Az Ujság, 1912. december/1 (10. évfolyam, 285-297. szám)
1912-12-11 / 293. szám
14 lása van, be fogja látni, hogy mindettől csak szabadalmazott házitelefonjaink bevezetése által kímélheti meg magát, csak ezáltal ellenőrizheti kellőképp alkalmazottjait, mert időveszteség nélkül adhatja meg utasításait. Van már másfajta házitelefonja! Akkor miért boszankodik azzal ? Levélbeli vagy telefoni felszólításra (szám 10—49) azonnal elküldjük megbízottunkat, ki díjtalanul fog önnek szabadalmazott házitelefonjainkról költségvetést csinálni. Számtalan elismerő leveleinkkel, valamint azzal, hogy az összes állami, városi pénzintézetek és iparvállalatok árui házitelefonjainkat használják, igazolja legjobban annak páratlan jóságát és megbízhatóságát. Szabadalmazott házi telefonjainkat bérletrendszer alapján bocsátjuk t. előfizetőink rendelkezésére, olyképpen, hogy minden egyes telefon után 20 korona évi bér fizetendő. Egy telefonberendezéshez legalább két telefon szükséges.. Minden telefonhoz 50 méter drótot ingyen vagyunk kötelesek szállítani, a telefon felszereléséről és azok karbantartásáról mi gondoskodunk, miáltal t. előfizetőinknek semminemű karbantartási költsége nincs. Vegye igénybe telefonszámunkat, 10—49, vagy jegyezze azt elő, mert meg vagyunk győződve, hogy előbb-utóbb igénybe fogja venni. Magyar Magántelefon r.-t. VI., Podmassiczky u. 27. — 50 év óta közkedveltségnek örvendenek köhögés, rekedtség, torok és lélegzési szervek működés zavarai, nála világhírű Egger-stíle mellpas:' Hók. Doboza 1 és 2 kor. (Próbádéihoz 50 fillér.) Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. — Palais da Danse. A főváros előkelő és finom közönségének kid volt és erősen látogatott szórakozóhelyévé lett hamarosan a Palais de Danse. A csodás decemberi műsor iránt különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg,, és a nagyszerű számok esténként ugyancsak nagy tapsban részesülnek. Különös megemlítést érdemel Baronesse Lyemére, a főrangú, kiváló német előadónő, aki »Egy tánczosnő látománya« czimen ad elő egy érdekes jelenetet. Igazi szenzáczió az Aragonesas spanyol táncz- és énekkvartett fellépte, mulatságos és művészi a »Párisi iskola« czimű kiállításos nagy ballet, amelynek legtöbb tánczát minden este többször meg kell ismételni,, de a műsor többi számai is olyan nagyszerűek, hogy a Palais de Danse előadásait mindenkinek meg kell nézni. Az éjfél-, utáni táncmulatság remek műsora külön is megemlítést érdemel. A háborús viszonyok miatt Horvát Ákos kézimunkagyáros lapunk mai számában hirdetést tesz közzé s felhívja a t. olvasóközönség figyelmét e hirdetésre. A Játékkülönlegességek, újdonságok nagy kiállítását Kertész Tódornál érdekes megszemlélni. TUDOMÁNY, ISOMLOM, (-) Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság ma este felolvasó-ülést tartott a Loyd-társulat dísztermében. A felolvasó-ülésen nagy és előkelő közönség jelent meg, amelynek soraiban a társadalmi és irodalmi világ számos kitűnőségét láthattuk. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot Agai Adolf, a társaság illusztris elnöke üdvözölte. Az első felolvasó Bodor Zsigmond dr. volt. Horn Ede életét és munkásságát ismertette mindvégig rendkívül érdekes, színes tollal megírt tanulmányában. A felolvasást hosszantartó lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta a közönség. Ezután Szilágyi Vilmos, a Vígszínház rendezője adta elő nagy hatással Feleki Sándornak néhány versét, majd Szilágyi Géza, a jeles poéta olvasta fel Saul király Endorban czímű versét. A közönség lelkesen megtapsolta a finom poézissal megírt verset. (-) A Magyar Társadalomtudományi Egyesület folyó évi Széchenyi-cziklusának harmadik matinéja, a Nemzei Múzeum dísztermében e hél6-én déllelőtt 11 órakor lesz. Tárgya: Széchenyi társadalmi erkölcstana. Előadja Pauler Ákos egyetemi tanár. Belépőjegy 1 korona, egyesületi tagoknak fele. Jegyek előre válthatók Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedésében (Vácziutcza 32.) és az előadás napján a múzeum portásánál. Az előadásra a Széchenyi István gróf szellemi hagyatéka iránt érdeklődő közönséget szívesen látja a rendező bizottság. (-) Egy osztrák tudós végrendelete. Talán két hónapja sincs, hogy Minor Jakab professzor, a bécsi egyetem német irodalomtörténeti tanszékének tanára meghaalt. Minor kiváló tudós volt, ami tudósainkkal is sokat érintkezett, magyar tanítványa is nem egy volt. Minornak végrendeletét tegnap bontották föl. Egyebek között tízezer koronát hagyott alapítványnak azzal a rendeltetéssel, hogy kamataival öt évenként a közben megjelent legkülönb német irodalomtörténeti munkát jutalmazzák. A végrendeletnek az a kikötés a legérdekesebb része, hogy kizárja a díjból az olyan munkákat, melyeknek tartalma kicsinyes párhuzam- vagy motívum-hajhászás. Az egyetemi irodalomtörténeti tanításnak valóságos betegsége az, amit Minor végrendeletében megbélyegez. A »párhuzam Goethe és Schiller között« és hasonló feladatok, sajnos, a mi egyetemünkön is grasszálnak, pedig semmi ki nem jön belőlük. Az egyetemi oktatásnak ez ellen a szopfja ellen jelentette be tiltakozását az osztrák tudós AZ ÚJSÁG Szerda, 1912. deczember 11. SZÍNHÁZ. ZENE. Hangversenyek. Mintha csak valaki kétségbe merte volna vonni, hogy magyar dalénekesnők is vannak és ezek önérzetükben mélyen sértve, tiltakozó felvonulást rendeztek volna a hangversenytermek dobogóira, annyi magyar énekesnő szerepelt a múlt héten közönségünk előtt. Hogy nem hatan voltak, annak Svasztics Eugénia az oka, ki hétfői hangversenyét lemondotta. Furcsán állunk mi az énekművészetünkkel. Míg a hegedűseink és zongorásaink, de többi hangszerjátszóink is a tökélynek oly magas fokára emelkedtek, hogy külföldön is vezetőszerepet játszanak, addig énekeseink még az itthoni igényeket is csak alig bírják kielégíteni. Igazán világhírű magyar énekes talán még nem is volt. Évek is elmúlnak, míg egy olyan minden tekintetben kiváló operai előadást élvezhetnénk, hol minden szereplő magyar. Feltűnő ez már a zeneiskoláinkban is. Különösen a Zeneakadémián. Ha végighallgatjuk a növendékhangversenyeket, lépten-nyomon találkozunk kitűnő hegedűsökkel, zongorásokkal, de már az énektanszak tanulói között ritka az olyan is, ki csak félig-meddig elfogadható eredményt bírna felmutatni. És amit észlelhetünk növendékhangversenyeken, ugyanazt veszszük észre a nagyközönség elé vonuló művészeinken is. A magyar énekművészet nagy elmaradottságát és silányságát. Ha keressük ennek a szomorú állapotnak az okait, két körülmény tűnik a szemünkbe. Az első, mely sok hozzáértőnek a véleménye, de amelyet szeretnénk el nem hinni, az lenne, hogy a magyar faj nem alkalmas az éneklésre. Tehát hogy a magyar nem dalos nemzet és amilyen jól illik kezébe a hegedű, épp annyira alkalmatlan a hangja, magasabbrendű művészeti feladatok véghezvitelére, illetőleg nagyobb nehézségek legyőzésére. Mi nem hiszszük ezt és hogy néha mégis igaznak látszik, annak oka nem más, mint a fentebb említett második körülmény, egész énekkultúránk alacsony színvonala. Nehogy valaki félreértsen bennünket, nem akarjuk mi egyes kivételes művészeinknek tudását kétségbevonni, de az általános állapot az, hogy énekeseink nagy tömege tanulatlan és nagy részüknek tudása alig haladja meg egy német dilettánsét. Az olaszokat csudálatos hanganyaggal áldotta meg a sors, a németeknek nagy a tudásuk és a komolyságuk. A mi hanganyagunk nem ér fel az olaszéval, de viszont tanulni és dolgozni se akarunk, mint a németek. Az senkinek sem jutna az eszébe, hogy alapos készülés és sok évi komoly munka nélkül zongoravagy hegedű-estéket rendezzen, de azt, ha valakinek csinos hangja van, már művészetnek tartják és elég oknak arra, hogy az illető a nagyközönség elé lépjen. Ez a felfogás az okozója annak, hogy énekeseink nagy része ügyes műkedvelőkből áll. És ez mindaddig így lesz, míg be nem látják, hogy a csinos, kedves hang még nem maga a művészet, hanem csak egyik kétségkívül igen fontos előfeltétele annnak. Amiket itt elmondottunk, az nem vonatkozik az e héten szereplő énekesnők egyikére sem csak az ő felléptük juttatták ezeket a dolgokat az eszünkbe. Piday Ilona a múlt hét csütörtökén a Royalteremben tartotta meg dalestéjét. Szép tehetsége és szorgalma minden egyes dalának előadásánál kitűnt. Sikerét tudásán kívül bájos megjelenése is biztosította. Brahms egyik szerzeményét meg is kellett ismételnie. Ada Adrienne neve már rém ismeret. Évek óta kísérjük figyelemmel, és művészete mindjábban izmosodik, ízléssel használt hangja különösena magasban cseng szépen. A fiatal énekesnő mostanában leginkább népdalokkal és népdali egy’szerűségű műdalokkal foglalkozik legszívesebben. Szellemes és változatos előadásával pompásan érzékli meg a bennük kifejezésre jutó naiv érzelmeket. Rossi Rosina igen nehéz koloratúra-áriákból és hazai szerzők dalaiból állította egybe műsorát. Bár hatalmasan erős hangja győzte a legnagyobb nehézségeket, a hazai szerzők dalai után zúgott leghangosabban közönségének tapsa. Gergelyi Erzsi Sugár Viktor orgonahangversenyén működött közre. Szépen kicsiszolt énektechnikával rendelkezik. Kár, hogy az előadása még nagyon vér- és szintűsén. Sugár Viktor egyike legérdemesebb orgonaművészeinknek. Évenként rendez egy-egy hangversenyt és mindig igaz gyönyörűséget szerez hallgatóságának. Szombati felléptének még különösebb érdekességet kölcsönzött, hogy egy nagyterjedelmű és három apró újdonság szerepelt műsorán. Foulkes Wiliams szonátáját nagyon is sekélyes, noha dallamos, de gyakran banális munkásnak találták. Barcarolája, melyet meg is kellett ismételni, már jobban sikerült. Karg-Elert és Müller Károly a szerzői a másik két apróságnak. Karg- Elert műve ízléses, finom, de kissé hosszadalmas. Sugár Viktort igen melegen ünnepelték az egész est folyamán. Két kis közreműködőről kell még megemlékeznünk, kiknek azonban nagyobb és megérdemeltebb volt a sikerük, mint a főszereplőknek. A neveik Zimmer Mária és Friedenthal Pista. Zimmer Mária tökéletes dologi készültséggel, meleg, széles tónussal adta elő Saint-Saens A-moll hegedűversenyét. A pompásan csengő üveghangokat külön ki kell emelnünk. Friedenthal Pista kisebb terjedelmű, de igen nehéz darabokat zongorázott el teljesen kifogástalanul úgy technikai, mint előadási tekintetben. A pergő futamok és trillák az ő szorgalmának az eredményei, de már az előadás stílusossága és a színes árnyalások tanárának, a kitűnő Kada Jenőnek az érdeme. A Barcsay-utczai főgimnázium igazgatóságának felkérésére Kun László szimfonikus zenekarával az intézet növendékei számára hangversenyt rendezett. Az újszerű és követendő vállalkozás minden várakozást meghaladó sikert eredményezett. A kitűnően előadott műsort mintegy ezer tanuló hallgatta végig. A Barcsay-utczai főgimnáziumot rövidesen más fővárosi intézetek is követni fogják. Hogy egy lelkes és hozzáértő művészember mily magas színvonalra képes emelni egy műkedvelőkből alakult zeneegyesületet, azt világosan láthattuk ma este a Vigadóban, hol a Budapesti Posta- és Távirdatisztviselők Zeneegyesülete tartotta hangversenyét Bátor Szidor vezetése alatt. A kitűnő karmester műkedvelőknél egészen szokatlan finomságokat hozott ki zenekarából. A hangversenyen Deákné Kuthy Klára asszony, az ismert énekesnő is közreműködött. Meleg, kis egyenlített bársonyos hangon, átgondolt, érzésteli előadással énekelte el műsorának egyes számait. Az egyesület zeneiskolájának növendékei közül Rezső Olga tűnt ki Beethoven zongoraversenyének eljátszásával. A többi közreműködők Weiser Erzsi, Hojnos Anna, Kaezvinezky Emil, Bónis István, Horváth Miczi és Káplány Erzsi voltak. Valamennyit igen melegen ünnepelte a nagyszámú hallgatóság, de leginkább mégis Deákné Kuthy Klárát és az egyesületi karmestert és zeneiskolai igazgatót, Bátor Szidort. (W-) * Opera. Ismét a nagysikerű új Troubadour került színre, de a mai előadás a már méltányolt kiválóságokon kívül más érdekességgel is szolgált: a felújított operában először énekelte Leonora szerepét Sebeők Sári. Szép hangja hatalmasan csengett, játéka pedig teljes illúziót keltő volt. Ha éhiké ,nem is volt mindig oly tökéletes, mint kitűnő "elődjéé,alakításának sok, igazán nagyszerű" volnük"