Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-01 / 273. szám
Asquith barátai a Balkánon A Balkán boszorkánykonyhájában a katlan forrni kezd. Nem tarthat soká s meglátjuk a főztjét. Az entente diplomatái, akik oly sokat jártak arra a konyhára s annyi mindenféle gyanús anyagot dobtak nyíltan és titokban a katlanba, most, az utolsó pillanatban, újra megpróbálják olyanná tenni a kotyvalékot, hogy az az ő szájuk izének feleljen meg. Abból azonban, hogy az entente lapjai sehogy sincsenek megelégedve a balkán alakulattal, s többékevésbé szidalmakkal és fenyegetésekkel dolgoznak, nem ok nélkül következtetne a kóstoló nem igen ízlik az uraknak, a tényeket s a híreket kell mellé állítani s kissé megvilágig az entente elégedetlenségét A bolgár mozgósítást még listább entente-körökben sem tekintik a négyesszövetségre kedvező tünetnek. Ha már Asquith nyílt ülésen fenyegeti Bulgáriát az entente balkáni barátainak minden hatalmi eszközzel való támogatásával, akkor nyilván tisztában van vele, hogy a bolgárokat nem számítja az entente barátai közé. Minthogy sem Törökország, sem Szerbia állásfoglalása iránt nem lehet semmi kétség, bizonyos, hogy Asquith az ő balkáni barátait Romániában és Görögországban keresi. De van még egy csalhatatlan jele annak, hogy az entente Bulgáriában a játszmát elveszettnek tekinti. A bolgár ellenzék megjelenése a királynál s az a hang, amelyet a királylyal szemben megengedtek maguknak, a durva presszionált és terrorizmusnak utolsó ütőkártyája. A bolgár ruszofileknek ezt a hangot kétségtelenül Pétervárról parancsolták meg, s az a tény, hogy az ellenzéki vezérférfiak legsürgősebb dolga volt az audienczia után annak lefolyását minden durvaságaival együtt a Temps-nak lesürgönyözni, kétségtelen jele annak, hogy föllépésüktől maguk sem várnak sikert. Mert hisz ellenkező esetben simábban, diplomatikusabban jártak volna el a királylyal és Radoszlavovval szemben. Az álarcz levetésével és az ökölbe szorított marokkal pózolniok kell megbízóik előtt, hogy elmentek a végső határig, s hogy tehát tovább nincs. Ami már most Asquith többi balkáni barátait illeti, éppen ma két igen jelentős hir érkezett, mely nem igen vág össze az angol miniszterelnök fölfogásával, és éppenséggel nem láttatja oly minden kétségen felülinek azt a barátságot, ahogy Asquith azt szeretné elhitetni. Az egyik hír, melynek diplomácziai körökben komoly és nagy jelentőséget tulajdonítanak, az, hogy a görög kormány választásokat rendelt el Tenedosz, Imbrosz és Castelorizo szigeteken ; ez nyilván az említett szigetek annexiójának előkészítése. Tudvalevő, hogy az angolok a két elsőt, az olaszok pedig az utóbbit jogtalanul és erőszakkal megszállották. Venizelosz szerette volna kímélni az entente érzékenységét, s mindeddig nem akarta az annexióval zavarba hozni a szigetrablókat. Ha tehát most mégis meghajolt a nemzeti kívánság mind sürgősebb jelentkezése előtt s Görögország függetlenségét ,az ententedal szemben is kész érvényesíteni, mégpedig éppen ott, ahol ezt legérzékenyebben találja, akkor mégsem lehet oly vastag a barátság Anglia és Görögország közt, s az utóbbinak mozgósítása, nem okvetlenül jelenti a nyílt és végleges állásfoglalást az entente mellett. A másik hír pedig Romániáról szól. Bratianu miniszterelnök az úgynevezett parlamenti liga határozatára, mely a mozgósítást követeli, oly választ adott, hogy abból igazán nem lehet az Asquith által hangoztatott nagy barátságra következtetni. A román miniszterelnök visszautasította a ligának s a kétségtelenül e mögött álló entente-diplomácziának azt a felfogását, hogy Romániára nézve ütött a háborúba való avatkozás órája. S különösen figyelemreméltó volt az a meglehetősen kemény leckéztetés, amelyben a ligát részesítette, amikor az orruk alá dörzsölte, hogy a ligisták nem a maguk számára kérnek választ, hanem azoknak, akik őket hozzá. EraAz éjszaka és a köd, mintha illenék ez a két szövetséges az olaszokhoz, akiknek minden hadi vállalata kezdi magára ölteni az éj és a köd köntösét. A tiroli harczvonalon, az Adamello-szakaszon és a vilgereuthi fensikon éjjel támadtak hadállásainkra, de teljesen sikertelenül. Van valami szimbolikus jelentősége tianuhoz küldték. Ezzel megbélyegezte a liga embereit, mint idegen befolyás alatt álló s idegen utasításra, dolgozó, tehát nem hazafias polgárokat. Nem mondhatnék, hogy Bratianu nyilatkozataiból következtetést lehetne vonni legbensőbb érzelmeire s a román kormány állásfoglalására, de ez idő szerint semmi jel nem mutat arra, hogy az entente Romániára biztosan számíthat, s hogy a román barátság már Asquith zsebében van. Mi inkább azt látjuk, hogy Görögországban is, Romániában is, a felelős államférfiak éppen most, a balkán események végzetesnek mutatkozó kialakulásánál, fokozottan érzik a felelősséget és sokszoros gonddal és óvatossággal mérlegelik állásfoglalásukat. Hosszú időkre döntenek nemzetük sorsáról s egy ballépés, mely akár érzelmi momentumokból, akár hibás számításból ered, könynyen súlyos, sőt jóvátehetetlen végzetet idézhet föl is annak, hogy legsemmirekelőbb ellenségeink az éjszakát, a homályt, a sötétséget választják szövetségesül. Az orosz hadszíntér eseményeinek utolsó néhány napja fölé, mint az eredmények legnagyobbika magasodik az oroszok volhyniai visszavonulása. Nemcsak hadászati jelentősége A háború mai képe. Jam Mejs'vifromt Clubotok j Wryay. Qjckmj&m árnyon. VöOlschanvA (§) ^hdeem. ’uboiniftL tíffiÉO oVdlewfkL tfrasiya l j/eMmpk AZ XJJSÁG Péntek, 1915. október 1.