Az Ujság, 1916. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
2 i menekülők. Közös szenvedés van, egyenlőség azenvedésben: frázis. Kötelesek és kézek vagyunk mindenre, amit a háború tőlünk megkövetel, de az egyiktől többet követel, mint a másiktól, egyiktől elvesz mindent, a másiktól semmit, az egyik meghal, a másik meggazdagszik. Ez így van és nem is lehet másképpen. A kárpáti harczoknál községek pusztultak el s egész vidékek lakossága vált földönfutóvá. Ugyanakkor biztos, hadmentes tájékokon nőtt a búza és a búzánál is jobban nőtt a búza ára. Az egész országban szaporodtak a gyászruhás nők és ugyanakkor az iparvállalatok zavarba jöttek, hová dugják a sok háborús nyereséget. Budapest szenved a drágaságtól, a zsír és a tej hiányától, ugyanakkor tejjel és zsírral kereskedők vagyonokat tesznek félre. Selyemben pompázik az egyik, rongyokban éhezik a másik. A biz egy igy van, nem ember akarata tette s emberi akarat útját nem állhatja. Most Erdélyt sújtja a balsors. Gazdagságok omlanak össze, biztos otthonból kiriasztva, földönfutók karavánjai menekülnek a sorstól kedvezettek házatájai felé. Brassó jómódja, Petrozsény kincsei, Kézdivásárhely boldog igénytelensége, — vége van. A székely maga gyújtja fel házát, melyben egész nemzetsége született, élt és meghalt, s az utolsó üszőkkel pipára gyújt. Ne jusson az oláhnak, — egyéb kifakadása nincsen. Mi pedig még mindig ülünk a mi otthonunkban, biztonságban, abban a csorbítatlan jómódban, amely adatott. S a mi változatlan életmódunk mellé lapul a hajlékkeresőknek nagy sokasága. Nem rosszabbak, mint mi vagyunk, nem képesítettebbek a nagyobb kár szenvedésére, mint mi, mégis, egy brutális földrajzi tény következtében ők a hajléktalanok, ők a vagyonuk vesztettek, s ők állanak elibénk, ránk szorulva, kéregetve és nem követelve, s mikor a pesti ember elérzékenyülve a zsebébe nyúl, azt mondja: most jótékony voltam. És jótékony adományképpen nyugtáztuk a bankok nagyobb és a magánosok kisebb adományait és elismerés jár nekik, hogy adnak és hogy jó példával elüljárnak. Akik a testükkel és a vagyonukkal fölfogták az első csapásokat, az otthonukból elűzött erdélyi testvéreket más illeti. Jogaik vannak s ha nem érvényesítik, akkor ez szép tőlük és álljunk elébök vendégszeretettel és ne jótékonysággal, s kínáljuk meg őket ne a jó szívünkkel, hanem tárt karjainkkal. Ne érezze senki közülök, hogy itt kap valamit, noha megeshetett volna, hogy nem kap semmit. Kizárt dolog. Amit az ostoba háborús sors vakon és véletlenül megcsinál, azt nekünk iparkodnunk kell az emberi méltóságnak megfelelően kiegyenlíteni. Brassói embernek jussa van budapesti kenyérhez, mert mi csak kenyeret adunk neki, ő mindenét adta minekünk. Székely embernek otthon dukál a pesti bérházban, mert ő a kunyhóját gyújtotta fel miérettünk. Nem szabad brutálisan akczeptálni, ami történik, a kiegyenlítésre, amely elérhetetlen, legalább törekedni kell. Aki menekülő az ország belsejébe fut, az vendége valamennyiünknek. Tegyünk le a jótékonyságról s teljesítsük kötelességünket. Kárpótlás illeti őket, az ő szenvedéseiktől és káraiktól való mentettségünket kell megváltanunk. A hiresnevezetes magyar vendégszeretetnek könnyű dolog egész Magyarországon harmincz község lakóit vendégül ellátni. AZ trjSAG Pantele, 1916. szeptember 1. A háború mai képe. Herkuresföird«ít©!! keletre a ram' nők támadásai me^h'iusmift^k; a kelet részen Glékssereszálól nyugatra levő magaslatokra vonultunk vissza. — Az oroszországi fiarezvendon a tüzérség tevékenysége fokozódott , a Ksuku -hegy visszafoglalásáéra irányuló orosz támadásokat visszavertte. — Az olasz harci téren nincs esemény. — Armentiéresnyi nayobto tevékenység y©atB sz «neo.ofc rajtaütései sikertelenek vel takg a Somomostál tüxérharcz .o’ytkj a Násnál kisebb késigránitharczok. — A bolgárok visszaverték a szerbek támadásait. A román hadüzenet első napjainak eseményeitő eltérőleg, a mikor az egész határ mentén megkísérelték az előnyomulást, ma az már nem terjed ki az egész harczvonalra, hanem egyes részeire. Természetesen a hivatalos jelentés nem érinthet minden részletet, csupán a főbb dolgokat említi meg és így a bizonynyal több helyen megismétlődött járőrharczokat fel sem említi, mert azok a harczok menetére befolyással nem bírnak és a helyzetben sem idézhetnek elő változást. Komoly jelentőségre emelkedett a románok támadása a Herkulesfürdőtől keletre emelkedő magaslatokon és a csíki hegyekben. Tegnap a románoknak ismételt előretörése Orsova irányában hiúsult meg, ma a támadások helye innen kissé északra tolódott el és a Herkulesfürdőtől közvetlen keletre húzódó határgerincz ellen irányult, csapataink valamennyi visszaverték. Kézdivásárhely feladásával az oláhok oldalozhatták a Csik-hegységben lévő állásainkat, tehát a kezdivásárhelyi oszlop előnyomulása is elegendő lett volna arra, hogy a Csíkszeredától keletre fekvő magaslatokat adjuk fel, ehhez azonban hozzájárult a kelet felől előnyomuló román oszlop támadása, amelylyel szemben szívós ellenállást nem is tanúsítottunk, miután eredeti tervünk az Olt felső völgyének és Csíkszeredának feladása volt. Hogy csapataink a csíki hegyeken küzdöttek és a románok előnyomulását késleltették, igen természetes, mert érzékeny veszteségeket okozhattak, a hátrább lévő csapatok pedig időt nyernek. Az oroszok a tegnapi nap folyamán a német csapatok által elfoglalt Kukul-hegy ellen ismételten ellentámadást kíséreltek meg, amely minden alkalommal meghiúsult. Az arczvonal több pontján , Bothmer hadseregének egyes szakaszain, Lucktól délnyugatra és északnyugatra, a Stochodivében, a dünaburgi hídfőnél és Rigától nyugatra a tüzérségi harcz élénkebb lett. A Kukul-hegy ellen intézett ellentámadások csak helyi jelentőséggel bírnak és elmaradhatatlan következményei voltak a németek előző napi sikerének, de a megélénkült tüzérségi harcz, az már figyelemre méltó jelentőséggel bír. Galicziában és Volhyniában több mint 300 kilométeres és az északi szárnyon csaknem 200 kilométeres arczvonalon fejlődött élénk tüzérségi harcz. Nem tudjuk azt, hogy a két ellenfél melyike vitte bele a másikat a tüzérségi harczba, de bizonyos az, hogy ez valamely czélzatossággal történt és talán heves harczoknak bevezetése. Az olasz sajtó sokat foglalkozik a Romániánátvonuló orosz csapatoksal, melyeknek feladata Bulgária megtámadása. Az orosz csapatok már a hadüzenet előtt román területen állottak, ahová részint Besszarábiából, részint a tengeren át a Dobrudjába nyomultak. Megegyezés történt arra vonatkozólag, hogy az egész Bulgária elleni akciót az oroszok végzik el; az orosz csapatok felvonulóban vannak, de összeütközésre még nem került a sor, sőt még napokig tart, míg az oroszok hadműveletei megkezdődnek. Bulgária minden eshetőséggel számolt és teljesen felkészülten várja az oroszok támadását. /