Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 1-13. szám)

1911-01-01 / 1. szám

"Vasárnap, 1911. január 1. AZ ÚJJSÁG két s máris egészen uj és megnyugtatóbb jelleget adott a milliók életének. Noha bizonyos, hogy ez a nagy kiegyenlítés még csak a kezdetek kezdeténél tart. Az évtized általános mérlege tehát egészben véve nem kedvezőtlen. A lázas doktrínák és forradalmi jellegű osztály­­küzdelmek mozgalmából a haladásnak bi­zonyos eredővonala képződött ki, a­mi előbbre viszi még a mi kis nemzetünket is. Ez az eredővonal, igaz, nem visz toronyiránt Utópia városa felé, azonban egyre bizonyosabb, hogy most már hábo­rúk és forradalmak veszedelmei és bor­zalmai nélkül juthatunk el a nagyobb társadalmi jólét és boldogság egyes állo­másaira. Hacsak magunk is iparkodunk. BELFÖLD. — A közösügyi provizórium. A hivatalos lap mai számában jelent meg a királyi kézirat, mely jóváhagyja a magyar delegáczió határozatát az 1911. év három első hónapjában felmerülendő közös költségek megállapítása tárgyában. E szerint a közösügyi rendes kiadásoknak s a Boszniában és Herczegovinában levő parancsnokságok, csapatok és intézetek szükségleteinek 1911. évi január 1-től márczius 31-ig leendő teljesülésére az 1910-ik évre e czímen megszavazott költségeknek három hó­napra eső arányos része állapíttatik meg. E ki­adások az 1911-ik évre megállapítandó költség­­vetés keretében lesznek számszerűleg beillesztendők. Ez nem praejudikál az 1911-ik évi költségvetés megállapításának sem egészben, sem pedig az egyes czímek és tételekre nézve. A magyar szent korona országaira, illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső rész­összegek a törvényesen megállapított kvótaarány szerint lesznek kiszámítandók. A Marostorda. Marosvásárhelyről jelentik: Marostorda megye tegnap délelőtt közgyűlést tar­tott, a­melynek megyebizottsági tagok megválasz­tása volt a napirendjén. Haller János gróf, az A férj (az óráját nézi): Késtem ? Fél-három, mint rendesen. Iduska : Igazán ? Mint rendesen ? De mért mint rendesen? Azt hiszed, ártana olyankor, mikor teheted, hamarább hazajönni­! A férj : Ha tehetem ! De lelkem, ma nincs sem zöldcsütörtök, sem kiskedd s a hiva­talos óra ma is két óra s nem kevesebb. Iduska : Ah ! Elképedve gondolja: Hazudik! Az én uram hazudik nekem ! S milyen ocsmányság ! A férj : S csodálkozol ezen ? Iduska: Ő egy csöppet sem. Én már nem csodálkozom semmin. De ma csak ebédelj egyedül, nekem elment az étvágyam. A férj: Valami bajod van, olyan furcsa vagy. Mi történt veled ? Iduska: Semmi különös. Az uram meg­csal, ennyi az egész. A férj : Lelkem, megbolondultál ? Iduska: S hagyjuk ezt, ezt a tempót ismerem a regényekből. Tehát a hivatalos óra két óra . Ma is . És te betartottad ? A férj: Nem értelek. Hát hogyne tar­tottam volna be ? Iduska: Akkor jól van, akkor nincs semmi baj. S nem vagy kiváncsi, én mivel töltöttem az időt azalatt, míg te betartottad a hivatalos órát ? A férj: Ha elmondanád, talán megérte­ném mostani idegességedet. Iduska : Igen, elmondom, akkor meg fo­god érteni. Hát elmentem mamához . . . A férj: S ott megint rosszakat beszéltek rólam ? Iduska: Nem. Hanem mamát nem talál­tam otthon. A férj: Kár. Iduska : Bizony kár, mert elmentem utána a Kossuth Lajos­ utczába. (Merőn az órára néz, lesvén : most el fog képpedni.) A férj : Ebben a szép időben nem is rossz. Iduska : Nem is. Sok mindenféle ember­nek kedve támadt sétálni. Pont tizenkettőkor s egy félórával tizenkettő után is. A férj: Tudom, ilyenkor hemzseg a Kossuth Lajos-utcza az emberektől. Iduska : Honnan tudod­­! A férj : No hallod, pesti ember létemre ezt csak tudhatom. Iduska : Persze, különösen ma. A férj: Igen, mert ma nagyon szép idő volt. Iduska : Ne komédiázz tovább, ne akard, hogy egészen megutáljalak. A férj (részvéttel) : Megbolondultál ?. Iduska : Micsoda képmutatás ! Micsoda alávaló hazugság. Hát kell, hogy a szemedbe vágjam ! Hazudsz, hazudsz, hazudsz. Ott vol­tam, érted? Vártam, hogy erre csak nem mersz tagadni ? Ott voltál te­ is, láttalak, a két szememmel láttalak ! A férj : De drágám, tévedsz, a hivatal­ban voltam ! Iduska : Ó micsoda utálat. Láttalak ! S te bujkáltál előttem. Egy aszfaltbetyár molesz­tált, nálad kerestem oltalmat, de eltűntél, elbújtál, vagy mit csináltál. Míg nekem az aszfaltbetyár elől egy házba kellett mene­külnöm. A férj: Teringettél, hogy nem akadt ennyi ember között ismerős, a­kihez fordul­hattál volna. Iduska: Ismerős ? Akadt ott a férjem, de az bujkált, s most azt hazudja, hogy a hivatalban volt. A férj : De, esküszöm, tévedsz. Iduska : Tévedek ? Tévedek az uramban ? Hát nem ismerem a barna kalapodat ? Félre­ismerhetem a sárga kabátodat ? A férj : No ez már valami. Hát most nézz ide, más ruha nincs az előszobában. Ma fe­kete kalapom és sötét kabátom volt. No, most csak elismered, hogy tévedtél ? Iduska (leesik az álla) : Csakugyan . . . akkor jó . . . úgy fájt a gondolat, hogy ha­zudni is tudsz. újonnan kinevezett főispán a közgyűlés előtt két nappal Marosvásárhelyre érkezett és értekezletre hívta össze a pártok vezetőit. Az ellenzékiek magatartásán azonban minden megegyezés meg­hiúsult. A közgyűlésen az ellenzék teljes számban megjelent Désy Zoltán és Gál Sándor vezetése alatt , a munkapártiak azonban kevesen jelentek meg, még Teleki Samu gróf és Kemény Kálmán báró se voltak ott, a­kik pedig azelőtt minden közgyűlésen jelen voltak. Beválasztottak néhány ellenzéki jelöltet a törvényhatóságba s a közgyűlés, a­melyen a főispán nem volt jelen, minden inczidens nélkül végződött. Haller János gróf főispán instal­­lácziója január 12-én lesz. Khuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszter leiratot intézett Haller János gróf főispánhoz, melylyel Szenner József dr. megyei felfüggesztett aljegyzőt visszahelyezte állásába, azzal a megokolással, hogy a volt főispán, a­mikor Szénáért fölfüggesztette, túllépte hatáskörét.­­ A szerb egyházi kongresszus egybehivása. A király megengedte, hogy a gör. kel. szerb nemzeti egy­házi kongresszust a gör. kel. szerb érsek-metropolita­­pátriárka az 1910. évi junius 23-ikán kelt legfelső el­határozástól eltérőleg, folytatólagos ülésezésre az 1911. évben a görög keleti húsvéti és pünkösdi ünnepek közötti időben hívhassa egybe Karlócaira. — Szentesített törvények. Az Országos Törvénytár ma kiadott száma a következő újonan szentesített tör­vényeket teszi közzé: XI. t.-cz. A jászapáti— vámos­­györki helyi érdekű vasút engedélyezése és az ujszász— jászapáti helyi érdekű vasúttal való egyesítése tárgyában. XII. t.-cz. Az aradi és Csanádi egyesült vasutak engedély­­tartamának, valamint adó- és illetékmentessége lejárati idejének egyesítése tárgyában. XIII. t.-cz. A nagybériez— privigyei helyi érdekű vasút részvénytársaság engedély­­okiratának és engedélyokirati függelékének egyesítése tárgyában. XIV. t.-cz. A losonczvidéki helyi érdekű vasút részvénytársaság engedélyokiratának és engedély­okirati függelékének egyesítése tárgyában. XV. t.-cz. A pécs—bátaszéki helyi érdekű vasút engedélyezése tár­gyában. XVI. t.-cz. A debreczen—nagyváradi helyi érdekű vasútvonal engedélyezése tárgyában. XVII t.-cz. Az eszék—vinkovezei helyi érdekű vasútvonal engedé­lyezése tárgyában. XVIII. t.-cz. Az arad—hegyaljai helyi érdekű motoros vasút arad—pankotai fővonalából kiágazólag az arad—Csanádi egyesült vasutak Világos állomásához vezető összekötő vonal engedélyezése tár­gyában. XIX. t.-cz. Az­ 1911. év első négy, hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. XX. t.-cz. Az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytár­sasággal kötött egyezmény beczikkelyezéséről. XXI. t.-cz. A kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igaz­ságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899: XLVIII. törvényczikk hatályának további meghosszabbításáról.­ ­ A trónörökös megjegyzése. (Újabb magyarázat: Rumerskirch báró nyilat­kozik. Az ellenzék támadásra készül.) Hála Istennek, nincs semmi sürgős dolog, szerb szerződés, bankszabadalom, költségvetés, újoneztörvény, véderőreform mind-mind el­intézve és igy alig cselekedhetik a képviselő­ház bölcsebben, mintha a trónörökösnek a koalícziós rezsimet érintő megjegyzését fesze­geti. A jövő kedden kezdődik a parlamenti munka és az­ ellenzék a keddi ülésen ezt a témát akarja szőnyegre vonszolni. Érdeklődé­sét azonban nem a trónörökös nyilatkozatára irányítja, hanem ennek közzétételére. Mert így a kormánynak teljes erővel kellemetlen­­kedhetik, a­nélkül hogy a trónörököst érin­tené és a koalíczió újra való kormányra jutá­sának reményét veszélyeztetné. Ma Rumers­kirch báró, a trónörökös főudvarmestere is beleszól a dologba. Egy újságírónak a báró ezeket mondja : Hogy ki hatalmazta föl a Magyar Távirati Irodát a második kommünikére, erre is csak Khuen-Héderváry gróf felelhet. Őfensége nem avatkozott a dologba. Privátim az a véleményem, hogy Khuen-Héderváry gróf valószínűleg korri­gálni akarta az első közlést, így született meg a második közlés, később ezt szükségtelennek ta­lálta. Őfensége nem magyar gyűlölő, de kétségtelen, hogy nem szívesen tartózkodik Magyarországon. És­pedig abból az egyszerű okból, h­ogy túlságos gyakran tapasztalja, hogy a sajtóó úgyszólván szándékosan beleköt. Ott, a­hol bántják az embert, senki sem érzi jól magát. Az idegenkedést először a magyar közvélemény éreztette és így provokálta a trónörököst is. A­mi a fenséges úr klerikaliz­­musát illeti, igaz, őfensége vallásos, de ennek a politikához semmi köze. Ez magánügy. Ha a magyarok éreztetni fogják a szimpátiájukat, ta­pasztalni fogják, hogy ez az érzés nem marad viszonzatlan és ebben elől kell járni a sajtónak. A sajtó teremtse meg a tiszteletteljes és kordián­y viszonyt, a­melynek a sajtó és a jövendő magyar király közt lennie kell. Egyébként ma negyedik variáczióját ol­vassuk Ferencz Ferdinand nyilatkozatának. E szerint a trónörökös nem azt mondta, hogy az alatt az idő alatt, a­melyben az ország presz­tízse csorbát szenvedett, csak a koalíczió idő­szaka, hanem azt, hogy nemcsak a koalíczió időszaka értendő. A Pester Lloyd, a­melynek estilapja az első hírt adta, azt írja, hogy ebből a közléséből a nem szócska sajtóhiba folytán kimaradt, így most már a nyilatkozat a koalíc­iót illetőleg élét is vesztené, ha a kor­mány egyik lapja ennek eléje nem vágna. Azt írja ez, hogy bár egyik nyilatkozat-szöveg sem autentikus, de a gondolatmenet mind­egyikben ugyanaz. A bécsi klerikálisok lapja, a Vaterland is »akczióba« lépett. — A trónörökös nyilatkozata nem egyéb, — írja — mint komoly és jóakaratú intelem. A­mit Magyarország jövendő királya követel, az röviden annyi, hogy szigorúan betartassék az az egyesség, a­melyet 1867-ben Szent István koronájának vise­lője és a magyar nemzet törvényes képviselői egy­mással kötöttek. Most már tudják, miként gon­dolkozik ő Magyarországról s alkalmazkodhatnak hozzá. A bank-exlex miatt szintén súlyos támadást terveznek a kormány ellen. Ez a trónörökös nyilatkozatának a »megvilágítása« után követ­keznék. A támadás alapjául egyelőre azt a nálunk már ismertetett ideiglenes intézkedést veszik, a­melyet a kormány a bank működé­sének megszakítása ellen tett. Holnap az újévi gratulácziók c­ímen egész beszédáradat lesz, de valójában újat keveset mondhatnak, keveset is várnak. A pártkörökben ma este négyen-öten lézeng­tek, noha minden párt meglehetős nagy lét­számmal van Budapesten. Még a függetlenségi pártklub volt legkevésbé elhagyatott, itt az esztendő eseményei fölött elmélkedtek, a Justh—Lukács-féle kibontakozás meghiúsultan keseregtek­ .

Next