Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 104-115. szám)

1912-05-09 / 110. szám

Csütörtök, 1912. május 9. AZ ÚJSÁG Osdiság. René Maizeroye — Igen, az újságokban áll, hogy Glenysné eladja zsebórákból és bonbonniéresekből álló gyűjteményét. — Azt, a­mit öreg és hűséges barátja hagyott rá, Luxille márki, s a­melynek minden darabja vagy szimbolikusan, vagy regényes mondatokban, vagy szabadjára eresztett képekben a szerelmi boldogságot juttatja eszünkbe? — Igen, azt. — Mily kár ! — Olyan, mint egy sírrablás. Ha az ember elgondolja, hogy ezek a kis szerelmet lehellő tár­gyak profán kezekbe jutnak! — Mily nehéz sorsa lehet szegény asszony­nak, hogy erre kell gondolnia ! — Közeledik az öt­ven felé, előre látja a rossz napokat, a­mikor már el fogják hanyagolni, a­hol elfelejtik. Mindent behajigál a tengerbe, mielőtt ő maga is eltűnne, elhúzódnék visszavonhatatlanul a világból, emlékeihez menekülve egy villába, falun, a mely fenyvesek, czitromfák és rózsa­­bokrok között fekszik Trayasban. — Okosság ! — A márki imádta, nemde? — Őrülten. Utolsó szerelme volt — Micsoda csábító ember volt, daczára ko­rának. — Észrevette-e a Glenysné arczszinét, szemé­nek tekintetét, a mikor róla beszél? Egészen át­változik. Átszellemül. Mintha hangosan álmodnék. — Önök ugyebár rokonok voltak Luxille úrral? — Messziről, de mégis eléggé ahhoz, hogy gyámkodjék fölöttem. Én kisérgettem a Borsba, mikor sétálni ment. Emlékszem, micsoda gyönyörű telivér­­er lovon szeretett lovagolni. Magas volt és vékony s ha senki se nézte is, úgy ült a lovon, mint egy czirkuszista. Torzrajzoló lyába keresett volna nevetséges mozdulatot ezen az elegáns szép alakon. — Igaz-e, hogy nem múlt el reggel, hogy fel­keléskor azonnal gyengédséggel teljes levelet ne írjon Glenysnének, s egy szál rózsát, szegfűt vagy más éppen nyiló virágot ne küldjön neki?­ Még akkor is, ha együtt utaztak? — Igaz. — Reméljük, hogy nem égette el ezeket a leveleket. — Emlékszik ön azokra az árnyalatokra, a­miket a köszönésbe helyezett? Ha szép asszonyt látott, mély meghajlással üdvözölte, a köznapi ismeretségeit elmosódott kalapemeléssel köszön­tötte, barátságosan intett kezével, ha klubbeli ismerősét látta s hidegen és előkelően köszönt, ha valami­­nagy ma­rházs­val találkozott. Néha megnyitotta előttem szivét s bizalmaskodott velem. — Édes fiam, — mondta egyszer lovaglás közben — mikor eloltottam a tüzet, a­mely túl­ságosan komolylyá kezdett válni, a­mikor elhagytam a barátnőmet, a kinek tetszettem, azt hiszed, hogy ő még folytatsára vár, hogy mást tesz a helyembe? Ugyan ki taníthatná őt olyanra, a­mit nem ismer? így hát a jobb részt választja magá­nak, okossá válik s visszatér férjéhez, lemondva örökre a kalandokról. — És ezzel elnevette magát. — Hát ezt a történetet ismeri? Abban az időben, a mikor a márki Glenysné körül járt, Glenys úr, egy ügyetlen, mogorva ember, hogy ki­kerülje a nevetségessé léteit, egy vacsoránál ki­jelentette, hogy felesége megcsalja és hogy azt kívánja helyettesének, hogy boldogabb legyen, mint a­milyen ő volt. Valaki elmondta ezt a dol­got Luxillenek. És ő a baromhoz azonnal elküldte segédeit, azzal a megbízással, hogy bocsánatot kell kérnie vagy fegyverrel elégtételt adnia azért, a mert gyáván megsértette Glenysné asszonyt. .. Önre bízom annak kitalálását, mily nevetséges jelenet volt az, a­mikor a férj ezt a két kellemetlen urat fogadta . .. A márki hatvankét esztendős korában halt meg, egy aranyos és rózsaszínű májusi reggelen, nyitott ablaknál virágzó kertnek illatárjában. Az, a­ki megtanította a hűségre, karjaiban tartotta őt és igyekezett eltitkolni előtte kétségbeesését. És ő, mielőtt visszaadta volna lelkét Teremtőjé­nek, felsóhajtott: Bocsáss meg nekem, édes Szépem, hogy fájdalmat okozok neked, de először történik ez, a­mióta szeretjük egymást... Kirándulásra, utazásra, ne felejtsék i­s el elvinni­­ a kitűnő • MARIE Libamáj - Pástétomot! FŐRAKTÁR: DABÜRON FRÉRES, Budapest, Klauzál-tér 9 INNEN-ONNAN. Maeterlinckné megjósolta a Titanic ka­tasztrófáját. A világhírű író felesége, madame Georgette Leblenc-Maeterlinck, a­ki ez idő szerint Párisban időzik, érdekes beszélgetést folytatott egy franczia újságíróval. Maeterlinckné elmondta, hogy ő egy évvel ezelőtt megérezte és férjének, de magá­nak a tragikus végű Smith kapitánynak is már egy évvel ezelőtt megjósolta a Titanic katasztrófáját. 1911. deczember havában történt, — mondta Maeterlinckné, — a­mikor én Amerikában vendég­szerepeltem, hogy az uram át akart jönni utánam az Olympicon vagy a Titanicon. Én azonban kétségbeesetten tiltakoztam szándéka ellen és könyörögve kértem, hogy mondjon le a tengeri átkelésről, pláne hogy a két hajó egyikén tegye meg az utat. Nekem tudniillik az a homályos, de lerázhatatlan érzésem volt, hogy a két hajó közül valamelyiket szerencsétlenség éri. Egyálta­lán nem tudtam volna okát adni ennek az elő­­sejtélemnek, a­mely annál csodálatosabb és érthe­tetlenebb volt részemről, mert hiszen én magam is az óriási Olympicon tettem meg az utat, amelynek ekkor a szerencsétlen Smith kapitány volt a parancsnoka. A különös sejtés magán a hajón lepett meg és olyan hatalmas erővel jelentkezett, hogy magának Smithnek is megmondtam, óvatos­ságra intve őket. Smith kinevetett és hogy legyőzze félelmemet, megmutogatta nekem az óriás hajó összes helyiségeit. Nekem azonban csak az a rettentő tény ragadta meg a lelkemet, hogy 2000 ember számára összesen csak 16 mentőcsónak van a hajón. Félelmem valóságos rémületre vált ekkor és egyenesen megmondtam Smithnek, hogy ezrével fognak hajójával elpusztulni az emberek, mert nincs mentőcsónakja egy esetleges katasztrófa esetére. A kapitány megint csak nevetett, de az én lelkemről nem múlt el a rémület, a­míg csak az Olympic fedélzetén voltam. De nem is enged­tem meg az uramnak, hogy Amerikába menjen.­tt Akinek nem tetszik Paderswsky. A világ­hírű zongoraművész most érkezett vissza Londonba délafrikai tourneejáról és keservesen panaszko­dik egy angol újságban, hogy Délafrikában vannak a legnyersebb, legműveletlenebb és legművésziet­­lenebb emberek, a­kiknek arczát pedig fehér bőr fedi. — Megtörtént egyszer,— mondja a művész,— hogy leültem a hajó zenetermében a zongorához. Egészen különös ihlettel és diszpozíczióval zon­­ ­n­ goráztam. Európai közönséget bizonyára meg­hódított volna játékom. Hát uram­fia, mi tör­tént ! Egyszerre csak mellém lép egy afrikai fehér és öklével a zongorába csapva rám ordít: — Uram ! Hagyjon már fel ostoba kalimpá­lásával ! Ne őrjítsen itt meg békés embereket! Igen. Ez történt velem Afrikában!­tt konczert az istállóban. Grant Józsiás amerikánius kifundálta, hogy a tehén több és jobb tejet ad, ha a fejés ideje alatt zenei gyönyörűségek­ben részesül. Véleménye szerint a rosszul tejelő teheneknek érzékeny muzsikát kell adni. Grant mindenkit biztosit arról, hogy a zenekisérettel végzett fejesnek egy harmaddal több tej az ered­ménye. Kitűnő ideájával körúton van mostan. A hivatalos lapr­ól. — Május 8. — Kinevezés, áthelyezés. A vall. és közokt. miniszter Pálffy Lenke kisdedóvónőt a fényi, özv. Dózsa Jenőné szül. Martonyi Ilona kisdedóvónőt a bercsényifalvi, özv. Oláh Endréné Szentes Ilona kisdedóvónőt a szászzsombori, Dunay Ilona kisdedóvónőt a nyulasi és Király Kamilla kisdedóvónőt a fellaki áll. kisdedóvódához kisdedóvó­nőkké nevezte ki, az igazágügymin. Széki Ferencz zilahi tszéki fogházfelügyelőt saját kérelmére a nagyváradi tszéki fogházhoz helyezte át, Magyar István és Kiss Vincze szegedi börtönőröket börtönőrmesterekké, Csit­ek Antal váczi, Marusinecz Simon illavai, Bálint László soproni és Gazsovits Károly lipótvári orsz. fegyintézeti őröket főfegyőrökké, I. Kósa István váczi orsz. fegyinté­zet­ közfegyőri főfegyőrré, végül a kecskeméti tszék elnöke Torna Ferencz ig. őrmestert a czeglédi jb.-hoz hív.­szolgává nevezte ki. Pályázat: A felsőlövői ág. ev. főgimnáziumnál h. tanár jun. 8. ; a nagyváradi p. és táv. ig. ker.-ben (Kapocs­­apáti) postamester május 23.; az aknaszlatinai főbánya­­hiv.-nál orvos 3 hét; a mszigeti tszéknél jegyző 2 hét; a szatmárnémetii tszék ker.-ben (Nagykároly) tb. román tolmács 4 hét; végül az orsz. gyüj­tőfogháznál főfegyőr jún. 2­2-ig. Névváltoztatás: Fleischmann Géza (Bpest), valamint kk. Árpád Ágoston-ra, Berger Imre (Czegléd) Bokor-ra, Lőwinger Jakab (Bpest), valamint kk. Károly Lovasi-ra, kk. Hirsch Margit és Miksa (Nagybánya) Kőszeg-re, kk. Klincsek István (Bpest) Erdődi-re, kk. Milch Rezső (Bpest) Méró-re, kk. Weisz István (Bpest) Csuti-ra, Szarvák Lukács (Kunszentmárton), valamint kk. Rózai, Mária, Ferencz és Katalin Szabó-ra, Moldován Károly és György (Erzsébetváros) Szigeti-re, kk. Roth Dávid és Sándor (Horácz) Rácz-ra, Policzer Miksa (Bpest) Pór-ra, Pinka Mihály (Váczkisujfalva), valamint kk. János és András Pintér-re, kk. Turjanicza János (Beregsziklás) Tihanyi-ra, Tkáts Mihály (Bpest) Takács-ra, kk. Grün­­berger Miklós (Bpest) Gábor-ra, Jurasics Imre (Rákos­liget) Kőszegi-re, kk. Chalupka Ágoston (Bpest) Csaba-ra, Zsidó Ferencz (Újpest), valamint kk. Ferencz, Irma, Erzsébet, Imre és Mária Szalai-ra, kk. Majsztrom András (Tokaj) Mester-re, Fuchs Andor (Mostar) Fodor-ra, kk. Rosenfeld Sándor (Bpest) Révész-re, Mendel Emánuel (Bpest), valamint kk. Margit Mezei-re, kk. Haberfeld Gizella (Dombóvár) Havas-ra, Lang Károly (Bonyhád) Láng-ra, Kontrás Mária (Szolgaegyház) Kis-re, Onuczui László (Marosvásárhely) Fogarasi-ra, Honyek Ferencz (Bpest), valamint kk. István, Ilona és Kamilla Hetényi-re, kk. Lőwith Ferencz és Zoltán (Bpest) Loránt-ra, kk. Fleischmann Miksa (Bpest) Domonkos-ra, kk. Adler Jenő, Béla, Antal, Ferencz és Miksa (Nagyvárad) Adonyi-ra, Kohn Dávid (Bpest) Balázs-ra, kk. Zalibera János (Bpest) Zalai-ra, Jacsó , Sándor (Kossuthfalva) Molnár-ra, kk. Tabán rec­e Szesztipiszty György (Szeged) Szőlősi­ re és Weiszberg Hermann (Székesfehérvár) Varga-ra változtatta családnevét belügymin. engedélylyel. Megerősített alapszabályok. A pusztaszentlőrinczi Haladás társaskör és a budapesti turistaegyesület alap­szabályait a belügyminiszter láttamozta. Csődmegszüntetés. Kindl Ferencz pécsi kér­­e, a csődöt megszüntették, fületlen sn© szerei hatalmának vagyis szépségének fenntartására áldozni és helyesen teszi, hiszen azért nő,­ hogy szép legyen. Az elcsúfító vörös orr, szeplő, máj­folt, mitesszer, pattanás, ránczok, foltok, minden arcztisztátlanság és borhiány eltávolítása köteles­sége a nőnek, vétek volna rut arczczal élni, ha van megbízható tökéletes ártalmatlan szer, mely szépséget teremt. Általában legjobban szeretik a KRIEGNER-féle szönteszereket és pedig a Kriegner-féle AKACZIA-krém, mely 2—3 nap alatt minden szépséghiányt gyö­keresen eltüntet, teljesen­­ártalmatlan, "fehérít, üdít, simít, szépít fiatalít. Ára 2 korúra. Kriegner-féle AKÁCZAI-szappan kellemes illatú, tartós és üdítő hatású Ára 1 kor­­ Kriegner-féle AKÁCZIA-púder védi a bőrt a nap és szél befolyása ellen. Egy doboz ára 1 korona. Aki ezeket a kozmetikai szereket használja, annak nem kell vánüléstől tartania, szépségének hatalmát megtartja a legmagasabb korig. Kap­­j­hatók az összes gyógyszertárakban. Rostás szét- 1 küldés naponta utánvéttel. 12820 ! KRIEG HER gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér. 1

Next