Az Ujság, 1914. szeptember (12. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-01 / 212. szám

A foglyok. Már ezrével élnek köztünk a hadi­foglyok. Szerbek és oroszok, atyuska fiai, a­kik mint engedelmes szolgák és úri pártfogók lent és fönt akartak velünk végezni. Itt vannak közöttünk a félel­mes békebontók, a bombaimádók, a tér­képrajzolók katonái, de már nem mint katonák, hanem mint emberek. Nagyon tanulságos látni, nézni őket s vértelenül szembe állítani őket a mi hadba menő és hadba kívánkozó katonáinkkal. Szinte minden dicsőségünket lerontó ez az összehasonlítás. Ilyen ellenségek­kel szemben csak győzni lehet. Micsoda emberek ? A­ki a pesti utczán nemzeti pántlikát köt sapkájára, egytől-egyig épp annyira tisztában van a háború tartal­mával, jelentőségével, mint államfér­­fiaink bármelyike. Tudják, mit akarunk és tudják, mit nem szabad megengedni. Kezdve a szerajevói merényleten, a Na­­rodna Odbrana konspiráczióin, s végezve a japáni hadüzenettel, az óriási kon­­flagráczió minden fázisáról számot tud­nak maguknak adni. Tudják, hogy király és haza egyfelől, feleségük, gyermekük, a kis földjük és a két kezük munkájának sorsa most közös s egyértelmű. Egyikük sem imádja a harczot magáért a harctért, köz­ülök egyetlen egy sem szomjúhozza az embervért, mégis nekimennek az ellen­ségnek, s boldogok, ha minél többel ke­rülnek szembe. S velök szemben íme, az orosz és a szerb. Retteg, mint a befogott vad, mert természetesnek találja, hogy le fog­ják mészárolni. Már­mint az ő hadi erkölcse szerint. Nem haragudnék érte, ez lenne szerinte a logika. És nem hiszi el, hogy biztonságban van, hogy táp­lálékot és hajlékot kap, gyógyítást a sebének és nyugalmat vadállat-lelkének. JS kérdésre felelvén, hazája végtelen in­­goványainak ürességét tükrözteti a lelke. Miért ment háborúba ? Vitték. Mire való ez a háború ? Nem tudja. Kell-e neki a háború ? Ezen még nem gondol­kodott. Mit vesztene azzal, ha háborút veszt ? Semmit. Mit nyerne, ha győzne ? Semmit. S most képzeletben fölfegyverezzük ezeket a bamba, szánalmas ezreket, s odaképzeljük őket a mi katonáink elé. Tízszer annyian ha vannak, mégis túl­erővel állnak szemben. Náluk csak a szám él és a parancs harczol. A mieink gyermeket, feleséget védelmeznek, fájó haragot csillapítanak a hazára zúdított veszedelmen, s az évtizedes nyugtalaní­­táson, mely megbénította emberies ki­bontakozásunkat a lét keservei, gondjai, nyűgei közül. Harag és elszántság, czél­­tudatosság, politikai világlátás, együtt­érzése azoknak, a­kik parancsolnak, azok­kal, a­kik a parancsot végrehajtják, — hogy állhat meg szegény buta muzsik, kozák a mi elméjével és szivével harczoló katonánkkal ? Ezek az alakok csakugyan csak arra valók, hogy atyuska vágóhídra paran­­csolja őket. S ha a vágóhídra kikötött jószág el tud szabadulni, hát megfuta­modik. Itt van előttünk, az arczukra van írva, hogy rohamra nem képesek és rohammal szemben eldobják fegyverü­ket s a földre vetik magukat, kegyelemre. Az orosz katonák született hadi­foglyok. Nekünk már nem árthatnak, nálunk már csak emberek. De érdemes meg­ismerni őket, m­ert ezeknek az emberek­nek milliói mérhetetlen területeken élnek, s az összességükben rejlő nyers erő ad­ hatalmat a politikai gondolatnak, mely fölöttük rendelkezik. A szláv hódítás mintaképei ők, bennük látjuk, milyenné lenne a világ, ha a szláv gondolat győ­zedelmeskednék. Hát muzsikák lennének az embertípusok ideáljai, félállatok, a­kik nem tudják, mit csinálnak, egész álla­tok, a­kik csodálkoznak azon, hogy nem gyilkolják azt, a­kit gyilkolni lehet. Ezeken a szegény, szerencsétlen és ember­számba sem igen vehető teremtéseken ismerhetjük meg a veszedelmet, mely­nek ez a háború végleges véget vet. Az a világ, melynek ilyen emberei van­nak, ne terjeszkedjék a Duna, Tisza rónáin, Erdély hegyei és Dunántúl hal­mai fölé. Ezzel a világgal szövetkezni, a­mint franczia, angol teszi, vissza­élés azzal a czivilizáczióval, melynek a nemzetek birtokába jutnak. Áldjuk Istent, hogy meg­engedte érni a mai kort, s részesített a legnagyobb földi jóban. A hivatásban, hogy gyermekeinket meg­szabadítjuk a rémtől, mely annyi éven át kisértett, s melynek nem mertünk szemébe nézni mindaddig, a­míg meg nem jelent. “ WTiMHI Kétszáz Styesieser orosz kalóza kapitulálása. Az a győzelem, melyet a német csapatok keleti Poroszországban az öt hadtestből és há­rom lovashadosztályból álló orosz hadsereg fölött arattak, az orosz hadi erőkre nézve katasztrofális következéssel járt. Miután a szóbanforgó orosz hadsereget az ortelsburg—gilgenburgi vonalon megverték és a mazuriai tavak felé szorították, a német csapatok üldözőbe vették őket, még­pedig azzal a sztratégiai czéllal, hogy körülkerítik és fegyverletételre kényszerítik őket. Már az a tegnap éjszaka érkezett hírünk, hogy az Ortelsburg felől diadalmasan az oro­szok után nyomuló német hadsereg harminc­­­ezer oroszt elfogott, sejt­tette, hogy a megvert orosz sereg számára katasztrófa készül. Ezt a sejtelmet most Berlinből érkezett távirati hí­reink teljesen megerősítik. A szóbanforgó orosz hadsereg tizenhárom hadosztályból állott, vagyis teljes hatodrésze volt az oroszok egész európai haderejének. Ezt a hatodrészt tehát a németek a hu- Esszámmlás Oroszorsz­ ág f érttk az oroszek vonalát. Bécs, augusztus 31. Hiteles helyre érkezett hírek szerint Lublin felé és Za­­mosczétól északra előretörő csapataink­hoz tegnap óta egy harmadik előrenyo­muló seregünk is csatlakozik, a­mely Lokal irányából Wladimir­ Wolynskij felé nyo­mul előre. Az oroszok vonalát csapataink áttörték. A jobbszárnyon Nismnov körül napok óta nagy harczok folynak, a­melyek ja­vunkra érlelik a helyzetet. Az orosz sere­gek szemmel láthatólag elerőtlenednek és ellenállásuk megtörik. Az eroszek Lublintól északra hátrálnak. Bécs, augusztus 31. A Reichspost az észak­keleti harc­térről 30-iki kelettel a következő táviratot kapta . —­ A jelek arra vallanak, hogy az orosz sereg nem áll meg észak­ felé megkezdett vissza­vonulási útjában Lublinon túl. Ezzel Danid lovassági tábornok csapattesteinek akc­iója felszabadul, a­mi abból a szempontból nagyon fontos, mert ennek a hadoszlopnak nagy diadalai a mi főseregünk balszárnyának sikeres előnyomulásán kívül a fősereg c­entr­um­ának támadását is biztosítják. §z Ittézet tervszerűen folyik. Bécs, augusztus 31. A Sonn- und Montags­zeitung a sajó főhadiszálláson lévő tudósítójától vasárnap a következő három táviratot kapta : Délelőtt 9 óra 50 perc­. Az északkeleti határtéren dúló döntő csata tervszerűen folyik. A hangulat optimisztikus, mert a várható ese­mények alaposan elő vannak készítve. Hadsere­günk reményei és számításai teljesen kielégí­tőknek tűnnek fel. A balszárny sikerei sokat használnak az általános tervnek és biztosítják ennek keresztülvitelét. Délelőtt 10 óra 30 perc­. Az óriási csata Galiczia északkeleti vidékén tovább folyik. Az általános helyzet változatlan. Este 9 óra. A monumentális csata tovább folyik. A balszárny állandóan benyomulóban van Cholm fontos csomópont felé. A fejesi lapok had­sírdésirói a glycziai listyserről. Bécs, augusztus 31. A Fremdenblatt hadi­tudósítója augusztus 31-én reggel 9 órakor je­lenti a főhadiszállásról: A nagy csatának ma van a hatodik napja. Csapataink csodálatra méltó kitartással harczolnak. A harczvonalból kitűnő hírek érkeznek javunkra. A visszatérő sebesültek csodákat mesélnek katonáink hő­siességéről. A főhadiszálláson jó a hangulat. A Neue Freie Presse jelenti ma reggelről. Ma éjjel kedvező hírek érkeztek az általános helyzetről. A harct tart­ás további lefolyása elő bizalommal tekintenek. Az itteni lapok haditudósítói a kraszniki győzelmeket tárgyalva megállapítják, hogy az osztrák-ma­gyar hadsereg eredményeinek je­lentősége abban áll, hogy ama vereség folytán, a­melyet a Lublin körül összegyűlt orosz erők szenvedtek, az orosz főerők jobbszárnya aligha lesz képes beleavatkozni az események további folyásába. A kraszniki győzelmet követő sike­rei az osztrák-magyar csapatoknak teljessé te­szik ezt az eredményt. A haditudósít­ások egy­hangúlag kiemelik az osztrák és magyar tisz­tek rendkívüli szívósságát és támadó szellemét, a­melylyel, figyelemreméltó menetelések után, az orosz haderőket menekülésszerű visszavo­nulásra kény­szerítették. Egy Belzeczből ide­érkezett honvédhuszártiszt lelkesedéssel beszél huszárjairól és kijelentette, hogy úgy harczol­nak, mintha ördögök volnának. A tisztek úgy támadnak, hogy ki sem vonják kardjukat és az orosz lovasokat elevenen akarják összefog­­dosni. A kozákok ívben térnek ki gyalogságunk elől és nem várják be lovasságunik attakjait. Tüzérségünk briiliánsan lő. A hadsereg, szelleme kitűnő. Bécs, augusztus 31. A Wiener Alig. Ztg. jelenti a sajtóhadiszállásról (augusztus 31. dél­előtt 10 óra). A csata változatlan hévvel fo­lyik. Az időjárás kedvező. A csata egyes fázi­sairól érthető katonai okokból egyelőre hírt adni nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a harcz reánk igen kedvezően alakult. BUDAPEST­ ­ AZ ÚJSÁG Kedd, 191­9. szeptember 1.

Next