Az Ujság, 1911. február/2 (9. évfolyam, 40-50. szám)
1911-02-21 / 44. szám
14______________________ hegedűszólamot Danziger Antal, Adam Mozartváltozatainak a fuvolaszólamát pedig Prasky Ferencz játszotta sok stílusérzékkel. A dalok zongorakíséretében Dienzl Oszkár művészetét élveztük. * Kamarahangverseny. A Waldbauer—Kerpely-vonósnégyes társaság vasárnap délután rendezte utolsó hangversenyét a mostani idényben. A műsoron ezúttal Schubert, Brahms és Beethoven művei szerepeltek. Brahms klarinét-ötösében a klarinét szólamát Förster Ferencz játszotta. Az ötöst és Schubert c-moll tételét kissé idegesen, egyenetlenül játszották. De már a Beethovenvonósnégyest (Op. 59. 2. sz.) szinte tökéletes előadásban élveztük. Itt volt szín, melegség, élet. A közönség mind a három szám minden egyes tétele után zajosan ünnepelte a fiatal művészeket. Mi különösen utolsó számuk után állapíthattuk meg, hogy legifjabb vonósnégyes-társaságunk azok közül a szép remények közül, melyeket bennünk első felléptükkor ébresztettek, már nem egyet valóra is váltottak. Ami az összetanultságot, a komoly, átgondolt, stílusos előadási módot, a lüktető, pregnáns ritmikát illeti, úgy ezeket tekintve, szinte kifogástalant nyújtanak. Az, aminek náluk még fejlődni kellene, a dinamika. Pianóik nem egyszer nagyon sikerültek, lágyak, bársonyosak, de fortéikban, fortessimóikban még nincsen elég erő. Hangképzésük az ilyen helyeken nem elég tömör, nem elég hatalmas. De reméljük, hogy idővel megjön majd ez is. (V.) * Egyesületi hangverseny. Kitűnően sikerült hangversenyt rendezett tegnap az Országos Zeneegyesület az Otthon kör dísztermében. Herrmann Antal dr. alelnök megnyitó szavai után Zempléni Árpád olvasta fel Lavottáról írt költeményét, majd Meer Margit aratott zugó tapsokat művészi zongorázásával. Tanczer Maxim szépen énekelt, Sey Dezsőné művészileg czimbalmozott, végül pedig Somogyi Ödönné adott elő néhány dalt, nagy sikert aratva. Az egyes számokat Vendéghegyi Géza kísérte zongorán, kit az összes közreműködőkkel együtt lelkes tapsokkal ünnepelt a közönség. * Küry Klára Pozsonyban. Kedves vendége lesz három estén a pozsonyi városi színháznak. Balla Kálmán igazgatónak sikerült szerződtetnie Küry Klárát a magyar operette színpad e bűbájos művésznőjét, aki három híres szerepét fogja eljátszani a koronázó városban. Küry Klára első fellépte kedden lesz az Erdészleány czímszerepében. Szerdán Lilit, ezt a nagystílű és csodált szerepét fogja eljátszani, csütörtökön pedig a Muzsikus leányban búcsúzik a pozsonyi közönségtől, mely szeretettel és rendkívüli érdeklődéssel várja, aminek legjobb bizonyítéka, hogy bár a Küry Klára estéi felemelt helyárak mellett tartatnak meg, már érkezésének első hírére a földszinti jegyeket és páholyokat elkapkodták. * La divorcée. Fali Leó gyönyörű zenéjű operettjének Az elvált asszonynak szombaton volt az első előadása a párisi Apollo színházban. Valóságos színházi eseménynyé alakult ki ez a bemutató, egész Páris jelen akart lenni a bécsi operett premierjén, mely La divorcee czímen került színre és melyet nagyszerűen megkomponált reklám előzött meg. Az operettnek egészben véve nagy sikere volt, bár egyes hosszadalmas részletek fárasztották a közönséget. De ezeket a második előadásra már megrövidítették. A legnagyobb tetszést egy betét aratta, a harmadik felvonás paraszt ballettje. A kiállítás, a díszletek, a toaletek minden képzeletet felülmúlnak. Azt beszélik az Apollo százezreket fektetett bele az operett színrehozatalába, Jane Marnac Gonda szerepében (itt Gonna des Glycinesnek hívják) játékával, énekével és mindenekfelett művészies tánczával elragadta a közönséget partnere Paul Aidot, aki a hálókocsik ellenőrét adta egész este derültségben tartotta a közönséget. A harmadik felvonás duettjét (Árkon át, bokron át) háromszor kellett megismételniük. Igen finom és disztingvált volt Jane Alba a czímszerepben, toalletjei Paquinnél készültek és remekei a szabóművészetnek. * Csokonaiest. Pompásan sikerült Csokonaiestet rendezett tegnap az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumának Vörösmarty Önképző Köre. Bevezetésül Reik Anikó ügyes alkalmi színdarabját adták elő. A tréfás hangú mű szerepeit Elek Mária, Reik Anikó, Bartoniek Emma, Wolkenberg Margit, Dobó Edit, Horváth Ida, Kollár Gizi és Paskusz Ilona játszották bájos közvetlenséggel. Valamennyien méltán megérdemelték a nagyszámú közönség zugó tapsait. Az énekkar két, nagy sikerrel fogadott dala után Petter Aranka szavalta el Csokonai egy költeményét, nagy hatást keltve. Szűcs Emmy Lilla dalokat énekelt szépen csengő hangon s finom megérzéssel, Nagy Ilonka pedig a Dorottya-eposz egy részletét adta elő nagy sikerrel. Mende Erzsi Lukács Edit zongorakísérete mellett Csokonaidalokat énekelt bensőségteljesen és poétikusan, Hunyady Mária, Nyeviczkey Lili és Decsy Lenke pedig Endrődi Sándor Csokonai sírjánál czímű hatásos művének művészi előadásával szolgáltak rá a lelkes tapsviharra. Végezetül Csánky Erzsi, Orth Ida, Benita Anna, Basch Vera, Corsan Avendano, Czeisel Ida, Delkin Elvira, Gyömrői Edit, Kövér Eugénia, Klein Gizi, Lakos Erzsi és Weinberger Anna Udránszky Anna művészi zongorakísérete mellett egy költőies lélekkel kigondolt rendkívül bájos élőkép bemutatásával gyönyörködtették a közönséget. A házi kisasszonyi tisztséget Bakonyi Kató, Liebstein Cara, Oesterreicher Lili, Petter Aranka, Wachtel Miczi, Wolkenberg Margit, Gifting Lilly, Koós Miczi, Litzmann Alice, Pick Misi, Sacher Lili és Schuk Lili töltötték be kedves szeretetreméltósággal. A nagyszámú közönség lelkesen ünnepelt minden közreműködőt. * A Becstelen Nyitrán. Garvay Andornak a Nemzeti Színházban nagy sikert elért darabját, a Becstelent szombaton mutatta be Szabó Kálmán Nyitrán állomásozó társulata. A kitűnő dráma ott is teljes sikert ért el. Az előadás elsőrangú volt. Osváthot Fodor Oszkár alakította oly kiválóan, hogy felülmúlta eddigi összes sikereit. A többi szereplők: Sebestyén Rózsi, Füredi Ilonka, Barics és G. Székely Bence talentumuk legjavát nyújtották. * Zenekari hangverseny. A Kamarazene Körvasárnapi hangversenyének minden egyes számát a Műegyetemi Zenekar töltötte be. Berlioz, Bach és Reinhold zenekari műveit adták elő Tötössy Béla vezetése alatt, pompás összetanultsággal és fionom árnyalásokkal. Műsoron volt még Saint- Saens septuárja. A zongoraszólamot Wein Elemér játszotta művészi gondossággal. A közönség egészen megtöltötte a termet és zajosan ünnepelte a közreműködőket. * Művész-matiné a Lipótvárosi Kaszinóban. Vasárnap délután szépen sikerült, művész-matiné volt a Lipótvárosi Kaszinóban. A műsort S. Fáy Szeréna a Nemzeti Színház művésznője kezdte meg Kiss József és Szabolcska Mihály néhány költeményének művészi előadásával. Két fiatal énekesnő, Flittner Rózsi és Biró Malvin nagy tetszést aratott úgy szép hangjával, mint művészi énekével. Nagy feltűnést keltett egy tíz éves csodagyermek, Feuermann Zsigmond, aki Paganini híres Boszorkánytánczát meglepő technikával játszotta el. A nagyszámú közönség megtapsolta Hacker Mária és Lampel Ilona zongoraművésznőket is. Végül Somló Emma drámai művésznő Kiss Józsefnek »Mese a nagy csizmáról és a kis czipőről« czímű költői elbeszélését adta elő, melylyel könnyegig megindította a hallgatóságot. Matiné után zeaesz volt a közreműködők tiszteletére. * A Nemzeti Színház zenekara. A Népszínház kivégzése alkalmával annak zenekarát tudvalevőleg az akkori kultuszminiszter jónak látta szerződtetni a Nemzeti Színházhoz, amelynek büdzséjét a drága zenekar alaposan felszöktette. Most, három esztendő után a szimfonikus zenekar tagjait az épülőfélben levő Népopera előnyös feltételek mellett szerződtetné. A zenészek a Nemzeti Színháznál különben is keveslik fizetésüket és annak megjavítását kérték. Kérésüket napok sőt hetek óta húzzák-halasztják, minek folytán közülök öten már el is szerződtek a Népoperához. A többiek még várnak és remélnek, mert azt az ígéretet kapták, hogy fizetésjavítás iránti kérelmük ügyében nyolcz-tíz nap alatt dönteni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Annyi bizonyos, hogy ennek előtte évenként elegendő volt tizenötezer korona is a szükséges zenére, míg ma ötször ennyi is kevés, de kevés a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ezenfelül való ötvenezer koronányi szubvenciója is, ami kizárólag a zenekar dotálására szolgál. A baj tehát elég nagy ahhoz, hogy a zenekar feloszlási törekvését a kultuszminiszter honorálja, sőt talán okosan cselekednék, ha a Nemzeti Színház válláról lesegítené ezt a nyomasztó gondot. Egyszeriben felszabadulna egy csomó jóra való zenész, hisz a Zenészegyesület úgyis örökké szűkölködik zenészekben. A Nemzeti Színház pedig megvolna ezentúl is anélkül, hogy drága pénzen föntartott szimfonikus zenekara diadalokat arasson a vidéken. * Sztrájkoló statiszták. Az aradi színházban a minap Az Ember tragédiája előadásán zavar keletkezett és pedig azért, mert a statiszták sztrájkoltak. Történt pedig a statiszták sztrájkja a miatt, mert Kulcsár Lajos a színház rendezője egy régebbi operett előadás alkalmával, hangos beszélgetésük miatt leszidta őket és e sértésért nem kaptak elégtételt. A darabot azért eljátszhatták és az éretlen statiszták helyét a színház nem játszó tagjai helyettesítették, rovására ugyan a kvantitásnak, de előnyére a kvalitásnak. De azért az istenadta »nép és katonaság« mégis csak hiányzott és most azon fárdoznak, hogy a békét valahogy helyreállítsák. Bernstein új drámája, Henry Bernstein, akit a franczia drámaírók mindössze tehetséges mesterembernek neveznek, elérte czélját és bevonult a Theatre Francais-ba. A párisi irodalmi körök neheztelnek Jules Clarette igazgatója, mert a Baccarat szerzőjének új darabját, melynek Aprés moi (Utánam) a czíme, elfogadta előadásra. Bernsteint ugyanis igen nagy sikerei daczára sem tartják olyanfajta írónak, akinek Moliére házában helyet szabadna adni. De Claretiet elszédítették Bernstein műveinek sorozatos előadásai és mivel a Francais-nál sincs már minden úgy, mint volt régen, mégis elfogadta új drámáját és szombat este elő is adatta. Az eredmény pedig azoknak adott igazat, akik a Bernstein-féle literatura megtisztelése ellen küzdöttek. Azok a hangok, melyek idáig csak enyhén szólottak Clarette ellen, a premier után mennydörögnek és a kritika megállapította, hogy az Aprés már nem irodalmi alkotás, hanem merénylet a közönség idegei ellen. És hogy a premier mégis botrány nélkül végződött, azt tisztára Bartet asszony és Le Bargy, a főszereplők számlájára írják, nekik olyan tekintélyük van, hogy maradásra tudták bírni a közönséget, mely Bernstein elől bizonyára menekült volna. Guillaume Bourgade négy év óta teljes boldogságban él nejével, a tündöklően szép Iréne-nel. A férj egy nagys czukor-részvénytársaság igazgatója, igen ismert és tisztelt ember, akinek tekintélyét csak növeli, hogy milliomosnak is tartják. Az asszony nem szerelmes az urába, de szereti és becsüli. Egy tavaszi éjszakán azonban megjelenik Bourgade jó barátja, akit James Aloynak hívnak és szeretőjévé teszi Irénét, aki egyébként is régen szerelmes volt beléje. De ugyanez éjszaka egyéb súlyos ügyek is történnek. Kiderül, hogy ez a nagy tiszteletben álló és milliomosnak vélt Bourgade komisz ember és visszaélt mindazok bizalmával, akik ezzel megtisztelték. Nemcsak az igazgatása alatt állott czukor-részvénytársaságot sikkasztotta el, de elköltötte felesége egész vagyonát is és azokat a pénzeket, amelyeket barátai reája bíztak. Szóval azért volt milliomos, mert mások millióit lopta A második felvonásban aztán Bourgade érzi, hogy tovább a becsületes ember álarcát nem viselheti, rá fognak jönni gazságaira és főbe akarja magát lőni. Öngyilkosságának okát egy igen terjedelmes levélben megírja egyik barátjának, aztán a homlokához illeszti a revolvert és . . . Ebben a pillanatban jön a felesége gyanútlanul és lábujjhegyen a szerelmi találkájáról. Az asszony váratlan megérkezése megakadályozza Bourgadet az öngyilkosságban. De egyben súlyos csapással sújtja. A férjnek nem nehéz kitalálnia, hogy Iréné valakinek a karjai közül került elő. Kicsoda az illető! Ezt meg kell tudnia. Amíg ezt meg nem tudja, nem halhat meg, inkább eltűr szégyent, gyalázatot, börtönt, de tudnia kell, kicsoda a felesége szeretője. Az asszony nem mondja meg. Akkor sem, amikor a férje üti, kínozza. A harmadik felvonásban aztán a sikkasztó Bourgade már tisztában van vele, hogy felesége James-sel csalta meg. És ekkor felajánlja az aszszonynak, hogy visszaadja neki a szabadságát. Menjen a merre a szive vonzza és hagyja magára őt a becstelenségben. Mert most már elvesztette ÁSS ÚJSÁG Kedd, 1911. február 21.