Az Ujság, 1914. október (12. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
2 01 riáj van. Fogadja szerencsekivallatainkat Károlyi Mihály, a franczia súlyos fogságból kiszabadult s immár Bécsben pihenő magyar pártvezér. Hallottuk, miket szenvedett, s őszinte részvétet éreztünk iránta. Hallottuk, hogy előkelő állása révén szabadulhatott volna, de nem tette, mert honfitársainál jobb sorsot nem akart élvezni. Talpig gavallér eljárás. Hallottuk, hogy becsületszó ellenében, hogy a háborúban tartózkodni fog minden francziaellenes lépéstől, szintén szabadulhatott volna, de ugyancsak nem tette, noha nincs katonai kötelezettsége. Izigvérig magyar hazafi dolga. S fényes karaktervonása az a megjegyzése, hogy a rabság szenvedéseit nem veszi tragikusan, hiszen annyi százezer magyar ember a táborban, a főárkokban, nélkülözve és sebesülten sokkal többet szenved. Igazi demokrata fölfogás, ennél is több : igazi arisztokrata fölfogás. Ha Károlyi Mihály gróf haza fog jönni, új világot fog találni. Részben már ő maga is megcsinálta magának, hiszen franczia földön, tőlünk egészen elszigetelve, már megkonstruálta magának a tételt, hogy a pártbeli ellentéteknek most nincs szerepük, egyetlen politika, mely minden pártot egyesít, a háború. De még nem ismeri, s még nem szokta meg, vagy még nem tanulta meg, hogy az új helyzetnek új nyelve is van. Ugyanis: félretenni a politikai ellentétekért, becsületes és hazafias gondolat, melyet ítéletével szerkeszt meg az ember. Többet tőle a távolban nem is lehet kívánni. De távollétében sokkal mélyebb változáson ment át a nemzet. Nemcsak az eszünkkel, czélszerűségből, tettük félre az ellentéteket, hanem ezek az érzésünkből is kivesztek. Nem nézetek fölfüggesztése folyik itt, hanem nézetek megváltozása is. S ezolyan mélyreható, oly átformáló változás, hogy csak ennek a világítása mellett érezni, hogy Károlyi Mihály a maga egyedüliségében nem érlelhette ki magában. Látszik ez különösen egy közbevetett mondatából. Azt mondja, különösen ő nem tehetett a francziáknak passzivitási ígéretet, mert éppen ő volt leghevesebb támadója annak a külpolitikának, mely erre a háborúra vezetett. Meg vagyunk győződve Károlyi Mihály teljes jóhiszeműségéről, mégis mai nyelven más ilyen nyilatkozatot nem tenne és ő sem fogja ezt mondani egy hét múlva, mikor a mostani közszellemmel megtelt. Ma anaekronizmus egy olyan nyilatkozat, hogy az osztrák-magyar-német külpolitika, melyet Károlyi Mihály gróf szenvedelmesen támadt, s melynek annak idején tényleg háborús czélzatot impuszált, okozta a mostani háborút. Ezt vallják az ellenségek, de maguk is jól tudják, hogy nem így van. Károlyi Mihály is meg fogja tudni. Meg fogja tudni, hogy a háború megindult a szarajevói gyilkossággal, nem pedig a hármas szövetség külpolitikai programmjával. Bele fog látni azokba a rejtelmekbe, miknek ismerete nélkül alkotta meg külpolitikai meggyőződését. Látni fogja, hogy Szerbia orosz direktívára provokált bennünket s még a szerajevói gyilkosság sem történt volt meg, mikor Oroszország már útnak indította Európába mandzsuriai hadtesteit. Meg fogja tudni, hogy az egész vonalon a külső jelenségek tévedésbe ejtették. Mi nem azért készültünk lázasan és a népek teljesítő képességének túlfeszítésével, mivel háborút akartunk, hanem mert tudtuk, hogy a háború jön. Erről épp most tájékozódhatik elvbarátja, Apponyi Albert gróf memorandumából, erről fölvilágosíthatják Andrássy Gyula gróf írásai is. S hogy mennyire tévedett, leginkább láthatja, hogy a szerbiai demarche bejelentésekor Apponyi Albert véleményét ebbe a szóba foglalta össze. Végre! Károlyi Mihály grófnak tehát nem elnyomnia kell véleményét, hanem az igazság megismerése után megmásítania. Ma még lelkében idegen az új Magyarországtól, ami érthető, s azt hiszi, neki volt igaza és a kitört háború igazolja őt. Elvtársai közül senki nem hiszi már, mert itthon voltak s tudnak mindent, ő is, mihelyt itthon lesz, meg fog tudni mindent, s belőle is értékes, hazafias tagja lesz annak az egészében újjászületett nemzetnek, mely most ősi földjét, édes hazáját védelmezi azok ellen, akiknél barátságot keresett. Idehaza most más világ van. Válaszfalak, melyeket Károlyi Mihály még itt hagyott, nincsenek többé. Nem úgy tapsolnak itt a Gotterhalténak, nem úgy húzzák Ausztriában a Kossuth-nótát a katonabandák, hogy vész múltával megint revoltálnának ellene. Féltettük az országot Romániától és sürgettük Erdély megerősítését. Nem úgy hallgatott el ez a kívánság, hogy háború után megint megszólaljon. Itt egy nagy, kölcsönös megismerés folyt le, az állandó tények megismerése. Itt most más nemzetiségi kérdés van idők végéig, mint volt a háború előtt. Itt más külpolitikai lélektan van, mint volt. A némettel való szövetségről soha többé nem lehet vitatkozni, holott — elismerjük — a háború előtt Károlyi Mihály jóhiszeműen tehette, de új szövetségi csoportosulásról ő sem fog már többé gondolkodni. Minden politikusnak éreznie kell, hogy bármilyenek legyenek a fejlemények, nem lehet ott folytatni majd a politizálást, ahol abbahagyta. Károlyi Mihályról is új, nemesebb, objektívabb és rá nézve előnyösebb fölfogás keletkezett ellenfeleiben. Biztosra veszszük: ő sem lesz makranézés. Az új világ a maga nemes, lelkes és hazafias áramlatával magával fogja ragadni. A politikai ellentéteket, mihelyt ezekre kerül a sor, az uj világból az uj lelkekbe újból föl kell majd találni. AZ ÚJSÁO Csütörtök, 1914. október A Francziaország öss Rémület Páriában. Genf, szeptember 30. A nagyszámú sebesült vonatok érkezése, valamint a hivatalos hadi jelentések lakonikus rövidsége miatt Péris lakosságának idegessége a legutóbbi huszonnégy órában erősen fokozódott. Súlyos szemrehányásokat tesznek a kormánynak és a hadvezetőségnek. A franczia sajtóban hangok hallhatók, hogy Anglia csak hiányos katonai támogatásban részesíti Francziaországot. Általában attól tartanak, hogy a franczia hadsereg már a legközelebbi napokban kénytelen lesz a párisi vonalig visszavonulni. Paris, szeptember 30. A német győzelmek folytán Paris lakossága pánikszerűen menekül. Ez abból is kiviláglik, hogy egy lakásközvetítő újság nem kevesebb mint 32.800 üres lakást akar kiadni. Franezia hivatalos jelentés a harctérről. Berlin, szeptember 30. Rotterdamból jelentik . A Rotterdamsche Courant tudósítója, aki a franczia főhadiszálláson van, tegnap azt távíratozta, hogy Joffre fővezér a francziaországi északkeleti harctér helyzetéről kiadott hivatalos jelentésében bevallja, hogy a német seregek az egész csatatéren megkezdték a támadást a franczia hadállások ellen. Angol jelentés a szövetségesek harczárói, Berlin, szeptember 30. Az angol harcztéri tudósítók egyértelműen azt jelentik, hogy Francziaországban a német sereg jobbszárnyának megkerülése egyelőre meghiúsult. Ki fog győzni? Berlint szeptember 30. Kopenhágából táviratozzék . A Daily Telegraph párisi jelentése szerint a szövetséges seregek óriási veszteségeket szenvedtek és nagyon meg vannak viselve. A győztes az a fél lesz, amelyik legkésőbb tudni fog még friss erőket a harczraezére küldeni. Kimerült a francia hadsereg. Berlin, szeptember 30. A Lokalanzeiger kopenhágai jelentése szerint a Daily Telegraph jelenti Párisot, hogy a szövetséges franczia-angol hadseregek veszteségei óriásiak és a hadseregek ki vannak merülve. A Lokalanzeiger genfi tudósítója arról a lesújtó hatásról ír, melyet Francziaország lakosságában Hindenburg tábornoknak az oroszok felett aratott fényes győzelme előidézett. Izvolszkij orosz nagykövetnek elküldték a lakására a Liberté czímű lapot és vörös czeruzával megjelölték a lap harmincz soros czikkét, melyben kifejti, hogy a pátervári kormány Francziaországgal és annak hadi czéljaival nem törődik. A francziák ezenfelül az angolokra is neheztelnek. Bibot pénzügyminiszter a legutóbbi minisztertanácson keserűen panaszkodott, hogy Nagy-Britannia tőkései pénzügyi műveleteit a várakozásnak egyáltalában meg nem felelő módon támogatták. Aggodalom Antwerpenért. Berlin, szeptember 30. Rosendaalból jelentik . A franczia hadvezetőség nagyon aggódik Antwerpenért, fél, hogy a vár a legrövidebb idő alatt el fog esni. A londoni belga követ ezt írta Bordeauxba egy franczia politikusnak: —■ Egy kis sereg utolsó maradványával küzdünk meg ; ez idő szerint még ellentállunk és még bízunk a szövetséges seregben, hogy idejekorán jön a felszabadulás, de a remény egyre halványabb, féltünk, hogy már késő lesz. Az ellenséges túlerő igen nagy. Kiképzett katonaságunk már majdnem teljesen elveszett az eddigi csatákban és most csupán olyan önkéntes csapatok állnak rendelkezésünkre, amelyeket hevenyészve képeztek ki. A rosendaali távirat megjegyzi ehhez, hogy Bordeauxban megoszlanak a vélemények Antwerpen felől. Delcasse például azt követeli, hogy utolsó csepp vérig kell harczolni Antwerpenben, míg a franczia sereg fel nem szabadítja a várost. Minden nap buzdító táviratokat küld Antwerpenbe. Ellenben franczia katonai szakértők véleménye szerint minden ellentállás remény lesen Antwerpenben. Azt kívánják Bordeauxban a katonai körök, hogy Belgium kérjen fegyverszünetet, s azzal i