Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-01 / 273. szám

Asquith barátai a Balkánon A Balkán boszorkánykonyhájában a katlan forrni kezd. Nem tarthat soká s meglátjuk a főztjét. Az entente diplo­matái, a­kik oly sokat jártak arra a konyhára s annyi mindenféle gyanús anyagot dobtak nyíltan és titokban a katlanba, most, az utolsó pillanatban, újra megpróbálják olyanná tenni a koty­­valékot, hogy az az ő szájuk izének feleljen meg. Abból azonban, hogy az entente lapjai sehogy sincsenek meg­elégedve a balkán alakulattal, s többé­­kevésbé szidalmakkal és fenyegetésekkel dolgoznak, nem ok nélkül következtet­n­e a kóstoló nem igen ízlik a­z uraknak, a tényeket s a híreket kell mellé állítani s kissé megvilági­­g az entente elégedetlenségét A bolgár mozgósítást még listább entente-körökben sem tekintik a négyesszövetségre kedvező tü­netnek. Ha már Asquith nyílt ülésen fenyegeti Bulgáriát az entente balkáni barátainak minden hatalmi eszközzel való támogatásával, akkor nyilván tisztában van vele, hogy a bolgárokat nem szá­mítja az entente barátai közé. Minthogy sem Törökország, sem Szerbia állásfogla­lása iránt nem lehet semmi kétség, bizo­nyos, hogy Asquith az ő balkáni barátait Romániában és Görögországban keresi. De van még egy csalhatatlan jele annak, hogy az entente Bulgáriában a játszmát elveszettnek tekinti. A bolgár ellenzék­­ megjelenése a királynál s az a hang, a­­­melyet a királylyal szemben megenged­tek maguknak, a durva presszionált és terrorizmusnak utolsó ütőkártyája. A bolgár ruszofileknek ezt a hangot két­ségtelenül Pétervárról parancsolták meg, s az a tény, hogy az ellenzéki vezér­­férfiak legsürgősebb dolga volt az audien­­czia után annak lefolyását minden dur­vaságaival együtt a Temps-nak lesürgö­­nyözni, kétségtelen jele annak, hogy föl­lépésüktől­ m­aguk sem várnak sikert. Mert hisz ellenkező esetben simábban, diplomatikusabban jártak volna el a királylyal és Radoszlavovval szemben. Az álarcz levetésével és az ökölbe szorí­tott marokkal pózolniok kell megbízóik előtt, hogy elmentek a végső határig, s hogy tehát­­ tovább nincs. A­mi már most Asquith többi bal­káni barátait illeti, éppen ma két igen jelentős hir érkezett, mely nem igen vág össze az angol miniszterelnök fölfogásá­val, és éppenséggel nem láttatja oly minden kétségen felülinek azt a barát­ságot, a­hogy Asquith azt szeretné el­hitetni. Az egyik hír, melynek diplo­­mácziai körökben komoly és nagy jelen­tőséget tulajdonítanak, az, hogy a görög kormány választásokat rendelt el Tene­­dosz, Imbrosz és Castelorizo szigeteken ; ez nyilván az említett szigetek annexió­­jának előkészítése. Tudvalevő, hogy az angolok a két elsőt, az olaszok pedig az utóbbit jogtalanul és erőszakkal meg­szállották. Venizelosz szerette volna kí­mélni az entente érzékenységét, s mind­eddig nem akarta az annexióval zavarba hozni a szigetrablókat. Ha tehát most mégis meghajolt a nemzeti kívánság mind sürgősebb jelentkezése előtt s Gö­­rögország függetlenségét ,az ententedal szemben is kész érvényesíteni, még­pedig éppen ott, a­hol ezt legérzékenyebben találja, akkor mégsem lehet oly vastag a barátság Anglia és Görögország közt, s az utóbbinak mozgósítása, nem okvet­lenül jelenti a nyílt és végleges állás­­foglalást az entente mellett. A másik hír pedig Romániáról szól. Bratianu miniszterelnök az úgynevezett parlamenti liga­ határozatára, mely a mozgósítást követeli, oly választ adott, hogy abból igazán nem lehet az Asquith által hangoztatott nagy barátságra kö­vetkeztetni. A román miniszterelnök visszautasította a ligának s a kétség­telenül e mögött álló entente-diplomácziá­­nak azt a felfogását, hogy Romániára nézve ütött a háborúba való avatkozás órája. S különösen figyelemreméltó volt az a meglehetősen kemény lec­kéztetés, a­melyben a ligát részesítette, a­mikor az orruk alá dörzsölte, hogy a ligisták nem a maguk számára kérnek választ, hanem azoknak, a­kik őket hozzá. Era­Az éjszaka és a köd, mintha illenék ez a két szövetséges az olaszokhoz, a­kiknek minden hadi vállalata kezdi magára ölteni az éj és a köd köntösét. A tiroli harczvonalon, az Adamello-szakaszon és a vilgereuthi fensikon éjjel­ támadtak hadállásainkra, de teljesen si­kertelenül. Van valami szimbolikus jelentősége tianuhoz küldték. Ezzel megbélyegezte a liga embereit, mint idegen befolyás alatt álló s idegen utasításra, dolgozó, tehát nem hazafias polgárokat. Nem mondhatnék, hogy Bratianu nyilatkoza­taiból következtetést lehetne vonni leg­­bensőbb érzelmeire s a­ román kormány állásfoglalására, de ez idő szerint semmi jel nem mutat arra, hogy az entente Romániára biztosan számíthat, s hogy a román barátság már Asquith zsebében van. Mi inkább azt látjuk, hogy Görög­országban is, Romániában is, a felelős államférfiak éppen most, a balkán ese­mények végzetesnek mutatkozó kialaku­lásánál, fokozottan érzik a felelősséget és sokszoros gonddal és óvatossággal mér­legelik­ állásfoglalásukat. Hosszú időkre döntenek nemzetük sorsáról s egy bal­lépés, mely akár érzelmi momentumok­ból, akár hibás számításból ered, köny­­nyen súlyos, sőt jóvátehetetlen végzetet idézhet föl­ is annak, hogy legsemmirekelőbb ellenségeink az éjszakát, a homályt, a sötétséget választják szövetségesül. Az orosz hadszíntér eseményeinek utolsó néhány napja fölé, mint az eredmények leg­nagyobbika magasodik az oroszok volhyniai visszavonulása. Nemcsak hadászati jelentősége A háború mai képe. Jam Mejs'vifromt Clubotok j Wryay. Qjckmj&m árnyon. VöOlschanvA (§) ^hdeem. ’uboiniftL tíffiÉO oVdlewfkL tfrasiya l j/eMmpk AZ XJJSÁG Péntek, 1915. október 1.

Next