Az Ujság, 1912. április/2 (10. évfolyam, 91-103. szám)

1912-04-19 / 94. szám

Péntek, 1912. április 19. AZ XTISAG * Művész-zsur. Az Erzsébetvárosi Kaszinó mai művész-zsurján zsúfolásig megtelt a kaszinó nagyterme. Előbb társasvacsora volt, majd Sándor Mariska, a Népopera művésznője jelent meg az emelvényen. Tarnay Alajos két kedves magyar dalát énekelte, majd a Mignon egy bájos románczát adta elő, gyönyörűséget szerezve a hallgatóságnak. A művésznőt Grosskopf Márk, a Népopera első karnagya kísérte zongorán. A kaszinó tagjai mindkettőjüket perc­ekig ünnepelték. * A kolozsvári színészet válsága. Kolozsvár város egyik nyári közgyűlése— a­mely­en a város­atyáknak csak egy elenyésző kisebbsége volt je­len — kapzsi határozattal valósággal veszedelmes válságba sodorta Kolozsvár tradíc­iókban és művé­szeti teljesítményekben gazdag színészetét. Ugy­anis elhatározták, hogy m­egadóztatják a színházjegy­e­ket. Azonban nehogy azt higyjék, hogy az ő bölcs ténykedésük holmi silány franczia utánzat, hát az ottani néhány centimeos jegy­adó helyett egész kis házbéressé­geket róttak ki az egyes belépő­jegyekre ! Például a színház páholybérlői, a­kik úgy­szólván a színházi üzem anyagi fundamentumát alkotják, minden egyes alkalommal egy-egy koro­nát tartoznak fizetni, ha a saját páholyukban egy­­egy jelenetet akarnak megnézni abból a színdarab­ból, mely a színházi bérlet természete folytán már 4—5-ször az ő bérleti napjukra esett. A földszinti ülők 25 fillérrel, a karzatiak pedig 10 fillérrel kötelesek esetről-esetre ezt a geniális ötletet megfizetni! Természetes, hogy a franczia esprittől inspirált határozat a város közönségében óriási fölháborodást keltett. A város lakosságának zömét szerény fizetésű állami hivatalnokok alkot­ják, a­kiknek egyedüli szórakozásuk a színház és a­kiknek ugyancsak nincs módjukban ilyen érte­lemben francziáskodni. A nagy világvárosok egyike sem követte ezt a példát, és Kolozsvár sem vindi­kálhatja magának az elsőség dicsőségét, mert Madrid is megpróbálkozott ezzel, azonban a közön­­ség fölháborodása és néhány színház csúfos anyagi bukása egykettőre eltöröltette ezt a műn­elet« je­gyében született adót! . . . ■ «. . ... Bs.a­mi a jelen esetben egyrészt elszomorító, másrészt ugyancsak operettigy, hogy a kolozsvári nemzeti színházat az állam építtette rengeteg költ­séggel, fentartására és művészi nívójának fejlesz­tésére évenként horribilis összegeket­ áldoz, hogy Erdélyben kultúránknak minél erősebb és megdönt­­hetetlenebb bástyája legyen, és mindezt Kolozs­vár városa most jegyadó alakjában ettől a kultúr­intézménytől egyszerűen el akarja szedni ! Míg más városok évenként tízezreket áldoznak a színházuk­ért, »kincses« Kolozsvár nem ad egy fillért sem (talán évi 2000 korona fűtési költséget), ellenben el akarja venni színházától azt is, a­mit az állam kultúrpolitikája juttat neki! És történik mindez Erdély földjén ugyanakkor, a­mikor a legnagyobb oláh bankoktól az utolsó kis bocskoros szövetke­zetig minden évi közgyűlés ezreket szavaz meg az erdélyi állandó oláh színészet létesítésére. * Elmaradt vendégszereplés. A Magyar Színház társulata május hó első felében két hétig szeretett volna vendégszerepelni a kolozsvári és nagyváradi színházban. A kolozsvári Magyar Színház-esték május másodikétól nyolc­adikáig­­tényleg meglesz­nek, de a nagyváradi esték, mint nekünk írják, elmaradnak. Úgy volt kontemplálva, hogy a­míg a Magyar Színház egy hétig Kolozsvárott, a rá következő héten pedig Nagyváradon játszik, ugyan­annyi estén a kolozsvári, illetőleg nagyváradi szín­ház Budapesten a Magyar Színházban vendég­szerepel. Ez utóbbi vendégszereplés most, igen reális anyagi okokból, elmarad. A Magyar Színház nem megy Nagyváradra és Erdélyi Miklós kitűnő társulata nem jön a fővárosba. Nem pedig azért, mert Erdélyi igazgató májusban, a­mikor a pesti közönség már nem igen jár színházba, nem haj­landó félüres házak előtt a fővárosban játszani. Igen helyesen úgy gondolkodik, hogy az ő társu­latára és a budapesti színházakban már lejátszott műsorára sem volnának többen kiváncsiak, mint a Magyar Színház­­ újdonságaira, melyekért tavaszszal nem törik egymást az emberek. Az ilyen luxust Janovics Jenő, a kolozsvári színház igazgatója megengedheti magának, mert ő elég szerencsés helyzetben van ahhoz, hogy az erkölcsi sikerre ráfizessen. De Erdélyinek nincs szubven­ciója, az ambíc­iója pedig kielégítést nyer oda­haza Nagyváradon, és úgy véli, hogy van olyan művészi siker a Szigligeti-színház szorongásig meg­telt nézőtere előtt játszani, mint itt a Magyar Színházban néhány fizető és a tipikus szabadjegyes közönség előtt, a­mely pedig ellenszenves és igen pretenziózus, hamisítatlan budapesti típus, a­melynek senki és semmi nem tetszik. Ezért jár ingyen a színházba. * Magyar mozi. Néhány bizalmas, benfentes, jó baráton kívül csupa szakemberből, professzio­nistából alakult az a meghívott érdekes publikum, a­mely a Hunnia biográf nővel alakult filmgyár jóvoltából egy nem kevésbé érdekes produkcziót nézhetett végig. Bizonyára nem csekély jelentő­ségű mozzanata volt ez a vetítési próba, a­melyen először került a közönség elé a magyar mozi­­gyár nehezen várt és most nagy örömmel üdvözölt első alkotása. Bánthatott minket eléggé, hogy egy nagy kiterjedésű, óriási fogyasztóképességű­ iparág tekintetében teljesen és tökéletesen a kül­földre vagyunk utalva és akármennyire áll ren­delkezésünkre a művészi erő, a­mely ezzel az iparággal kapcsolatos, akármennyire bővelkednek országrészeink a szebbnél-szebb, festőibbnél-fes­­tőibb tájakban és tarka-barka, jellegzetes ember­­tömegekben, nem volt senki, a­ki ezeket az eleme­ket egyrészt hasznothajtóan, másrészt az ország hírét terjesztve kiaknázhatná.. Pathé és Gaumont, a Vitagraph, a Nordisk és megannyi más c­ég adózói voltunk ellenszol­­gálat nélkül. Most végre láthattuk, hogy tőlünk is telik valami, a­mi a kultur-külfölddel szemben fel tudja venni a versenyt. Nem ment valami könnyen, tudjuk, de a szívós, kitartó munkának meglett a gyümölcse. Igen jelentékeny költséggel installálták a gyárat, a­melynek kiegészítő része egy óriási, három emelet magasságú üvegház, a­melyben az interieur-felvételek, vagyis a szobák­ban történő dolgok fotografálását végzik. Csak ily épületben szabályozható ugyanis a világosság kellően, árnyalható a túlságosan erős fény, és emelhető a gyenge világosság óriási fény­tömegeket szóró higanylámpák segítségével. Az első kísér­letek a filmanyag sok ezer méterébe kerültek. A felvevő és reprodukáló gépek tökéletesítése tömérdek pénzt emésztett fel és a technikai nehéz­ségekkel együtt igen nagy fáradsággal és költség­gel járt a művészi kérdés megoldása is. De mindkét irányban pompásan sikerült a nehézségek leküzdése. Elvégre is a Vígszínház java művészei állottak rendelkezésre, és ezek, mintha csak az vezette volna őket, hogy ezúttal valóban az örökkévalóság számára játszanak, a szokott ambíczió és alakító erő mértékét is meg tudták haladni. Csakugyan imponáló az a művé­szet, a­mely a próbán bemutatott darabokban, ott a vásznon, a szereplők játékában megnyilat­kozik. És ezen a réren csakugyan a színjátszással foglalkozó rovatba való a megemlékezés a Hun­nia, biográf első próbájáról. Különösen Vendrey F­erencz fog szenzácziót kelteni. Az Asta Nielsen, Linder és Prince neve mellett meg fogják tanulni az ő nevét is, a­melyet idehaza annyira szeret­nek, meg fogják tanulni Parisban, Londonban, Kanadában és Newyorkban, de Ausztráliában is, mert már mindenfelé megvannak az új magyar vállalat összeköttetései. És a­mint megismerték mindenütt a Pathó fréres formás kakasát, meg fogják szeretni a szimbolikus női arczot is, a­mely a H. B. betűkkel együtt hirdeti a Hunnia Biográf Társaság sikereit. * A szimfónikusok jövő évadja. Kun László zeneakadémiai tanár, az Országos­­Szimfónias Zenekar igazgató-karnagya nagyjából már meg­állapította a szimfonikusok jövő évi munkarend­jét. A bérleti és ifjúsági hangversenyeken kívül fokozottabb mérvben rendeznek munkáshang­­versenyeket, továbbá a nagyobb, önálló zenekar­ral nem rendelkező vidéki városokat is megláto­gatják. A klasszikus és romantikus mesterek al­kotásain kívül több magyar Szerző művét is fel­vették jövő évi műsorukba, mely nagyon érde­kesnek ígérkezik. Rendkívüli érdeklődésre szá­míthat mindjárt a franczia Ravel legújabb műve, Pavane pour une infante definite, továbbá dindy specziális érdekességű Jean de Hiniyado czímű ma­gyar szimfóniája, melyet a világhírű mester kéz­­iratban engedett át előadásra ; Bra­ne­k Czézár Les Dru­ms szimfonikus költeménye zongorára és zenekarra és Debussy Danse sacré et danse profane műve. A műsor­terven szerepelnek még újdonságképpen a román Enesco Suite-tel, a cseh Suk vonós-szerenáddal, az oroszok közül Glazu­nov, Tanasev, Scriabina egy-egy Budapesten elő nem adott szerzeményükkel. * A szeszélyes primadonna. Az aradi színtár­sulat legutóbbi kommünikéje tudatja a közönség­gel, hogy »az estére kitűzött Kis dobos-operett elmarad és helyette az Ártatlan Zsuzsi kerül színre«. A darabváltozásnak oka, hogy Neogrády Dóra, a társulat primadonnája búcsú nélkül el­utazott Aradról és megüzente direktorának, hogy nincs szándékában egyhamar visszatérni. Szendrey igazgató nem tudja megmagyarázni magának a szeszélyes primadonna eljárását, a­ki, hír szerint, Budapestre utazott. * Az asszonyfaló. A Budapesti Színházban már megkezdték a próbákat Eysler, A vándorlegény, Vera Violetta, Halhatatlan lump zeneszerzőjének Az asszonyfaló (Der Frauenfresser) czímű új operettjéből. Az asszonyfaló már közel kétszázkor kerül a bécsi Bürgertheater-ben színre. A Budapesti Színház igazgatósága a czímszerep és két női fő­szerep eljátszására elsőrendű művészekkel folytat, szerződtetési tárgyalásokat. A darab teljesen új ragyogó kiállítása Berlinben készül. Az asszonyfalu bemutatója május hó elején lesz a Budapesti színházban. * A művésznő pőre. A nagyváradi színtársulat primadonnája, a szőkefürtű Aranyossy Anna mű­vészetével annyira, meghódította László Ernő bankbizományost, hogy ez házában ingyen lakást bocsátott rendelkezésére és azt igen finoman és ízlésesen berendezte. Azontúl Aranyossy kis­asszony igen boldog és elégedett lehetett volna. De egyszerre csak levelet kapott háziurától, a melyben felszólította, hogy azonnal fizessen neki lakbért, a bútorokat pedig adja vissza. A szőke gyermek hosszú pourparlerk után kénytelen­­kelletlen eleget tett László Ernő felszólításának, de egyszersmind be is perelte a kifizetett házbér összegért, no meg a bútorokért. A pikáns pert ma tárgyalta a nagyváradi járásbíróság, előbb nyil­­­vánosan, igen nagy érdeklődő közönség előtt, majd zárt ajtók mögött. A zárt tárgyalást a bíró ugyanis a felek szembesítésére rendelte el, attól tartott, hogy heves jelenetek és intim dolgok kerülnek szőnyegre ... A nyílt tárgyalás tanúi (a­kik között a legnagyobb érdeklődést László Ernő­né keltette), mind azt vallották, hogy házbérfizetésről sohasem tett László Ernő említést. Aranyossy kisasszony­nak a bútorokat pedig ajándékba adta. — És miért volt ez a nagy előzékenység ? — kérdezte a művésznő szobaleányától a bíró. — A színműv­észet hanti rajongásból! — felelte szendén az ügyes leányka. A bíróság rövid tanácskozás után megálla­pította az ajándékozás tényét és László Ernőt a bútorok kiadására kötelezte. * Gluck Kristófnak egy elfeledett balletje, a párisi Bibliothéque Nationale-ban a minap rend­kívül érdekes leletre akadt Georges de Duber Egészen véletlenül felfedezte Gluck Kristóf egy teljesen elfeledett halletjének, a Don Juan-nak partitúráját. A ballet négy képre oszlik. Az első­ben don Juan megöli a kormányzót, a második­ban don Juan ünnepet ad, a harmadikban meg­jelenik a kormányzó szobra; a negyedikben don Juan a pokolba kerül. A ballet 17­55-ben került bemutatóra Bécsben. Azóta soha és seholsem ke­rült színre. * Olasz operatársulat. Szombaton először játszsza, az olasz staggione a Rigolettót. A czímszerepet Viglione Borghese, a herczeget Pietro Navia, Gildát pedig Lida Lipkovska­ énekli. Az előadást Arturo Vigna vezényli. * A Zene legújabb­­ száma Karátsonyi István. Perényi Géza és Geszler Ödön czikkeit tartalmazza a változatosan szerkesztett állandó rovatokon kívül. 15 Színházjegyek AZ ÚJSÁG olvasótermében kaphatók. A mai előadások: M. kír. Operaház: Nincs előadás. Nemzeti Színház: A felhők. (Strepsiades: Gál, Pheidippides: Rajnai, Sokrates: Somlai, igaz beszéd: Hajdú, hamis­­,eszéd: Horváth, karvezetőnő: Fái Sz.) Kezdete fél 8 órakor. Népopera: A kornevillei harangok. (Serpolette: Sebők 1. Germaine: Sándor ). Gáspár: Halmi, Henri: Németh, Grenjoheux: Majagos, Náni: Ka­locsánné, Jutka: Lehner 51, Kató: Krasznai 51., Erzsi: Székiné, Zsu­zska: Fenyvesi 1.) Kezdete fél 8 órakor.4 Vígszínház : A kalandor. (Jlahoney: Fenyvesi, Ellin: Varsányi I., Greenaway­: Hegedűs, Joneberol­­les: Kennende­, Gordon: Tanay, Gray: Balassa, mis. Etrangin.. . Haraszt­hy H., Marion: Makay M., im­a. Maefelson: Kom­lós J.) Kezdete fél 8 órakor. Magyar Színház: A frankfurtiak. (Gudula as­szony: Zorrai R., Anselm: Vágó, Nathan: Szirmai, Salamon: Sebestyén, Carl: Kertész, Jakob: Petheő, Charlotte: Nagy T., Gustav: Törzs, Christoph őrgróf: Dobi, Évenne hrgnő: Tóth I. von Klausthal­erg: Pártos, a herczegnő: Csatár J., Fehrenberg gróf: Papp.) Kezdete fél 8 órakor. Király-Szinház : A gésák. (Reginald: Lugossy, Bronville: Krasznay, Stanley: Fényes A., Imár­ márki: Boross, Tekmini: Sáfrány, Vau-Csi: P­átkay, Mimóza : Fedák L., Trolly: Berky L., lady Constancy: Bethlen G. grófné.) Kezdete fél 8 órakor. Budapesti Színház: Magáék. Kezdete 1/28 órakor. Uránia: Isteni Színjáték. Kezdete fél 8 órakor.

Next