Az Ujság, 1914. szeptember (12. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-01 / 212. szám
A foglyok. Már ezrével élnek köztünk a hadifoglyok. Szerbek és oroszok, atyuska fiai, akik mint engedelmes szolgák és úri pártfogók lent és fönt akartak velünk végezni. Itt vannak közöttünk a félelmes békebontók, a bombaimádók, a térképrajzolók katonái, de már nem mint katonák, hanem mint emberek. Nagyon tanulságos látni, nézni őket s vértelenül szembe állítani őket a mi hadba menő és hadba kívánkozó katonáinkkal. Szinte minden dicsőségünket lerontó ez az összehasonlítás. Ilyen ellenségekkel szemben csak győzni lehet. Micsoda emberek ? Aki a pesti utczán nemzeti pántlikát köt sapkájára, egytől-egyig épp annyira tisztában van a háború tartalmával, jelentőségével, mint államférfiaink bármelyike. Tudják, mit akarunk és tudják, mit nem szabad megengedni. Kezdve a szerajevói merényleten, a Narodna Odbrana konspiráczióin, s végezve a japáni hadüzenettel, az óriási konflagráczió minden fázisáról számot tudnak maguknak adni. Tudják, hogy király és haza egyfelől, feleségük, gyermekük, a kis földjük és a két kezük munkájának sorsa most közös s egyértelmű. Egyikük sem imádja a harczot magáért a harctért, közülök egyetlen egy sem szomjúhozza az embervért, mégis nekimennek az ellenségnek, s boldogok, ha minél többel kerülnek szembe. S velök szemben íme, az orosz és a szerb. Retteg, mint a befogott vad, mert természetesnek találja, hogy le fogják mészárolni. Mármint az ő hadi erkölcse szerint. Nem haragudnék érte, ez lenne szerinte a logika. És nem hiszi el, hogy biztonságban van, hogy táplálékot és hajlékot kap, gyógyítást a sebének és nyugalmat vadállat-lelkének. JS kérdésre felelvén, hazája végtelen ingoványainak ürességét tükrözteti a lelke. Miért ment háborúba ? Vitték. Mire való ez a háború ? Nem tudja. Kell-e neki a háború ? Ezen még nem gondolkodott. Mit vesztene azzal, ha háborút veszt ? Semmit. Mit nyerne, ha győzne ? Semmit. S most képzeletben fölfegyverezzük ezeket a bamba, szánalmas ezreket, s odaképzeljük őket a mi katonáink elé. Tízszer annyian ha vannak, mégis túlerővel állnak szemben. Náluk csak a szám él és a parancs harczol. A mieink gyermeket, feleséget védelmeznek, fájó haragot csillapítanak a hazára zúdított veszedelmen, s az évtizedes nyugtalanításon, mely megbénította emberies kibontakozásunkat a lét keservei, gondjai, nyűgei közül. Harag és elszántság, czéltudatosság, politikai világlátás, együttérzése azoknak, akik parancsolnak, azokkal, akik a parancsot végrehajtják, — hogy állhat meg szegény buta muzsik, kozák a mi elméjével és szivével harczoló katonánkkal ? Ezek az alakok csakugyan csak arra valók, hogy atyuska vágóhídra parancsolja őket. S ha a vágóhídra kikötött jószág el tud szabadulni, hát megfutamodik. Itt van előttünk, az arczukra van írva, hogy rohamra nem képesek és rohammal szemben eldobják fegyverüket s a földre vetik magukat, kegyelemre. Az orosz katonák született hadifoglyok. Nekünk már nem árthatnak, nálunk már csak emberek. De érdemes megismerni őket, mert ezeknek az embereknek milliói mérhetetlen területeken élnek, s az összességükben rejlő nyers erő ad hatalmat a politikai gondolatnak, mely fölöttük rendelkezik. A szláv hódítás mintaképei ők, bennük látjuk, milyenné lenne a világ, ha a szláv gondolat győzedelmeskednék. Hát muzsikák lennének az embertípusok ideáljai, félállatok, akik nem tudják, mit csinálnak, egész állatok, akik csodálkoznak azon, hogy nem gyilkolják azt, akit gyilkolni lehet. Ezeken a szegény, szerencsétlen és emberszámba sem igen vehető teremtéseken ismerhetjük meg a veszedelmet, melynek ez a háború végleges véget vet. Az a világ, melynek ilyen emberei vannak, ne terjeszkedjék a Duna, Tisza rónáin, Erdély hegyei és Dunántúl halmai fölé. Ezzel a világgal szövetkezni, amint franczia, angol teszi, visszaélés azzal a czivilizáczióval, melynek a nemzetek birtokába jutnak. Áldjuk Istent, hogy megengedte érni a mai kort, s részesített a legnagyobb földi jóban. A hivatásban, hogy gyermekeinket megszabadítjuk a rémtől, mely annyi éven át kisértett, s melynek nem mertünk szemébe nézni mindaddig, amíg meg nem jelent. “ WTiMHI Kétszáz Styesieser orosz kalóza kapitulálása. Az a győzelem, melyet a német csapatok keleti Poroszországban az öt hadtestből és három lovashadosztályból álló orosz hadsereg fölött arattak, az orosz hadi erőkre nézve katasztrofális következéssel járt. Miután a szóbanforgó orosz hadsereget az ortelsburg—gilgenburgi vonalon megverték és a mazuriai tavak felé szorították, a német csapatok üldözőbe vették őket, mégpedig azzal a sztratégiai czéllal, hogy körülkerítik és fegyverletételre kényszerítik őket. Már az a tegnap éjszaka érkezett hírünk, hogy az Ortelsburg felől diadalmasan az oroszok után nyomuló német hadsereg harmincezer oroszt elfogott, sejttette, hogy a megvert orosz sereg számára katasztrófa készül. Ezt a sejtelmet most Berlinből érkezett távirati híreink teljesen megerősítik. A szóbanforgó orosz hadsereg tizenhárom hadosztályból állott, vagyis teljes hatodrésze volt az oroszok egész európai haderejének. Ezt a hatodrészt tehát a németek a hu- Esszámmlás Oroszorsz ág f érttk az oroszek vonalát. Bécs, augusztus 31. Hiteles helyre érkezett hírek szerint Lublin felé és Zamosczétól északra előretörő csapatainkhoz tegnap óta egy harmadik előrenyomuló seregünk is csatlakozik, amely Lokal irányából Wladimir Wolynskij felé nyomul előre. Az oroszok vonalát csapataink áttörték. A jobbszárnyon Nismnov körül napok óta nagy harczok folynak, amelyek javunkra érlelik a helyzetet. Az orosz seregek szemmel láthatólag elerőtlenednek és ellenállásuk megtörik. Az eroszek Lublintól északra hátrálnak. Bécs, augusztus 31. A Reichspost az északkeleti harctérről 30-iki kelettel a következő táviratot kapta . — A jelek arra vallanak, hogy az orosz sereg nem áll meg észak felé megkezdett visszavonulási útjában Lublinon túl. Ezzel Danid lovassági tábornok csapattesteinek akciója felszabadul, ami abból a szempontból nagyon fontos, mert ennek a hadoszlopnak nagy diadalai a mi főseregünk balszárnyának sikeres előnyomulásán kívül a fősereg centrumának támadását is biztosítják. §z Ittézet tervszerűen folyik. Bécs, augusztus 31. A Sonn- und Montagszeitung a sajó főhadiszálláson lévő tudósítójától vasárnap a következő három táviratot kapta : Délelőtt 9 óra 50 perc. Az északkeleti határtéren dúló döntő csata tervszerűen folyik. A hangulat optimisztikus, mert a várható események alaposan elő vannak készítve. Hadseregünk reményei és számításai teljesen kielégítőknek tűnnek fel. A balszárny sikerei sokat használnak az általános tervnek és biztosítják ennek keresztülvitelét. Délelőtt 10 óra 30 perc. Az óriási csata Galiczia északkeleti vidékén tovább folyik. Az általános helyzet változatlan. Este 9 óra. A monumentális csata tovább folyik. A balszárny állandóan benyomulóban van Cholm fontos csomópont felé. A fejesi lapok hadsírdésirói a glycziai listyserről. Bécs, augusztus 31. A Fremdenblatt haditudósítója augusztus 31-én reggel 9 órakor jelenti a főhadiszállásról: A nagy csatának ma van a hatodik napja. Csapataink csodálatra méltó kitartással harczolnak. A harczvonalból kitűnő hírek érkeznek javunkra. A visszatérő sebesültek csodákat mesélnek katonáink hősiességéről. A főhadiszálláson jó a hangulat. A Neue Freie Presse jelenti ma reggelről. Ma éjjel kedvező hírek érkeztek az általános helyzetről. A harct tartás további lefolyása elő bizalommal tekintenek. Az itteni lapok haditudósítói a kraszniki győzelmeket tárgyalva megállapítják, hogy az osztrák-magyar hadsereg eredményeinek jelentősége abban áll, hogy ama vereség folytán, amelyet a Lublin körül összegyűlt orosz erők szenvedtek, az orosz főerők jobbszárnya aligha lesz képes beleavatkozni az események további folyásába. A kraszniki győzelmet követő sikerei az osztrák-magyar csapatoknak teljessé teszik ezt az eredményt. A haditudósítások egyhangúlag kiemelik az osztrák és magyar tisztek rendkívüli szívósságát és támadó szellemét, amelylyel, figyelemreméltó menetelések után, az orosz haderőket menekülésszerű visszavonulásra kényszerítették. Egy Belzeczből ideérkezett honvédhuszártiszt lelkesedéssel beszél huszárjairól és kijelentette, hogy úgy harczolnak, mintha ördögök volnának. A tisztek úgy támadnak, hogy ki sem vonják kardjukat és az orosz lovasokat elevenen akarják összefogdosni. A kozákok ívben térnek ki gyalogságunk elől és nem várják be lovasságunik attakjait. Tüzérségünk briiliánsan lő. A hadsereg, szelleme kitűnő. Bécs, augusztus 31. A Wiener Alig. Ztg. jelenti a sajtóhadiszállásról (augusztus 31. délelőtt 10 óra). A csata változatlan hévvel folyik. Az időjárás kedvező. A csata egyes fázisairól érthető katonai okokból egyelőre hírt adni nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a harcz reánk igen kedvezően alakult. BUDAPEST AZ ÚJSÁG Kedd, 1919. szeptember 1.