Az Ujság, 1911. január (9. évfolyam, 1-13. szám)

1911-01-03 / 2. szám

1s fűztek, így legutóbb azt beszélik az Operaház kör­nyékén, hogy Mészáros vissza sem tér többé az­ Operaház igazgatói székébe. Tartósan szabadsá­golják s helyette Alszegh­y Kálmán főrendező fogja végezni az igazgatói teendőket egész szeptemberig, a­mikor majd kinevezik az új igazgatót, a­ki nem lenne más, mint Noseda Károly, az Opera mostani karigazgatója. Ez az inkább óhajtásnak látszó h­íresztelés nem túlságosan valószínű. Mészáros igazgató ugyanis, mint értesülünk, e hó negyedikén vagy ötödikén újból átveszi az ügyek vezetését, Noseda karigazgató pedig mit sem tud a híreszte­lések valódisága felől. * A Bizáncz felújítása. Egyik legvonzóbb tör­ténelmi tárgyú színművét, Herczeg Ferencz Bi­­zánczot helyezte vissza régi, méltó jogaiba Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója azzal, hogy újra beillesztette a színház műsorába és hosszabb pihentetés után vasárnap este ismét színre hozta. A színháznak és a közönségnek egyaránt határo­zott vesztesége lett volna, ha tovább pihen az illusztris írónak ez a ragyogó szépségekkel teli műve, a­melynek a Nemzeti Színház játékrendjéről való levétele voltaképpen szoros összefüggésben volt Beregi Oszkár távozásával. Még a régi Nem­zetiben több, mint harmincz előadást ért meg a Bizáncz, Konstantin császárnak utolérhetetlen írásművészettel megkonstruált szerepében Beregi­vel. A darabot azóta mindössze egyszer adták más szereplővel, de a régi hatás csak ma jelentkezett, a­mikor Beregi alakítása révén az előadás olyan volt, a­minőnek lennie kell. Láttuk a festett er­kölcsei miatt pusztulásra, romlásra kárhoztatott Bizáncz népeinek vergődését, átéltük a mindenki­től elhagyatott utolsó bizánczi császár remény­telen küzdelmét és megrendülve szemléltük Bizáncz pusztulása históriai nevezetességű utolsó napjá­nak mesteri kézzel összerögzített képeit. S a­mint azok sorban elvonultak a közönség előtt, a fel­vonások végén hatalmas tapsvihar keletkezett, a­melynek jórésze Herczeg Ferencz kitűnő alkotását illette. De a szereplők is kitettek magukért. Márkus Emma asszony Iréné császárnő szerepében, melyet Jászai Maritól vett át, megbűvölte a nézőket mű­vészetének érinthetetlen klassziczitásával. Beregi Oszkárt, a­ki Konstantin császárt adta, második felvonásbeli nagy jelenése után, a­mikor Mohamed ellen a reménytelen harc­ba indul, vagy húszszor szólították a lámpák elé. Megrázó volt Gál Gyula Sala Kalil török követ szerepében és Török Irma is a legigazabb érzéseket váltotta ki a közönség soraiból, mint Herma. Művészi volt még Ivánfi, Szacsvay, Hajdú, Nádai, Gabányi, Kovács, Somlai, Nagy­ Ibolya és Molnár Rózsi játéka, valamint meleg­hangú és hatásos volt Mih­ályfi erőteljes Giovannija is. A rendezés a régi jó volt, Tóth Imrét ületi érte az elismerés. * Kamarahangverseny. A Zeneakadémia dísz­termében ma este mutatkozott be a budapesti közönségnek a trieszti vonósnégyes-társulat. Tagjai, Jankovich, Viezzoli, Dudovicli és Baroldi, egytől­­egyig fiatal emberek. Mind harminczon aluliak. Vérbeli muzsikusok, kiváló művészei hangszerük­nek. De mintha a brácsa és gordonka szólamának vezetői felülmúlnák két hegedűs­ társuk képességét. A négy hangszer hangja lágyan, telten, kereken, dallamosan olvad egybe. Dinamikájuk ízléses, bár néha nem hallottunk elég ellentétet a pianissimo és fortissimo között. Előadásuk meleg, szives, ízléssel teli és szig-vérig olaszos. És éppen az olaszos­ság teszi játékukat nagyon érdekessé, sajátszerűvé, de gyakran kifogásolhatóvá. Temperamentumosan, olaszosan frazírozva, erős akczentusokkal emelnek ki minden dallamot, de a harmóniákkal már nem törődnek annyira. Azt hiszszük, hogy Beethoven és Brahms egészen másképpen gondoltak el egyes dolgokat, mint a­hogy­an azt a triesztiek kihozták. A kisszámú közönség nagyon jóindulatúan fogadta a bemutatkozókat és érdeklődéssel­ hallgatta, hogy­ miképpen érzi át négy melegvérű déli fiatal­ember a nagy német zeneboltok gondolatait. (W.J . 7 - • • • -Í1Bi i.111 1 . ■ • • .-aprsa-taáiry * A vasút. Az Uránia foyerjában ma este a »Minden jegy elfogyott« tábla hirdette, hogy mennyire népszerű és mennyire a közönség érdeklő­désébe vágó a mai premier : A vasút. A vasút fejlő­dése, a vasút mai nagyrafejlődöttsége, rengeteg kiterjedése, az a világ szeme elől rejtett folyton dolgos világ, a­mely a vasutat mozgatja, irányítja, mind-mind fölvonult az Uránia színpadára. Fischer Mór és Jórig László dr., a darab szerzői minden­képpen érdekes és igen sokszor nívós munkát vé­geztek. A rengeteg anyagot, a­mit a vonat fogalma összpontosít, igen ügyesen csoportosították és ke­vés szóval, gyors, eleven előadással elevenítették a közönség elé a vasút rengeteg kulturális és szo­­c­iális jelentőségét. A vasutat minden vonat­kozásaiban bemutatták, Stephenson kezdetleges lokomotívjától a mai rengeteg torpedógépekig, a nyitott kocsiktól a pazar kényelmű hálókocsikig, a síngyártástól a kész mozdony útnak bocsájtásáig és a forgalmi igazgató nagy felelősségű munkájától a vasúti bakter funkc­iójáig. Megismertették azokat a rengeteg természeti nehézségeket, a­melyek egy­­egy pályaépítést akadályoznak és odavethették a vászonra azokat a monstruózus gépeket, eszközö­ket, a­melyek segítségével hegyóriásokon át, völgy­szakadékok fölött viszik uralomra a szárnyas kele­ket. A közönség, a­mely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, minden felvonás után hosszasan tapsolt a szerzőknek. * Bemutató a Nagy Endre-kabaréban. Nagy Endre kabaréja ma este mutatta be január havi új műsorát. A kis intim színházat, a­mely már szinte elengedhetetlenül hozzá tartozik Budapest művészi és társadalmi életéhez, ma is az utolsó helyig megtöltötte az a nagyigényű, elegáns pub­likum, a­mely a nagy színházak langyos művészi élvezetei után finom aromájú, diszkréten csípős pezsgőt megy szürcsölni Nagy Endréhez. A mai bemutató változatos műsora zajos fogadtatásra talált. Nagyon tetszettek a szóló­számok is, de különben nagy sikere volt a Schuh­­mann cziklusnak, a­melyet Papp Jancsi és Szegő Józsa énekelt igazán komoly művészi meg­értéssel. Nagyon tetszett Köváry parodisztikus jelenete, a­melyben az operai operett-előadást figurázta ki ötletesen és pompás humorral. Az est fénypontja azonban Vulpes kollégánknak »A rábicz fal« czímű kis egyfelvonásosa volt, a­melynek ellenállhatatlan komikumú jeleneteit a közönség szinte egyhuzamban végig kaczagta. Vulpesnek már első kis darabjával nagy sikere volt a kabaré közönsége előtt, ezzel a második darabjával azonban az intim­ színpad minden kényes és veszedelmes pontját megvívta. A kis darab min­den ravasz ötlet aknája felrobbant, minden szó, minden gesztus érvényesült, s a közönség szíve­sen és melegen honorálta hirtelen és — valljuk be no! — váratlanul érkezett új kedvenczének minden ötletét, minden szellemességét. És volt része bőven benne, a­milyen bőven csak telt egy előkelő és kedves hó talentumából. Hogy pedig teljes legyen a referádó, egészen felesleges módon azt is megemlítjük, hogy a Nagy Endre konferálása ragyogóbb volt, mint valaha. * A halhatatlan lump. A városligeti szính­áz diadalmas operettje, a Halhatatlan lump, vasár­nap esti előadására már szombaton elővételben keltek el az összes jegyek, s így vasárnap pénztár­­nyitás nem is volt. Az egész est folyamán ünnepel­ték Kü­ry Klárát , a­ki ebben az operettben egyik legnagyobb művészi diadalát aratta, úgyszintén Sziklay Kornélt és Hudacsek Nellyt. A Halhatatlan lump e heti összes előadásaira, oly sok előjegyzés történt, hogy ennek következtében az igazgatóság holnaptól fogva már az óriási sikerű operett január h­avi összes előadásaira árusít­tatja a jegyeket, minden elővételi díj nélkül. * Török Irma beteg. Török Irma, a Nemzeti Színház kiváló művésznője beteg, influenzában fekszik és így le kellett mondania a mára kitűzött Elektrát. Helyette a Gringoire került színre. Török Irma betegsége azonban könnyű természetű és így remélhetőleg mihamar ismét gyönyörködhetünk művészetében. * Becstelen és Bizáncz. A Nemzeti Színházban holnap, kedden, nyolc­adszor kerül szinre a­­ színház legújabb nagy sikerű eredeti újdonsága, Garvay Andor Becstelen czímű drámája, a­mely­nek minden eddigi előadása zsúfolt nézőtér előtt folyt le. Holnap is Cs. Alszegh­y Irma, Csillag Teréz, György Ilona, Odry Dezső, Horváth Zoltán, Hajdú, Rajnay és Bartos játszanak benne. Csü­törtökön megismétlik Herczeg Ferencz nagyhatású történeti színművének, a Bizáncznak vasárnap esti reprizét. Iréné császárnőt P. Márkus Emilia, Konstantin császárt pedig Beregi Oszkár játszsza. * A negyedrangú színtársulatok. Az Országos Színészegyesület tanácsa az idei színházi év őszén kísérletképpen kiadott két negyedrangú szín­igazgatói engedélyt. Az egyik engedélyes Rajcsányi István, a másik pedig Lászlóffy V. Bódog, a­ki különben már hosszú idő óta, úgynevezett, dal­társulati igazgató. Ezzel megtörtént az első lépés a daltársulati ügy rendezésére. Az országos színé­­szeti felügyelő a tanácsosal együtt nagy figyelem­mel kiséri eme negyedrangú társulatok működé­sét és az eddigi eredmény fölötte kielégítő. Igen valószínű, hogy a legközelebbi jövőben az összes daltársulatokat bevonják a Színészegyesület kere­tébe és mint negyedrangú színtársulatok ezek is létjogosultságot nyernek a tisztességes színészek között. Ehhez a beosztás jelenlegi képének némi megváltoztatása is fog járulni, elsősorban az, hogy a harmadrangú színigazgatók a nekik kijelölt terü­let városairól részben lemondani lesznek kényte­lenek. Az új rend értelmében ugyanis ezentúl a területi igazgatóknak be kell jelenteniük azt, hogy melyik városokban szándékoznak előadásokat tar­tani, s ez a bejelentés kötelező erejűvé válik arra nézve, hogy ezekbe a városokba be is menjenek. Tizenöt városnál többet egy társulat sem keres­het fel egy évben és a fenmaradó városokat a negyedrangú színtársulatok között fogják meg­osztani. * Le Carnava! Romain. Berlioz Hector a Benvenuto Cellini czímű operához irt nyitányon kívül még egy nagyarányú szimfonikus művet irt az opera dallamos motívumai alapján. Ezt a szerzeményt 1844. február 3-ikán mutatták be, még pedig hangversenyteremben és ott oly sikert ért el, hogy az egész kompozícziót meg kellett ismételni. Beiktatták utóbb az operába is és a második felvonás előtt szokták játszani, de a mellett megmaradt a nagy zenekari hangversenyek egyik leg­kedveltebb és legnépszerűbb számainak és január 8-ikán az Országos Szimfóniás Zenekar zeneakadémiai estélyen is szerepel a IV. bérleti hangverseny megnyitójaké­­pen. A hatásos ouverturt Kodály Zoltán Nyári este czímű műve követi magyar újdonságképpen,­azután pedig be­mutatják (Budapesten először) Brahms nagyszerű Szere­nádját, a­mely úgy terjedelem, mint művészi tartalom tekintetében szimfóniának is beillenék. A hangverseny betetőzéséül még Franck Czézár hatalmas szimfóniáját játszassák Kun Lászlóék, a­kik ezzel a konczenttel immár negyvenkettedszer lépnek a közönség elé. Minthogy a jegyek legnagyobb része még bérletben elkelt, csak igen kevés jegy kapható Bárd zenemű­kereskedésében. * Pályázat: Zichy Géza gróf, a Nemzeti Zenede elnöke, a Nemzeti Zenede választmányának 1899. évi deczember hó 17-ikén tartott ülésében magyar zene­művek hangszerelésére mindaddig, mig ő a Nemzeti Zenede elnöke lesz, pályadijul évenként 200 koronát tűzött ki. A pályázat kétizben meddő maradván, Zichy Géza gróf elnök akképp rendelkezett, hogy a fennmaradt 400 korona az 1911. évre kitűzendő pályadijhoz csatol­­tassék. Ennek folytán erre az 1911. évre kivételesen 600 koronát tevő pályadijra a Nemzeti Zenede ezennel pályázatot hirdet a következő feltételek alatt: 1. Hang­szerelendő nagy zenekarra valamely régi vagy újabb magyar zenemű, a zenekarra való feldolgozásra alkalmas nagyobb terjedelemben, a pályázó által szabadon válasz­tandó műformában. 2. A pályaművek idegen kézzel óva és jeligés levélkével ellátv­a, legkésőbb 1911. évi május hó 31-éig a Nemzeti Zenede igazgatóságánál nyújtandók be. 3. Elkésve benyújtott pályaművek figyelembe nem vétetnek. 4. A kitűzött pályadijra csak magyar hon­polgár pályázhat. 5. A pályadij csak abszolút becsű műnek adatik ki. 6. A 600 koronából álló pályadij a nyertes mű­ szerzőjének 1911. évi október hó elsején fog a Nemzeti Zenede pénztárnoka által kifizettetni. 7. A pályadijat nyert mű­ első nyilvános előadásának joga a Nemzeti Zenedét illeti, mely azt a pályadij odaítélését követő idényben zenekari hangversenyei egyikén elő fogja adatni. 8. A Nemzeti Zenede jogosítva marad a pályanyertes művet jövőre is bármikor díjtalanul előadatni. 9. A pályadíjat elnyert mű­nek tulajdonjoga, további értékesí­tésre, a szerzőt illeti. 10. A pályázó művek közül az arra érdemeseket, a szerző beleegyezésével, a Nemzeti Zenede szintén előadhatja. 11. A pályadíjat nem nyert művek szerzőiknek kívánatra visszaadatnak. 12. A bíráló­bizott­ság Gobbi Alajos, a Nemzeti Zenede igazgatójának elnök­lete alatt Demény Dezső, Siposs Antal, Szabados Béla zeneszerzők, továbbá Aggh­ázy Károly, Szikla Adolf és Vavrinecz Mór, a Nemzeti Zenede zeneszerzési­­osztályai­­­­nak tanáraiból áll, mely bizottság a pályadíj odaítélése felett egyszerű szótöbbséggel határoz. * Hangversenyek. A Harmónia r.-t. által január 3. és 4-ikén rendezendő két nagyszabású hangverseny első estélyén Weingartner Félix vezényli a Wiener Ton­­künstler Orchester nagy zenekarát, a­mely Beethoven V. szimfóniáját, Weingartner Serenadeját és Mendelssohn Hebridák-nyitányát­ adják elő. Az est folyamán még Marcel Lucille énekel, Dohnányi Ernő pedig Schumann zongoraversenyét adja elő. A második estélyen Nedbal Oszkár Csajkovszky Simph­onie Pathetique-ját, Sibelius Elegie és Musette czímű darabjait és Nedbal Polonaise­­jét­ fogja vezényelni. Kurt Zehn­a énekel, Magidretti Luigi pedig Widor hárfaversenyét, Bach Gavotte-ját. Ase­lmaua AZ ÚJSÁG Kedd, 1911. január 3.

Next