Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-14 / 73. szám

Remélem, ezúttal megvalósítjátok szándékotokat és sű­rűbben jelentkeztek nálam. Meddig volt nálatok a kis rokon ? — Ifj. Szöllőssy Jenő és Magdug. Majd csak el­múlik a baj ! Remélem, őrök állanak az aradi hídon és senkit sem engednek át a rettenetes birodalomba. Tavaly jártam a vértanu­ emlékszobornál, most nyilván csak sóhajok járnak azon a tájon. Az Erzsébet királyné-körúton szoktatok sétálni, gyermekeim ? — Mesler Mili. Nem, lá­nyom, de ha ezután sem írsz, megidézlek a vádlottak padjára. Van egy kis lány Pozsonyban, a­ki nagyon ked­vesen tud beszélni velem : nem ismered, Mili ? Melyik iskolában került szóba a dolog, édesem ? — Ifj. Vigh Gyula. Szabad, de nem szükséges. Azt azonban elvárom, hogy gyakran írj, amúgy sem ártana, ha gyakorolod az Írás mesterségét. — Kerekes Adrienne. Örülök a szeren­csének, Adrienne. Én mázsaszám mérem a jóakaratot, hány mázsára van szükséged, kedvesem ? — Ruzsinszky Gyula, Ilike és K­ kike. Nem úgy, Gyula ! Elengedem a védőbeszédet, mert magam is szemtanúja voltam egy napig az ottani felfordulásnak. Igazad van, remegő kézzel nem lehet nyugodtan írni, épp ezért nem is tartjuk meg a törvényszéki tárgyalást. Vigyázzatok Kikire, mert egy napon búcsút mond majd az újhelyi promenédnak és Uzsokra pályázik, hogy ellássa a muszkák baját. Hány ápolónőt helyettesített már eddig Ilike ? — Ugron Mária. Úgy történt , a­hogy megálmodtad, Mária. Nos, meg vagy elégedve álomfejtő tudományunkkal ? Mit tartogatsz számomra meglepetésül ? — Palánkat/ Loli. Ha nagyon szépen kérsz, már a hetedik mérföldkőnél beszélhetünk a dologról. Bátran megírhatod ezt a pozsonyi zárdába Miczi testvérkédnek. Ma tréfás kedvemben vagyok, nem volna kedved verebet fogatni velem ? — Friedrich Aranka. Merre utazo­, Aranka ? Ha erre visz az utad, kopogtass be hozzám. Az alsó bal sarokba búj­t a muszka, ha jól szem­­ü­gyre veszed, feltétlenül megtalálod- -— Pavlinovics Feri és Pah. Okosan és értelmesen válaszoltatok. Melyikőtök fogalmazta a levelet ? Türelem, fiaim, most már a tietekre is rákerül a sor. Ha megint erre visz az utatok, üzenjétek meg, mikor mentek végig a Fasoron. — Gazdy Tibor. No, ez igaz : nagyon régen volt ,akkor még híre sem volt a habot­tnak. Szervusz, Feri! —— Konkoly Zsolika. Egyelőre m­ég hadifogságban tartom őket, de ha jól viselkednek, megkapják az útlevelet és megjelenhetnek a nyilvánosság előtt. Mire ötvenet kukorékol a kakastok, a házi határ­­ban is kisüt a nap, Zsolikám. — Glancz Juliska. Tévedsz, Júliám , negyedórát szántam neked. A jósolgatásra ugyan semmi kedvem, de én is úgy gondolom, hogy még ezidén sona kerülnek. G. J. takarékoskodik a tintával, szorgal­masan elkerüli a postámat s igy nem igen adhatok hirt róla. Szánkókiránduláson szeditek az ibolyát, kedvesem ? — Leczfalvi Gyárfás Lajos. Ezt már szeretem, Lajcsi ! Figye­lemmel kisérem a hajójáratokat, de figyelmeztet­ek, hogy jó a memóriám : számon tartóm hány hajó kerül zátonyra. Ha nem volna annyi dolgom, meghallgatnám szavalatodat. Értesíti, hogy sikerült iskolai ünnepélvé- Uh ? Szigethy Pálma. Én is sajnálom, Pálma, hogy csak most találkozunk. Merre jártál, mivel foglalkoztál eddig ? — Blau Jenőke. Ez a legkedvezőbb alkalom, Jenőké : a háború tág teret nyújt kalandos utazásokra. Nincs más kívánságod, szép öcsém ? — Bátori Szénáiké. Ne menj a szomszédba,­leányom, mikor idehaza is akad dolgod, íródik már a levél, Szendike ? — Losonczy Renée. Számon­­tartom ígéretedet, Renée. Ha Pestre­ jösz, ne felejtsd otthon fényképezőgépedet: elmegyünk a Margitszigetre fotografálni. Mikor várjalak? — Fehér Misi. Súlyos a vád, Misi, már el is küldtem segédeimet Pilismarótra. Ki sugalmazta, öcsikém ? — Mike Baske és Mara. Akkor nincsen baj, kedveseim ! Egyszer csak összeesküszünk és felfordítjuk a házat; remélem, ez ellen sem lesz kifo­gása mamuskátoknak. Ha majd egyszer feljöttök Pestre, megvitatjuk a dolgot. — Liehtman, Sándor. Érdekes és tanulságos a nagy zsák mák és a kis zsák erős paprika meséje. Jó füled van, Sanyi, meghallod a lényegest. Miről beszél a nép tifelétek ? — Blau Margit és Palkó. Ne félj, Margitom, ha nagyon nyugtalankodik, gúzsba kötjük a sols csikót. Úgy látom, értékes fiú. Te nevel­ted, vagy a »komoly« hölgy adott neki leczkét az illem­tanból ? — Varga Baskó és Györgyi. Igen ám, de ez nem elég ! Nem gondoltatok arra, hogy komolyabb czélja is van levelezésünknek ? Nos találjátok ki, micsoda ? — Márkus Miczi. Nyugodj meg, Miczi, nekem tetszik az éneked, a programmod pedig mintaszerű. Szegény Gizi, szegény letört virág ! — Seress Heddy. Úgy prédikálsz, Hedvig, mintha könyvből olvasnád. Filozófus lesz belőled, de előre is megsúghatom neked, hogy a filozófusok mind szegények. Fátyolos lett a szemüveged, törüld meg, mert elrontod a szemedet. Mikor álmodtad ezt a különös dol­got ? Heddy. Heddy, nem szabad ennyire elérzékenyü­li__ — Fischer Giziké Edith. Mások tovább győztek türetem­­mel, kedvesem. Ha megállod a próbát, annál nagyobb lesz a sikered. Sajnos, én is csak gyarló ember vagyok és csak két kézzel czirógathatom olvasóimat. — F. Mariska (Derr.se­nye). A jó pap holtig tanul, hallgass rám, Mária : ne bolygassuk meg a rendet, még korai volna. Ha majd jobban megismerkedünk, szívesen beleegyezem az »inkog­nitóba«. Nos, lejárt már a gondolkodási idő ? — Szilárd Lacii, Pista és Erzsike. Mindenfelé kerestettem, de nem akadtam rá a nyomára. Nyilván eltévedt útközben. Mivel foglalatoskodtak, gyermekeim ? — Rosenfeld Ilonka. Állom a fogadást, Ilonkám­ , így is, úgy is csak én lehetek nyertes a dologban. Ha nem csalódom, nyáron találko­zunk, ugy­e kedvesem ? — Csobádi Lajos. Elmésen ol­dottad meg a feladatot. Hát nekem mikor szavalsz, Lajcsi ? — Berger Idus. Nem szokásunk a magunk főztjét dicsérni, de örülök, hogy jól érzed magad vendégszerető körünkben. Ülj le mellém, mesélj a tavaszról, Idus. — Ballag Lucy. Kedves és tartalmas vers , sajnos, szűköcs­­kén vagyunk a helyivel, azért nem adhatjuk közre a lap­ban. Redakc­iónkban nincs csőposta , nem vállalkozhatom rá, hogy továbbítsam. — Véli Miklós. Helyes ! Csendesen szemlélem az »erők« összecsapását, de ha baj lesz belőle, megkérem az ügyészséget, tegyen szájkosarat a »király­­tigris« szájára. "Hány rikkancs árusítja hírlapotokat, Miki ? —•­ Kálmán Hits. Elvárom, Ilus, hogy levonod a leczke tanulságait. Az első stáczió máris reményt nyújt erre. Ne beszéljünk megtorlásról ; ha megbecsülöd szerete­­temet, úgy is kiirtom emlékezetemből a múlt emlékeit. —­­Krausz Vilike és Sanyika. Rossz helyen tapogatóztak, azért maradt el üzenetem, mert nem fért bele a lapba. Jaj de gyávácskák vagytok, gyerekek !­­— Duboviczky Emmy és­­Hóra. Tizennegyedik ! Nos, eltaláltam ? Türe­lem, Emm­ykém ; ha nem is­­z ennyi dol­gom-gondom, el­küldöm a futáromat. Rád gondoltam kilenczedikén s gondolatban én is ott jártam veled a káptalani katedrális­­ban. Nórának fáj-e még a karja ? — Balkay Böske és Ernő. Nem mehetek, Böske, de elvárom, hogy rám gondol­tok a kukoricza-tortánál. Te állítod össze az étlapot ? Ernőnek — úgy látom — kevés a dolga, ajánlom, fogadjá­­tok fel kulisszatologatónak. Markos fiú, derekasan felelne meg feladatának. — Békés Olga. Csoda történt: Olga is megszólalt! Mért kerülsz el, kedvesem ? — Podlacsek István. Helyes magyarázat, bár eső utá­n késő a köpenyeg. Nem vérzik már a sebem, fiam, de vigyázz, máskor meg ne szomoríts. Komoly fiú vagy, nem­ méltó hozzád az ilyen kicsinyeskedés. Megértetted, Pista ? — Fráter Zsófika. Nyilván helytelenül czimezted, Zsófi­ka. Ismerem édesapádat és hallottam is róla a háború során. A »bocsko­­rokról­«is hallottam. Hol csatázik most édesapád, aranyom ? — Pesthy Lilly. Jaj de hivatalosan írsz, Lilly, most mind­járt tíz évvel idősebbnek érzem magamat. M. Józsiké­nak és Ferikének mit sem üzensz Budapestre ? — Winter László. Kitartás, lám ! A kérdőjelre neked kell fele­lned. Ha gyakrabban buzgó­kodol, jó barátságba kerülhetsz a »czilinderrel«. — Hankó Jolán és Margit. Nem akadtam rá, Jolán. Verseidben sok a szép gondolat, de a formán még sok a csiszolnivaló. Ha tömörebben és rövidebben fejeznéd ki mondanivalódat, hamarább juthatnál ezer­­d­­hoz. H­át igazán nem tö­á’látok meg az alsó bal sarokban kuporodó muszkát ? Mit tudtok P. Erzsikéről ? Barátsá­gos arcz és több közlékenység, ez a titok megfejtése, Jolánom. — Kandó Ilonka. Minden fiókom tele van rébu­szokkal ; a leveledet nyújtsd hosszabbra, Ilonkám. Meg­valósult a tervetek ? — Borsos testvérek, így nem értek ezért; forduljatok még egyszer a Hadifoglyokat tudósító és gyámolitó hivatalhoz (Budapest, IX., Ülői­ ut 1.). Mióta vagytok Pesten, gyermekeim ? — Matolcsy Joli. Unokaöcsikéd nyilván azonos az én Bandi barátommal. Eltaláltad, Joli : bizony sokan hadakoznak közülük messze M­iszkaországban. Hol kapta bátyád a medáliát ? — Schneller György. Mind a kettőre czélozgattam, s mind a kettőre jelesen feleltél, Gyuri. Ezt is Gyulával komponál­tad ? Egyelőre maradjunk a rendes kerékvágásban, alkalomadtán szívesen szerzek neked gyorsíró levelező­­partnert. — Hasenauer Elly, Olga és Guszti. »Majd, majd«... Mindig ezt hangoztatod, Elly­. Mikor nyitod ki mér a »könyvet«, hogy olvashassak belőle ? — Langer Margit. Várom, Margitom. Ne kímélj, ne takarékoskodj a tintával , szívesen meghallgatom beszédedet. — Thernesz Juszti. Tréfáltam, Juszti. Máskor óvatosabb leszek, mert attól tartok, megköveztek, ha a vidéketekre kerüek. Üdvöz­löm a »kis műkedvelőket«, nagyon helyes gyermekek. •— Neumann Emil. Nem tudok a dologról, fiacskám. De ha úgy volna, a­hogy te gondolod, akkor sem dűl össze a világ »unalmában«. Erre is találunk rec­eptet: elviszlek sétálni a »budai hegyekbe«. Jó lesz, Emil ? — Pollatsek Magda. Áll az alku, Magdus ! Kössük meg a szerződést: a­ki megszakítja a lánc­ot, annak hátrakötjük a sarkát. Melyik ezred zászlajára esküdött Pista bátyád ? — Huber Miafike. Itt is hadakozunk, de mentőkocsik nélkül, hál’ Istennek, még nem vittük annyira, mint ti a czivisek városában. Nem fényképeznéd le ezt a történelmi neveze­­tességű tolongást ? — Schwartz Blanka. Szépen, közvet­lenül írtad meg az egy pár selyempapucs históriáját. — Pollcz Géza. Szorgalmasan gyűjtsd ezeket a hadi dokumen­tumokat, mert valamikor becses relikviák lesznek. Dezső barátunk kukoriczakenyeret majszol és nem törődik a világ foly­ásával. Mit irt legutóbb a távhallgató ? — Pongrácz Ditcza és Laczi. Nos, honnan fúj a szél, gyerme­keim ? Mit beszél az estharang a bazilika tornyán ? — N­áy Kari. Szóról-szóra, pajtikám. Gondolkodj rajta, ha eltalálod, beavatlak titkainkba. Nem vetted észre, hogy Honti bácsi »tábori« képeket rajzol ? — Fu­chss Elemér és Irma. Szívesen, gyermekeim ! Iktatószám : háromezer­­het­venkilencz. Mi a kivánságtok ? — Szabó Margitka. Jaj be helyes kislány ! Gy­ere közelebb, Margitkám, hadd simogassam meg arczodat. Megvan a muszka, piczikém ? — Weise Sárika, Vajda Laczika és Józsika. Nyilván más­felé vitte a gőzparipa. Várjatok türelmesen, míg rátok kerül a sor. írd le a verset, Sárika, szívesen elolvasom. —• Reiner Rencz­ike. Ez az igazi ok, Renczike ? Lássuk hát, mit mutat a bizonyítványod ? — Weisz testvérek. Csak törjétek a fejeteket, a mostani is olyan könnyű, hogy a­ki ránéz, menten kitalálja. Mi újság Felsőnyéken. Ernő barátom ? — Anderkó Alice. Mi az oka e nagy aggodalom­nak, Alice ? Haragszom az algebrára, meg a többi tan­tárgyra, ugyan találd ki, miért ? Mi történt utolsó látoga­tásod óta ? — Kohn Giziké és Teriké. Máskor jobban ügy­eskedjetek, mert világnak szalad a bolond muszka, ha el nem fogjátok. Mire »vigy­ázol«, Teriként ? —■ Náray- Szabó Blanka. Jól tetted, hogy amúgy magyarosan csípted nyakon a gonosz bujkálót. Ne ijeszsz meg, kedvesem , hol láttad a szörnyeteget ? — Bachrach Edith. Bravó, Edith ! Hol tanultad ezt a komoly beszédet ? Nyolcz év múlva is megismétled vallomásodat ? — Ront Ami. Máskor komolyabb partnert keress, nem olyat, a­ki malaczlopó­­ban sétál az utc­án öt fokos hidegben. Te konferáltad az előadást, Ami ? — Boros Annuska és Feri. Nos, hol volt a hiba ? Nyilván a pályaudvaron marasztalták két napra. Akkor küldjétek, a­mikor jól esik : nem szükséges nap­számba dolgozni a rejtvényeken. Én nem panaszkodom a kenyérre, de a ti kemenetetekben nyúlván jobbat süt­nek. Mikor jöttök Pestre, ked­vesem­ ? •— Berényi Mariska. Ha az alsó baloldalon keresed, biztosan nyomára akadsz a betyárnak. Diezik a bátor legény, nem ijed meg a musz­kától. Mikor rendeztek hócsatát a köbölkuti országúton ? -r~ Balla Ibolyka. Megfeleltek, drágám, még­pedig jelesen. Ne mondj búcsút a tém­ának, úgy jobban tudod sorakoz­tatni a betűket. — Szűcs Miklós József. Ne sóhajtozzunk, hisz a dolgok során úgy sem lehet változtatni. Mások is­­ ajándékoztak könyvet szegény sebesü­ljeinknek ? — Markstein Józsa. Ne nyugtalankodj, kedvesem, most már nem kerül veszélyes helyzetbe. A harminczas években volt, olyan régen, hogy talán nem is igaz. — Mihálovits Irma. Olyan szépen imádkozol, hogy külön imazsámolyt készíttetek számodra. Örömmel fogom meg kis kezedet, Irmus, gyere, hadd vezesselek, mint régebben t'én nővére­det vezettem. — Ambrus Mariska. Okulj Vilma esetén és ne könnyelmüsködj, Máriám. Várom a referádát a leány’egyesület jótékonyczélu estély­éről. Melyik faluból ir a bátyád ! — Sok levélre a jövő héten válaszolok, AZ XTISAG Vasárnap, 1915. márczius 14. írni ■■É:­ ­ Rejtvények sebesült katonák részére A múlt héten közölt képrejtvény megfejtése : Föl, föl vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára ! A kisorsolt öt könyvet az alábbiak nyerték meg: A mező-utczai hadikórház 1. sz. kórterem sebesültjei (Újpest), Hell Antal (Bécs, Reserve-Spital. XX., Melde­­mann-Strasse 27. Männerheim), Vajda Géza (Budapest, XVI. helyőrségi kór­ház), Böndi János (Bánffyhunyad, tartalékkórház), Tancsik István (Zombor, Vöröskereszt-hadi kórház). i rmifl

Next