Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 259-271. szám)

1912-11-10 / 267. szám

60 is indokolt volna ez, mert a női alkalmazottak általában igen szerény fizetésben részesülnek, ennélfogva idő előtt beálló munkaképtelenség okozta nyugdíjaztatásuk esetén oly szerény nyugdíjban részesülnek, mely még a legszű­kebb megélhetési eszközöket is alig biztosítja. Ez a pótlék 1000 korona nyugdíj után 30%-ban volna megállapítandó, mely minden további 1000 korona emelkedés után 1 — 1%-kal egész 10%-ig csökkenne. Abban az esetben, ha 30—10%-nyi nyugdíjpótlékban részesülnének, nemcsak az említett joghátrány volna ki­egyenlítve, hanem helyzetük különösen az idő előtti nyugdíjazás esetére is lényegesen ja­vulna,­­és mivel mint említettem, a csekély fizetés alapján kiszabott nyugdíjnak ezen pót­lékkal való megterhelése jelentéktelen többletet okozna, szerény véleményem szerint ez a megoldás nehézségeket nem okozna. A szoc­iális alkotások csak akkor felelnek meg a gyakorlati czéloknak, ha nem doktrinar tanok alapján jöttek létre, hanem a minden­kori életviszonyok és körülmények gondos és beható tanulmányozása alapján gyökeresen orvosolják a társadalom sebeit. A női alkalmazottak egy része egyéni függetlenségét, jövőjét akarja biztosítani, más része a családalapítást akarja keresetével könnyebbé tenni, de nagyon tekintélyes azok­nak a száma, a­kik elaggott, munka- és ke­­resetképtelen szüleiket, vagy testvéreiket tart­ják el keresetükből. A­ki a kis exisztencziák sokszor tragikus sorsát kiséri figyelemmel, tudja, hogy i­ilyen szomorú fordulatot jelent egy-egy elaggott, vagy testi és lelki hibában szenvedő szülő vagy testvér életében, mikor a kenyérkereső testvért, vagy gyermeket a sors kiragadja az élők sorából. A­mikor az egész művelt társadalmat vlágszerte az aggság, vagy szellemi, testi fogyatkozás miatt munka- és keresetképtelenné vált embertársak eltar­tásának kérdése foglalkoztatja, és a­mikor a modern humanizmus igen helyesen arra tö­rekszik, hogy a társadalom jótékony czélokra szánt adományai ne alamizsnaként elhullatott fillérekben forgácsoltassanak szét, hanem a nyomorúság intézményes úton való enyhíté­sére összpontosíttassék: megragadom az al­kalmat, hogy az illetékes pénzügyminiszter úr humánus érzésére appelláljak, a­mikor meg­fontolásra ajánlom, hogy nem lehetne-e a tör­vényjavaslat keretében módot találni arra, hogy a női alkalmazottak által eltartott, vagyontalanul visszamaradt munka- és kereset­­képtelen szülő, testvér, vagy a testi és lelki fogyatkozásban , szenvedő özvegyen maradt férj a legszerényebb létfentartás lehetővé té­telére igen szerény nyugdíjban részesíttessék, és ezzel megmentessenek attól a szomorú sorstól, hogy a nélkülözésektől hajtva, ala­mizsnára szoruljanak. Ha az előforduló eseteket kellő tárgyi­lagossággal és szigorúsággal fogják elbírálni, és intézményes úton biztosítják, hogy illeték­telenek ehhez a segélyhez ne juthassanak, azt hiszem, hogy az ebből származó csekély teher bőven megéri az ab­ban rejlő nagy er­kölcsi előnyt. A törvényjavaslat ezzel oly erkölcsi tartalmat és szépséget nyerne, mely a létfentartás küzdelmeiben sokszor elfásult társadalomnak is útmutatásul szolgálna az érdemes munka megbecsülésére. A­mikor a törvényjavaslatnak a női al­kalmazottakkal szemben való hiányosságára rámutattam, nem gáncsoskodni akartam, még csak kritikát sem akartam ezzel gyakorolni, c­élom pusztán az volt, hogy az illetékes faktorok figyelmét a törvényjavaslat indoko­lásából merített inspirác­iók hatása alatt erre a fontos társadalmi kérdésre felhívjam, és a­mennyire sajnálom azokat, a­kik a jogos pa­naszok hatása alatt nem tudták kellőképpen méltatni a törvényjavaslat szoc­iális értékét, az abban megnyilvánuló humanizmust, még inkább sajnálnám, ha akár rideg pénzügyi szempontok, akár egyes — a méltányos kriti­kán túl­menő — hangok miatt érzett elkedvet­­lenedésből elzárkóznának azoknak az óhajok­nak a teljesítése elől, a­melyeknek jogosságát maguk a javaslatban hangoztatott súlyos élet­viszonyok okolják meg, és a­melyek a pénz­ügyi érdekek figyelembe vétele mellett is a lehetőség határain belül vannak. Bankkimutatás: November első hete jelenté­keny könnyebbülést hozott a jegybank státusának. Úgy a bankjegyforgalom, mint a váltótárcza jelen­tékeny csökkenést mutat, előbbi 127, utóbbi 49 millió koronával. Ezzel szemben elenyésző a lom­­bardnak 40 millió koronával történt emelkedése. Az érczkészletben lényeges változás alig állott be. Az adóköteles bankjegyforgalom az előző heti ki­mutatáshoz képest 127 millió koronával csökkent ugyan, de még mindig közel jár a 300 millióhoz. A kimutatás a következő : Bankjegyforgalom 2.463,253.000 (—127,207.000) K., érczkészlet 1.566,185.000 (+ 58.000) K., váltótárcza 1.113.646.000 (— 48,951.000) K. lombard 170,879.000 (+ 4,509.000) K., azonnal esedékes tartozások 261 millió 969.000 ( 4­­57,140.000) K, adóköteles bankjegyforgalom 297,068.000 (— 127,265 000) K. Uj bankmellékfiók. A debrecseni bankfiók kör­zetébe tartozó hajdúböszörményi új bankmellék fiók e hó 18-án kezdi meg üzemét. Lánczy Leó ünneplése. A budapesti keres­kedelmi akadémia vezérlő bizottsága elnökének, Lánczy Leónak, valóságos belső titkos tanácsossá való kinevezését ma a kereskedelmi akadémiai tanári kar képviselőivel együtt tartott diszülésben ünnepelte. Simon Jakab udvari tanácsos, elnök­­helyettes tolmácsolta a bizottság örömét az elnök kitüntetése fölött és kiemelte, hogy az egész keres­kedővilágnak jól esik az a tapasztalat, hogy a hazai kereskedelem érdekében kifejtett nagyszabású munkásság immár legfelső helyen csak oly mél­tánylásra talál, mint a más téren szerzett hazafias érdem. Köszönetet mondott az elnöknek a keres­kedelmi akadémia fejlesztése körül szerzett érde­meiért és különösen kiemelte, hogy Lánczy, a­ki ez idő szerint a vezérlőbizottság elnöke, negyvenöt évvel ezelőtt a budapesti kereskedelmi akadémiá­ban fejezte be iskolai tanulmányait és méltán szol­gálhat az intézet minden tanulójának utánozandó mintaképül. Az elnökhelyettes után Szuppán Vil­mos kir. tanácsos, igazgató a kereskedelmi akadé­mia tanári testülete nevében köszönti az elnököt, mint az intézet volt növendékét, hálát mond azokért a nagy érdemekért, melyeket az ünnepelt az évek hosszú során át mint volt iskolájának jó­akarója és utóbb mint bizottsági elnöke az intézet körül szerzett, köszönti mint a tanári kar igaz jó barátját és mint nagyszabású kereskedőt, a­ki a kereskedelmi pályára készülő ifjúságnak az érvé­nyesülés módjára nemes példát mutat. Lánczy Leó mélyen meghatva köszönte meg a vezérlő - bizottság és a tanári testület kitüntető figyelmét és megfogadta, hogy amennyire tőle telik, minden­kor tettekkel fogja hajdani iskolája iránti háláját bebizonyítani. Az angol példa. Az olasz-török tripoliszi háború alatt f. évi október havában az olaszok az Égei-tengeren elfogták a »Pecine« nevű osztrák kereskedelmi gőzöst, azzal gyanúsítván utóbbit, hogy hadi­sugárukat visz. A gőzös, melyet a Groedel báróék által alapított »Groedel Brothers Steamship Co. Ltd« czég bérelt, csak négy napi feltartóztatás után folytathatta útját, miután a gyanú alaptalannak bizonyult. A Groedel Brothers angol czég azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem az eset miatt panaszszal fordult az ő kül­ügyi hivatalához. E napokban kézbesítették Groe­del báróéknak az angol külügyminisztérium vála­szát, mely dokumentum arra, hogy mily gyorsa­sággal és előzékenységgel intéztetett el a panasz. A levél következőképp szól : Fordítás: 46.048/19.12 Külügyi­ hivatal. A külügyi hivatal helyettes államtitkárától, Londonban. Tisztelt Uraim ! Hivatkozással múlt hó 21-én kelt levelükre, a »Pecine« hajó feltartóztatása és visszatartása ügyében Sir E. Grey államtitkár úr annak közlésével bízott meg, hogy Ő felsége nagykövete Londonban kérdést tett az iránt, vájjon a hajó szabadonbocsátása daczára is az olasz kormány megkérendő, hogy az esetet a zsákmánytörvény­­ezőkkel közölje-e, a gőzhajó feltartóztatása körülményei­nek és esetleges ezen körülményből származó kártérítési igények megállapítása végett. Sir E. Grey örülni fog, ha ez ügyben a hajóbérlők kívánságairól értesül, mielőtt ő felsége nagykövetének további utasításokat küldene. Alázatos szolgájuk Eqn. .4. Crowe m. p. A háború és a keleti piaczok. Belgrádból írják a Kereskedelmi Múzeumnak november 5-iki kelet­tel . A mozgósítás folytán a kereskedők leg­nagyobb része zászló alá vonult, az üzletek nagy része gazda nélkül maradt, igen sok czég teljesen bezárta az üzletet s csak élelmiczikkekben volt némi adás-vétel. A bankok — miután a betevők megrohanták őket — nemcsak a hiteleket kezdték felmondani, hanem a betétek kifizetését is korlá­tozták, a­mi a kereskedőkre pánikszerűen hatott, s maga után­vonta, hogy a napóleon ázsiója 10%-ra emelkedett. A nemzeti bank intervencziója folytán a bankok magatartásukat módosították , új hitelt ugyan nem adnak, de a régieket sem mondták fel s igy a nyugalom helyreállt. Az arany ázsiója 5%-ra ment vissza s ma is 4—5% között mozog. Időközben életbe lépett a moratórium. Ezt a szkup­­szina egyelőre három hónapra szavazta meg, de egyúttal felhatalmazta a kormányt, hogy azt saját hatáskörében további hat hónapra meghosszabbít­hatja. Ezzel a kereskedők be is szüntették fize­téseiket és sem váltót, sem nyílt tételeket nem fizetnek, sőt nem is rendeznek, hanem a viszonyok rendezését várják. Elsőrangú czegek váltóikat ba­­a­rátságos után prolongáltalak, azokra kisebb fize­téseket eszközölnek, hogy ily módon a követelé­seiknek összehalmozását elkerüljék. Konstantinápolyból írják: A piaczi helyzet legutóbbi jelentésünk óta még inkább rosszab­bodott s ma már több és több kereskedő kér pro­­longácziót és mindinkább növekedik azoknak a száma, a­kik nagyon óhajtanák a moratóriumot. Azonban ezt sem a pénzintézetek, sem pedig a kormány nem óhajtják s így remény van arra,, hogy a moratórium nem fog, legalább egyelőre, életbe lépni. Az, hogy a piac­ teljesen üzlettelen, nagyon természetes, mert a vasúti forgalom teljes szünetelésével a belső­ vidékekről egyáltalán nem jön áru a piaczra. A közönség igyekszik mihama­rabb elsőrendű szükségleteiről gondoskodni s élelmi­­czikkeit legalább egynéhány napra beszerezni, hogy adott legrosszabb esetben legalább pár napra el legyen látva élelmiszerekkel. A gyárosok nem akar­nak árut küldeni, csakis előre való fizetés ellené­ben, a­mit pedig a vevők nem akczeptálhatnak. Másrészt azonban a jobb kereskedők inkább le­mondanak az árukról, mintsem hogy azután a fize­tés nehézségeket okozzon nekik és még nehezebb legyen az áruk eladása. A Balkán­ államok váltómoratóriuma és pénz­intézeteink. Pénzintézeti körökből, de különösen is az ország déli vidékén működő pénzintézetek köreiből, megismétlődő panaszok hangzottak föl az iránt, hogy a harczban álló balkánállamok terü­letén elrendelt váltómoratórium igen sok magyar váltóbirtokos váltójogi érdekeit teszi kétessé. Az ország déli vidékén működő pénzintézetek közül többnek vannak olyan váltói, a­melyek Szerbiába, vagy Bulgáriába vannak telepítve, a­hol most a váltókat bemutatni nem lehet és a­hol váltóóvá­­sokat nem vesznek fel. Ennek a magyar váltóbir­tokos pénzintézetekre az a kellemetlen következ­ménye, hogy a váltó magyarországi kötelezettjei ellen sem érvényesíthetik váltójogaikat. A Magyar­­országi Pénzintézetek Országos Szövetségének el­nöke, Mándy Lajos sürgős felterjesztésben fordult a kereskedelemügyi és az igazságügyi miniszterek­hez, hogy a visszás helyzet megszüntetésére váltó, jogunk néhány rendelkezését mindaddig függes­­­szék fel, a­míg a balkánállamok területén ér­vénybe van a moratórium, illetve szorgalmazzanak e tekintetben törvényhozási rendelkezést. A felter­jesztést illetékes helyen szívesen fogadták és már­is megindultak erre vonatkozólag az illetékes mi­nisztériumok között a tárgyalások. A tőkésített­ tőkekamatadó. A­mióta a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségé­­nek adóosztálya Serényi Pál dr. szövetségi igaz­gató vezetése mellett megkezdte működését, a pénzintézetek körében sűrűn merülnek fel olyan kérdések, a­melyek eligazítására a pénzügyminisz­térium rendelkezését kell igénybe venni. A leg­sürgősebben elintézendő kérdésképpen az foglal­koztatja most a pénzintézeteket, hogy az 1912. év végén tőkésített, de csak 1913. január végén kimutatandó betétkamatok után a régi 10%-os, vagy az 1913. január 1-én életbelépő törvény alapján 5%-os tőkekamatadó lesz-e fizetendő. Ebben az ügyben a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége sürgős felterjesztésben for­dult a pénzügyminiszterhez, kérve, hogy a meg­felelő utasítást még a folyó év vége előtt adná ki a miniszter, mert a tőkésítésre nézve is döntő lesz, hogy a szóban forgó kamatok után 10%-ot, avagy már csak 5%-ot kell-e levonniuk. A Hungária Általános Biztosító Részvénytár­saság folyó évi október havában az összes ágaza­tokban nagyon kedvező eredményt ért el, ezt egy­részt annak köszönheti, hogy kartellen kívül áll, másrészt pedig azoknak az üdvös reformoknak, a­melyeket az általa kultivált ágazatokban a bizto­sított felek javára meghonosított. Az életbiztosítási ágazatban folyó évi október havában kötvénynyel elintéztek 2.692.900 korona tőkéről szóló életbiz- AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1912. november 10.

Next