Az Ujság, 1912. augusztus/2 (10. évfolyam, 194-206. szám)

1912-08-29 / 205. szám

­ Az alkudozásnál jelen volt Adler Miksa fény­képész is, a­ki már hosszabb ideje foglalkozik film­kölcsönzéssel és szeptember elsején egy pénzügy­nökkel együtt »Magyar Bioscop« czímmel film­gyárat akart alapítani. Kovalikot a Gaumont-c­ég emberei bemutatták Adlernek, a­ki erre alkudozni kezdett vele. Végül is megállapodtak abban, hogy a fiatal­ember kétszázötven koronáért fejest ugrik a Ferencz József-hidrát. A­mikor azután a megállapodás már létrejött, a merész vállalkozás technikai kiviteléről kezdtek tárgyalni. — Szenzácziós képet csinálunk, — mondotta Adler — de hogy ezt elérjük, nem elég, ha ön csak egyszerűen leugrik a hídról. Fokozni kell az érdek­lődést. Maga majd felmászik a híd legfelsőbb oszlopára és ott feltűnő viselkedésével magára vonja majd a közönség figyelmét. Lármázni, szó­nokolni fog s ezt okvetlen észreveszik. Erre bizo­nyosan kivonulnak majd a tűzoltók, és elsőrangú látvány lesz, a­midőn tolólétrákkal fogják meg­ostromolni a hidat. És azután, a legalkalmasabb pillanatban, a­mikor már a tűzoltók a közelébe értek, leugrik a Dunába. Mi persze az egész jele­netet, még a tűzoltók érkezését is filmre kapjuk. A terv megvolt és délután fél öt órakor a Ferencz József-hídnál megjelentek a mozivállalat emberei. A filmgépet a pesti rakodóparton, a diny­­nyeárusok közt állították fel és várták a kedvező pillanatot. Kovalik a híd déli oldaláról akarta véghez­vinni az ugrást, de Adler, a­ki a gép operatőrje is­­ volt, a beállítást nem találta előnyösnek, mert a nap ellen nem lehet fényképezni. Ezért azt ajánlotta Kovaliknak, hogy kísérelje meg a halálugrást a híd északi oldaláról, az Erzsébet-híd irányában. A fiatalember elfogadta az ajánlatot s pár percznyi tanácskozás után hozzálátott a munkához. A Ferencz József-hid felé sietett s ott, a Budára vezető gyalogjárón levő vámépület előtt leoldotta czipőjét. Egy pillanat múlva Kovalik már felugrott az északi lánczsorra és villámgyorsan felsietett az első keresztívhez. A turul-madaras oszlophoz érve, felkapaszkodott a vasállványokon és fel­­kúszott a hatalmas turul-szoborra. Ekkor a víz szintjétől mintegy negyven méternyi magas­ságban lehetett. A vakmerő sétát észrevette a pesti hídfőnél szolgálatot teljesítő Makró Sándor 1061. számú rendőr és felkiáltott a fiatalemberre : — Mit csinál maga odafenn ? Jöjjön le tüstént! De Kovalik rá se hederitett a rendőrre. Gyors mozdulattal levetette s a kocsiút közepére dobta a ruháját. Fehér úszónadrágban állt a széditően magas oszlopon. Most már a járókelők is figyel­messé lettek a diákra, a­ki erre megkezdte a fel­tűnés fokozását. A turul-madár karmaival egy aranyozott golyóra támaszkodik. Mintha lovon ülne, úgy he­lyezkedett el Kovalik a turul-szobron és papírt, czeruzát véve elő, üdvözléseket kezdett írni. Egy­másután húsz ilyen üdvözletet is dobott le a bá­mészkodók közé. A papírlapokon ez állott: »Üdvözlet a magasból.« »Jaj, bel szép idefönn.« »Rendőr úr, most jöjjön utánam !« Ilyen s ehhez hasonló élczelődésekkel szóra­kozott s e közben a hidon és mindkét rakodó­parton nőttön-nőtt a tömeg. A hidon a villamos- és kocsiforgalom teljesen megakadt, Kovalik pedig látva nagy sikerét, a magasban szónokolni kezdett: — Mozifelvételt csinálunk. A jövő héten már játszani is fogják. »Budapest nyáron« lesz a czíme. Ez lesz a főattrakc­iója a filmiparnak. Csak tessék jól reám figyelni! Hatezernél is többen tolongtak most már a híd körül. A csupasztestű fiatal­embert mindenki elmebetegnek hitte s ezért a közönség a közben odaérkezett rendőröknek azt ajánlotta, hogy kusz­szanak fel az ifjú után és hozzák le a magasból. A szokatlan látványnak történetesen szem­tanúi voltak Németh Lipót dr. és Szimon István dr. rendőrfogalmazók is, a­kik megparancsolták a rendőröknek, hogy hívják segítségül a tűzoltó­ságot és a mentőket. Az 1061. számú rendőr ment a telefonhoz és mindkét helyen azt jelentette, hogy a híd turul­madarán egy bolond ül, akit sehogy sem lehet lecsalni onnan. Öt perc­c­el öt óra előtt Blaschnek Hugó tűzoltótiszt vezetésével megérkezett a központi és a kilenczedik kerületi tüzérség. Nyomban felállí­tották a tolólétrát, s mialatt az előkészületek foly­tak, automobilon megérkeztek a mentők is, a­kik Karikás dr. és Weiner dr. orvosokkal vonultak ki. Kovalik most már a halálugrás utolsó elő­készületeit tette meg. Egy üveg táblaolajjal be­kente testét, fejére fehér sapkát húzott és majd­nem tánczolni kezdett az oszlop legtetején. Aztán pálinkásüveget vett elő, nagyot húzott belőle és sap­káját lengetve üdvözölte az ezrekre menő közön­séget. Két tűzoltó a tolólétrán a középpillér mentén igyekezett Kovalik közelébe érni, két másik tűz­oltó pedig a lánczsoron sietett fel az oszlop­hoz. De a tolólétra rövid volt. Ekkor egy Faragó István nevű csőmester belekapaszkodott a vas­­állványokba és így akarta elérni a turul-szobrot. E közben a Dunán megjelent a Műegyetemi Athletikai és Football-Club négyes- és skiffevezőse, ezenkívül két motorcsónak és egész sereg hajós­­bárka gyülekezett a pillér köré. Kovalik lekiáltott a csónakban levőkre : — Vigyázzanak ! Hagyjanak elég helyet, hogy leugorhassam ! A bárkások erre tovább mentek s velük tar­tott az a csónak is, melyet a Gaumont-czég rendelt Újpestről, hogy az ugrás után Kovalikot felvigye a Dunán Újpest felé. Ezzel akarták elkerülni a rendőri zaklatást. A tűzoltó egyre jobban közeledett a Turul­szoborhoz. Ekkor a csővezető felkiáltott Kovalik­­hoz: — Jöjjön le, ne komédiázzék! — Dehogy jövök. Van is eszemben ! — kiál­totta vissza a fiatal­ember s a következő pilla­natban szoborként kiegyenesedett az aranygolyón. Az izmos, szép termetű ifjú egyik kezével a filmgép felé intett, a másikkal pedig a MAFC négyese felé tett mozdulatot, hogy eltérítse az ugrás irányából. Pontban negyed hatkor két karját messzire előrenyújtva, arc­c­al a királyi vár felé fordulva, elrúgta magát a turul-szobortól. Oly hatalmas len­dületet vett, hogy rövid légi útján meg ne közelítse az oszlop mellett lévő gyalogjárót s ne ütközzék bele a híd pillérébe. Negyvenöt fokos szögben ugrott le Kovalik s közben hármas sajtót vetett a levegőben. A mikor elérte a gyalogjáró magasságát, messzire kinyújtott lába átfordult és Kovalik fél­­sajta-formában nagy sebességgel háttal a víz színé­nek zuhant alá. Oly gyorsan történt az esés, hogy a fiatal­embernek már nem volt ideje fordulatot venni és egész testének hosszával nekivágódott a víznek. Ebben a pillanatban Karikás dr. mentő­orvos egy szisszenéshez hasonló mély hörgést hal­lott s nyomban utána három méter magasságú hullámok csaptak fel. A mentőorvos kétségbe­esetten kiáltott le a pillér mellett veszteglő négy­evezősnek : — Menjenek oda, mert ez hulla! Talán még felbukkan! De az evezősöket úgy megdermesztette a ré­mes látvány, hogy nem is mozdultak el helyükről. Kovalik Dénes nyomban meghalt. Koponyája teljes erővel vágódott a víznek s valószinü, hogy az egész szervezetét ért ütődés következtében általános idegszélhűdés a szerencsétlen ifjú rögtöni halálát okozta. Irtózatos rémület fogta el a halálugrás több ezer főnyi szemtanúit. Rendőrök, tűzoltók, még a mentők is csónakba ugrottak s hosszú ideig fel és alá eveztek a Dunán, hogy kifogják a netán felbukkanó holttestet. De fáradozásuk nem járt eredménynyel. Közvetlenül a halálugrás után egy rendőr odament Adlerhez s megkérdezte tőle, várjon csi­nált-e felvételt ? — Igen, a budai partot fotografáltam le, — felelte az operatőr — s hogy ez a szerencsétlen itt komédiázott, őt is levettem. De én nem isme­rem őt, sohasem láttam. Adler azzal felkapta gépét s a reá várakozó kocsin elhajtatott. E közben a rendőrök felszedték és átkutatták Kovalik Dénes ruháját. Mindössze hat koronát találtak nála, de volt a zsebében egy idézés is, melylyel Szimon István dr. rendőrfogalmazó a dunai kapitányságra, holnapra, augusztus har­­minczadikára, idézte be a szerencsétlent. »Tiltott fürdőzésért« akarták megint felelősségre vonni... A rendőrök még a hídon rátaláltak a szeren­csétlen ifjú két barátjára, Szabó Lászlóra és Rónay Bélára, a­kiket a dunai kapitányságon Eichhardt dr. segédfogalmazó hallgatott ki. Szabó László el­mondotta, hogy Kovalik már két nappal ezelőtt jelezte, hogy a mozi számára halálugrásra készül, tegnap délután pedig, a­mikor a Rudas-fürdőben együtt voltak, már arról is értesítette, hogy a pro­­dukc­iót ma fogja véghez vinni. Ma délelőtt újból találkozott Kovalikkal, a­kit elkísért a Gaumont­­czég irodájáig. A fiatal­ember ezer koronát akart a czégtől kérni, de délután, a­mikor a Ferencz József-hídhoz készült, Kovalik megmondotta neki, hogy kétszázötven koronáért viszi végbe a mutat­ványt. A főkapitányság központi ügyeletén Török Miklós rendőrkapitány a szerencsétlenség hírére nyomban intézkedett, hogy a detektívek állítsák elő a könnyelmű és lelkiismeretlen mozivállalkozó­kat. Késő éjszaka kezdték meg a kihallgatásokat. Elsőnek Colussi Béla igazgatót hallgatták ki, majd Adler Miksára került a sor, a­kiről kiderült, hogy fizetett alkalmazottja Gaumontéknak. Rajtuk kívül kihallgatták még Gábor Rezsőt, a vállalat főtiszt­viselőjét és Lévai János szerelőt is. Az utóbbi azt vallotta, hogy délután Kovalik Dénes társaságá­ban ment a hídhoz. Az ifjú előbb egy drogueriában táblaolajat, majd a Vámház­ körúton egy gyógy­szertárban cognacot vett. A filmet Adler kezelte, a­ki már több felvételt készített a »Gaumont- Journal« részére. A főkapitányságon a mozisok ellen gondatlan­ságból elkövetett emberölés vétsége czímén folyik az eljárás és a kihallgatások reggelig is eltartanak. A Gaumont-c­ég budapesti igazgatója, Colussi Béla, külföldi honos lévén, a rendőrség őrizetében marad. Kihallgatását holnap folytatják. Adler Miksa Elemér­ utcza 28. szám alatt lévő lakásán a detektívek lefoglalták a rettenetes ugrásról felvett filmet, melyet bűnjelként beszol­gáltatnak a vizsgálóbírónak. Késő éjszaka megjelent a rendőrségen a sze­rencsétlen fiatalember édesanyja, Kövesdi Bella színésznő is. Neki a fia semmit sem szólt végzetes tervéről. AZ ÚJSÁG Péntek, 1912. augusztus 30. Az Illáig felsion számail. Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63. és 58—03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interirean (külföld és vidék): 57.

Next