Az Ujság, 1915. január (13. évfolyam, 1-31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
1915. A megtépett családi körben, ahol hiányzik az apa, a férj, vagy a fiú. A nagy feketeségben, mely gyászba ejtett asszonyokat, gyermekeket s határainkból temetőt csinált. A nagy nyomorban és nélkülözésben, mely népünket sanyargatja. A lövészárkokban, a Halál előszobáiban. A rettentő nagy bizonytalanságban, melyet a jövő takar, fogjunk kezet egymással és nézzünk egymás szemébe, ragyogó tekintettel és boldogan , hála az egek urának, hogy ezt az időt megérni engedte, hogy a mi generácziónkat tartotta méltónak arra, hogy ezt a világraszóló borzalmas megpróbáltatást ránk mérje. Ne szentimentáliskodjunk. Ne szörnyüködjünk, visszatekintve és ne sopánkodjunk, a jövőt kémlelve. Félre a filozófiával is, mely a maga bölcseségeit csak hadd tartogassa a visszatérő olyan idők számára, amikor bölcseségek iránt ismét fogékonyságunk lesz. Ma katonavilág van, minden jogosult bölcseség a szuronyok hegyén fityeg. Ma verekedjünk, dolgozzunk, tűrjünk, szenvedjünk, akarjunk és bizakodjunk, de ne okoskodjunk. Hogy borzalmas időket éljünk át, s borzalmasokra fogunk ébredni holnap is, ezt elgondolhatjuk majd azon a holnaputánon, mely a háború végczélja. De ma, a küzdelem közepette, a válság zenitjén, tiltakozunk ellene: nem borzalmas, mert hivatásunk. Nem csúnya, mert mi csináljuk, nem istencsapása, mert a megváltásunk útja. Ma legyünk büszkék önmagunkra, hogy méltók vagyunk a nagy időkhöz. Ilyen időt a gondviselés még egyetlen nemzedékre sem szabott. Hogy mireánk mérte, jele annak, hogy ekkora kvalitású nemzedék sem gondoskodott még soha az utána következőről. Félre a kishitűséggel, a melancholia megszokottságával, a milyen áthat bennünket szürke békében és szürke nyomorban, amikor az új esztendőt köszöntve, az elmúlt évnek rossz termése, deficitje és a zsebünkben kinyílt politikai bicska töltötte el lelkünket. Akkor illett homlokunkra a redős ajkunkra a nyárspolgári kérdés: jobb lesz-e a jövő esztendő ? De most, de ma ? Nem az uj esztendő hoz nekünk uj sorislit, hanem magunk kovácsoljuk magunknak. Oly munka van ránk bízva, mely egyszerire megoldja minden apró és nagy békés problémánkat, a hogy az árvíz lemos minden foltot s a földrengés betöm szakadékokat és uj medret szab a folyóknak. Nem rémség a háború, hiszen a munkánk is nem csapás, hiszen győzelmet jelent nekünk, s egyszeribe meghoz mindent, amihez a béke munkáival és akarásaival sohasem jutottunk volna. Az idő elmúlik fölöttünk, de minden új esztendő mindig ugyanazt kínálja nekünk : a magunk feladatát. Szántásvetés, vagy harcz : mindegy. Magunknak csináljuk, hasznát látjuk, 1914-ben kezdtük, 1915-ben folytatjuk. A próféta rossz látomások elől eltakarhatja arczát, de mi mind katonák vagyunk, rajtunk rosszul fest az elfordított arcz. Ha küzdünk a veszedelemmel, nézzünk is szemébe. Ha győzünk, merjük is hinni. Éljen a háború, mert háború van ! Emelt fővel, és töretlen lélekkel méltón a nagy msF*' AZ ÚJSÁG Péntek, 1915. január L . 'V « időhöz, lelkesen és boldogan köszöntjük - hez illik, győzelmet várva és a harczi az uj évet, úgy a hogy háborús nemzet- fáklyát vígan lobogtatva elébe. Erőé! az oroszod vissz A német főhadiszállás jelentéseiből konstatálható, hogy a főcsata góczpontjában, a Bzura- és Ravka-szakaszban a szövetséges német és magyar-osztrák seregek offenzívája előrehalad. Különösen hangsúlyozza ezt a mai jelentés a Ravka tájékán folyó támadásokról. Lépésről-lépésre, rendkívül makacs és véres tusában nyer területet a német offenzíva az oroszok elkeseredett védekezése ellen, mely a legfontosabb Visztula-állás megtartására irányul. Az a tény, hogy a német seregek jóval túl vannak Loviczon és Skierniewiczen, nyilvánvalóvá teszi a nagymérvű közeledést Varsóhoz, míg az inoviodzi harczok arra vallanak, hogy a Pilicza-szakaszban is előretolatott a német front, úgy hogy az orosz czentrum benyomása szinte szemmel láthatóvá kezd válni. A nyolcadik orosz hadsereg megerősítése, amelytől a pesszimisták már nagymérvű inváziót gyanítottak a kárpáti megyékbe, sokkal gyengébbnek bizonyult a támadásnál, mint eleinte hitték. A mi derék csapataink ellentállóképességén ez a támadás megtört s Höfer altábornagy tegnapi jelentése az orosz támadás megállításáról s részben összeomlásáról megerősíti bizalmunkat az iránt, hogy a harmadik kárpáti betörésnek sem lesz nagyobb jelentősége az eddigieknél. Fokozza ebbeli reménységünket a mai jelentés, melyből két igen figyelemreméltó tény állapítható meg : az egyik, hogy az oroszok csak a Kárpátok széléig jutottak, ahol a mi csapataink útját állják további előrehatolásuknak, másrészt, hogy az uzsoki szorostól nyugatra megszűnt egyáltalán az orosz előrenyomulás és itt már egyetlenegy kárpáti átjáró sincs az oroszok birtokában. Ha még hozzáveszszük, hogy a Qorliczénél és Zaklyczinnél megismételt orosz támadások ezúttal is visszavezettek, okunk van hinni, hogy a kárpáti vonalakon tervezett betörési szándék ezúttal is meghiúsul. Valószínű különben, hogy az orosz kárpáti taktika főczélja elterelni a figyelmet a lengyelországi csatatérről, tán abban a reményben, hogy a déli támadások kényszeríteni fogják a szövetségeseket lengyelországi haderejük egy részének elvonására, r remélhetőleg ebből a hiú ábrándjukból csakhamar kijózanodnak. A német vezérkar ma jelentést ad a Lengyelországban megindult offenzíva zsákmányairól. E szerint 136.000 fogoly, 100-nál több ágyú és 300-nál több gépfegyver jutott a németek kezébe. Csupán a Lodznál és Lowicznál folyó harczokban 56.000 foglyot ejtettek. Ha hozzáveszszük, hogy a mi hadseregünk ugyanez idő alatt Galicziában csak a legutóbbi kimutatásig, 43.000-nél több orosz foglyot ejtett, körülbelül 200.000-re tehető a szövetségesek kezébe jutott orosz foglyok száma, s így éppen nem valószínűtlen a semleges Sajtóban nemrég kolportált az a hír, hogy az oroszok a legújabb csata folyamán halottakban, sebesültekben és foglyokban közel félmillió embert veszítettek. A francziák az oroszok visszavonulásáról, Genf, december 31. Legújabb párisi híradások szerint Francziaországban növekedik az oroszok iránt az elkedvetlenedés, különösen mivel a katonai szakértők sem tudják többé az orosz vereségeket tovább elleplezni, így Berthaud tábornok a Petit Journal-ban a következőket írja : »Nem lehet tagadni, hogy az orosz Visztula-sereg visszavonult. A németek igen meszszire előrehaladtad. Mi leszilyen körülmények között az oroszok előrenyomulásával Kraków ellen ?« Lacroix tábornok a Temps-ban így ír : »Nem tagadhatjuk, hogy az oroszok a Bzura mentén és Piotrkovtól keletre visszavonulnak.« Még a párisi Newyork Herald is, amelynek közleményei szerint pedig az oroszoknak már közvetlenül Berlin kapui előtt kellene államok, kénytelen a következő vallomást tenni : »Nem igen lehet tagadni a németek valamelyes előrenyomulását. Mindenburg marsall azzal a művészettel, amelylyel bizonyos csapattömegeket fontos helyeken konczen,falni tudott, előnybe jutott az ellenséggel szemben. Az oroszok nem tudták seregtesteiket hasonló gyorsasággal mozgatni. A végleges orosz győzelem késésének legfőbb oka, hogy Lengyelországban ki nem elégítő a vasúti hálózat.« Németbarát hangok Oroszországban. Bécs, deczember 31. A Neues Wiener Journal jelenti Berlinből: Az oroszországi hangulat meg- változására jellemző Baján ismert németellenes író egy czikke a Ruszkoje Szlovó-ban. A czikk többek között így ír :sok levelet kapok, amelyben azt írják, hogy a háború már terhes, és hogy unják a németek örökös szidalmazását. A levelekben kérik, hogy hagyjanak fel a császár támadásával, aki a népet bölcsen kormányozza és paradicsomot teremtett számára e földön, ne gyalázzák a vitéz német csatapokat és általában küzdjenek a németgyűlölet ellen. Báján busán hozzáteszi: Mély benyomások igen kifárasztanak bennünket. Ennek oka nem nagyság, hanem a mi fiatalságunk. Sem szeretni, sem gyűlölni nem tudunk erősen. Harczok a Latorcza jégén. Rotterdam, deczember 31. (Saját tudósitőne távirata.) A Morningpostnak jelentik . A Kárpátokban a harcz kétségbeesett hevességgel mind a kétre félre borzasztóan nehéz körülmények között folyik tovább. Az oroszok az egész déli arczvonalon, megerősítették csapataikat. Nagy dühvel intéznek támadásokat az osztrák-magyar csapatok ellen, hogy birtokukba kerítsék a szorosokat és hogy jobb hadállásokba jussanak a Latorczavölgyben. A csata ezen a vidéken már két hete dul A múlt vasárnap a Latorcza-folyó befagyott. Az oroszok a folyó jegét több mint hét kilométernyi hosszúságban feltörték, hogy az osztrák-magyar csapatokat az átkelésben megakadályozzák. A következő estére azonban a folyó megint annyira befagyott, hogy egyes helyeken át lehetett rajta kelni. Egyes pontokon a folyó jegén ütközeteket vívtak. Oroszország nem kap japán ágyukat. London, december 31. A japán követség közölte a Reuter-ügynökséggel, hogy azok a hírek, mintha Oroszország a Sahalin-sziget orosz részéről lemondana Japán javára nehéz tüzérség ellenében, nem vehetők komolyan. A követség megjegyzi hozzá: Mind ama segítség, amelyet Japán nyújthat és amelyet nyújtani szándékában van, ama szíves viszony eredménye, amelyben Oroszország Japánnal van és nevezetesen azzal a körülménynyel magyarázható, hogy mind a két ország a közös ellenség ellen küzd. Az ilyen támogatás nem függ össze valami politikai üzlettel, (!) vagy területszerzéssel. Ez az eljárás különben kárára volna a baráti viszonynak, amely a két ország között régóta (!) fennáll és ellentétben állana a két ország közvéleményével. Mind a két ország tartósnak tekinti a portsmouthi béke és az 1907. és 1909. évi szerződések által teremtett helyzetet és teljesen meg van elégedve a fennálló megállapodásokkal. A szövetségesek közös haditerve, Berlin, deczember 31. A Vossische Zeitung jelenti Amsterdamból. A Novoje Vremja jelentéseihez a Times tudósítója megjegyzi: Gross-