Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-10 / 267. szám
60 is indokolt volna ez, mert a női alkalmazottak általában igen szerény fizetésben részesülnek, ennélfogva idő előtt beálló munkaképtelenség okozta nyugdíjaztatásuk esetén oly szerény nyugdíjban részesülnek, mely még a legszűkebb megélhetési eszközöket is alig biztosítja. Ez a pótlék 1000 korona nyugdíj után 30%-ban volna megállapítandó, mely minden további 1000 korona emelkedés után 1 — 1%-kal egész 10%-ig csökkenne. Abban az esetben, ha 30—10%-nyi nyugdíjpótlékban részesülnének, nemcsak az említett joghátrány volna kiegyenlítve, hanem helyzetük különösen az idő előtti nyugdíjazás esetére is lényegesen javulna,és mivel mint említettem, a csekély fizetés alapján kiszabott nyugdíjnak ezen pótlékkal való megterhelése jelentéktelen többletet okozna, szerény véleményem szerint ez a megoldás nehézségeket nem okozna. A szociális alkotások csak akkor felelnek meg a gyakorlati czéloknak, ha nem doktrinar tanok alapján jöttek létre, hanem a mindenkori életviszonyok és körülmények gondos és beható tanulmányozása alapján gyökeresen orvosolják a társadalom sebeit. A női alkalmazottak egy része egyéni függetlenségét, jövőjét akarja biztosítani, más része a családalapítást akarja keresetével könnyebbé tenni, de nagyon tekintélyes azoknak a száma, akik elaggott, munka- és keresetképtelen szüleiket, vagy testvéreiket tartják el keresetükből. Aki a kis exisztencziák sokszor tragikus sorsát kiséri figyelemmel, tudja, hogy iilyen szomorú fordulatot jelent egy-egy elaggott, vagy testi és lelki hibában szenvedő szülő vagy testvér életében, mikor a kenyérkereső testvért, vagy gyermeket a sors kiragadja az élők sorából. Amikor az egész művelt társadalmat vlágszerte az aggság, vagy szellemi, testi fogyatkozás miatt munka- és keresetképtelenné vált embertársak eltartásának kérdése foglalkoztatja, és amikor a modern humanizmus igen helyesen arra törekszik, hogy a társadalom jótékony czélokra szánt adományai ne alamizsnaként elhullatott fillérekben forgácsoltassanak szét, hanem a nyomorúság intézményes úton való enyhítésére összpontosíttassék: megragadom az alkalmat, hogy az illetékes pénzügyminiszter úr humánus érzésére appelláljak, amikor megfontolásra ajánlom, hogy nem lehetne-e a törvényjavaslat keretében módot találni arra, hogy a női alkalmazottak által eltartott, vagyontalanul visszamaradt munka- és keresetképtelen szülő, testvér, vagy a testi és lelki fogyatkozásban , szenvedő özvegyen maradt férj a legszerényebb létfentartás lehetővé tételére igen szerény nyugdíjban részesíttessék, és ezzel megmentessenek attól a szomorú sorstól, hogy a nélkülözésektől hajtva, alamizsnára szoruljanak. Ha az előforduló eseteket kellő tárgyilagossággal és szigorúsággal fogják elbírálni, és intézményes úton biztosítják, hogy illetéktelenek ehhez a segélyhez ne juthassanak, azt hiszem, hogy az ebből származó csekély teher bőven megéri az abban rejlő nagy erkölcsi előnyt. A törvényjavaslat ezzel oly erkölcsi tartalmat és szépséget nyerne, mely a létfentartás küzdelmeiben sokszor elfásult társadalomnak is útmutatásul szolgálna az érdemes munka megbecsülésére. Amikor a törvényjavaslatnak a női alkalmazottakkal szemben való hiányosságára rámutattam, nem gáncsoskodni akartam, még csak kritikát sem akartam ezzel gyakorolni, célom pusztán az volt, hogy az illetékes faktorok figyelmét a törvényjavaslat indokolásából merített inspirációk hatása alatt erre a fontos társadalmi kérdésre felhívjam, és amennyire sajnálom azokat, akik a jogos panaszok hatása alatt nem tudták kellőképpen méltatni a törvényjavaslat szociális értékét, az abban megnyilvánuló humanizmust, még inkább sajnálnám, ha akár rideg pénzügyi szempontok, akár egyes — a méltányos kritikán túlmenő — hangok miatt érzett elkedvetlenedésből elzárkóznának azoknak az óhajoknak a teljesítése elől, amelyeknek jogosságát maguk a javaslatban hangoztatott súlyos életviszonyok okolják meg, és amelyek a pénzügyi érdekek figyelembe vétele mellett is a lehetőség határain belül vannak. Bankkimutatás: November első hete jelentékeny könnyebbülést hozott a jegybank státusának. Úgy a bankjegyforgalom, mint a váltótárcza jelentékeny csökkenést mutat, előbbi 127, utóbbi 49 millió koronával. Ezzel szemben elenyésző a lombardnak 40 millió koronával történt emelkedése. Az érczkészletben lényeges változás alig állott be. Az adóköteles bankjegyforgalom az előző heti kimutatáshoz képest 127 millió koronával csökkent ugyan, de még mindig közel jár a 300 millióhoz. A kimutatás a következő : Bankjegyforgalom 2.463,253.000 (—127,207.000) K., érczkészlet 1.566,185.000 (+ 58.000) K., váltótárcza 1.113.646.000 (— 48,951.000) K. lombard 170,879.000 (+ 4,509.000) K., azonnal esedékes tartozások 261 millió 969.000 ( 457,140.000) K, adóköteles bankjegyforgalom 297,068.000 (— 127,265 000) K. Uj bankmellékfiók. A debrecseni bankfiók körzetébe tartozó hajdúböszörményi új bankmellék fiók e hó 18-án kezdi meg üzemét. Lánczy Leó ünneplése. A budapesti kereskedelmi akadémia vezérlő bizottsága elnökének, Lánczy Leónak, valóságos belső titkos tanácsossá való kinevezését ma a kereskedelmi akadémiai tanári kar képviselőivel együtt tartott diszülésben ünnepelte. Simon Jakab udvari tanácsos, elnökhelyettes tolmácsolta a bizottság örömét az elnök kitüntetése fölött és kiemelte, hogy az egész kereskedővilágnak jól esik az a tapasztalat, hogy a hazai kereskedelem érdekében kifejtett nagyszabású munkásság immár legfelső helyen csak oly méltánylásra talál, mint a más téren szerzett hazafias érdem. Köszönetet mondott az elnöknek a kereskedelmi akadémia fejlesztése körül szerzett érdemeiért és különösen kiemelte, hogy Lánczy, aki ez idő szerint a vezérlőbizottság elnöke, negyvenöt évvel ezelőtt a budapesti kereskedelmi akadémiában fejezte be iskolai tanulmányait és méltán szolgálhat az intézet minden tanulójának utánozandó mintaképül. Az elnökhelyettes után Szuppán Vilmos kir. tanácsos, igazgató a kereskedelmi akadémia tanári testülete nevében köszönti az elnököt, mint az intézet volt növendékét, hálát mond azokért a nagy érdemekért, melyeket az ünnepelt az évek hosszú során át mint volt iskolájának jóakarója és utóbb mint bizottsági elnöke az intézet körül szerzett, köszönti mint a tanári kar igaz jó barátját és mint nagyszabású kereskedőt, aki a kereskedelmi pályára készülő ifjúságnak az érvényesülés módjára nemes példát mutat. Lánczy Leó mélyen meghatva köszönte meg a vezérlő - bizottság és a tanári testület kitüntető figyelmét és megfogadta, hogy amennyire tőle telik, mindenkor tettekkel fogja hajdani iskolája iránti háláját bebizonyítani. Az angol példa. Az olasz-török tripoliszi háború alatt f. évi október havában az olaszok az Égei-tengeren elfogták a »Pecine« nevű osztrák kereskedelmi gőzöst, azzal gyanúsítván utóbbit, hogy hadisugárukat visz. A gőzös, melyet a Groedel báróék által alapított »Groedel Brothers Steamship Co. Ltd« czég bérelt, csak négy napi feltartóztatás után folytathatta útját, miután a gyanú alaptalannak bizonyult. A Groedel Brothers angol czég azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem az eset miatt panaszszal fordult az ő külügyi hivatalához. E napokban kézbesítették Groedel báróéknak az angol külügyminisztérium válaszát, mely dokumentum arra, hogy mily gyorsasággal és előzékenységgel intéztetett el a panasz. A levél következőképp szól : Fordítás: 46.048/19.12 Külügyi hivatal. A külügyi hivatal helyettes államtitkárától, Londonban. Tisztelt Uraim ! Hivatkozással múlt hó 21-én kelt levelükre, a »Pecine« hajó feltartóztatása és visszatartása ügyében Sir E. Grey államtitkár úr annak közlésével bízott meg, hogy Ő felsége nagykövete Londonban kérdést tett az iránt, vájjon a hajó szabadonbocsátása daczára is az olasz kormány megkérendő, hogy az esetet a zsákmánytörvényezőkkel közölje-e, a gőzhajó feltartóztatása körülményeinek és esetleges ezen körülményből származó kártérítési igények megállapítása végett. Sir E. Grey örülni fog, ha ez ügyben a hajóbérlők kívánságairól értesül, mielőtt ő felsége nagykövetének további utasításokat küldene. Alázatos szolgájuk Eqn. .4. Crowe m. p. A háború és a keleti piaczok. Belgrádból írják a Kereskedelmi Múzeumnak november 5-iki kelettel . A mozgósítás folytán a kereskedők legnagyobb része zászló alá vonult, az üzletek nagy része gazda nélkül maradt, igen sok czég teljesen bezárta az üzletet s csak élelmiczikkekben volt némi adás-vétel. A bankok — miután a betevők megrohanták őket — nemcsak a hiteleket kezdték felmondani, hanem a betétek kifizetését is korlátozták, ami a kereskedőkre pánikszerűen hatott, s maga utánvonta, hogy a napóleon ázsiója 10%-ra emelkedett. A nemzeti bank intervencziója folytán a bankok magatartásukat módosították , új hitelt ugyan nem adnak, de a régieket sem mondták fel s igy a nyugalom helyreállt. Az arany ázsiója 5%-ra ment vissza s ma is 4—5% között mozog. Időközben életbe lépett a moratórium. Ezt a szkupszina egyelőre három hónapra szavazta meg, de egyúttal felhatalmazta a kormányt, hogy azt saját hatáskörében további hat hónapra meghosszabbíthatja. Ezzel a kereskedők be is szüntették fizetéseiket és sem váltót, sem nyílt tételeket nem fizetnek, sőt nem is rendeznek, hanem a viszonyok rendezését várják. Elsőrangú czegek váltóikat baarátságos után prolongáltalak, azokra kisebb fizetéseket eszközölnek, hogy ily módon a követeléseiknek összehalmozását elkerüljék. Konstantinápolyból írják: A piaczi helyzet legutóbbi jelentésünk óta még inkább rosszabbodott s ma már több és több kereskedő kér prolongácziót és mindinkább növekedik azoknak a száma, akik nagyon óhajtanák a moratóriumot. Azonban ezt sem a pénzintézetek, sem pedig a kormány nem óhajtják s így remény van arra,, hogy a moratórium nem fog, legalább egyelőre, életbe lépni. Az, hogy a piac teljesen üzlettelen, nagyon természetes, mert a vasúti forgalom teljes szünetelésével a belső vidékekről egyáltalán nem jön áru a piaczra. A közönség igyekszik mihamarabb elsőrendű szükségleteiről gondoskodni s élelmiczikkeit legalább egynéhány napra beszerezni, hogy adott legrosszabb esetben legalább pár napra el legyen látva élelmiszerekkel. A gyárosok nem akarnak árut küldeni, csakis előre való fizetés ellenében, amit pedig a vevők nem akczeptálhatnak. Másrészt azonban a jobb kereskedők inkább lemondanak az árukról, mintsem hogy azután a fizetés nehézségeket okozzon nekik és még nehezebb legyen az áruk eladása. A Balkán államok váltómoratóriuma és pénzintézeteink. Pénzintézeti körökből, de különösen is az ország déli vidékén működő pénzintézetek köreiből, megismétlődő panaszok hangzottak föl az iránt, hogy a harczban álló balkánállamok területén elrendelt váltómoratórium igen sok magyar váltóbirtokos váltójogi érdekeit teszi kétessé. Az ország déli vidékén működő pénzintézetek közül többnek vannak olyan váltói, amelyek Szerbiába, vagy Bulgáriába vannak telepítve, ahol most a váltókat bemutatni nem lehet és ahol váltóóvásokat nem vesznek fel. Ennek a magyar váltóbirtokos pénzintézetekre az a kellemetlen következménye, hogy a váltó magyarországi kötelezettjei ellen sem érvényesíthetik váltójogaikat. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének elnöke, Mándy Lajos sürgős felterjesztésben fordult a kereskedelemügyi és az igazságügyi miniszterekhez, hogy a visszás helyzet megszüntetésére váltó, jogunk néhány rendelkezését mindaddig függesszék fel, amíg a balkánállamok területén érvénybe van a moratórium, illetve szorgalmazzanak e tekintetben törvényhozási rendelkezést. A felterjesztést illetékes helyen szívesen fogadták és máris megindultak erre vonatkozólag az illetékes minisztériumok között a tárgyalások. A tőkésített tőkekamatadó. Amióta a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének adóosztálya Serényi Pál dr. szövetségi igazgató vezetése mellett megkezdte működését, a pénzintézetek körében sűrűn merülnek fel olyan kérdések, amelyek eligazítására a pénzügyminisztérium rendelkezését kell igénybe venni. A legsürgősebben elintézendő kérdésképpen az foglalkoztatja most a pénzintézeteket, hogy az 1912. év végén tőkésített, de csak 1913. január végén kimutatandó betétkamatok után a régi 10%-os, vagy az 1913. január 1-én életbelépő törvény alapján 5%-os tőkekamatadó lesz-e fizetendő. Ebben az ügyben a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége sürgős felterjesztésben fordult a pénzügyminiszterhez, kérve, hogy a megfelelő utasítást még a folyó év vége előtt adná ki a miniszter, mert a tőkésítésre nézve is döntő lesz, hogy a szóban forgó kamatok után 10%-ot, avagy már csak 5%-ot kell-e levonniuk. A Hungária Általános Biztosító Részvénytársaság folyó évi október havában az összes ágazatokban nagyon kedvező eredményt ért el, ezt egyrészt annak köszönheti, hogy kartellen kívül áll, másrészt pedig azoknak az üdvös reformoknak, amelyeket az általa kultivált ágazatokban a biztosított felek javára meghonosított. Az életbiztosítási ágazatban folyó évi október havában kötvénynyel elintéztek 2.692.900 korona tőkéről szóló életbiz- AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1912. november 10.