Az Ujság, 1911. december/2 (9. évfolyam, 299-310. szám)
1911-12-19 / 300. szám
Kedd, 1911. deczember 19. AZ ÚJSÁG IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA Imrédfy udvari tanácsos sajtópere. — Fényes László felmentése. — (Saját tudósitónktól.) A budapesti esküdt bíróság ma tárgyalta Füzesséry Zoltán dr. törvényszéki biró elnökletével azt a sajtópert, a melyet Imrédy Kálmán dr. udvari tanácsos, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület elnöke indított Fényes László hírlapíró ellen. Az inkriminált czikkek, amelyek Az Est-ben jelentek meg, voltaképpen már átestek egy ízben a sajtóper első retortáján, amennyiben a szakbíróság két héttel ezelőtt letárgyalta a czikkekben megtámadott Vitár gondnok és az Ekecsházaspár, továbbá Ekecs Irma sajtópanaszát. De külön sajtópert indított a czikkek miatt Imrédy dr. elelök is, aki közmegbizatásban eljáró sértett lévén, az ügyet az esküdtbíróság elé utalták. Imrédy az inkriminált czikkekben csupán annyiban szerepel, hogy ő a czikk állítása szerint a vakok egyesületének kebelében felmerült panaszokkal szemben érzéketlen volt és ellenőrzői tisztét nem gyakorolta. Az esküdtbíróság a bizonyítást elrendelte ugyan, de csak az inkriminált passzusra vonatkozólag, kihallgatott három tanút és felolvastatta a fegyelmi határozat rendelkező részét. Délutáni öt órakor a tárgyalás véget ért. Az esküdtek Fényes Lászlót nem vétkesnek mondották ki és így a bíróság is felmentette. A főtárgyalásról a következő tudósítást közöljük : Füzessy Zoltán dr., elnök megnyitván a tárgyalást, Fényes László vádlott felszólalt és az eljárás megszüntetését kérte, miután az inkriminált kifejezések nagy része nem Imrédy személyére vonatkozik. Ami pedig ő reá vonatkozik, az se nem rágalmazás, se nem meggyalázó. Ezek nem olyan kitételek, melyek őt akár a közmegvetésnek tennék ki, akár pedig bűnvádi eljárást eredményezhetnének. Az elnök erre azt feleli, hogy előbb meg kell az esküdtszéket alakítani és a nyilatkozatoknak akkor lesz majd helye. Az esküdtszék megalakítása után az elnök a vádlottat hallgatta ki. Az elnök: Megértette a vádat? Bűnösnek érzi-e magát? A vádlott: A vádat megértettem, de bűnös nem vagyok. Engem 1910 június havában több szerencsétlen világtalan ember felkeresett panaszával. Akkoriban nagyon el voltam foglalva, de mert jótékonysági és egyesületi ügyekkel foglalkozni szoktam, később utánajártam az ügyeknek, összeszedtem a bizonyítékokat, amelyek a mellett tanúskodtak, hogy Vitár Dezső, a vakok egyesületének gondnoka nem való arra az állásra, amelyet betölt. Ezt én a czikkekben világosan meg is írtam. Ami az Imrédy személyét illeti, én őt meg nem sértettem, vele szemben csupán kritikát, jogos kritikát gyakoroltam. Azt írtam, hogy a köteles ellenőrzést nem gyakorolta. Ez lehet helyes, vagy helytelen megítélés, de semmi esetre sem olyan, amely őt sérthetné. Kérem a bizonyítás elrendelését. Az inkriminált czikkek felolvasása után az elnök kérdi a panaszostól: — Kiván-e valamit a vádlott előadására megjegyezni ? Imrédy: Egyelőre csak annyit, hogy a czikkeket magamra nézve sértőknek találom. Sváb dr., a panaszos ügyvédje, hosszasabban ismertette a vakokat támogató többrendbeli intézetet. Kimutatta, hogy az a kör, ahol Ekecs a vakokat zenire tanítja és ahol az Ekecs-házaspár takarításért lakik, egy autonóm társaskörféle, amelynek dolgába Imrédynek beleszólása nincsen. Ha valamelyik vak emberrel brutalitás történt volna, is, ennek orvoslása kívül esik az Imrédy kompetenciáján. Tehát a bejelentett bizonyítékok nagy részét mint tárgytalanokat elutasítani kéri. A bíróság a bizonyítást közérdekből elrendelte és pedig annyiban, hogy a törvényszék ítéletét, valamint a Vitár Rezső elleni lefolytatott fegyelmi eljárás határozatát felolvastatta. A határozat ellen Fényes semmiségi panaszt jelentett be. Az iratok felolvasása után Fényes I László a bizonyítás kiegészítésére vonatkozólag tett előterjesztést. A bíróság a bizonyítás kiegészítésére vonat-kozólag Fényes László által bejelentett tizenhárom tanú közül csak kettőt rendelt el kihallgatni. Fényes semmiségi panaszszal élt, mert az egész ügy anyagait van joga bizonyítani. A főmagánvádló a két tanúval szemben kérte Jelanek kefekötőmester kihallgatását is. Ezt is elrendelték. Mielőtt a tanukra került volna a sor, az esküdtek Imrédy főmagánvádlóhoz kérdéseket intéztek. Hernád Henrik esküdt: Igaz-e az, méltóságos úr, és tudott-e arról, hogy a Vakok Országos Egyesülete ápoltjai egy részét rosszhírű házakba küldi kenyeret keresni ? Imrédy: Mint elnöknek nincs róla hivatalos tudomásom. Az esküdt: Es privatim ? Imrédy: Úgy tudom, hogy bizony el kell menniök. Sacher esküdt: Mikor az első, súlyos vádakat tartalmazó czikk megjelent, miért nem tett valami kijelentést elnök úr és mi történt a vádakra ? — Nem voltam itthon. — De valaki csak közölte az egyesület elnökével, hogy milyen súlyos dolgokról van szó ? •— Hála Istennek nem háborgattak vele nyaralásomban. — Vagy úgy. Hát nem volt ez elég érdemes dolog, hogy egy tisztviselő jelentést tegyen ? Elnök.: Kérem az esküdt urat, ne adjon kifejezést nézetének. Egy esküdt: Igaz e az, főmagánvádló úr, hogy azokat a vakokat, akiket Fényes vádlott a vizsgálóbírónál tanokul bejelentett, az egyesület kizárta kebeléből ? Imrédy : A fekélyt ki kell operálni. Választmányi határozattal zártuk ki az egyesület ellen támadókat. Ezek után a tanukat hallgatták ki. Szekeres Gyözőné Mohos Gizi elmondja, hogy kezdetben jó dolga volt az egyesületben, mert Jellinek mester, akinek keze alá volt osztva, mindenképpen kedvezett neki. Csokoládét 63 czakrokaté vett neki, de mikor ajánlatát, hogy legyen a kedvese, nem fogadta el, egyszerre megváltozott. Eleinte mindig magányos helyre rendelte dolgozni és erőszakkal próbálta őt szégyenbe hozni, majd amikor ellenállt, akkor egy nap öt-hat kifogás is volt ellene, és megpofozták. Sírva ment fel a szobájába és mikor Vitár gondnoknak panaszkodott, akkor ez az felelte neki: Mars le a műhelybe és kérj bocsánatot Jelinek mestertől, a miért engedelem nélkül ki mertél jönni a műhelyből • Ő nem ment bocsánatot kérni, hanem sirt a szobájában és ekkor három napig nem adtak neki enni és végtére, mert nem tört meg, kidobták az intézetből. Schuch Katicza, szintén vak nő, elmondta, hogy a gyermeke Újpesten beteg volt és kért szabadságot, hogy meglátogassa. Nem adták meg a szabadságot. Ekkor ő nagyon fel volt lázadva és le akart ugrani a második emeletről. Az elnök ezután Jolívnek kefekötőmestert szólította elő, aki azt mondta, hogy ő csak törvényesen dorgálta meg Mohos Gizit és sohasem intézett ellene erkölcstelen merényletet. Az igaz, hogy Mohos Gizit engedetlenség miatt kitették az intézetből, de arra rászolgált, mert engedelem nélkül ment fel a szobájába és fegyelemnek kell lenni. (Derültség.) Sváb Nándor dr., a főmagánvádló jogi képviselője azt fejtegette, hogy Imrédy Kálmánt Fényes László jogtalanul vádolta meg azzal, hogy ellenőrzési kötelességét nem teljesítette. A rágalmazásban, de legalább a becsületsértésben kéri Fényest bűnösnek kimondani, mert egy előkelő állású és köztiszteletben álló embert rágalmazott meg. Imrédy Kálmán főmagánvádló elmondta, hogy nála vannak a miniszteri leiratok, amelyek mind megvizsgálták az egyesület vezetését és azt mintaszerűnek találták. Fényes támadása megtanította őt arra, hogy nem érdemes foglalkozni az érdemtelen ügyefogyottcakkal. Ő ezentúl semminemű lépést nem tesz, lemond az elnöki állásról, de búcsúzóul elégtételt kér az esküdtektől. Fényes László utalt arra, hogy negyedízben állították a bíróság elé, háromszor már el is ítélték anélkül, hogy súlyos és sok állítását bizonyítani megengedték volna. Ha a többi negyvenöt tanút is kihallgatták volna, akkor az egyesületnek olyan botrányos állapotai derültek volna itt ki, amelyek csakugyan jogot adtak neki arra, hogy Imrédy eljárását kritika tárgyává tegye. Hangsúlyozza, a gyalázatosságok elkövetésével nem őt vádolta, ő csak mint elnök felelős érte, hogy azokról nem tudott. Igazat írt és közügyben írta az igazat, és amennyire a bizonyítást megengedték, annyira teljes bizonyítást produkált is. Nem is védelmet, elégtételt kér az esküdtektől. Az esküdtek rövid tanácskozás után mind a négy rágalmazás és mind a négy becsületsértésben nem vétkesnek mondták ki Fényest és a bíróság is felmentette őt és a bűnügyi költségek megtérítésében Imrédy Kálmán főmagánvádlót elmarasztalta. Az ítélet jogerős. § A bírák és ügyészek tanulmányi kirándulása. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület deczember hónapban, annak három szombatján 2-án, 9-én és 16-án egész délutánra a lipótmezői állami elmegyógyintézet szervezetének és egész működésének alapos tanulmányozását tűzte ki czélul. A terv megvalósítása körül az elmegyógyintézet és különösen Oláh Gusztáv igazgató részéről a legnagyobb előzékenységgel találkoztak. A megállapított tanulmányi napokon az egyesület tagjai tömegesen jelentek meg az elmegyógyintézetben, hogy az igazán oly nagy fontosságú kulturhigiéniai intézménynyel minél tökéletesebben megismerkedjenek. Az egyes délutánokon az elméleti és gyakorlati felvilágosítások szerencsésen voltak egyesítve, úgy hogy bevezetésül egy elméleti előadás szolgált, amelyet megszakított, majd követett a vonatkozó típusú betegek bemutatása. Az utolsó szombaton ezenfelül a nagy számban megjelent bírák az egész intézetet részletesen is megtekintették. Az intézet részéről dr. Oláh Gusztáv igazgató, dr. Fabinyi Rudolf és dr. Goldberger főorvosok tartottak igen érdekes ismertetést, amelyet a nagy számban megjelentek nagy érdeklődéssel hallgattak. Az egyesület vezetősége köszönetet mondott az elmegyógyintézet vezetőjének és a közúti villamos vasút igazgatóságának, amely minden alkalommal külön villamos kocsit bocsátott rendelkezésére. § Az Ormai fivérek pere. Az államvasutak kárára elkövetett okirathamisítás miatt sokáig keresett két Ormai fiú közül tudvalevőleg Ormai Józsefet Anconában elfogták és a budapesti törvényszék és a tábla a bűncselekményért háromévi fegyházra ítélte. Oymar Mórt, aki akkoriban önkéntes volt és Amerikába szökött, az Egyesült Államok hatóságai csak is azzal a feltétellel szolgáltatták ki, hogy ellene nem mint katonai szökevény ellen féljük az eljárás. Midőn megnyugtatták az amerikai hatóságot, hogy csakis okirathamisítás miatt folyik Ormai ellen az eljárás, Ormait kiszolgáltatták. De a budapesti törvényszék vizsgálóbírója úgy találta, hogy Ormai Mór ügyében a katonai hatóság illetékes ítéletet hozni. Ormai ez ellen óvást emelt és a bécsi amerikai konzulátushoz fordult. A bécsi amerikai főkonzulátus a budapesti amerikai konzult bízta meg az ügy megvizsgálásával. A budapesti konzulnak az az álláspontja, hogy Ormait vissza kell küldeni salvus konduktusszal Amerikába és kiszolgáltatását újra kell kérelmezni. § Temes megye az esküdtbíróság ellen. Temesvárról jelentik : Temes vármegye törvényhatósági bizottsága Joasmovich Sándor főispán elnökletével ma tartott rendkívüli közgyűlésen Budapest fővárosnak a sajtószabadság dolgában küldött átiratát az irattárba rendelte helyezni, kimondván azt, hogy a sajtószabadságát nem látja veszélyeztetett állapotban. Az egyhangúlag elfogadott határozati javaslat többek közt a következőket mondja: A vármegye közönsége a legteljesebb tisztelettel viseltetik a sajtószabadság, mint alkotmányos életünk egyik palládiuma iránt, de mindazonáltal, tekintettel arra, hogy újabb időben az esküdtbíróságok a szenzácziót és botrányokat hajhászó sajtó ellenében nem védték meg kellőképpen az egyéni és politikai becsületet, mely épp oly értéke az egyénnek, mint a sajtó szabadsága a köznek, a vármegye közönsége feliratilag megkeresi a kormányt és az országgyűlés képviselőházét, hogy az összes sajtóvétségek elbírálását az esküdtbíróságok hatásköréből vonja ki és a minden irányban független szakbíróságok hatáskörébe utalja. Egyben megkeresi a hazai törvényhatóságokat, hogy a feliratot hasonló szellemű felirattal pártolják. § A Curia polgári és büntetőtanácsa az 1912. évre a következő : 1. Polgári tanácsok : I. Elnök: Günther Antal elnök; birák: Stand Lajos, Lallossevits János, Mennyey László, Pap István, Propu György, Szalay Tamás. II. (felülvizsg.). Elnök Gottl Ágoston tanács 21 osi SZEMINÁRIUM KOLOZSVÁR. 5 Bolyai mura S. szám, s Készít es jj laikiismeralassú, gyorsan, olcsón, ji DOBÓ SZIGORLATRA, ÜGYVÉDI VIZSGÁRA !