Az Ujság, 1913. október/1 (11. évfolyam, 233-245. szám)
1913-10-05 / 237. szám
2 felvonulásokat s igen kevés érzéket tanyastott azon elvi álláspontokkal szemben, amiket az ellenzék vezérei kieszeltek, hogy a képviselőházból való távolmaradásukat indokolják. Az országos közvélemény nem formálja ítéletét és felfogását komplikált lelki motívumok, mesterségesen konstruált taktikai szempontok és ferdén beállított nézőpontok szerint. Ahhoz szabja ítéletét, amit maga tud és érez, nem pedig ahhoz, amit szőrszálhasogató okoskodással szuggerálni próbálnak neki. Tudja, hogy az ország sorsáról a parlament határoz; tudja, hogy a képviselőnek a parlamentben van a helye, s érzi, hogy kötelességmulasztás meg nem felelni a vállalt kötelezettségnek. És sehogy sem tudja és nem is fogja megérteni, hogy képviselők, akiket azért választottak, hogy törvényhozói kötelességüket teljesítsék, esetleg két esztendeig is készek legyenek sztrájkolni, holott kizárólag tőlük függ, akarnak-e részt venni a törvényhozás munkájában, vagy sem. Mert tisztán és kizárólag tőlük függ. Ne higgyék oly éretlennek és hiszékenynek a közvéleményt, hogy hamis okoskodással, helyt nem álló föltevésekkel megtéveszteti magát. Mert nem lehet az országnak azt az őrületet beadni, hogy az ellenzékre benn a képviselőházban erőszak és revolver vár. Az ellenzéket a parlamentben a képviselőház többsége várja kritikai és ellenőrzői komoly parlamenti együttmunkálkodásra. Semmi más. Természetes, abban a föltevésben, hogy a törvényhozási munkában részt akar venni, nem pedig a törvényhozás munkáját megakadályozni. Még Andrássynak sem hiszi el egyetlen komoly ember sem Magyarországon, amit Zemplénben mondott, hogy »vagy emberölés és gyilkosság lesz a parlamentben, vagy be sem megyz oda az ellenzék«. Ha Andrássy őszinte és becsületes politikus, akkor végig kell gondolnia az egész gondolatot, mely ez alternatíva mögött lappang, s kötelessége ezt a gondolatot nyíltan az ország színe előtt ki is fejezni. Akkor meg kell mondania az országnak, hogy az ellenzék, ha bemegy a képviselőházba, nem azzal a szándékkal megy oda be, hogy a törvényhozás munkájában részt vegyen, hanem hogy sérelmeit megboszulja, a házszabályokat megsértse, a többség jogait lábbal tapossa, a tanácskozást lehetetlenné tegye s a parlament tekintélyét a közismert botrányokkal aláássa. S hozzá kell tennie őszintén, hogy mindezekkel provokálni akarja az emberölést és gyilkosságot. Csakhogy minden józan ember, aki erről a kérdésről gondolkozik, tisztán látja, hogy itt szubjektív felfogás, egyoldalú álláspont vezérli az ellenzéket: az egyéneken esett sérelem fölött érzett boszúvágy és az obstrukció végleges letörésének utófájdalmai. Az ország sokkal hamarább belátta, mint az urak, hogy a parlamenti és jogrend érdekében itt olyasvalami történt, ami másfél évtizedes konvulzióknak vetett véget, s hogy meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy trombitálni és technikázni nem lehet többé. S önkéntelenül és joggal kérdi, muszáj-e hát föltétlenül trombitálni és technikázni ? Ha pedig nem muszáj, mi oka, alkalma, vagy ürügye lehet távolmaradni a képviselőháztól, ahol senki és semmi nem gátolja őket kötelességük teljesítésében ? Nincs rendreutasítás, nincs kivezetés, nincs parlamenti őrség, ha az ellenzék nem akarja. Ellenben van teljes és tökéletes mód a törvények megbírálására, a kormány ellenőrzésére, az ország érdekeinek utalmára, az igaz meggyőződés mellett való helytállásra és a lelkek meggyőzésére és meghódítására. És ez is csak valami. Különösen most, amikor az ország életébe, vérébe és zsebébe vágó nagy kérdések várnak megoldásra. Ha egyetlen paragrafust módosítanak, amiből az országnak haszna van, ha egyetlen fillér megtakarítást, vagy jövedelmi szaporulatot tudnak produkálni, ezerszer többet tesznek az országnak, mint ha százszor tartanak klubüléseket, vagy ezer deklaráczióba foglalják kávéházi határozataikat. Az országgal szemben nincs büszkeség, nincs sértett önérzet és nincs beszuszoli. Az országgal szemben a becsületes hazafinak, a kötelességtudó férfiúnak csak kötelességei vannak, amelyek mellett eltörpül minden szubjektív érzés, vagy tekintet. A képviselőt azért választják, hogy képviselje kerületét ott, ahol a törvény rendeli. Képviselje minden körülmények közt, legjobb tudása és meggyőződése szerint. A képviselőnek tehát minden körülmény közt a képviselőházban a helye. Annak a kérdésnek, bemenjenek-e, vagy sem, nincs jogosultsága. A törvény rendeli, az ország követeli, a kötelességérzet parancsolja : be kell menni, ha a holdvilág kidugta vérvörös fejét a nádasok felett, mintha a »párisi toronyőr«-ben fonálon húzogatnák felfelé. A színészek még Füreden tanyáztak, néha összefogdostak egy előadásra való közönséget, de többnyire a holdat lesték ők is. Mert, mint mindig, most sem tudtak elutazni az állomásról. (Mintha a régi színészek élete nem állott volna egyébből, mint az egyetlen körülményből: várjon tovább tudnak-e utazni. Azért szavaltak, szerettek, megvénültek, meghaltak, hogy égjük állomásról a másikra pályázhassanak. Az angol ezért írta Leart és Coriolant.) Várjon lesik-e manapság is a holdat a füredi partokon szeptemberi este, amely oly lágy és gyöngéden borús, mint a bánatos szerelem és a könyek között váltott szerelmi csók. Reggelenként mindenféle sárga leveleket, hervatag moszatokat hozott valahonnan a tó, a hárs lehullott levele és a medveszemhez hasonlatos vadgesztenye talán a tihanyi öreg papok üzenete volt, amint éjszaka a tóra bocsátották üzenetüket: menjetek Füredre és mondjátok meg Csaramváry Estellának, meg a többieknek, hogy már vége van a nyárnak. A hold feltűnése a mozdulatlan tavon a kései szeptemberi napokban mintha a legkomolyabb dámákat is gondolkozásra csábította volna. Vége a nyárnak, itt az ősz és szerelem nélkül iromlott el az élet. Pedig nem érdemes másképpen élni, mint szeretni! Surray Edmund, a színtársulat hőse, aki még nemrégiben is a legmulatságosabb figura volt e platánok alatt, midőn délczeg dunántúli mágnásifjak és komor alföldi urak hurczolták Patikáriust éjszakánként ablakról-ablakra és még a szívbajos öreg asszonyságoknak is jutott egy andalgóból (hisz a szívbajt szerelemtől szokás kapni), a nyomorúságtól és italtól régi nagybőgővé bámult színész, aki füstös külseje miatt a nyári bálokon szégyenkezve húzódott meg a sarokban, a fal mellett, mintha csak a fogasra akasztott százgallérosoknak és viklereknek vonná a maga egyhangú nótáját, szeptember vége felé meghívást kapott, hogy résztvegyen a csónakázásban (holdas estén), midőn a partról ,az álmatlan öreg urak és szundikáló régi asszonyságok merengő fejbólintással hallgatják Császár Fruzsina énekét, mintha tündér énekelne a tó közepén. Surray valóban elfoglalta helyét a tágas csónakban és senki sem dobta a vízbe, midőn recsegő hangján — amelyet a hármas halom mindenfajtájú szőlővesszeje gyantázott — a maga dévai nótáit is elfújta a drága Fruzsinka dalai után. Fruzsina ! Egykor, talán még manapság is néha , komoly hangsúlylyal ejtették ki ezt a nevet, nem úgy mint a bohózatokban. A régi füredi krónikákban, jégszürke szakállú urak emlékezetében, kályha mellett üldögélő asszonyságok kötőtűinek csörgésében bizonyára felzeng néha a Fruzsina hangja, mint az üvegharangé, amelyet estenden meglóbál a szél egy régi kert mélyében. Pestről jött, vagy talán — Bécsből ? És csak németül és francziául tudott. Magyarul szégyell megszólalni. A legszebb ruhái voltak, kalapja mint egy költemény, és kis franczia czipője nyomán sokáig elgondolkoztak a fiatal és érett urak : sorsom, életem, halálom. Hosszupillája fekete szemét többnyíre lehunyva tartotta és talán éppen ezért volt tekintetének varázsa kimondhatatlan. (Holott ez időben Veres Pálné nőneveldéjében arra tanították a fiatal hölgyeket, hogy szemüket mindig kerekre nyíssák ; rossz divat volt, manapság már csak távoli falucskákban hódítanak igaz a nők.) Csábítás, fájdalom, szomorúság és öröm egyszerre tündöklött fel a nagyon fekete szemekben. Ha finom, párisiasan gyöngéd kaczérsággal feléd fordította fehér, akkor gyermekesen mosolygó, vágja szomorkodó arczát és szívből jövő odaadás muzsikált hangjában, midőn savanyúmét kért a kúton, kis kezén e gyémánt fehér tava megvillant, vagy finom lába fodrai között szemérmeten rejtőzködéssel mutatta meg a valczer-lépést elnehezedett fiatalembereknek, a kikkel estére tánczolni óhajtott : bár a nyírségi homokdombok között, ősi zizegésü nyírfák alatt születtél és idáig csupán atyádról reád származott, az első foglalásból való földedben és anjádék kúriájában (hol a bölcsőben hallgattad a síkság felett futó szelet és a tél dörmögését) bizakodtál a jó Istenen kívül, Nyugatra szerettél volna utazni, a Szajna mentén illatszert venni, Londonban frakkot varratni, vagy Keletre hajózni és Indiából gyíkot hozni, hogy Fruzsina tetszését megnyerhessed. Exotikusan sűrü fekete haja — mint a déli tengereken a csillagtalan éjszaka — nyakan könnyedén göndörödött és Bizavur mindig letette az ablakdeszkára az előkészített kártya csomagot, ha a sétatéren végigment. Ő volt az idegenszerűség, ismeretlen nagyvárosok esti lámpásainak fényze, amely a messziságból a felhőkre rajzolódik, Strausz zenekarának csengő muzsikája a Práterben, egy utazás a Rajnán, midőn Heine verseit hangosan olvassák nászutasok a fedélzeten és a távolban megjelenik a kölni dóm, tavaszi lófuttatás Angliában, páholyában ül az indiai császár és a ladyk falusi birtokaikról mind megérkeztek, egy éj Szevillában, a mélytüzü pillantásu szenyórák és a szerenádok városában . — ez volt Fruzsina, a kiről Füreden egykor annyit sem tudott senki, hogy asszony, avagy leány. Csupán Livin, az egykori lengyel menekült, jelenleg a társulat szinlaposztója állította, hogy Fruzsinka a bécsi rendőrség kéme, aki a busongó magyarok terveit kilesi, ám Livin száműzetése óta többnyire részeg volt. Az öreg és fiatal urak ezen a nyáron kezdtek ismét pantallót hordani Füreden, sutba vetvén a magyar ruhát. Hosszúra szabott pikcmellények és meggymag-gombos kék frakkok tünedeztek fel a sétatéren. A gavallérok többet AZ ÚJSÁG. Vasárnap, 1913. október 11. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház október 8-án, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart. Megállapítja a legközelebbi ülés napirendjét A főrendiház. A főrendiház szerdán, e hó nyolcadikán délután négy órakor ülést tart, amelyen újra kihirdetik az országgyűlés elnapolására vonatkozó királyi leiratot.