Az Ujság, 1910. szeptember/2 (8. évfolyam, 220-232. szám)
1910-09-16 / 220. szám
2 nem érvényesíthetné azt a fölényt, amelyet kedvező pénzpiaci konjunktúráknál, az államkincstár előnyére, joggal érvényesíthet a hitelezővel szemben. Márpedig legnagyobb érdekünk s a magyar állam pénzügyi presztízsére döntő jelentőségű, hogy az új kölcsönt a kormány semmi körülmény közt kedvezőtlenebb feltételek mellett meg ne kösse, mint amilyenek mellett a legutóbbi kölcsön-tranzakciók létrejöttek. Ehhez annál könnyebben ragaszkodhatik, mivel semmi oly rendkívül sürgető okot nem tudunk, mely az új kölcsön elhalasztását kizárná. Ne feledjük ugyanis, hogy amidőn a kormány ötszázhatvan millióban állapította meg a kölcsönösszeget, azt a maximumot vette számításba, amelyet kedvező pénzpiaci konjunktúra mellett későbbre halasztható szükségletek fedezésére is igénybe vehet. A fődolog volt az év végén lejáró 215 millió korona kincstári jegy beváltása s a 100 millió korona folyószámla-kölcsön visszatérítése. Ez utóbbi nincs fix terminushoz kötve, s legrosszabb esetben jövő év április haváig halasztható. Az előbbinek a prolongálása pedig bizonyára nem fog nehézségbe ütközni. Marad 250 millió korona, melyet járadékkibocsátás útján kell előteremteni. Ez nem oly túlságosan nagy összeg, hogy a pénzpiacnak némi könnyebbülésével ne volna elhelyezhető. De még ha tovább is tartana a kedvezőtlen konjunktúra, a pénzügyi kormány inkább folyamodjék ideiglenes pénzszerzési módokhoz, semhogy a pillanatnyi helyzet presszióját bármely hitelező előnyére megkockáztassa. Inkább szenvedjenek némi halasztást a beruházások s inkább hozza össze magát a kincstár, de ne tegyük koczkára államhitelünk nehezen szerzett presztízsét kényszerföltételek elfogadásával. Nagyon pregnánsul fejezte ki ezt a gondolatot egyik nyilatkozatában Lahczy Leó, a A gyöngébb és szegényebb önként aláveti magát az erősnek és gazdagnak, hogy megutalmazhassa életét, vagyonát, felesége és leányai tisztaságát. A midőn az egyénnek kell gondoskodni személye és vagyona védelméről; a midőn nincs hatalom, a melyre a maga megvédését áthárítsa; a midőn az erőnek s az akaratnak semmi sem szab határt; a védelem, ha arra pozitív, fenyegető szükség nincs, könynyen fajul támadássá. így támadtak világszerte az apró zsarnokok; ez a körülmény szülte nálunk is azt a tucatnyi hatalmas urat, akiket Giovanni Michele fölpanaszol. Nem az a species, amit az olasz kondottierének hívott, de sokban hasonló hozzá s nálunk a XVI. századnak legsajátosabb típusa. Az egész ivadék harczban, halálos veszedelmek között nőtt föl. Már csecsemősírásukba csatazaj vegyült. Ostromolt várakban, fegyveres szolgák között játszták gyermekjátékaikat. Megszokták korán vér és seb izgató látványát. A haláltól nem félnek, sokszor állottak vele szemközt; ragadozását naponként látták. A gyerekszobából útjük a csatamezőre vezetett. A szakadatlan háború, az örökös csatározás nyers, önhitt katonává növelte az egész ivadékot. Mindenkinek magáról kellvén gondoskodnia, megszokták, hogy a maguk érdekén kívül semmivel se törődjenek. Az erőnek s az elszánt akaratnak nem igen volt korlátja és gátja. Gonoszságot gonoszságra halmozhattak megtorlatlanul , mert az egymással versengő királyok nem lakoltathatták a bűnöst, de fizethették busásan az árulást. Ilyen körülmények között ezek a talpig vasba öltözött, bő vérű, vakmerő katonák, ámbár állásuknál, vagyonuknál, családi hagyományaiknál fogva a jog s a törvény védelmére voltak hivatva, Kereskedelmi Bank elnöke, azt mondván, hogy a pénzügyminiszternek nem szabad a szilárd magyar államhitelt erőpróbának kitenni. Számolnunk kell a fennálló pénzszűkével s addig nyújtózkodnunk, ameddig a takaró ér. Egyáltalán megnyugtató, hogy illetékes pénzügyi körökben abszolúte nem veszik tragikusan a franczia kölcsönterv elejtését. Bizonyos átmeneti nehézségeket látnak a pénzviszonyok legközelebbi alakulásában, de sem attól nem tartanak, hogy az állam financziális zavarokba juthat, sem attól, hogy kölcsönszükségletét — habár változott formában — ne fedezhesse. A főszempont minden komoly és számbavehető tényező előtt az, hogy hitelképességünk csorbát nem szenvedett s nem is fog szenvedni. Akár botlás, akár mulasztás történt, ma már nem használnak a rekriminácziók. Akiket illet, vonják le a kellő tanulságokat, egyebekben pedig nyugodjanak bele, hogy államfinancziáink baj nélkül úszták meg a franczia süppedéket s térjünk a dolog fölött napirendre. AZ ÚJSÁG Péntek, 1910. szeptember 16. BELFÖLD. — A Duna—Tisza-csatorna. A kereskedelmi minisztériumban a Duna—Tisza-csatornára vonatkozó törvényjavaslatot most fejezik be. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter — amint értesülünk — a javaslatot, mihelyt elkészül, a törvényhozás elé terjeszti. A tervezet lényegét már több ízben említettük. A költség mintegy ötven millió korona. Az összeget a miniszter öt évre osztatja be. A honvédelmi miniszter Bécsben. Hazai Samu honvédelmi miniszter ma Bécsbe utazott s két napig marad ott. A közös hadügyminiszterrel értekezik alighanem az idei fegyvergyakorlatokra vonatkozólag beérkezett jelentésekről. — Kálmán államtitkár látogatásai. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár két napig Bécsben volt. A közös minisztereknél, az udvari méltóságoknál, a közös főszámszék elnökénél és az osztrák kereskedelemügyi miniszternél tett rablókká vedlettek, s habozás nélkül követtek el mindennemű erőszakot. Balassi Menyhért és Nyáry Ferencz, a megye akkori főispánjai megosztoznak Hont megyén, hogy annál kényelmesebben rabolhassák ki. A két Podmanyicki , János és Ráfael Trencsén, mások Zemplén megyén osztozkodtak meg hasonló czélból. Egész seregvárban nevelték a lovas banditát. Ezek bekóborolják a környéket, rabolnak, gyilkolnak személyválogatás nélkül. A megyék, néha az országos főkapitány, máskor a királyi zsoldos hadak vezére alatt megzabolázásukra indulnak , de nem igen bírnak velük. Kitűnő guerilák, jó előre megszállják a szoros utakat, a sűrű bozótot vagy erdőt, ahonnan védhetik magukat biztosan és rácsaphatnak a zsákmányra kényelmesen. Kiirtásukra nem volt mód. Megtorlatlanul rabolták, gyilkolták az utasokat, kivált az előkelő, vagyonos nemeseket s a gazdag városi polgárokat. A diéta a közbiztonság érdekéből elrendelte tehát, hogy a Felvidéken, ahol legtöbb volt a panasz, az utak két oldalán az erdők kétszáz ölnyi területen a szomszédos megyék jobbágyai által kivágattassanak. Hogy az effajta dolgok nem eshettek meg háború és vérontás nélkül, könnyen elképzelhetni. Annak az ivadéknak szükséges volt a dulakodás, nem tudott ellenni a kiomló vér izgató látványa nélkül. A midőn kifogytak mindennemű ellenségből, ha ugyan megesett valaha, viseltek háborút egymás ellen. Hol nyáran, hol titokban szakadatlanul egymás megrontásán dolgoztak. Földúlták vagy elfoglalták egymás várait, fölkonczolták vagy fogságba hurczolták egymás családját és csatlósait. Ha megkímélték az életet, nem részvétből, nem emberszeretetből tették, hanem a nagy vakság reményében. Leleményben kifogyhatatlanok, az eszközökben épp oly kevéssé válogatósok, mint az olasz Borgia és Sforza fajzat. A méreg s az orgyilok lesben állott az élet ellen épp úgy, mint a kard s a mordály-puska. 1535-ben Bakics Pál meghívta Török Bálintot lakvárába Péter-Pál napján ebédre. Nagy társaság szedte magát tele fűszeres ételekkel. A háziúr egészségére sok erős bort ittak meg. Alkonyat tájban Török Bálint haza indult s kocsijában elszunnyadt. Szunyókálásából hatalmas szekerezőcsapás hangja riasztotta föl. Szerencséjére a csapás nem őt, csak a kocsi oldalát találta. Aztán látta, hogy Deli Pál, Bakics egyik hadnagya, elmenekül a bozótban. A szives vendéglátót ezért kihivatta egy szál kardra, de Ferdinánd király szigorú parancsára elállottak a viadaltól. Világiak, főpapok egyaránt alkusznak és vásárt tartanak az életre, mihelyt akár az érdek, akár a boszu parancsolja. Kecheti Márton veszprémi püspök és Thakossy István ellenségei voltak Török Bálintnak. Az utóbbinak volt is oka a haragra, mert Török Bálint jószágait bitorolta. A püspök azt tanácsolta, hogy a bitorlót gyakoltassa meg. Erre Thakossy magához hivatta Bethlen Miklós nevű szolgáját s igy szólott hozzá: »Mondanék neked valamit, ha megesküszöl, hogy örökre titokban tartod. Fiam, tudod, hogy birtokaimat Török Bálint elfoglalta. Most aztán Márton veszprémi püspök úrral sokat tanakodtunk arról, hogy veszthetnék el Török Bálintot ? Elvesztésére jobb módot annál nem találtunk, mintha átn követjük mordálypuskával. A püspök úr azt mondja, hogy Olaszországban sok embert látott iyen puskával átallövetni s még ha állottak is mások a gyilkos mellátogatást, a mire hivatalba lépése óta csak most nyílt alkalom. Ma visszaérkezett Budapestre. A választói jogért. A választójog országos szövetsége a nyár folyamán Bánffy Dezső báró elnöklésével tartott több végrehajtóbizottsági ülésén az Őszi nagygyűlések előkészítésével foglalkozott. A legelső választójogi nagygyűlés szeptember 18-án Szatmárott lesz, ahol a szövetség képviseletében Bánffy Dezső báró v. b. 11., ifj. Erdélyi Sándor, Kelemen Samu orsz. képviselők, és Brauner Mór dr. ügyvéd fog beszédet mondani. Szeptember 25-én Kaposvárott, Békéscsabán és Kispesten lesznek a szövetségnek gyűlései. A választójogi szövetség eddig huszonöt városban és pedig Kassán, Szegeden, Erzsébetfalván, Soltvadkerten, Losonczon, Lugoson, Nyergesújfalun, Újpesten, Kecskeméten, Jászberényben, Czegléden, Sopronban, Resiczán, Mezőtúron, Nagyszombaton, Pécsett, Nyitrán, Győrött, Széchenyi-telepen, Szombathelyen, Pápán, Székesfehérvárott, Nagykikindán, Verseczen tartott nagygyűléseket és az általános, egyenlő 6n titkos választói jog érdekében a képviselőházhoz intézendő kérvényeket legközelebb nyújtják be a parlamentnek. Nemcsak a Justh-pártnak, de a munkapártnak több tagja is vállalkozott e kérvényeknek a képviselőházhoz való benyújtására. A gazdapárti gyűlés programmja. Az ország,gyűlési függetlenségi és 48-as gazdapártnak szeptember tizennyolcadikán Szakoson tartandó szervezkedő nagygyűlésén Szemere Kálmán, Szabó István, Berczegh Sándor és Notári János képviselők beszélnek. A bűn és a koalíczió. — Tiszta jogpárti és klerikális fúzió. — Tomasics Miklós bán és a horvát koaliczió között való viszony sehogy sem akar tisztázódni. A koaliczió bizottsága trialisztikus színezetű programmot dolgozott ki, amelyet azután a koaliczió nevében egy huszonnégytagú gyűlés tegnapelőtt magáévá tett. Tomasics bán egy bécsi újságíróval beszélgetve, azt mondta, hogy a koalíciós programmatrialisztikus színezete az irányadó körökben a lehető legrosszabb benyomást keltette. A most kidolgozott programoiét azonban nem kell komolyan venni; ez a programm, ha meg nem változtatják, nem szolgálhat a kormánypárt alapjául. Reméli a bűn, hogy azok, akik ehhez a többé-kevésbé utópisztikus programoihoz ragaszkodnak, vagy kimaradnak a választásoknál