy a függetlenségiek, mint a kormánynyal szemben álló más csapatok. Ma ezek még majdnem kivétel nélkül arra törekszenek, hogy a választásokat ne Khuen- Héderváry vezesse, hogy a választásokig ez a kormány föltétlenül távozzék helyéről. Afelől nem kételkednek, hogy a miniszterelnöknek az a kijelentése, amely szerint nála alkalmasabb egyéniségnek ő bármely pillanatban átadja hivatalát, teljesen őszinte volt. És éppen ezért tartják nagyon kecsegtetőnek a kormány menesztésére vonatkozó kísérletezést. Van egy terv, a mely a volt kormány megbomlott kooperácziós többségét akarja főnixmadárrá tenni. Egy másik, a mely meggondoltabb keretben mozog, Tisza István gróf, Andrássy Gyula gróf, Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf kooperáczióját czélozza. Csak egy dologról feledkeznek meg a tervezők, hogy az ország immár nem a koalíczió tulajdona, a koalícziós képviselők, tisztelet a kivételeknek, nem kerületbirtokosok és képviselőjelölteket Kossuth és Apponyi támogatásával aligha bajosabb nem lesz installálni, mint vezéri ajánlólevelek nélkül. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma este visszaérkezett Bécsből, minisztertársai a Nemzeti Társaskörben várták. Újat nem igen mondott a társaskörben való beszélgetés során. Valaki felhozta a kormány megbuktatására vonatkozó kombinácziókat. — Hallom én is, — mondotta a miniszterelnök — de igazán nem is érdekelnek. Az új pártalakításról szólva, a czímre nézve többféle találgatás volt, rövid is legyen, kifejező is, fölmerült a »reformpárt«, a »nemzeti polgári párt«, a »magyar párt« stb elnevezés, de valamennyire volt valami észrevétel a miniszterelnök és mások részéről is. (Tisza István grófnak.) Székelykeresztúron a székelykereszturi választókerület választói vasárnap Ugrón Zoltán nagybirtokos elnöklésével rendkívül népes értekezletet tartottak, amelyen Kozma Endre dr. királyi közjegyző a következő határozati javaslatot terjesztette elő : Mondja ki az értekezlet, hogy az évekig húzódó zavaros politikai helyzetben Tisza István grófnak a főrendiházban utóbb elmondott beszéde zálogául szolgál annak a biztató reménynek, hogy a nagyméltósága nagy tudása, mély politikai belátása és hazafias érzése meg fogja találni azt a kivezető utat, mely a nemzetet királyával összehozza és a mélyen haladva, keserű csalódások után az erős és független Magyarország felépülhet. Rendületlenül bízunk ő nagyméltóságának hazafiasságában és kérjük, hogy tudásának egész erejével ragadja fel azt a zászlót, mely alatt küzdelmében mindnyájan lelkesedéssel akarunk haladni. Az értekezlet ezt a határozati javaslatot többek pártoló hozzászólása után egyhangúlag elfogadta és kimondotta, hogy e határozatról Tisza István grófot is értesíti. (Minisztertanács.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök elnöklésével vasárnap délelőtt tiz órakor a miniszterelnökség palotájában minisztertanács volt, a melyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanácson, mely déli tizenkét óráig tartott, Skerlecz Iván báró miniszteri tanácsos írta a jegyzőkönyvet. A tanácskozás befejeztével a kormány tagjai rövid bizalmas értekezletet tartottak. A minisztertanácsban — mondja a félhivatalos — a kormány lemondásával kapcsolatos intézkedések szövegét állapították meg. A miniszterelnök jelentést tett a szombati kihallgatása eredményéről , hogy a király a kormány lemondását nem fogadta el. Ennek kapcsán a kormány megvitatta azokat a tennivalókat, amelyeket a válságból való kibontakozásra tervez és megállapította a királyi kéziratnak végleges szövegét, amelyet a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. (Kihallgatás előtt.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap délután öt órakor Bárczy István dr. titkárral Bécsbe utazott. Este féltíz órakor érkezett meg. Ma délelőtt tíz órakor Daruváry Gézának, a kabinetiroda osztályfőnökének látogatását fogadta, aki a kihallgatásra szóló meghívót hozta, amely fél egyre szólt. A miniszterelnök ezután néhány újságírót fogadott. A többek között kijelentette ezeknek azt is, hogy az országgyűlést valószínűleg még márczius huszonnegyedike előtt föloszlatja. Érintkezésbe fog lépni az egyes vármegyék befolyásos elemeivel és e czélból tanácskozni fog minden vármegyéből négy-öt emberrel, hogy a viszonyokról részletes tájékozódást szerezzen. Tizenegy órakor a külügyminisztériumba hajtatott s Aehrenthal gróffal tanácskozott. Némely híradás szerint a kormánynak két terve volt az audienczia eredményére vonatkozó királyi kézirat tartalmát illetőleg, s Aehrenthel gróffal a miniszterelnök ezeket beszélte meg. (A király mindent elfogadott.) A király az általános kihallgatások után, délben fél egykor fogadta külön kihallgatáson Khuen-Héderváry grófot, aki jelentést tett a vasárnapi minisztertanács megállapodásáról. Az audienczia idejében már el volt terjedve a hír, hogy a kihallgatás eredményeképpen holnap megjelenő királyi kézirat szerint a király nemogadja el a minisztérium lemondását, ellenben hozzájárul a kormánynak a képviselőház feloszlatásáról és az új választás elrendeléséről szóló javaslatához. A király a minisztertanácsnak a miniszterelnök útján bemutatott előterjesztését készségesen meghallgatta és jóváhagyta. Khuen-Héderváry gróf kihallgatása után a kabinetirodába ment, innen pedig szállására, a magyar házba, ahova egynegyed kettőkor érkezett. — Kihallgatásom félóráig tartott — mondotta a rá várakozó újságíróknak. — Őfelsége előterjesztéseimhez mindenben hozzájárulni és a legfelsőbb kéziratot, amelynek szövegét a tegnapi budapesti minisztertanács állapította meg, jóváhagyni és legmagasabb aláírásával ellátni méltóztatott. Gondoskodás történt arról, hogy a legfelsőbb kézirat szövege ma este a távirati irodák útján publikáltassék, úgy hogy reggel a hivatalos lappal egyidejűleg manden lap közölhesse. — Elutazása előtt tesz még látogatásokat exczellencziád ? — kérdezték. — Nem, ma nem teszek több látogatást. Délután három órakor visszautazom Budapestre. — A legfelső királyi kézirat tartalmáról már közlések vannak forgalomban — jegyezte meg az egyik hírlapíró. — Hiszen nem nehéz kitalálni. Ha az ember kérdéseket tesz, meg kell, hogy kapja rá a feleletet — mondotta mosolyogva a miniszterelnök. — A képviselői napidíjak ki vannak-e utalványozva ? — szólott egy más kérdés. — A képviselők, ha akarják, fölvehetik napidíjaikat, kényszeríteni őket erre természetesen nem lehet — hangzott a felelet. — A horvátországi helyzet hogyan fog alakulni ? — Két-három napon belül tisztázódni fog, de előbb a bánnal kell tárgyalnom. — Várhatók-e Horvátországban személyváltozások ? — Az sincs kizárva. (Különös nyilatkozat.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök mindenkivel szóba áll, a ki fölkeresi, mi sem természetesebb tehát, hogy napról-napra csak úgy ömlik a tőle származó hírlapi nyilatkozat. Ma is olvasunk egyet: A Frankfurter Zeitung budapesti tudósítója e szerint azt kérdezte a miniszterelnöktől: igaz-e, hogy a választási reformot kikapcsolta programmjából ? Khuen-Héderváry gróf azt felelte, hogy ez a hirderő koholmány, amely csak arra vezethető vissza, hogy úgy látszik, mintha Tiszának és Andrássynak az övétől eltérő véleménye volna a választási reformról. — Rólam nem lehet feltenni, — mondotta a miniszterelnök — hogy programmomnak egyik sarkalatos pontjáról lemondjak s remélem, hogy Tisza és Andrássy aggodalmát el tudom oszlatni. Ha törvényjavaslatom előterjesztéséig, tehát legkésőbb egy esztendeig, ez nem sikerül nekem, akkor ez a két úr félre fog állni. A választási reformjavaslat az új országgyűlés többségének műve lesz. Még korai volna a javaslat részleteiről beszélni. A fődolog most az intranzigens szélsőbaloldal ellen való harcz, amely egyáltalában nem képviseli az ország igazi érzületét. Ezután a miniszterelnök még ezeket mondotta : — Fejérváry bárónak nem sikerült annak idejében valamirevaló politikusokat főispánoknak megnyerni, neki azonban tömegesen ajánlkoznak a jelöltek. Közte és az alkotmánypárt között a fő nehézség az, hogy a párt tagjai garancziát követelnek tőle mandátumuk megtartása dolgában, amit Khuen-Héderváry gróf csak bizonyos megszorítással tehet. Az ország visszautasító viselkedést tanúsít a függetlenségi pártok határozatai ellen. A mostani képviselőház teljesen csődöt mondott a közvélemény előtt és úgynevezett nemzeti ellenállás teljesen ki van zárva. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök ma este a Nemzeti Társaskörben értesült a frankfurti lap közleményéről. — Én ezeket a nyilatkozatokat, Tisza István grófot vagy Andrássy Gyula grófot illetőleg nem tettem, — jegyezte meg a miniszterelnök — sőt még csak ezekhez hasonló nyilatkozat se történt részemről. Az alkotmánypártra vonatkozólag pedig el se jutottunk a tárgyalások során odáig, hogy mandátum vagy más féle kérdés szóba kerülhetett volna. (Andrássy és az elnapolás.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök azt mondotta egy újságírónak, hogy Tisza István gróf előzetesen tudott és Andrássy Gyula gróf is tudhatott az országgyűlés elnapolásáról. Andrássy gróf erre ma a következő nyilatkozatot adta ki: A Khuen-Héderváry gróffal folytatott beszélgetéseim során, legjobb emlékezetem szerint, a Ház elnapolásáról egyáltalán nem beszéltünk. Hogy ez a szó , házelnapolás, elő nem fordult, nem akarom állítani, bár nem emlékezem rá, de semmi esetre sem fordult elő oly gondolatmenet során, amelyből a miniszterelnök ily irányú konkrét terve és szándéka lett volna sejthető. Azt pedig a leghatározottabban állítom, hogy sem tőle, sem mástól előre sem azt nem hallottam, hogy most akarja elnapolni a Házat, sem azt, hogy miként, sem pedig, hogy mennyi időre. Így történt aztán, hogy engem a legnagyobb mértékben meglepett, amikor a miniszterelnök úr a Ház elnapolását elrendelő királyi kéziratot elővette. Én a bizalmatlansági szavazat után minden egyebet vártam ■volna, csak azt nem, hogy a miniszterelnök úr erre határozza el magát. Ha tehát a miniszterelnök úrnak az a véleménye, hogy én tudhattam e szón.