Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 104-115. szám)

1912-05-11 / 112. szám

Szombat, 1912. május II. fílL UJSÁC — Agyonlőtt munkások. Londonból sürgöny­zik, hogy a Porville mellett lévő antraezit-bányá­­ban munkászavargás volt. Háromezer sztrájkoló a nem szervezett munkásokat meg akarta zavarni munkájukban. Rendőrség vonult ki ellenük, s elkeseredett harcz folyt, késsel, revolverrel és bunkóval. Négy munkást agyonlőttek, hármat súlyosan és többet többé-kevésbé veszedelme­sen megsebesítettek. — Egy hisztérikus leány vallomása. Pétervár­­ról jelentik, hogy a rendőrség megállapította, hogy az állítólagos Szavina diákleány, a­ki kijelentette, hogy egy forradalmi szervezet azzal bízta meg, hogy egy miniszter ellen merényletet kövessen el, valósággal női szabóüzletben dolgozó munkás­leány, a­ki politikával nem foglalkozott. Az volt a czélja, hogy az újságok által híressé legyen, s ezért színlelte a politikai merényletet. — Égő naftaforrások. Asabadból táviratoz­zék, hogy a Kaspi-tenger menti naftaművekben ma tűz keletkezett. Számos ember vesztette életét. — Lépfenés hús. Nyitráról jelentik . A múlt héten egy itteni gazdának lépfenében elhullott az ökre. A hatósági állatorvos a helyszínen megjelen­vén, elrendelte az ökör elásását. Egy szegény nap­számos az éj folyamán kiásta a veremből a döglött ökröt, hazavitte egy részét és másnap elkészít­tette az asszonynyal ebédre. Az egész család evett a döghúsból, a­minek valamennyien megadták az árát. A napszámos és felesége még azon nap iszonyú kínok között meghalt, iskolába járó fiuk pedig a halállal vivődik. Társasutazást Londonba és Párisba, indít június 15-ikén Hahn Gyula utazási vállalata. E 18 napra ter­jedő utazás felkarol egy hosszabb hajóutat a Rajnán, valamint tartózkodást Frankfurtban, Kölnben, Brüsszel­ben, Östendében és Münchenben, úgyszintén számos érdekes kirándulást is. A részvételi ár, melyben a II. osztályú vasúti és I. osztályú hajójegyeken kívül az összes kiadások foglaltatnak benne, 675 korona. Pros­pektussal szívesen szolgál Hahn Gyula utazási válla­lata (VI., Próféta­ utcza 6.). — Gyilkos villám. Bajáról jelentik: Baján tegnap a­ város és környéke felett nagy vihar vonult át. A villám Spitzer gyufagyáros földjén Hajdukovics Irma 16 éves leányt agyonsuj­totta. . —­ A borozó boszuja. Athénből táviratoztak.­ Egy Pireusz­beli korcsmáros nem akart bort adni egy­ Arvantis nevű munkásnak, mert az nem fizette meg régebbi tartozását. Erre Arvantis levegőbe röpítette a korcsmár. A romok alól hol­tan húztak ki két gyermeket. Nyolc­an súlyosan megsé­­ültek. — Royal Orfeum, V., Erzsébet­ körút 31. sz. —­ Merénylet az apa ellen. Nizzában izgalmas jelenet történt tegnap. Dhers Madelaíne nevű 18 éves leány anyjának a társaságában a nyílt utczán revolverlövésekkel életveszélyesen megsebesítette az atyját, egy volt katonatisztet. A leány azt mondotta, hogy jogos boszút állott, mert az apa galád rágalmakat terjesztett róla és anyjáról. Vallomása szerint nem volt szándékában revolvert használni, kényszerűségből tette, mert az apja revolvert fogott rá. — Halálozások. Bayler Kálmán táblabiró, kit éppen most neveztek ki a székelyudvarhelyi törvényszék el­­nökévé, Marosvásárhelyen meghalt. Bródy Aladár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aligazgatója, e hó 10-én 42 éves korában elhunyt. Az elhunyt közel húsz év óta tartozott a bank kötelékébe és­­utóbb mint az adminisztratív osztály vezetője fejtett ki eredményes munkásságot. Az elhunytat tisztviselő, társai és nagyszámú előkelő család gyászolja. A temetés e­va 12-ikén, délelőtt­ 11 órakor lesz a rákoskeresztúri temető halottasházából. A szerdán este hirtelen elhunyt Kollner Béla dr. vegyészmérnököt szombaton délelőtt 10 órakor a rákosi új temető halottas házából, az ev. ref. egyház szertar­tása szerint ,helyezik örök pihenőre. Demetrovits Sándor, a zombori áll. főgimnázium­nak 34 évig volt tornatanára, életének 74-ik évében folyó hó­b-an Zomborban meghalt. Münchenből jelentik, hogy Bauer József dr. titkos tanácsos, egyetemi tanár, meghalt... Weinz Ida életének 44-ik évében, hosszú és kínos­­ szenvedés után Budapes­en meghalt. Spalatóból jelentik, hogy Lessina szigetén Luboko­­­­vica György, sok éven át volt polgármester és tarto­mányi képviselő a múlt éjjel meghalt. Eperjesről jelentik: Semsei Semsey Emma, haiti nemes-alapítványi hölgy, Tótsóvárott élétének 81-ik évé­ben ma meghalt. Az elhunytat kiterjedt rokonság, köz­tük unokaöcscse, Semsey Albert sorhajóhadnagy gyá­szolja. — Életunt leány: Horváth Mariska huszon­­három éves cseléd Csáky-utcza 7. számu szol­gálati helyén lugkőoldatot ivott. A Rókus-kór­­házba vitték. — Csecsemőholttest a bokorban. Ma, reggel a Gel­lérthegy oldalán, az Ottlion-utczában egy bokor tövében egy újszülött fiúcsecsemő holttestét találták. A holt­testet a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A cse­csemő gyilkosát a rendőrség nyomozza. Mozi és valóság. (Két esztendő múltán. — Rekonstruálás a filmre. — Viszontagságok fényképezés közben. — Vallo­más : kinek játszottunk ?) Két esztendővel ezelőtt, ezidő tájt, május ele­jén egy kétségbeesett idősebb úriember jelent meg a főkapitányságon és panaszt emelt az inspek­­cziós rendőrtisztviselőnél. Emberünk, kassai tanár, egyenesen a vasútról jött s levelet hozott magával, a melyben fia öngyilkosságát jelenti be. — Ma reggel az iskolában, előadás közben kézbesítették nekem a levelet, — mondotta az apa egyenesen a pályaudvarra rohantam s most itt vagyok, hogy megkérjem az urakat, akadályoz­zák meg a drámát. Talán még nem késő. A tanár ezután röviden előadta, hogy a fia Budapesten bankhivatalnok, huszonöt esztendős és szép jövő áll előtte. Elsírta továbbá az apa, me­nnyi pénzébe került a fia neveltetése, mennyi fáradtságába, dug egyik legelőkelőbb fővárosi bankba juttatta. — És — folytatta a kétségbeesett ember — mikor végre valami lett belőle, a sors összehozta egy szegény leánynyal, a­kibe belegabalyodott s a kitől nem akar tágítani, annak ellenére, hogy az egész családunk könyörög neki, szakítson ked­vesével, hagyja abba a viszonyt, a melynek úgy sem lehet jó folytatása. Vasárnap, a­mikor a fiú Kassán járt, hogy meglágyítson bennünket, én még engedtem volna, de nem, a­ki mindig arról ábrándozott, hogy a fia gazdag, nagy ember lesz, vagyonos leányt vesz feleségül stb., reményét vesztve látván, elájult, ágynak dőlt és halálos beteg lett. Most még hozzá ez a levél... R­ette­­netes ! Azt írja benne, hogy megöli magát, meg a leányt is. Nem bánom, ha életbenr vannak még, hadd legyenek egymáséi. Már megbékültem azzal a gondolattal, hogy fiam szegény nőt vesz el fele­ségül. Inkább így forduljon a dolog, csak a szerelmi dráma maradjon el. . A történetet annak idején részletesen meg­írtam, közöltem az olvasópublikummal, hogy Geguss rendőrkapitány intézkedésére még az éj­szaka razziát tartottunk a Hűvösvölgyben. Azért ott, mert közben, hogy én az inspekcziós szobában végighallgattam a kassai tanár panaszát és fiának személyleírását, eszembe jutott, hogy aznap a késő délutáni órákban a Múzeum­ körúton láttam egy fiatal párt. A férfi a nőt — ez nagyon csinos volt, s bevallom, ez a körülmény terelte reájuk figyel­memet — egy pár perezre magára hagyva, be­sietett a Zubek Bertalan fegyveresboltjába, a­honnan néhány percz múlva egy kis csomaggal a kezében kilépve, párjával együtt a néhány lépés­nyire lévő vilalmos megállónál egy hűvösvölgyi kocsira szállt fel. —­ Magas termetű, világosszürke ruhájú, csi­nos, barnaképű fiatal ember volt — vágtam közbe az apa zokszavaiba, és pontos leírását tudtam adni a párnak. — Ők azok, ők azok, — kiáltotta a kassai tanár —­ a leányt ugyan nem­ ismerem’ személye­sen, de a fotográfiáját már láttam.“... Geguss rendőrkapitány egyike a leghumánu­sabb rendőrtisztviselőknek. Két emberéletről lévén szó, azonnal intézkedett. Telefonon fellármázta és razziára küldte a hűvösvölgyi, továbbá annak kör­­nyékében­ őrszobákat, a­honnan vagy hatvan rendőr tüstént útnak indult és keresztül-kasul járta az erdőket. Éjfél utáni egy órakor zubogó esőben, kocsin kikajtattam én is két inspekcziós detek­­tívvel. Bőrig átázva, fázva kerestük a boldogtalan párt, de nem leltünk a nyomára. Reggel hat óra­kor az eső már elállt s a nap sugarai áthatoltak a sűrűségen, a mikor a rendőrök már türelmetlen­­kedve, vissza akartak vonulni. Az apa és az én kérésemre azonban ott maradtak s még egy fél óráig voltak hajlandók a kutatást folytatni. Hat rendőrrel, a kassai tanárral, meg az egyik detektivvel, Bialaskovsky Géza lovaggal a hűvös­völgyi nagyrétről a végállomás felé vezető útra tértünk be s a baloldali erdőt akartuk még egyszer átkutatni, mert egy budakeszi sváb tájárustól hallottuk, hogy háromnegyed órával ezelőtt meg­fordult arra egy fiatal pár. A­midőn körülbelül fejeútán jártunk, egy kis tisztás szólón kel egymás mellett lévő fához támaszkodva, nagy örömünkre, észrevettük a szerelmeseket, a­kik éppen búcsúz­­kodtak. Látásukra az apa majdnem elrontotta a dolgot. Oda akart rohanni fiához s hirtelenkedésé­­vel bizonyára úgy hatott volna rá, hogy az meg­riadva, menten végbevitte volna szándékát, a melyre éppen akkor készülődött. Hogy mennyire kritikus volt a helyzet, igazolja az is, hogy később a fiú maga mondta el: lelki állapota akkor olyan volt, hogy egy perczig sem késlekedett volna. Miközben a rendőrökkel az apát visszatartottam, Bialoskurskynak hirtelen ötlete támadt. Nadrág­ját, arczát a sáros földdel bedörgölve, kalapját be­ütve és félrecsapva, szivarcsutakkal a szájában, az ittasságot kitűnően szimulálva, kidülöngött az ösvényre és a pár felé tántorgott. Pompásan ala­­koskodott. A szerelmesek meglátva őt, egy perczig této­ván bámultak rá . — Még mosolyognom is kellett a mulatságos alakon, — mondotta utóbb a fiatal­ember — nem­hogy megriadtam volna. s Csak egy részeg« — gon­doltam magamban és zsebembe mélyesztettem hirtelen a browningot. A részeg felém dülöngött s a becsipett ember konfidencziájával forgolódott köröttünk, tőlem tüzet kért s közben, hogy szivar­csutkájából vígan eregette a füstöt, az ittas emberek mókájával ölelgetni kezdett. Ezalatt észrevétle­nül a zsebembe nyúlt s kivette a pisztolyt. Abban a pillanatban, hogy azt hatalmába kerítette, hir­telen megváltozott és kijózanodott. Meglepetésem­ből még fel sem ocsúdva, a bokrokból hirtelen elő­rohant az apám, a rendőrök stb. Hát ez igy volt, a­hogy a megmentett fiatal ember elmondotta. Olvasóink bizonyára emlékez­nek a dologra, hiszen, ismétlem, annak idején ezt megírtam. A dolog azzal végződött, hogy az apa kibékült a szerelmesekkel. Azok azóta egybekel­tek s boldogan élnek. A leány becsületes varró­leány volt s most hü feleség és jó anya. A házas­ságból ugyanis múlt év nyarán egy kis leány­­gyermekük született. Érdekes, hogy életük megmentését elsősorban az az este kitört esőnek köszönhetik. Feljegyzésre­­méltó pszichológiai adat: az életükkel már leszá­molt fiatalok az eső elől meghúzódtak éjszakára a Szép Ilona közelében egy kis korcsmában, ott egy vendégszobában az eső elálltáig, reggel öt óráig szállást kaptak, s csak azután indultak két­ségbeesett útjukra. Ezért történt, hogy­ éjszaka nem tudtuk megtalálni őket. A leírt dolgokat régi szándékom volt valami módon dramatizálni. A legalkalmasabbnak erre a mozi látszott. Örömmel ragadtam meg tehát az alkalmat, a­midőn az Apollo-színház igazgatósága — Elégett asszony. Újvidékről jelentik : Mi­ja­to­vits György kisbérlő neje mosás közben az üst alatt a tüzet petróleummal akarta szítani. Öntés közben a petróleumkanna felrobbant, s ruhája tüzet fogott. A asszony súlyosan összeégett és rövid idő múlva kiszenvedett. — Abbáziában Reinprecht »Viktoria* penziója az első és legjobb magyar ház. Árlap, prospektus postafordultával. Yks porcellán poudar S str—ir nn.......nr nn 11 mnn ’’ r in i inmrimai»i m Lepj­óbb poudar a világon. Előkelően matta teszi a női arezbőrt, mintha tejben volna fürösztve. Ara­b és 3 korona. 11 —---------------­---------------------------------------------------------------------------------------•"

Next