Az Ujság, 1910. november/2 (8. évfolyam, 272-284. szám)
1910-11-24 / 279. szám
üttMimiÉmÉÉm — Az álgróf. A rendőrség ma délelőtt a tolonczházba internált egy Éliás Pál nevű tizenkilencz éves kereskedősegédet, aki apróhirdetések utján ismeretséget kötött csinos fiatal leányokkal és mint Endrődy Pál gróf mutatkozott be nekik. Azzal bolondította őket, hogy kiképezteti őket a szinipályán. A szélhámos nagy lábon élt. Automobilon járt, elegánsan öltözködött, vacsorázhatta hölgyeit, ruhát, kalapot vásárolt nekik és pénzelte őket. Az apróhirdetésekben a Szépművészeti Múzeum előtt adott a nőknek találkát, ott vonultatta fel a »kegyére« pályázókat és ott válogatta ki a neki tetszőket. Egy szegény leánynak házasságot is ígért, felkereste a családját és tudtára adta annnak a szándékát. A szegény munkáscsalád boldog volt, hogy leányát egy gróf veszi nőül. A szomszédok irigyelték a szerencsés embereket. De ez nem tartott sokáig. A fiatalember szereplése feltűnt a detektíveknek, akik érdeklődve személye iránt, felfedték kilétét. Kitudódott, hogy a csaló az István király-szálloda főpincérétől és egyéb alkalmazottaitól csalta ki a pénzt, a szállóban hitelre lakott, az automobilt hitelre kölcsön vette, az elegáns ruhát, amit viselt, kicsalta a ruhakereskedőtől. A nagyreményű ifjú jómódú vidéki család sarja. Most a tolonctházban várja büntetését. — Házasságok. Sakó István, a komáromi ref. egyház segédlelkésze, a kit a napokban választott meg a csákberényi ref. gyülekezet lelkészének, ma, szerdán váltott jegyet Aranyoson Erdélyi Irénkével, Erdélyi István aranyosi földbirtokos és megyebizottsági tag leányával. Wolf Béla móriczföldi (Term s megye) gyógyszerész eljegyezte Villányról Taussig Vilmos kőbányais szőlőnagybirtokos és neje szül. Kempfner Paula leányát, Elzát. (Minden külön érte ités Elvett.) Barabás Kálmán gyógyszerész eljegyezte Kertész Mariskát Mindszentről. Frodmann Ferencz házasságot kötött Mikclós Irénnel Kézdivásárhelyen. — Eltűnt hadnagy. A térparancsnokság értesítette a főkapitányságot, hogy Groszt Ede 52-ik gyalogezredbeli hadnagy napok óta eltűnt a gróf Nádasdy-kaszárnyában levő lakásáról. A hadnagy egy idő óta búskomor volt és attól kell tartani, hogy öngyilkossá lesz. A rendőrség keresi az eltüntet. •— Életmentő lord. Lord Georg Wellesley, a híres Wellington »vasherczeg« dédunokája együtt sétált egy este a Themse partján legjobb barátjával, lord Claud Nigel Hamiltonnal, az abekroni herczeg fiával, midőn hangos segélykiáltás hangzott feléjük. A két fiatal főúr látta, hogy a tömeg megáll a Themse fölé boruló hatalmas Ifid korlátjánál és mindnyájan az ár közepén küzdő alak felé néznek, aki már-már teljesen elmerült a feje fölé tornyosuló piszkos hullámokban. Lord Wellesley hirtelen elhatározással ledobta kabátját és rövid gondolkozás után, ügyesen kiszámítva az ugrást, a folyóba vetette magát. A vergődő mögött tűnt fel ismét a hullámokból és erős küzdelem után kimentette a fiatal, eszméletlen életuntat a hullámoírból. A tömeg hatalmas hurvákval jutalmazta meg a bátor életmentőt, aki észrevétlenül szeretett volna eltűnni az ováczió elől, de hiába. A rendőrök, akik látták a bátor tettet, a világért sem engedték volna el ismeretlenül a hőst és lord Wellesleynek igazolnia kellett magát a fiatal, már életre hozott hölgygyel együtt, aki csak most tudta meg, hogy életét a híres »vasherczeg« dédunokájának köszönheti. A fiatal hölgyet természetesen a szigorú angol bíróság kérdőre vonta a »saját élete ellen elkövetett gyilkossági kísérletért«, de a büntetést a benyújtott és Wellesley lord által is aláírt kegyelmi kérvény figyelembe vételével elengedték, de megígértették vele, hogy soha sem fog »ilyet« többé elkövetni. Lord Georg Wellesley most csak huszonkét éves és tiszta gárdagránátosoknál. Érdekes, hogy a fiatal lord a sikerült mentés után hazament átöltözködni, aztán a klubjába ment, de az egész esetet elhallgatta. Nem tartotta érdemesnek megemlíteni, hogy egy fiatal leány életét mentette meg — csak úgy útközben. — A keletázsiai árvíz. Szaigonból, Kokinkina fővárosából sürgönyzik lapunknak, hogy Quang- Nam tartományt nagy áradás sújtotta, több mint ezer ember életét vesztette. — Lopás a vonaton. Luczicz Miklós bécsi egyetemi hallgató feljelentést tett a rendőrségen, hogy Budapest és Bruck között egy személyvonaton ellopták a pénztárczáját, amelyben kilenczvenkét korona volt. Az utazótolvajt a rendőrség nyomozza. — Royal Orfeum, VII., Erzsébet-körút 31. Színházi és varieté műsor. Kezdete 8 órakor. — Cito marchese rabsága. Rómából írja tudósítónk : Igazi nápolyi eset, tipikus camorra-eset, a minő ma már csak Nápolyban meg Szicziliában fordul elő. A nápolyi esküdtszék legközelebb készül foglalkozni vele. Az eset még három évvel ezelőtt történt, 1907 novemberében (akkoriban részletesen foglalkoztunk is vele. A szerk.) Két telivér nápolyi ifjú, Mario Pesenti és Rossi mindenáron pénzre akart szert tenni. Előrebocsátani való, hogy Pesenti egy csónakázó körnek a szolgája volt, Rossi pedig nápolyi rendőr. Hosszas tanácskozás után megállapodtak egy ravasz tervben. Rossi körülnézett a város határán s addig keresett, amig sikerült egy barlangra akadnia. A barlang egy földmivesgazdának a telkén volt ugyan, de a két jómadár bérbe vette egy hónapra; fizettek érte huszonöt órát. Ezután hozzáláttak a berendezéséhez. Éjnek idején beszögezték és befalazták minden nyílását, a bejáró kivételével, úgy hogy a barlangban koromsötétség lett. Az volt a tervük, hogy érdekes, csak az imént kiásott ritkaságok ürügyén árbarlangba csalnak valami pénzes embert, az előre odakészített, szelelő lyukakkal ellátott ládába zárják, amiután kifosztották, sőt ha lehet, még váltságdíjat is zsarolnak ki érte. De ki legyen az áldozat ? Előbb levélben hittak meg egy szenvedélyes gyűjtőt, akit Pesenti jól ismert. Az illető kész is volt a félreeső messzi lelőhelyre kimenni két barátja kíséretében. Ez a kettős kíséret azonban az egész tervet meghiúsította volna. Azért Pesenti, aki a csónakázó klubban kihallgatta a kiszemelt áldozat beszélgetését a két baráttal (tehette, mert hiszen szolgája volt a körnek), egy másik levél utján lemondását közölte az illetővel. Erre Rossi indult el balekot keresni. Benyitott egy műkereskedésbe és elmondta, hogy ő rendőr és hogy van egy ismerőse, aki a telkén ritka és nagyértékű fegyvereket ásott ki. De az antikvárius azt felelte, hogy hozza el hozzá az üzletébe a holmiját, majd azután beszélnek a dologról. Ebből sem lett semmi. Szerencsésebben járt Rossi a harmadik áldozatjelölttel. Beállított a Canessa-féle műkereskedésbe. Ennek vezetője az öreg Cito marchese, egy tönkrement előkelő úr, aki azonban nagy szakértője a régiségeknek s ezzel a tudományával becsületes kenyérre tudott szert tenni, sőt az évek múltán társává lett Canessának s ebben a minőségében tisztes vagyonra tett szert. A marchese a rendőri egyenruha láttára gyanútlanul lépre ment és kijelentette Rossinak, hogy akár azonnal is indulhatnak. Rossi a villamost ajánlotta, de a marchese inkább bérkocsiba ült. Ugyanabba a bérkocsiba, amelyen ügyesbajos dolgait rendszerint szokta elintézni. Ez mentette meg az életét. A város határán túl, lakatlan, barátságtalan helyen megállította a kocsit Rossi és leszólitotta róla a marchesét. Azután a barlangba indult vele. A sötétben magára hagyta az öreg urat azzal, hogy a ritkaságok gazdáját hívja -A marchese egyszerre csak két izmos kart érzett maga köré fonódni s a mikor védekezni akart, úgy vágták orron, hogy összerogyott bele. A megtámadója egy fekete csuklyás férfi volt, akinek az arczából semmi sem látszott. Rárivalt ádozatára, hogy százezer líra kell, különben halál fia. Citomarchese megérttette vele, hogy annyi pénze nincsen, szívesen a rendelkezésére bocsát azonban egy négyezer líráról szóló takarékbetéti könyvecskét meg kétezer líra készpénzt, amit otthon őriz. Nyomban meg is írta a levelet a házvezetőnőjének s hogy a dolog gyanús ne legyen, egyúttal az utiládáját is elkérette tőle meg némi fehérneműt, mivel — úgymond — hirtelen el kell utaznia néhány napra. Levele hiteléül sorai vivőjének átadta az ezüstfejű monogrammos botját is. A fekete csuklyás zsivány, mikor mindezt elintézte, az előre elkészített ládába zárta áldozatát, azzal eltűnt. A bérkocsis ezenközben várta, egyre várta utasát s hogy órák múltak el s mégsem jött, gyanakodni kezdett. Némely körülmény olyan erőssé élesztette a gyanúját, hogy szó nélkül a lovai közé csapott és elhajtatott a műkereskedésbe. Ott előadta gyanúját. A műkereskedés segédei a marchese lakására rohantak és éppen akkor értek oda, amikor Pesenti a marchese levelével meg a botjával megjelent. Azon nyomban tudta, hogy miről van szó, eldobta a levelet meg a botot és kiugrott az ablakon. A levélből könnyű volt megérteni a marchese helyzetét s most már a kocsis adatai nyomán a marchese kereséséhez fogott a rendőrség. Csak nagysokára akadtak rá a boldogtalanra. Szegény Cito marcheséi szánalmas állapotban leltek. Hetekig betegen feküdt utána. Rossiban, a rendőrben volt annyi czinizmus, hogy visszaállt a posztjára és meg kiáltotta leghangosabban, hogy el kell fogni a zsiványt. De az öreg marchese határozottan reáismert s ezen az alapon őt is, a társát is lefülelték. Rossi mindent Pesentire igyekszik hárítani, ez pedig nem hajlandó vallani. Az érdekes és szerfölött jellemző bünpörnek tárgyalása holnap kezdődik el. — Egy kávéháztulajdonos letartóztatása. Ungvárról írják, hogy a városban nagy feltűnést keltett Halpert Bernátnak, a Japán kávéház volt tulajdonosának letartóztatása, orgazdaság gyanúja miatt. Az eset előzményei a következők : Pár hét előtt betörők jártak Preusz Adolf dr. ungvári ügyvéd és Magyar István gépész házában, Preusz Adolf dr.-tól 12 pár ezüst evőeszközt, Magyar Istvántól egy gyémántokkal kirakott aranyórát és aranylánczot vittek el. Az ungvári rendőrség nyomozása közben megküldte a rendőrségeknek az ellopott tárgyak leírását. Ennek eredménye gyanánt a múlt napokban értesítés jött a kisvárdai rendőrségtől, hogy a jelzett tárgyakat megtalálták Oesterreicher és Friedman ottani ékszerészeknél. Az ékszerészek kihallgatásuk során azt vallották, hogy az ékszereket Halpert Bernét ungvári lakostól vették. E vallomásukat a Halperttel való szembesítés alkalmával is fentartották. A tényállás alapján következett be Halpert Bernát letartóztatása. A betörés elkövetésének gyanúja alatt elfogták Weinreich Péter faczér borbélyt is, aki azonban az ungvári rendőrség fogházából megszökött. — Felrobbant karbidlámpa. Ma reggel a Lajos utcza 92. számú ház építésénél Somogyi Károly tizennégy éves napszámos fia a befagyott vízvezetéki csapot akarta felmelegíteni egy karbidlámpával. A lámpa felrobbant és Somogyi Károly ruhája lángba borult. Mire eloltották, a szerencsétlen gyermek egész testén súlyos égési sebeket szenvedett. A mentők az Irgalmasok kórházába vitték. — Halálra ítélt apacsok. Párisi táviratunk szerint egy ottani büntető bíróság tegnap négy apacsot vont felelősségre, akik egy járókelőt zavargás közben megöltek és számos más embert megsebeztek. Kettőt közülök halálra, a másik kettőt négy évi fegyházra ítélték. — Halálozások. Borosnyói Borosnyay Oszkár pénzügyminiszteri tanácsost, az Állatvédők Világszövetségének díszelnökét és a budai ref. egyház presbiterét tegnap temették nagy részvét mellett. A pénzügyminisztérium fő tisztviselői, a ref. egyház tagjai és az Állatvédők Világzövetségének számos tagja jelent meg a végtisztségen, amelyen Haypál Benő ref. lelkész megható gyászbeszédet mondott. Utána Szalkay Gyula dr. búcsúztatta az elhunytat az állatvédők nevében. A farkasréti temetőben hantolták el az elhunyt miniszteri tanácsost, Némey Pálné, született Schwarcz Teréz Erzsébet november 22-én, életének 67-ik évében Budapesten meghalt. Feldmann B. Jakab szeszgyáros és földbirtokos, szolnokdobokavármegyei törvényhatósági bizottsági tag, Szamsujvár városi képviselőtestületi tag november 20-án, életének 53-ik évében Szamnosujváron meghalt. özvegy Schwarzkopf Ignáczné 85 éves korában meghalt Óbudán. Ma temették el Újvidéken a Bécsben elhalt ,8 Újvidékre szállított Mladifovits György ezredest nagy kitomi pompával. Az elhunyt ezredes koforújára koszorút küldött Vilmos császár, Ferencz Ferdind trónörökös stb. A temetésen a kasai 34. gyalogezred küldetségileg képviseltette magát. A temetés alkalmával kivonult a péterváradi és az újvidéki helyőrség teljes summel Geisek vezérőrnagy vezetőivel, továbbá megjent a temetsen a polgár ág ine-java. Az elhunyt ezredes egyik volt a képzettebb ezredeseknek s különösen humánus Imnámjáról volt ismeretül. Klein Mór pelejtei főkíbérlő életének 17-ik évében, hosszas szenvedés után november 20-án meghalt. Pariból jelentik hogy Magnin József szenátor, a Franczia Bank volt kormányzója, volt körékedemi és pénzügyminiszter tegnap este 86 éves korában meghalt. Nemzetközi szélhámosok. Az orosz határrendőrség értesítette az osztrák és a német határ rendőrségeit, hogy egy nemzetközi szélhámosszövetkezet, amely tizenöt emberből áll és Oroszországban sok ékszerlopást és csalást követett el, átkelt a határon. A szélhámosok nagyon előkelő külsejűek és választékosan öltözködnek. — Eltűnt emberek. A budapesti főkapitányságon ma a következők eltűnését jelentették be. Freund József magánhivatalinok, Elemér-utcza 36. számú lakásáról a hónap 21-ikén eltávozott és ugyanekkor hivatalfőnökének levelet küldött, amelyben bejelentette, hogy megválik a hivataltól s egyúttal az élettől is. Eltűntek még : Strasser Józsa 17 éves gyári munkásnő (lakott Zöldmáli-út 41.), Heilicska Karolin 19 éves felkrenő (Ó-utcza 24.), Tóth Jolán 14 éves tanulóleány (Örömvölgy-utcza 44.), Kellner L. Lipót 33 éves kereskedősegéd (Vörösmartyutcza 65.). Az eltűnteket keresi a rendőrség. — Öngyilkosság a fodrászteremben. Gráczi táviratunk szerint Küss villachi törvényszéki biró, a ki egy Grácz mellett lévő szanatóriumban tartózkodott, ma egy gráczi borbélyüzletben a borotváló-asztalhoz ült s egy őrizetlen pillanatban borotvával elmetszette a gégéjét. Nyomban meghalt. Tettének oka gyógyíthatatlan betegség. — Rendőri krónika. Öngyilkossági kisérlet a szállodában. Ma délelőtt a Dohány-utcza 62. szám alatt lévő Diana-szállodában Koós Ernő 24 éves keztyűssegéd Csütörtök, 1910. november 21. _________AZ ÚJSÁG_________ 13