Az Ujság, 1912. június/1 (10. évfolyam, 130-142. szám)
1912-06-08 / 136. szám
t és Samu dr. bizottsági tagokat küldötte ki. A napirend során tárgyalta a bizottság a tabáni kitelepítéssel kapcsolatos telekszerzések ügyét. A főváros erre a czélra már két telektömböt megvásárolt. A városépítési ügyosztály most azzal a javaslattal járult a pénzügyi bizottság elé, hogy egy harmadik telektömböt vegyen meg a Márton, hegyi oldalon, négyszögölenkint 20—16,5 koronáért. Platthy György dr., Feleki Béla dr., Eulenberg Salamon, Hajós Zsigmond dr. és Jenei Vilmos hozzászólása után a bizottság az előterjesztéshez hozzájárult. Ugyancsak elfogadták Jenei Vilmos, Szabó József és Feleki Béla hozzászólása után azt az előterjesztést is, hogy a Sárosfürdő kiegészítésére egy ingatlant a főváros megszerezzen. A városgazdasági ügyosztály a hirdetési díjszabás újabb megállapítása ügyében előterjesztést tett. Az előterjesztés, mint ismeretes, ajánlja, hogy a mostani díjszabást három évre, vagyis 1915. év végéig változatlanul tartsák fenn. A bizottság az előterjesztést elfogadta. A házépítő tisztviselők egyesülete azzal a kérelemmel fordult a fővároshoz, hogy a népligeti sportpályát neki a főváros bérbeadja. Az erre vonatkozó előterjesztést a pénzügyi bizottság elfogadta. — A lovag-utczai elemi iskola kibővítésére szükség van egy Dessewffy-utczai ingatlanra. A pénzügyi bizottság ennek az ingatlannak a megszerzéséhez hozzájárult. — A közpénzek és gyámpénztári letétek gyümölcsöző elhelyezésére a pénzügyi osztály előterjesztést tett. Az előterjesztés szerint az eddigi 22 intézet helyett a jövőben 23 intézetben helyeznék el ezeket a pénzeket. A bizottság az ügyosztály javaslatát elfogadta. — A Turul férfikarének-egyesület németországi körútra indul. Erre a czélra a tanács 3000 korona segélynek megszavazását hozta javaslatba, amit a pénzügyi bizottság elfogadott. — Az óbudai temetőben új sírboltokat fognak építeni. A bizottság az előterjesztéshez hozzájárult. — A székesfővárosi fuvartelep 1911. évi üzletéve 34.730 korona tiszta nyereséggel végződött. Az erre vonatkozó mérleget illetve jelentést ma tárgyalta a pénzügyi bizottság és azt elfogadta. A napirend többi pontját vita nélkül fogadták el. (A közoktatásügyi bizottság ma délután Déri Ferencz dr. tanácsos elnöklésével ülést tartott. A bizottság mai ülésén jelent meg először az óvónők képviseletében kiküldött Halász Sarolta, akit az elnök néhány meleg szóval üdvözölt. Halász Sarolta az üdvözlést megköszönte. A közoktatási ügyosztály egy előterjesztést dolgozott ki a polgári iskolai körzetek megállapítása ügyében. A bizottság azonban Mosdóssy Imre tanfelügyelő, Leitner Adolf dr., Ember Károly, Góth Ilona, Hahóthy Sándor és Déri Ferencz dr. elnök hozzászólása után az előterjesztéshez nem járult hozzá. Több kisebb jelentőségű tárgyat intézett még el a bizottság, mire az elnök a bizottság tagjainak kellemes nyári üdülést kívánva, az ülést berekesztette. (Kitüntetett tanítók.) A közoktatásügyi bizottság mai ülésében Déri Ferencz dr. tanácsos előterjesztésére hozzájárult ahhoz, hogy a következő hosszabb idő óta szolgáló elemi iskolai tanítóknak az igazgatói czimet adományozzák: Jakopovits Lajos, Oláh Dezső, Korda Sámuel, Holier Lajos Murányi Imre, Kapy Rezső, Ligeti Károly, Kiss Antal, Volák Lajos, Kápolnai Gyula, Pálfy István, Zimmermann Sándor, Ehmann Ferencz, Szilágyi János, Bódiss Béla, Drajkó István, Kiss Károly, Passvith Ödön, Ladányi Miksa, Vende Adolf, Bükkerti István, Nyárády János, Fehér József, Szabó Kálmán, Kaán Géza, Budinszky Károly, Sipőcz Béla, Tárnok Károly, Hanisch János, Kuthy János, Bacsinszky Ede, Tóth Lajos, Róth Imre, Horváth Sándor, Kovács Gyula, Marks Henrik, Linczenpolcz János, Sándor Péter. Weiler Stefánia azt a kérelmet intézte az elnökhöz, hogy a jövőben a nekit is részesítsék ebben a kitüntetésben. Az elnök a felszólalást tudomásul vette. (A főváros közgyűlése.) A székesfőváros törvényhatósági bizottsága e hó 12-ikén rendes közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatán a következő fontosabb ügyek szerepelnek: az üresedésben lévő tiszti ügyészi állásnak választás útján való betöltése. A költségvetésen kívüli útburkolatok és csatornázások. A főváros pénzkészleteinek gyümölcsöző elhelyezésére alkalmas pénzintézetek kijelölése. A kamaraerdői nyaralótelepnek szegényházi czélokra való átalakítása. A butorszállitó és beraktározási ipar szabályozása. Az idegenforgalom fokozására megindult mozgalom. Az új fertőtlenítő intézeti építkezések. Kereskedelmi tanoncziskolák szakirányú fejlesztése. Ezenkívül számos szabályozási, bérleti, felebbezési, fedezeti, nyugdíjazási és kegydíjazási ügy. A közgyűlés programmja 62 pontból áll. (Adókivetés.) A fővárosi adókivető bizottságok holnap, szombaton, a következő harmadosztályú kereseti adójavaslatokat fogják tárgyalni: Az 7. kerületben a 2. számú bizottság 2842—2866-ig és a külön meghívottakét. Az öreg ház. — Edmond Jaloux. — Mikor Maurice d’Herbeville gróf elérte negyvenedik esztendejét, vágyat érzet egy időre elhagyni Parist. Elnyűttnek, elsavanyodottnak érezte magát, mint minden agglegény, aki minden egyebet kapott a világtól, csak a nyugalmat nem. Nyugalomra, magányra volt szüksége. Létének különböző eseményei megzavarták egyensúlyát s különösen az utolsó szakítás egy gyengéden szeretett asszonynyal s a kit nem bírt elfelejteni. Élete üres és mégis izgatott volt. Semmi kellemes sem kötötte múltjához. Atyjára, a ki közönséges és durva ember volt, csak keserűséggel gondolt vissza. Anyja édes és szépséges teremtés volt, a ki szerette férjét, de ez csakhamar ráunt s elhanyagolta. Végül d’Herbevillené is meggyűlölte otthonát, a melyben oly gyakori lett a szóváltás, s sokszor szenvedélyesen magához szorította fiát s aztán zokogva zárkózott be szobájába. Maurice teljes szivéből szerette ezt a törékeny kis teremtést, csodálta és tisztelte őt s már tizenöt esztendős volt, mikor anyja meghalt három napi szenvedés után. A gyermek fájdalmát csak növelte atyja közönye. Csak sokkal azután értette meg a házastársak között képződött űrt, s hogy atyja kicsapongó életmódja megölte a szerelmet anyja szivében. Ez a szerencsétlen házaspár sehol se tudott soká maradni, egyre költözött s most se volt tulajdonképenni otthonuk, bútoruk, a mi folyton anyjára emlékeztetné a gyermeket. Később is igy maradt ez, így hát most ő maga keresett magának valami nyugodt helyet, ahol meghúzódhassák, mert már hiába futkosna azután a boldogság után, amitől elkésett. Egy régi városban akart venni magának házat. Versaillest túl közelnek találta Párishoz, aztán Tourainera gondolt, de végül maga se tudta miért Aix-en-Provinceben állapodott meg. Alig ért oda, már is örült választásának. A széles, platánfasorok, a szökőkutak, a csendes terek, melyeken rá nőtt a nyugalom és elhagyatottság érzetét keltették benne, ami után vágyódott. Egy ágens egy régi házat ajánlott neki megvételre, amely bútorokkal is fel van szerelve s a Mirabeau-útra vezető egyik szűk utczácskában fekszik) Útközben az ügynök elmondta a grófnak Vaufréges márki élettörténetét, a kié valamikor a kérdéses ház volt. Végrendelet nélkül halálozván el, távoli rokonai örököltek utána, a kik szívesen tettek pénzzé mindent , hogy könnyebben osztozhassanak. Vaufréges márki fiatal korában Párizsban élt s később vonult csak vissza ide s zárkózott be házába. Idő előtt megvénült, sötét életet élt, senkivel se barátkozott. Azt mondják, hogy nagyon szeretett valamikor egy asszonyt s annak emléke üldözte folytonosan. Harmincz évet töltött magányában ennek a nőnek emlékével és arczképeivel. A grófot meglepte a saját történetéhez való hasonlóság. Ez a ház szinte már vonzotta is, így érték el a házat. A tizennyolczadik századból való gyönyörű épület volt ez lapos oszlopok között hat nagy ablakkal az utczára. Zöldre festett kapuját két óriás pillér tartotta a bejáratnál. Fölötte egy kis erkély húzódott meg, vasrácscsal és bronzdiszitéssel. . A csengő éles és mégis ezüstös hangot adott. A gróf egy kőkoczkákkal kirakott folyosóra jutott, a mely hűvös volt, mint a templom hajója. Előtte óriási lépcső emelkedett s a falakon aranyozott czimerek függtek. Nagy, fehér faburkolatos szobában haladt keresztül ezután. A múltnak és pornak illata csodálatos keverékben tódult felé. Régi szövetek antik bútorok szaga s a gróf erre a remete életre gondolt , a mit itt lakó elődje élt ő előtte. És úgy érezte, hogy itt olyan nyugalom vár reá, a milyennel az életben még soha se találkozott . — íme, ez a márki ur egykori hálószobája — szólt egy inas feltárva előtte az ajtót. A szoba árnyékban volt. A gróf csak annyit látott, hogy igen tágas. Valaki felnyitotta az ablakot s a világosság betódult rajta. A látogató megfordult, elhalványodott s felkiáltott a meglepetéstől. Az ágy fölött egy pasztellképet látott, a kinek eredetijét jól ismerte. Egy szőke, nagyon édes szemű fiatal asszony képe volt az. A gróf gépies mozdulattal közeledett felé. Szinte felfalta a tekintetével. Nem, az lehetetlen! És mégis, micsoda hasonlatosság ! És mivel egy szekrény felé közeledett, egy csomó berámázott arczképet vett észre : mindmegannyi az édesanyjáé ! Olyan szédületet érzett, hogy csaknem elájult belé. Hát csakugyan Herbevillené, az ő anyja volt az a szép fiatal assszony, aki egy rózsabokrétát tartott a kezében, ott a falon, a XVI. Lajos korabeli ágy fölött ? Ő volt hát az, akit Vaufréges márki olyan szerelemmel szeretett, hogy soha se tudta elfelejteni ? Látni akarta a márki arczképét is. Bevezették egy másik szobába , nem ezt a kopaszodni kezdő, magas vékony urat, bennülő szemeivel , soha se látta. Nem is emlékeztette senkire. Herbeville azt kérdezte, hogy mi történt a márki levelezésével. — Három nappal halála előtt a márki elégetett minden levelet — felelte az inas. — És mennyi volt belőlük ! Nézze ott azt a kandallót! Leemelte a kandalló ajtaját, még egy csomó hamu volt bennre most is. A gróf némán nézte. Annak a lénynek, aki életet adott neki, minden gondolata és egész mélységes és titokzatos élete itt égett el, mielőtt örökre eltűnt volna. Herbevillet annyira meghatotta mindez, hogy a szíve csaknem elállott egy pillanatra. Visszament a hálószobába . Elgondolkodva állt meg a kép előtt. Szinte boldognak érezte magát egy pillanatra. Ez az asszony, akit durva férje meg is vert egyszer-máskor, ismerte azt az édes érzést, hogy szeretik, megértik és gyengédséggel vannak eltelve iránta. Nem volt hát teljesen melegség nélküli az élete: maradt egy barátja, támasza. És szeretettel, hálával gondolt erre az ismeretlen márkira. Az inas és az ügynök türelmetlenkedni kezdtek. — Uram, talán meg akarja nézni a többi szobákat is .. . — Nem, nem, szükségtelen. — Uraságod nem akarja megvenni a lakást? — Ellenkezőleg. Megveszem azt. Csak egy pillanatra hagyjanak magamra itt, e szobában ... A két férfi kiment. A gróf megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egy arczképet levett a szekrényről, megnézte az elsárgult, elhalványodott vonásokat s aztán ajkához emelte a keprény papírlapot. Majd egy karosszéket tolt az ágyhoz, ráült s ebben a falusi otthonban, ahová az anyja soha se tette be a lábát, de ahol őt valaki olyan nagyon híven szerette, az a nagyon nemes és nagyon édes impreszsziója támadt, hogy annyi évi nyugtalanság és elhagyatottság után végre ő is az otthonába tért vissza !... AZ ÚJSÁG Szombat, 1912. junius 8. INNEN-ONNAN I tt Üzennek a Titanic halottjai. Érdekes spiritiszta történetet beszélnek mostanában Newyorkban, ami összefüggésben van a Titanic katasztrófájával. Egy nem hivatásos médium, Meissner asszony közvetítette Taft elnöknek a Titanicon veszett szárnysegéd, Archibald Butt őrnagy utolsó üzenetét. Meissnerné kijelentette, hogy a közlést április 18-án kapta, néhány órával azelőtt, hogy a Carpathia a dróttalan táviró útján bejelentette a katasztrófát. Ez időben az elnök igen aggódott a szárnysegéde sorsa miatt, habár akkor még semmi nem volt bizonyos. Az üzenet ez volt: »Szeretnék valakivel a földről beszélni, mert üzenetet kívánok közvetíteni az elnöknek. Tartot gondolom. Soha nem éreztem magam ennyire, ilyen kimondhatatlanul boldognak, mint mostan. Eltűnt minden gondom, minden aggodalmam és igen boldog vagyok, hogy segítségére lehettem némileg azoknak, akiknek az agya megbénult az ijedtség miatt. Szeretném, ha többet tehettem volna«. Meissnerné állítólag üzenetet kapott Stead békeapostoltól is, aki arról is nyilatkozott, hogy igen boldog a túlvilágon. Meissnerné minden fantazmagóriák után kijelentette, hogy soha nem vett részt spiritiszta nüánszon.tt Formosai romantika. Érdekes történetet mond el egy japáni újság. A kormány ugyanis meghagyta a japán fenhatóság alá került Formosa sziget benszülötteinek, hogy évenként látogassanak el a mikádó országába , bámulni a kultúra csodáit . Ezeket a »turista utazásokat« a japán kormány a saját költségére rendezi abból a czélből, hogy a hazájukba visszatérők a látottakon elragadtatva, odahaza egyengessék a kultúra útját. A formosai vad és félvad »turisták« között van egy házaspár, amelynek szebbik fele lett a hőse annak a romantikus históriának, amiről a Japán lap megemlékezik. Mintegy tizenegy év előtt egy japán gyáros Formosába rándult, botanikai tanulmányútra. Az őserdőben való kóborlás közben vad karózosok elfogták és a törzsfőnök elé vitték. A szörnyűséges