Az Ujság, 1912. augusztus/2 (10. évfolyam, 194-206. szám)
1912-08-29 / 205. szám
Az alkudozásnál jelen volt Adler Miksa fényképész is, aki már hosszabb ideje foglalkozik filmkölcsönzéssel és szeptember elsején egy pénzügynökkel együtt »Magyar Bioscop« czímmel filmgyárat akart alapítani. Kovalikot a Gaumont-cég emberei bemutatták Adlernek, aki erre alkudozni kezdett vele. Végül is megállapodtak abban, hogy a fiatalember kétszázötven koronáért fejest ugrik a Ferencz József-hidrát. Amikor azután a megállapodás már létrejött, a merész vállalkozás technikai kiviteléről kezdtek tárgyalni. — Szenzácziós képet csinálunk, — mondotta Adler — de hogy ezt elérjük, nem elég, ha ön csak egyszerűen leugrik a hídról. Fokozni kell az érdeklődést. Maga majd felmászik a híd legfelsőbb oszlopára és ott feltűnő viselkedésével magára vonja majd a közönség figyelmét. Lármázni, szónokolni fog s ezt okvetlen észreveszik. Erre bizonyosan kivonulnak majd a tűzoltók, és elsőrangú látvány lesz, amidőn tolólétrákkal fogják megostromolni a hidat. És azután, a legalkalmasabb pillanatban, amikor már a tűzoltók a közelébe értek, leugrik a Dunába. Mi persze az egész jelenetet, még a tűzoltók érkezését is filmre kapjuk. A terv megvolt és délután fél öt órakor a Ferencz József-hídnál megjelentek a mozivállalat emberei. A filmgépet a pesti rakodóparton, a dinynyeárusok közt állították fel és várták a kedvező pillanatot. Kovalik a híd déli oldaláról akarta véghezvinni az ugrást, de Adler, aki a gép operatőrje is volt, a beállítást nem találta előnyösnek, mert a nap ellen nem lehet fényképezni. Ezért azt ajánlotta Kovaliknak, hogy kísérelje meg a halálugrást a híd északi oldaláról, az Erzsébet-híd irányában. A fiatalember elfogadta az ajánlatot s pár percznyi tanácskozás után hozzálátott a munkához. A Ferencz József-hid felé sietett s ott, a Budára vezető gyalogjárón levő vámépület előtt leoldotta czipőjét. Egy pillanat múlva Kovalik már felugrott az északi lánczsorra és villámgyorsan felsietett az első keresztívhez. A turul-madaras oszlophoz érve, felkapaszkodott a vasállványokon és felkúszott a hatalmas turul-szoborra. Ekkor a víz szintjétől mintegy negyven méternyi magasságban lehetett. A vakmerő sétát észrevette a pesti hídfőnél szolgálatot teljesítő Makró Sándor 1061. számú rendőr és felkiáltott a fiatalemberre : — Mit csinál maga odafenn ? Jöjjön le tüstént! De Kovalik rá se hederitett a rendőrre. Gyors mozdulattal levetette s a kocsiút közepére dobta a ruháját. Fehér úszónadrágban állt a széditően magas oszlopon. Most már a járókelők is figyelmessé lettek a diákra, aki erre megkezdte a feltűnés fokozását. A turul-madár karmaival egy aranyozott golyóra támaszkodik. Mintha lovon ülne, úgy helyezkedett el Kovalik a turul-szobron és papírt, czeruzát véve elő, üdvözléseket kezdett írni. Egymásután húsz ilyen üdvözletet is dobott le a bámészkodók közé. A papírlapokon ez állott: »Üdvözlet a magasból.« »Jaj, bel szép idefönn.« »Rendőr úr, most jöjjön utánam !« Ilyen s ehhez hasonló élczelődésekkel szórakozott s e közben a hidon és mindkét rakodóparton nőttön-nőtt a tömeg. A hidon a villamos- és kocsiforgalom teljesen megakadt, Kovalik pedig látva nagy sikerét, a magasban szónokolni kezdett: — Mozifelvételt csinálunk. A jövő héten már játszani is fogják. »Budapest nyáron« lesz a czíme. Ez lesz a főattrakciója a filmiparnak. Csak tessék jól reám figyelni! Hatezernél is többen tolongtak most már a híd körül. A csupasztestű fiatalembert mindenki elmebetegnek hitte s ezért a közönség a közben odaérkezett rendőröknek azt ajánlotta, hogy kuszszanak fel az ifjú után és hozzák le a magasból. A szokatlan látványnak történetesen szemtanúi voltak Németh Lipót dr. és Szimon István dr. rendőrfogalmazók is, akik megparancsolták a rendőröknek, hogy hívják segítségül a tűzoltóságot és a mentőket. Az 1061. számú rendőr ment a telefonhoz és mindkét helyen azt jelentette, hogy a híd turulmadarán egy bolond ül, akit sehogy sem lehet lecsalni onnan. Öt perccel öt óra előtt Blaschnek Hugó tűzoltótiszt vezetésével megérkezett a központi és a kilenczedik kerületi tüzérség. Nyomban felállították a tolólétrát, s mialatt az előkészületek folytak, automobilon megérkeztek a mentők is, akik Karikás dr. és Weiner dr. orvosokkal vonultak ki. Kovalik most már a halálugrás utolsó előkészületeit tette meg. Egy üveg táblaolajjal bekente testét, fejére fehér sapkát húzott és majdnem tánczolni kezdett az oszlop legtetején. Aztán pálinkásüveget vett elő, nagyot húzott belőle és sapkáját lengetve üdvözölte az ezrekre menő közönséget. Két tűzoltó a tolólétrán a középpillér mentén igyekezett Kovalik közelébe érni, két másik tűzoltó pedig a lánczsoron sietett fel az oszlophoz. De a tolólétra rövid volt. Ekkor egy Faragó István nevű csőmester belekapaszkodott a vasállványokba és így akarta elérni a turul-szobrot. E közben a Dunán megjelent a Műegyetemi Athletikai és Football-Club négyes- és skiffevezőse, ezenkívül két motorcsónak és egész sereg hajósbárka gyülekezett a pillér köré. Kovalik lekiáltott a csónakban levőkre : — Vigyázzanak ! Hagyjanak elég helyet, hogy leugorhassam ! A bárkások erre tovább mentek s velük tartott az a csónak is, melyet a Gaumont-czég rendelt Újpestről, hogy az ugrás után Kovalikot felvigye a Dunán Újpest felé. Ezzel akarták elkerülni a rendőri zaklatást. A tűzoltó egyre jobban közeledett a Turulszoborhoz. Ekkor a csővezető felkiáltott Kovalikhoz: — Jöjjön le, ne komédiázzék! — Dehogy jövök. Van is eszemben ! — kiáltotta vissza a fiatalember s a következő pillanatban szoborként kiegyenesedett az aranygolyón. Az izmos, szép termetű ifjú egyik kezével a filmgép felé intett, a másikkal pedig a MAFC négyese felé tett mozdulatot, hogy eltérítse az ugrás irányából. Pontban negyed hatkor két karját messzire előrenyújtva, arccal a királyi vár felé fordulva, elrúgta magát a turul-szobortól. Oly hatalmas lendületet vett, hogy rövid légi útján meg ne közelítse az oszlop mellett lévő gyalogjárót s ne ütközzék bele a híd pillérébe. Negyvenöt fokos szögben ugrott le Kovalik s közben hármas sajtót vetett a levegőben. A mikor elérte a gyalogjáró magasságát, messzire kinyújtott lába átfordult és Kovalik félsajta-formában nagy sebességgel háttal a víz színének zuhant alá. Oly gyorsan történt az esés, hogy a fiatalembernek már nem volt ideje fordulatot venni és egész testének hosszával nekivágódott a víznek. Ebben a pillanatban Karikás dr. mentőorvos egy szisszenéshez hasonló mély hörgést hallott s nyomban utána három méter magasságú hullámok csaptak fel. A mentőorvos kétségbeesetten kiáltott le a pillér mellett veszteglő négyevezősnek : — Menjenek oda, mert ez hulla! Talán még felbukkan! De az evezősöket úgy megdermesztette a rémes látvány, hogy nem is mozdultak el helyükről. Kovalik Dénes nyomban meghalt. Koponyája teljes erővel vágódott a víznek s valószinü, hogy az egész szervezetét ért ütődés következtében általános idegszélhűdés a szerencsétlen ifjú rögtöni halálát okozta. Irtózatos rémület fogta el a halálugrás több ezer főnyi szemtanúit. Rendőrök, tűzoltók, még a mentők is csónakba ugrottak s hosszú ideig fel és alá eveztek a Dunán, hogy kifogják a netán felbukkanó holttestet. De fáradozásuk nem járt eredménynyel. Közvetlenül a halálugrás után egy rendőr odament Adlerhez s megkérdezte tőle, várjon csinált-e felvételt ? — Igen, a budai partot fotografáltam le, — felelte az operatőr — s hogy ez a szerencsétlen itt komédiázott, őt is levettem. De én nem ismerem őt, sohasem láttam. Adler azzal felkapta gépét s a reá várakozó kocsin elhajtatott. E közben a rendőrök felszedték és átkutatták Kovalik Dénes ruháját. Mindössze hat koronát találtak nála, de volt a zsebében egy idézés is, melylyel Szimon István dr. rendőrfogalmazó a dunai kapitányságra, holnapra, augusztus harminczadikára, idézte be a szerencsétlent. »Tiltott fürdőzésért« akarták megint felelősségre vonni... A rendőrök még a hídon rátaláltak a szerencsétlen ifjú két barátjára, Szabó Lászlóra és Rónay Bélára, akiket a dunai kapitányságon Eichhardt dr. segédfogalmazó hallgatott ki. Szabó László elmondotta, hogy Kovalik már két nappal ezelőtt jelezte, hogy a mozi számára halálugrásra készül, tegnap délután pedig, amikor a Rudas-fürdőben együtt voltak, már arról is értesítette, hogy a produkciót ma fogja véghez vinni. Ma délelőtt újból találkozott Kovalikkal, akit elkísért a Gaumontczég irodájáig. A fiatalember ezer koronát akart a czégtől kérni, de délután, amikor a Ferencz József-hídhoz készült, Kovalik megmondotta neki, hogy kétszázötven koronáért viszi végbe a mutatványt. A főkapitányság központi ügyeletén Török Miklós rendőrkapitány a szerencsétlenség hírére nyomban intézkedett, hogy a detektívek állítsák elő a könnyelmű és lelkiismeretlen mozivállalkozókat. Késő éjszaka kezdték meg a kihallgatásokat. Elsőnek Colussi Béla igazgatót hallgatták ki, majd Adler Miksára került a sor, akiről kiderült, hogy fizetett alkalmazottja Gaumontéknak. Rajtuk kívül kihallgatták még Gábor Rezsőt, a vállalat főtisztviselőjét és Lévai János szerelőt is. Az utóbbi azt vallotta, hogy délután Kovalik Dénes társaságában ment a hídhoz. Az ifjú előbb egy drogueriában táblaolajat, majd a Vámház körúton egy gyógyszertárban cognacot vett. A filmet Adler kezelte, aki már több felvételt készített a »Gaumont- Journal« részére. A főkapitányságon a mozisok ellen gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége czímén folyik az eljárás és a kihallgatások reggelig is eltartanak. A Gaumont-cég budapesti igazgatója, Colussi Béla, külföldi honos lévén, a rendőrség őrizetében marad. Kihallgatását holnap folytatják. Adler Miksa Elemér utcza 28. szám alatt lévő lakásán a detektívek lefoglalták a rettenetes ugrásról felvett filmet, melyet bűnjelként beszolgáltatnak a vizsgálóbírónak. Késő éjszaka megjelent a rendőrségen a szerencsétlen fiatalember édesanyja, Kövesdi Bella színésznő is. Neki a fia semmit sem szólt végzetes tervéről. AZ ÚJSÁG Péntek, 1912. augusztus 30. Az Illáig felsion számail. Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63. és 58—03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interirean (külföld és vidék): 57.