Az Ujság, 1913. augusztus/1 (11. évfolyam, 182-194. szám)
1913-08-01 / 182. szám
e lőtt, hogy őszinte bizodalmuk és az igazukba vetett hit okozta bukásukat, s a pánszláv Macchiavellik ejtették tőrbe őket: a politikában a rövidlátás és könynyenhivőség a legnagyobb hiba, amelynek következményeiért a rövidlátó és könnyenhivő csak önmagát okolhatja. Ha a bolgár szűkkeblüség nem izgatja Romániát, ha szövetségeseinek kivánsága iránt csak egy kis engedékenységet tanúsít. Bulgária hadserege csorbítatlan presztizzsel állna ma a világ előtt s hódított területeinek nagy részét megtarthatta volna. Bebízott az orosz támogatásban, fölényben érezte magát szövetségeseivel szemben és semmibe vette Romániát. Ezért kell ma, az ötnapos fegyverszünet pressziója alatt, egykori fegyvertársainak győzelmi hangulatát éreznie s túlzott követeléseik redukálásáért könyörögnie. Senki és semmi el nem háríthatja Bulgáriáról ezt a megalázódást, s kegyetlen csalódásra vezetne, ha a bolgárok még e komoly időkben is inkább a romantika és a kalandok politikáját kísérelnék meg, semmint a férfias beletörődést a végzetbe s az események következményeinek levonását addig a határig, ameddig a balkán egyensúly megengedi. Sokat jóvá tehet Bulgária, sokat visszanyerhet Európa rokonszenvében, ha most nem kofálkodik egy kis területrongyért s nem idézi fel újabb bonyodalmak és válságok veszedelmét. A kellő békehajlandóság és engedékenység egykori szövetségeseivel szemben annyival is inkább indikált, mivel a török invázió Trácziában Drinápoly visszafoglalása roppant mértékben súlyosítja Bulgária helyzetét. Márpedig sem maga nem verheti ki a törököt, amíg hadai mostani állásaikat kénytelenek védeni, sem az európai jegyzékektől nem remélheti a törökök önkéntes kitakarodását. Az egyetlen legbiztosabb mód, ha a bukaresti béke mielőbb létrejön s a balkán államok Romániával egyetemben gondoskodnak a törökök kellő visszaszorításáról. Amily mértékben a bukaresti tanácskozások a béke reményeit élesztik, maga a török is annál hamarébb észretér, s tán nem fog ugyanabba a hibába esni, mint Bulgária, hogy a kalandvágy és makacsság politikájával kihívja a végzetet s még mélyebbre zuhanjon, mint ahová a háború sodorta. A gyilkos és pusztító hadjárat keserves tiz hónapja után a legközelebbi öt nap a béke jegyében fog eltelni. A pillanatnyi megkönnyebbülés sóhaja tör ki mindnyájunkból, akik a czivilizáczió és humanizmus megcsúfolásának éreztük ezt a háborút, mely százezrek vérébe és tömérdek anyagi és erkölcsi áldozatba került. Az emberség nevében követelnünk kell, hogy minden tényező, amelynek a béke előmozdításában valami szerepe jut, becsületes odaadással, a végletekig menő komoly szándékkal járuljon hozzá az ellentétek elsimításához, az érdekek kiegyenlítéséhez. Egész Európára irtózatosan ránehezedett e tíz hónapos átoknak a súlya. A bizonytalanság érzete, a konflagrácziók veszedelme mellett tömérdek kárt szenvedett minden nemzet a gazdasági viszonyok kedvezőtlenségétől. Nagy pangás a termelésben, drága pénz, megijedt tőke, lelohadt vállalkozási kedv járt a balkán válság nyomában, pusztítván ezrivel az exisztencziákat s megrendítvén a magán- és államgazdaság pilléreit. El kell már végre némulniok az ágyuknak s vissza kell térniök hajlékaikba a fegyver alatt tartott százezreknek, hogy újra megindulhasson az áldást hozó munka, a mely meggyógyítja a sebeket és új vért visz az elgyengült erekbe. De hát a barátai közbenjártak és a kőszivü hitelezők keble is fölengedett. Feltételesen kiengedték a lovagot a kalitkából. (Az adósok börtönében nem lehet megnősülni, s hogy eme jó partit nem szabad elrepülni hagyni, azt még az uzsorások is belátták.) Még pénzt is adtak a lovagnak. Boldoguljon, ahogy tud. Virággal borított bárkán érkezett meg Lubeczki lovag Zárába. Az arcza kissé fakó volt, megérzett még rajta a börtön dohos levegője. De gomblyukában virág illatozott, s régi kedve is visszatért. Különösen hogy minden oldalról biztatták, hogy jövendőbelije oly szép hölgy, amilyennek tündérmesékben is alig akad párja.• S hogy éppen ezt a bolondos Lubeczkit szerette meg a csodálkozások. Maga Lubeczki csodálkozott a legjobban. Kábítóan sütött a nap, hogy kikötött a kis csapat a halszagú mólón. Távoli hegyek felől tavaszi virágok kábító illatát sodorta a szél Lubeczki és társai felé. Mintha szerelmes lányok piros ajkának lihegő lehellete lenne. De a kikötőben őrködő városi darabontok mégis aggodalmasan szorongatták markukban az alabárd nyelét, hogy az ármányos lovagot megpillantották. — No, ezt is mely gonosz szélvihar vetette erre. Bianchini kisasszonynak is sietve jöttek a hírrel. — Megjött a lovag. Maga a duenna újságolta kipirult arczczal. — Csak kívánnod kellett, már itt termett, mint a kobold. Julia arcza kifehéredett, mint a rózsa. — Vájjon megtetszem-e majd neki ? — kérdezte. Izgatottan csinosítgatta magát a tükör előtt. Barna hajékét igazgatta. Kis szivecskéje szenvedelmesen dobolt, zakatolt, mint parányi kalapács ezüst üllőn. — Vonzódni fog-e majd hozzám? —suttogta aggodalmasan. Lavinia vigasztalni próbálta: — Ugyan, s ha nem is lennél szép, mint valami erdei najád, hanem rut és visszataszító, mint az éjszakai forgószél, akkor is elvenne. Mert tudja, hogy az apád gazdag. Julia elsápadt. — Az nem lehet. Lubeczki sokkal nemesebb jellem, semhogy a pénzéért szeressen valakit. A duenna vállat vont. — Égyük férfi olyan gonosz, mint a másik — sápítozta. —Valamennyi megérett az akasztófára, Julia az ablakhoz lépett. Kitekintett a tenger fölé, amely fehéren lángolt a nap szerelmes ragyogásában. — Próbára fogom tenni — suttogta. — Próbára ! Az öltözőszobájába vonult. Minden előkészületet megtett a lovag fogadására. Arczát szerecsikával maszatolta be, száját eltorzította, szeme fölé furcsa visszataszító szemöldököt rajzolt korommal. Száz évet vonult egy pillanat alatt. Azután, hogy a hatás még teljesebb legyen, a vállát régi ruhákkal, vászonrongygyal tömte ki, mintha púpos is lenne. A duenna összecsapta a kezét. — Mit csináltál, kis bolondom ? — Ez a próba — felelte Júlia elhatározottan.* Megjött a lovag. Már éjfélre járt . A duenna fáklyával világította be az utat előtte a kopott lépcsőkön. — Csak erre, szép fiatal úrfi, Julia mária várja. — Az ágyasházban félhomály volt. Csak feketelányú magános fáklya égett. Lubeczki megdöbbenve lépett vissza, mikor Júliát megpillantotta. A lány a nagyobb hatás kedvéért mankókon támolygott feléje. — Ez káprázat! — kiáltott fel a lovag. — Nekem a világszép Bianchini Júliáról regéltek. — Szépségemet gonosz betegség rabolta el — rikácsolta Bianchini kisasszonyát és elvált ezt az ott hangon. — De kincseim még mindig rendelkezésedre állanak. — Inkább az adósok börtöne — felelte a lovag távozásra készen. — Nem vagyok hozományvadász. Julia alakja kiegyenesedett. — Várj! — kiáltotta Lubeczkira. — Valamit emlékbe akarok adni neked, mielőtt elmeimél. Mankóit lecsapta az ámuló lovag lába elé, azután huss ! — mielőtt a gavallér fölocsúdhatott volna, eltűnt a szomszédos öltözőszobában mint a forgószél. A huenna fölgyújtotta a gyertyákat. A terem most már tündérfényben úszott. — Sokáig kell várnom ? — kérdezte Lubeczki türelmetlenül. A selyemkárpit szétnyílt. Mint a dajkamesékben. S ott állott Bianchini Julia ezüstszínű selyemruhában. Arczán a kívánság és a babonás szépségének tündéri rózsái égtek, Lubeczki meglepetten kiáltott fel. — Emlékbe — suttogta a zárai lány, fehér liliomkezet nyújtva Lubeczki felé. — Örök emlékbe — felelte ez, s térdre omolva az igéző szépségű hölgy előtt, megcsókolta ennek kinyújtott kezét. '!E\ ---------------| AZ ÚJSÁO Péntek, 1913. augusztus BELFÖLD. A hadügyminiszter tárgyalásai. Bécsből jelentik a következőket: Krobatin hadügyminiszter, aki tegnapelőtt kihallgatáson volt Ischlben a királynál, visszatért Bécsbe és tegnap sokáig tárgyalt Brückl'M gróf közös külügyminiszterrel. Berchteld ezután Stürgich miniszterelnökkel és Zaleski osztrák pénzügyminiszterrel tanácskozott. Politikai körökben azt mondják, hogy e tárgyalások az új katonai követelésekkel és elsősorban a létszámemeléssel vannak összefüggésben. Országos szervezkedés. Károlyi Mihály gróf Zlinszky Istvánnal, Tóth Jánossal, Bakonyi Samuval naponként összeül s tárgyalja a függetlenségi pártnak országszerte való megszervezését, közben el is mondja a tervét együk ujságíró barátjának, a következőképpen : — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt országszerte ki fogja építeni a párt szervezetét. E czélból a nagyobb városokban és kerületi székhelyeken népgyűléseket fog rendezni. Sürgősen megszervezi a függetlenségi köröket a városokban és a községekben. Ennélfogva fel fogjuk kérni a függetlenségi képviselőket, hogy kerületeikben haladéktalanul lássanak a körök megszervezéséhez ; ugyanily kérelmet intézünk a párt kültagjaihoz, különösen azokhoz, akikkel szemben a múlt választás alkalmával a munkapárti terror és pénz aratott diadalt. A központ egységes alapszabályt készít a függetlenségi körök részére, úgy hogy a vidéket az alapszabályok megszerkesztésének munkája alól is tehermentesíti. Az alapszabályok a már létező függetlenségi körök alapszabályainak mintájára készülnek, nehogy a kormány az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyásánál nehézségeket támaszthasson. Ugyancsak a központ fog szolgálni gyűlésbejelentő-, jegyzőkönyv-mintákkal és egyéb nyomtatványokkal, amelyeket mindenkinek megküld, aki ez iránt akár szóval, akár írásban a párthoz fordul. Az egyes függetlenségi köröket a párt a Függetlenségi Körök Szövetségébe fogja tömöríteni, hogy a körök egységes vezetés mellett ne a maguk erejére utalva, hanem az összesség támogatásának tudatában léphessenek fel mindenütt. A függetlenségi körök országos szövetségének élén egy szövetségtanács fog állni és ez fogja a kapcsolatot alkotni az országos párt és a körökbe tömörített választók között. Arra fogjuk kérni a párt tagjait, hogy ne várják a központ iniciatíváját, hanem már most alakítsa meg mindenki a maga kerületében a függetlenségi kört és a megalakítás megtörténtéről értesítse a pártot. A párt erre vonatkozó munkálatait legközelebb országszerte megindítja. Választások. Hire járt, hogy a belügyminiszter a berettyóújfalui választási mozgalmakból kifolyólag hozzáintézett távirati panaszra nem intézkedett. Ezzel szemben a Budapesti Tudósító