Az Ujság, 1913. szeptember (11. évfolyam, 208-219. szám)
1913-09-02 / 208. szám
a lengyel válság magva. Csehország tartományi autonómiáját tudvalevőleg fel kellett függeszteni, mivel a tartománygyűlést a németek obstrukciója munkaképtelenné tette . Csehország ennek folytán oly financziális válságba jutott, hogy e hónapra már a rendes háztartás számára se maradt volna pénze. Az osztrák kormány tartományi bizottságot nevezett ki hivatalnokokból s ezzel a cseh tartományi abszolutizmust léptette életbe. Ez a bizottság gondoskodik a szükséges adók behajtásáról s a szükséges összegek előteremtéséről , egyúttal azonban intézi a belkormányzat ügyeit is. E bizottság működését, bár nem kifejezetten, de köztudomás szerint, Thun gróf, a cseh helytartó irányitja, a ki határozottan a csehek pártján áll s a bizottságot is úgy állította össze, hogy abban a cseh befolyás és akarat jut érvényre. Egyes kinevezések és intézkedések nyilvánvalóvá tették, hogy a cseh tartományi bizottság a németek rovására a cseheknek kedvez. A csehországi németek, akik féltik már különben is erősen csorbított pozicziójukat, Komotauban nemrég ülést tartottak s azon oly határozatot hoztak, mely Ausztria egész németségét hadba szólítja a csehországi németek mellé. Az összes német pártok képviselői erre pénteken szövetségi ülést tartottak s ezen kimondották, hogy a végső konzekvencziáig készek a németek nemzetiségi létharczát Csehországban támogatni. Ami azt jelenti, hogy ha a kormány nem teszi lehetővé a cseh-német kiegyezést, s ha a csehországi tartományi bizottság folytatja a németellenes kormányzást, a német képviselők szembe fordulnak a kormánynyal és a legerősebb ellenzéki álláspontra helyezkednek. Stürgkh gróf tehát az előtt a dilemma előtt áll, hogy vagy dalomba. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony véréből kiröppentek a haragos indulatok, lelkük alámerült a bánat tengerében. Mindegyik a maga pótolhatatlan veszteségére gondolt, a maga sebére, amelyre talán nincs is i többé a földön. Mit ér, hogy nem lesz a tied? Az enyém sem lesz többé. Mit ér, hogy nem ölel már téged. Engem sem ölel többé. Egész világ gyásza borult rájuk, s hogy melyiknek van több joga a gyászhoz, immár nem kutatták. — így, — suttogta a haldokló — igy, megbékélve, egymás mellett, igy jól esik búcsúzni tőletek . . . Az asszonyok hallgattak. A haldokló behunyta a szemét. Életére gondolt, mely nyíltan, minden rejtelemtől szabadultan vonult el előtte, mint a sas, a mely napsugaras nyárban, zöldbe borult mezők fölött szálldos az ég felé. Lelkiismeretfurdalása, a mely a boldog egészség és életöröm közepette egyre kínozta, elmúlt a halál küszöbén, látván két asszonyát közös gyásztól megtörtén. Mérlegelte a két asszony hibáit, előnyeit, összehasonlította őket és minden, minden megvilágosodott előtte ! Megbocsájtott magának halála előtt, s nagy, tisztult hangulatától megihletődötten, imigyen beszélt : — Fogjátok meg a kezeimet. Az egyik a balt, a másik a jobbot, így ! Meleg, édes aszszonyi kezek ! . . . És most mondok nektek egy igaz mesét. Ne haragudjatok egymásra. Legyetek jóbarátok. A halálom után beszélgessetek rólam. Én mind a kettőtöket szerettelek. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony lelkébe varázsolta a megértést. Az enyhületes, titokzatos érzés, melyet éreztek esztendőkön át mind a ketten, s megmagyarázni, szóba foglalni nem tudtak, most megvilágosodott ő előttük is ; az öntudatlan tudat, amely élt bennük, de amelylyel sem törődtek a férfi iránt való vak szerelmükben, most rendet teremt Csehországban, vagy elveszti parlamenti többségét. Rendet teremteni Csehországban pedig csak a német-cseh kiegyezés létrehozásával lehetne, amibe azonban tudvalevőleg még minden eddigi osztrák kormány foga beletört. A csehek a feltétlen hegemóniát akarják, a németek pedig nemzeti exisztencziájukért készek az élet-halálharcára. Ez a probléma kompromisszumokkal alig oldható meg , az oktroj pedig gyilkos parlamenti harczokra vezetne. Eddig a csehországi németek abban reménykedtek, hogy a tartomány financziális zavarai s a tartományi autonómiához való ragaszkodás a cseheket rá fogja bírni egy becsületes kiegyezésre. De úgy látszik, a cseh feudális nagybirtokosság, élén Thun gróffal, inkább kész az autonómiát feláldozni, mint a németekkel megegyezni. S a cseh feudális arisztokráczia Bécsben hatalmasabb és nagyobb ár a kormánynál , úgy hogy ez nem is csinálhatja, ha akarná sem, a maga politikáját. A mely pillanatban Stürgkh grófot nem használhatják fel a maguk czéljaira, el fogják buktatni s mással fognak kísérletezni. Stürgkh gróf kormánya tehát igen gyönge lábon áll. Még inkább gyöngíti poziczióját a lengyel kérdés. A lengyel néppárt ugyanis viszályba keveredett a lengyelországi klerikálisokkal, mert ezek a legutóbbi választásoknál több mandátumot elragadtak tőlük. A kormányt okolják s főleg a galicziai helytartót, Korytovszki grófot, s most bejelentették a harczot a kormány ellen, amelyben pedig egyik elvtársuk, Dlugosz, miniszteri tárczát visel. A lengyel klub maga ily módon erős válságba jutott s nagyon könnyen megeshetik, hogy mire az osztrák parlamentet egybehívják, a német és lengyel többségből kompakt, hatalmas tisztán, nyíltan állt előttük : ez a férfi mind a kettőjüket szerette. Minden porczikám a szerelemé volt — folytatta a férfi e-t és mert okos voltam és bátor, rájöttem, hogy egy asszony nekem nem elég. Téged, feleség, szerettelek, mert komoly voltál, szelíd és szőke, elaltattad a lelkemet, elpihentetted a gondjaimat. Téged, szeretem, azért szerettelek, mert vidám voltál, szenvedelmes és barna. Tüzelted a fantáziámat, új munkákra, tettekre serkentem melletted. Amikor kartelba álltak a versenyző gyárosok, hogy megfojtsanak, a trükköt, amivel a kartelt szétrobbantottam, a te ágyadban eszeltem ki, én szeretem. És amikor békét kötöttem ellenfeleimmel, a béketerv a te csókjaid után támadt az agyamban, én feleségem. Kellettetek nekem. Szükségem volt rátok. Az izgalmas beszédtől elgyengülten, elalélt a beteg, behunyta a szemét, nem mozdult. — Meghalt? — riadt fel a szerető. A feleség az ura szívére hajolt. — Nem, még dobog. Állott csendesen, nézte egymást némán a két asszony, mint legelésző szarvastehenek az erdőben. Mindegyik arra gondolt, micsoda végtelen boldogság jutna neki osztályrészül, ha a férfi meggyógyulna. Mindegyik önmagát sajnálta és nem jutott az eszükbe csodálkozni a fölött, hogy nem gyűlölik már egymást. — Milyen szép még most is — sóhajtotta a szerető. — Olyan, mint egy görög isten márványszobra. — Olyan — mondta a feleség. — Nincs több ilyen férfi. — Nincs — mondta a szerető. — Rajtunk beteljesedett az igazi asszonyi sors — szólt az egyik. — Beteljesedett — felelte a másik. És amikor eljött az utolsó pillanat, a feleség a halódó jobb szemét fogta le, a szerető a balt, ellenzéki tábor keletkezik, mely az egész kormányt megbuktatja, tetejébe pedig a parlament munkáját megakasztja. Az osztrák parlament őszi kampánya tehát fölötte izgalmasnak és válságosnak ígérkezik, a minek visszahatásait mi is érezni fogjuk, főleg a delegácziós ülésszak tekintetében. AZ UJJSÁG Kedd, 1913. szeptember 2. BELFÖLD. — Minisztertanács. Holnapután, szerdán, minisztertanács lesz. A kabinet tagjai tegnap és ma mind Budapestre érkeztek, Teleszky pénzügyminiszter leszámításával, aki szerdán reggel érkezik. A minisztertanács délelőtt 10 órától valószínűleg egész nap tart, mert az egyes tárczák körében a nyár folyamán sok anyag gyűlt össze. A minisztertanács után Tisza István gróf miniszterelnök elutazik Gesztre. · Elhalasztott audienczia, Kehiből jelentik: A magyar és az osztrák miniszterelnök audiencziája akkorra halasztatott, ha királyunk Schönbrunnba költözik majd. — A katonai büntető perrendtartás. Bécsbőől illetékes helyről úgy értesülünk, hogy teljesen alaptalanok azok a híresztelések, amelyek szerint a katonai vezetőség az új katonai büntető perrendtartás életbeléptetését a törvényes határidőn túl akarná halasztani. Az Andrássy-párt. Az új alkotmánypártba eddig a következő képviselők jelentették be belépésüket Andrássy Gyula gróf pártelnöknek : Désy Zoltán, Bethlen István gróf, Gaal Sándor, Andrássy Géza, Andrássy Sándor grófok, Szterényi József, Szereday Aladár, Semsey László gróf, Bolgár Ferencz, Darányi Ignácz, Esterházy Móricz gróf, Pallavicini Ede őrgróf, Bettuk István. Széll Kálmán még nem nyilatkozott, csatlakozik-e. Sokan úgy tudják, hogy nem. Andrássy Gyula gróf ma a következő nyilatkozatot adta ki : — A visszautasítások híréből egy árva szó sem igaz, semmiféle fájdalmas kosarat nem kaptam senkitől. Wekerle Sándort nem is szólítottam föl, hogy az úi alakulásban részt vegyen, mert tudomásom van róla, hogy egyáltalán nem akar párthoz csatlakozni. A fia különben, ifjabb Wekerle Sándor belépett az új pártba. Hogy mit fogunk csinálni az őszszel ? Ez olyan taktikai kérdés, amelyről akkor se lehetne ma nyilatkozni, ha a párt, már megalakult volna, mert hiszen az ilyen taktikai kérdésben mindig az utolsó percben szokás határozni. Minthogy pedig ma még a párt sincs meg, egyszerűen nevetséges arról beszélni, hogy mi lesz a taktikája valamikor októberben. Majd ha a kérdés aktuálissá válik, akkor fog a párt róla határozni, de határozatát akkor se lehet előre kihirdetni. Az olyan fenyegetések, hogy ha az ellenzék nem veszi részt a normális tárgyalásokban, akkor a kormány találni fog eszközöket arra, hogy az ellenzéket erre rákényszerítse, legfölebb arra jók, hogy még az is, aki egyébként be akarna menni a Házba, arra határozza el magát, hogy nem megy be. A kormány ijesztgetéseitől egyébként nem félünk. Zomborból jelentik . Az a hír, hogy Bács m megye irányadó tényezői között akció indult az Andrássy-párt érdekében, vagy hogy Szemző Gyula volt bajai főispán az Andrássy-párthoz csatlakoznék, elejétől végig valótlan. Marosvásárhelyről jelentik : A marostordai és marosvásárhelyi Andrássy-pártnak tegnapra hirdetett alakuló gyűlése fiaskót vallott. Nem volt meg a kellő »érdeklődés«, minélfogva aztán a rendezők az utolsó pillanatban »elhalasztották« a gyűlést. Petri Zsigmond, a marosvásárhelyi függetlenségi polgárságnak volt vezére Marosvásárhelyre érkezett, hogy elvtársait elvhűségre figyelmeztesse és az Andrássy-csoporthoz való csatlakozástól megóvja. Ma a marosvásárhelyi függetlenségi párt választmánya szakkörű értekezletet tartott, amelyen határozottan elítélték az Andrássy párt részére való verbuválásokat és interpellálják Ugron Gábort, milyen ezimen szed a programmtalan párt részére híveket. Végül a választmány csak annyit mondott ki, hogy ha majd az új párt megalakult és programmot adott, a függetlenségi pártiak nem zárkóznak el a fegyverbarátság elől az esetben, ha közös czélokat tűz ki. «( Beszámoló: Szegedről jelentik : Kelemen Béla dr., a szegedi második kerület függetlenségi képviselője, vasárnap délelőtt beszámolót mondott Felsőközponton.