Az Ujság, 1912. december/1 (10. évfolyam, 285-297. szám)

1912-12-11 / 293. szám

14 lása van, be fogja látni, hogy mindettől csak szabadal­mazott házitelefonjaink bevezetése által kímélheti meg magát, csak ezáltal ellenőrizheti kellőképp alkalmazott­jait, mert időveszteség nélkül adhatja meg utasításait. Van már másfajta házitelefonja­­! Akkor miért boszan­­kodik azzal ? Levélbeli vagy telefoni felszólításra (szám 10—49) azonnal elküldjük megbízottunkat, ki díjtalanul fog önnek szabadalmazott házitelefonjainkról költségve­tést csinálni. Számtalan elismerő leveleinkkel, valamint azzal, hogy az összes állami, városi pénzintézetek és ipar­­vállalatok árui házitelefonjainkat használják, igazolja legjobban annak páratlan jóságát és megbízhatóságát. Szabadalmazott házi telef­onjainkat bérletrendszer alap­ján bocsátjuk t. előfizetőink rendelkezésére, olyképpen, hogy m­inden egyes telefon után 20 korona évi bér fize­tendő. Egy telefonberendezéshez legalább két telefon szükséges.. Minden telefonhoz 50 méter drótot ingyen vagyunk kötelesek szállítani, a telefon felszereléséről és azok karbantartásáról mi gondoskodunk, miáltal t. elő­fizetőinknek semminemű karbantartási költsége nincs. Vegye igénybe telefonszámunkat, 10—49, vagy jegyezze azt elő, mert meg vagyunk győződve, hogy előbb-utóbb igénybe fogja venni. Magyar Magántelefon r.-t. VI., Podmassiczky­ u. 27. — 50 év óta közkedveltségnek örvendenek köhögés, rekedtség, torok és lélegzési szervek működés zavarai, nál­a világhírű Egger-stíle mellpas­:' Hók. Dob­oza 1 és 2 kor. (Próbádéihoz 50 fillér.) Kapható minden gyógy­szertárban és drogériában. — Palais da Danse. A főváros előkelő és finom közön­ségének kid volt és erősen látogatott szórakozóhelyévé lett hamarosan a Palais de Danse. A csodás dec­emberi műsor iránt különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg,, és a nagyszerű számok esténként ugyancsak nagy tapsban részesülnek. Különös megemlítést érdemel Baronesse Lyem­ére, a főrangú, kiváló német előadónő, a­ki »Egy tánczosnő látománya« czimen ad elő egy érdekes jelenetet. Igazi szenzáczió a­z Aragonesas spanyol táncz- és ének­kvartett fellépte, mulatságos és művészi a »Párisi iskola« czimű kiállításos nagy ballet, a­melynek legtöbb tánczát minden este többször meg kell ismételni,, de a műsor többi számai is olyan nagyszerűek, hogy a Palais de Danse előadásait mindenkinek meg kell nézni. Az éjfél-, utáni tánc­mulatság remek műsora külön is megemlítést érdemel.­­ A háborús viszonyok miatt Horvát Ákos kézimunka­­gyáros lapunk mai számában hirdetést tesz közzé s fel­hívja a t. olvasóközönség figyelmét e hirdetésre. A Játékkülönlegességek, újdonságok nagy kiállítását Kertész Tódornál érdekes megszemlélni. TUDOMÁNY, ISOMLOM, (-) Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság ma este felolvasó-ülést tartott a Loyd-társulat dísz­­termében. A felolvasó-ülésen nagy és előkelő kö­zönség jelent meg, a­melynek soraiban a társadalmi és irodalmi világ számos kitűnőségét láthattuk. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot Agai Adolf, a társaság illusztris elnöke üdvözölte. Az első felolvasó Bodor Zs­igmond dr. volt. Horn Ede életét és munkásságát ismertette mindvégig rend­kívül érdekes, színes tollal megírt tanulmányában. A felolvasást hosszantartó lelkes tapssal és éljen­zéssel fogadta a közönség. Ezután Szilágyi Vilmos, a Vígszínház rendezője adta elő nagy hatással Feleki Sándornak néhány versét, majd Szilágyi Géza, a jeles poéta olvasta fel Saul király Endor­­ban czímű versét. A közönség lelkesen megtapsolta a finom poézissal megírt verset. (-) A Magyar Társadalomtudományi Egyesület folyó évi Széchenyi-cziklusának harmadik matinéja, a Nemz­ei Múzeum dísztermében e hé­l6-én dél­lelőtt 11 órakor lesz. Tárgya: Széchenyi társa­dalmi erkölcstana. Előadja Pauler Ákos egyetemi tanár. Belépőjegy 1 korona, egyesületi tagok­nak fele. Jegyek előre válthatók Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedésében (Váczi­­utcza 32.) és az előadás napján a múzeum portá­sánál. Az előadásra a Széchenyi István gróf szel­lemi hagyatéka iránt érdeklődő közönséget szíve­sen látja a rendező bizottság. (-) Egy osztrák tudós végrendelete. Talán két hónapja sincs, hogy Minor Jakab professzor, a bécsi egyetem német irodalomtörténeti tanszéké­nek tanára meghaalt. Minor kiváló tudós volt, a­­mi tudósainkkal is sokat érintkezett, magyar tanít­ványa is nem egy volt. Minornak végrendeletét tegnap bontották föl. Egyebek között tízezer ko­ronát hagyott alapítványnak azzal a rendeltetés­sel, hogy kamataival öt évenként a közben meg­jelent legkülönb német irodalomtörténeti munkát jutalmazzák. A végrendeletnek az a kikötés a leg­érdekesebb része, hogy kizárja a díjból az olyan munkákat, melyeknek tartalma kicsinyes párhu­zam- vagy motívum-hajhászás. Az egyetemi iroda­lomtörténeti tanításnak valóságos betegsége az, a­mit Minor végrendeletében megbélyegez. A »pár­huzam Goethe és Schiller között« és hasonló fel­adatok, sajnos, a mi egyetemünkön is grasszálnak, pedig semmi ki nem jön belőlük. Az egyetemi ok­tatásnak ez­ ellen a szopfja ellen jelentette be tiltakozását az osztrák tudós AZ ÚJSÁG Szerda, 1912. deczember 11. SZÍNHÁZ. ZENE. Hangversenyek. Mintha csak valaki kétségbe merte volna vonni, hogy magyar dalénekesnők is vannak és ezek önérzetükben mélyen sértve, tiltakozó fel­vonulást rendeztek volna a hangversenytermek dobogóira, annyi magyar énekesnő szerepelt a múlt héten közönségünk előtt. Hogy nem hatan voltak, annak Svasztics Eugénia az oka, ki hétfői hangversenyét lemondotta. Furcsán állunk mi az énekművészetünkkel. Míg a hegedűseink és zongorásaink, de többi hangszerjátszóink is a tökélynek oly magas fokára emelkedtek, hogy külföldön is vezetőszerepet játszanak, addig énekeseink még az itthoni igénye­ket is csak alig bírják kielégíteni. Igazán világ­hírű magyar énekes talán még nem is volt. Évek is elmúlnak, míg egy olyan minden tekintetben kiváló operai előadást élvezhetnénk, hol minden szereplő magyar. Feltűnő ez már a zeneiskoláinkban is. Külö­nösen a Zeneakadémián. Ha végighallgatjuk a növendékhangversenyeket, lépten-nyomon talál­kozunk kitűnő hegedűsökkel, zongorásokkal, de már az énektanszak tanulói között ritka az olyan is, ki csak félig-meddig elfogadható eredményt bírna felmutatni. És a­mit észlelhetünk növendék­­hangversenyeken, ugyanazt veszszü­k észre a nagy­­közönség elé vonuló művészeinken is. A magyar énekművészet nagy elmaradottságát és silányságát. Ha keressük ennek a szomorú állapotnak az okait, két körülmény tűnik a szemünkbe. Az első, mely sok hozzáértőnek a véleménye, de a­melyet szeretnénk el nem hinni, az lenne, hogy a magyar faj nem alkalmas az éneklésre. Tehát hogy a magyar nem dalos nemzet és a­milyen jól illik kezébe a hegedű, épp annyira alkalmatlan a hangja, magasabbrendű művészeti feladatok véghezvite­lére, illetőleg nagyobb nehézségek legyőzésére. Mi nem hiszszük ezt és hogy néha mégis igaz­nak látszik, annak oka nem más, mint a fentebb említett második körülmény, egész énekkultúránk alacsony színvonala. Nehogy valaki félreértsen benn­ünket, nem akarjuk mi egyes kivételes művé­szeinknek tudását kétségbevonni, de az általános állapot az, hogy énekeseink nagy tömege tanulat­lan és nagy részüknek tudása alig haladja meg egy német dilettánsét. Az olaszokat csudálatos hanganyaggal áldotta meg a sors, a németeknek nagy a tudásuk és a komolyságuk. A mi hang­anyagunk nem ér fel az olaszéval, de viszont tanulni és dolgozni se akarunk, mint a németek. Az senkinek sem jutna az eszébe, hogy alapos készülés és sok évi komoly munka nélkül zongora­vagy hegedű-estéket rendezzen, de azt, ha valakinek csinos hangja van, már művészetnek tartják és elég oknak arra, hogy az illető a nagyközönség elé lépjen. Ez a felfogás az okozója annak, hogy éne­keseink nagy része ügyes műkedvelőkből áll. És ez mindaddig így lesz, míg be nem látják, hogy a csinos, kedves hang még nem maga a művészet, hanem csak egyik kétségkívül igen fontos előfelté­tele annnak. A­miket itt elmondottunk, az nem vonat­kozik az e héten szereplő énekesnők egyikére sem csak az ő felléptük juttatták ezeket a dolgokat az eszünkbe. Piday Ilona a múlt hét csütörtökén a Royal­­teremben tartotta meg dalestéjét. Szép tehetsége és szorgalma minden egyes dalának előadásánál kitűnt. Sikerét tudásán kívül bájos megjelenése is biztosította. Brahms egyik szerzeményét meg is kellett ismételnie. Ada Adrienne neve már rém isme­r­­et. Évek­­ óta kísérjük figyelemmel, és művészete mindjáb­­ban izmosodik, ízléssel használt hangja különösen­­a magasban cseng szépen. A fiatal énekesnő mos­­­tanában leginkább népdalokkal és népdali egy­’­szerűségű műdalokkal foglalkozik legszívesebben. Szellemes és változatos előadásával pompásan ér­zékli meg a bennük kifejezésre jutó naiv érzel­meket. Rossi Rosina igen nehéz koloratúra-áriákból és hazai szerzők dalaiból állította egybe műsorát. Bár hatalmasan erős hangja győzte a legnagyobb nehézségeket, a hazai szerzők dalai után zúgott leghangosabban közönségének tapsa. Gergelyi Erzsi Sugár Viktor orgonahangver­senyén működött közre. Szépen kicsiszolt ének­technikával rendelkezik. Kár, hogy az előadása még nagyon vér- és szintűsén. Sugár V­iktor egyike legérdemesebb orgona­­művészeinknek. Évenként rendez egy-egy hang­versenyt és mindig igaz gyönyörűséget szerez hall­gatóságának. Szombati felléptének még különösebb érdekességet kölcsönzött, hogy egy nagyterje­­delmű­ és három apró újdonság szerepelt mű­során. Foulkes Wiliams szonátáját nagyon is seké­­lyes, noha dallamos, de gyakran banális munká­snak találták. Barcarolája, melyet meg is kellett ismételni, már jobban sikerült. Karg-Elert és Mül­ler Károly a szerzői a másik két apróságnak. Karg- Elert mű­ve ízléses, finom, de kissé hosszadalmas. Sugár Viktort igen melegen ünnepelték az egész est folyamán. Két kis közreműködőről kell még megemlé­keznünk, kiknek azonban nagyobb és megér­de­­meltebb volt a sikerük, mint a főszereplőknek. A neveik Zimmer Mária és Friedenthal Pista. Zimmer Mária tökéletes dologi készültséggel, meleg, széles tónussal adta elő Saint-Saens A-moll hegedűverse­nyét. A pompásan csengő üveghangokat külön ki kell emelnünk. Friedenthal Pista kisebb terjedelmű, de igen nehéz darabokat zongorázott el teljesen ki­fogástalanul úgy technikai, mint előadási tekin­tetben. A pergő futamok és trillák az ő szorgalmá­nak az eredményei, de már az előadás stílusossága és a színes árnyalások tanárának, a kitűnő Kada Jenőnek az érdeme. A Barcsay-utczai főgimnázium igazgatóságá­nak felkérésére Kun László szimfonikus zenekará­val az intézet növendékei számára hangversenyt rendezett. Az újszerű és követendő vállalkozás minden várakozást meghaladó sikert eredménye­zett. A kitűnően előadott műsort mintegy ezer tanuló hallgatta végig. A Barcsay-utczai főgimná­ziumot rövidesen más fővárosi intézetek is követni fogják. Hogy egy lelkes és hozzáértő művészember mily magas színvonalra képes emelni egy mű­kedvelőkből alakult zeneegyesületet, azt világo­san láthattuk ma este a Vigadóban, hol a Buda­pesti Posta- és Távirdatisztviselők Zeneegyesülete tartotta hangversenyét Bátor Szidor vezetése alatt. A kitűnő karmester műkedvelőknél egészen szokatlan finomságokat hozott ki zenekarából. A hangversenyen Deákné­ Kuthy Klára asszony, az ismert énekesnő is közreműködött. Meleg, kis egyenlített bársonyos hangon, átgondolt, érzés­teli előadással énekelte el műsorának egyes szá­mait. Az egyesület zeneiskolájának növendékei közül Rezső Olga tűnt ki Beethoven zongoraver­senyének eljátszásával. A többi közreműködők Weiser Erzsi, Hojnos Anna, Kaezvinezky Emil, Bónis István, Horváth Miczi és Káplány Erzsi voltak. Valamennyit igen melegen ünnepelte a nagyszámú hallgatóság, de leginkább mégis Deákné­ Kuthy Klárát és az egyesületi karmestert és zeneiskolai igazgatót, Bátor Szidort. (W-) * Opera. Ismét a nagysikerű új Troubadour került színre, de a mai előadás a már méltányolt kiválóságokon kívül más érdekességgel is szolgált: a felújított operában először énekelte Leonora s­ze­­repét Sebeők Sári. Szép hangja hatalmasan csen­gett, játéka pedig teljes illúziót keltő volt. Ha éhiké ,nem is volt mindig oly tökéletes, mint kitűnő "elődjéé,­alakításának sok, igazán nagyszerű" volnük­­"

Next