Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-01 / 334. szám

Budapest, 1915. XIII. árfolyam 334 szám, Szerda, deczember 1 Előfizetési áraki Égés­ért*_____35 K­­­t Féléire _ _ _ 18 » — » Negyedéire.. _ _ 8 • — » Eli­­­bóra....... 8 • 80 » Egye« «ám­­re Budapesten, m­iléken át pályaudvarokon l 18 fillérAZ U­J­SÁG SZERKESZTŐSEDt Budapest Rákoczi­ Qt 54­6* Seletov József IS—35 KIADÓHIV&T&Lt Budapest Rákóczi ut 54 8a. leleten. József 16-28 t­ IS—38. Meselts­zétfö tívAt«iftT«| minden nap ünnep­elne is. A bolgárok elfoglalták Prizrepolet A mon­tenegróiaka­t Plevlje felé vetettük vissza. Újabb 4000 szerb hadifogoly. Az olaszok sikertelenül támadnak Görz ellen. Höfer jelentése: Hivatalos jelentés (kiadatott november 3- án): Orosz hadszíntér: Nincs újság. Olasz hadszíntér: Egyre nyilvánvalóbb, hogy az olaszok a napokban minden áron sikert akarnak kierőszakolni az Isonzónál, még­pedig lehetőleg Görznél. Tegnap tá­m­adásaikat a Tolmeintól a tengerig húzódó egész harczvonal ggen irányították, de különös heves­­séggel támadták két hidfőnket a doberdői fensik északi részén. A Tolmeintól észak­ra lévő hegyi állásaink ellen irányított előretöréseik hamarosan összeomlottak. A tolmeini hídfő délután pergőtűz a ott állt. Ezt három erős támadás követte az északi és több gyenge támadás a déli szakasz ellen. Valamennyit az ellenség legsú­yosabb veszte­­ségeivel vertük vissza. Hasonló sikertelen volt Piavánál r megkis velt több támadás is. A görzi hídfő előtt az olaszok az összes harczvonalakról igen nagy haderőt vontak össze. Tegnap az ellenség csak Os­avijánál támadott Vissza­­vertük. Csak egy keskeny sávon vettük kissé vissza harczvona­lünk egy szakaszát. Görz város belső részeibe éjjel újra minte­g száz nehéz ba­ba esett. A Doberdo-fenrik szakaszon négy órás tüzérségi előkészítés után a Monte San Miche­l, valamint a San Marino körüli terület ellen kü­lnösen szívós és nyomatékos támadásokat intéztek az o­laszok. A Monte San Michelén a bu­dapesti 1. számú onvéd­­gyalogezred 8 tömegrohamot vert víresen vissza. San Martinót háromszor támad­ák meg sűrű tömegek­en. Itt a nagyváradi 4. számú honvéd gyalogezred e keseredett kézitusában védte meg hadállásait. A községtől délnyugatra is visszautasították az ellenség egy támadását. vélketett hadszíntér: Pribojtól délnyu­atra a montenegróiakat Plevlje felé vetettük vissza A mon­tenegrói határon Mitroviczától d­ényugatra osztrák-magyar csapatok megt­­adtak egy szerb utó­védet és 210 foglyot szedtek el tőle. A bolgárok a prizrendi völgy­­katlanhoz közelednek. Stöler altábornagy, a vezérsar főnökinek helyettese. A német vezérkar jelentése: Ber­n, november 30 A nagy főhadiszállás jelent Nyugati hadszíntér: A harczi tevékenység az arczvonal különböző helyein folyt tüzérségi, akna­vetési és aknaharczokra szorítkozott. Veteti hadszín­ér: A helyzet változatlan. Egy német repülőraj megtámadta a ljahovicsii vasúti telepeket, Barsnoviczitől délkeletre. Balkáni hadszíntér­e­ Rudniknál, Mitroviczától délnyugatra, Rávess tábornok hadseregének részei ellenséges erőket visszavetettek. Itt és a Sitniczától nyugatra Gallivitz tábor­nok hadseregének csapatai összesen mintegy ezer hadifoglyot ejtettek. Bolgár náberök november 28-á­n elfoglalták Prizren­de­t. Több mint 6000 szerbet fogtak el és nyolcz ágyút zsákmányoltak. Bolgár h­vatátos elöütés. A Magyar Távirati Iroda jelenti : Dorev Par.d­e budapesti bolgár főkonzul a követ­­kező táviratot kapta Radoszlavov miniszterelnöktől : Hivatalos jelentés a november 28-iki hadműveletekről: P­r­i­z­r­e­n­d irányában csapataink tovább üldözik a szerbeket, a­kik nagy ren­­detlenségben vonulnak vissza Montenegró felé. A Prisztina és Prizrend felé vezető út katonai tárgyakkal és hadianyaggal van tele. Ez út mindkét oldalán számos elhullott lovat és ökröt lehet látni, cserbenhagyott automobilokat, megrongált kocsikat, Suhareka körül pedig jelen­tékeny mennyiségű felgyújtott munícziót és megsemmisített ágyút és szekereket, a­melyek mind már csak roncsoknak tekinthetők. Egy műszaki század összes pontonjait és hadikészletét az után hagyta. Mindez azt bizonyítja, hogy a szerb hadsereg maradványai nem egyebek többé bolyongó tömeg­gé­kn­él. E nap folyamán 2200 foglyot e­j­t­e­tt­ü­n­k, 16 á­g­y­u­t, 22 láda muni­cziót zsákmányoltunk. A déli arczvonalon a hadműveletek reánk nézve kedvezően folynak. Csapa­taink 28 án elfoglalták K­i­c­s­e­v­ó­t, ma pedig Krusevót. A szerbek e területen már csak kis elszigetelt különítményekkel operálnak, a­melyek semmi összefüggésben nincsenek ma­gasabb parancsnokságaikkal. A Czina felső folyásánál operáló csapataink átkeltek a folyón és hatalmukba kerítették a hidakat és az utakat, a­melyek Monasztir felé vezetnek. A többi arczvonalon nincs újság. ROVÁS. A német császár Schönbrunnban, Tisza István Bécsben, a képviselőház összeül, a szerb hadjárat bevégződik, új elhatározások érződnek a levegőben, — igazán nem csoda, hogy az emberek egyre kérdik : mi történik ? S nem tudván meg, a­mi történik, találgatják, hogy béke történik. Béke mint az eddigi győ­zelmek gyümölcse, nem pedig mint az elfára­dás békevágya. Érthető ez a láz, ez a talál­gatás, mely a bécsi találkozást nem akarja pusztán baráti találkozásnak tekinteni, s nem találja értelmes magyarázatnak az egység de­mon­stráczi­óját, mely nálunk merőben fölös­leges. Ezt odaát teszik, hogy mihelyt már nagyon hajbakaptak, hát találkoznak, hadd lássa a világ, hogy egyetértenek. De akár­mennyire érthető, hogy e látogatásban nagyobb jelentőséget keresnek, épp oly természetes le­het, hogy mégis csak baráti látogatás. A nem­zetek és hadseregek oly szépen dolgoznak, hogy az uralkodók igazán megengedhetik ma­guknak, hogy összeülnek, s egy napra közös páholyból nézik, a nóta szerint : »a­mit mi most csinálunk«.* Nem várt segítséget igér Oroszország a boldogult Szerbiának. Ilyen az élet. A segít­ség, melyet vártak, nem jött. Ettől meg kellett halni. S a segítség, melyet nem várnak, jön, s ettől nem lehet feltámadni. Kevesebb bizta­tás és kevesebb bizalom a biztatók iránt többet ért volna a váratlan, azaz váratlanul késő segítségnél. Az egész szerb segélyakczió, a nyugati épp úgy, mint az északi, megfelel a keleti jellemző adomának. Egy török ladikos egy európai embert visz át a viharos Boszpo­­ruson. — Ne félj, effendi, biztatja a ladikos szepegő pasasát. A csónak félig megtelt vízzel, olykor egészen víz alá kerül. — Ne félj, effendi, hangzik refrénszerűen a flegmatikus bizta­tás. A csónak felborul s a vizbe pottyannak. — Ne félj, effendi. Effendi utolsót hadonász és elmerül. — Most félj, effendi, szól a ladi­kos és nyugodtan partra úszik. . .Abból, hogy Amerika most nevez ki uj szerb ügyvivőt, igen czifra dolgok következ­hetnek. Amerika kinevezhet akár a holdba is követet, hát szerb követet is kinevezhet, mert Szerbia is most már csak a holdban létezik. A kinevezés ugyan azt is jelentheti, hogy Ame­rika nem veszi tudomásul, hogy Szerbia nincs már, de nekünk ehhez sincs közünk mind­addig, míg ez a követ meg nem jelenik nálunk Belgrádban, s ott szerb földön amerikai érde­keket akar képviselni. Ebben az esetben már figyelmeztetni kellene őt, hogy Amerikának már van nagykövete Bécsben és főkonzulja Budapesten s konzulja Szófiában, tehát Bel­­grádba nincs kit kineveznie. Ha pedig meg­bízását át akarja adni a szerb szuverénnek, hát csak forduljon bizalommal Montenegróba, ott megtalálhatja Petárt és kormányát, balra a hetedik hegy tetején. Lapunk mai száma 22 oldal.

Next