Az Ujság, 1916. október (14. évfolyam, 273-303. szám)
1916-10-28 / 300. szám
2 scrisst. Voltaképpen csak formalitás, hogy Körber Ernő doktornak osztrák miniszterelnökké való kinevezését szóvá teszszük. Tájékoztatnunk kellene és magunk is tájékozatlanok vagyunk. Ausztria egy új miniszterelnököt kapott, a fc már azért terv tekinthető az eddigi politika folytatójának, mert erős egyéniség, a nő még ugyanazt is másképp csinálja. A mi érdekünk a kabinetváltozással összefügg, s igazán nem olyan természetű, hogy odaát egy nagy képességű és erős akaratú államférfi föllépését kevésbé kívánatosnak tartsuk, mint az ellenkezőjét. A két állam közötti tárgyalásoknak változatlanul a súlyos főkérdéshez, a háborúhoz kell alkalmazkodniok, ez pedig minden pozíczióban erős embert kíván meg. Magyarország megállta a helyét és nem azért, mert Ausztria nem állotta volna meg. S Tisza István erős államférfiú marad akkor is, ha egy erősebb politikussal hasonlítják is össze, mint szegény Stürgkh gróf volt. Az osztrák miniszterelnök kinevezéséhez Magyarországnak közvetetten hozzászólása nincsen. Ha Körber dr. előzőleg tárgyal Tiszával, akkor legföljebb czélszerűségi tekintetben függhetett kabinetvállalása e megbeszéléstől s a korona kinevezése is csak annyiban alkalmazkodik hozzá, amennyiben természetszerűen az új kabinetnek a kilátásait fürkészi a magyar kabinettel való együttműködés sikeressége dolgában. Ha e tárgyalások során Körber azt az impressziót meríti, hogy Tisza Istvánnal nem igen oldhat meg közösen megoldandó feladatokat, akkor nem igen bízhatik alkalmas voltában és nem vállalja a megbízást. Viszont ha vállalja, nem jelenti okvetetlenül, hogy Tisza Istvánnal a függő kérdésekben már előzőleg megegyezett, legföljebb annyit, hogy bízik benne, hogy eredményt ér el. De természetes, hogy ez az előzetes puhatolódzás a kabinetalakításnak nem közjogi előfeltétele, s távol áll tőlünk a kérdés olyan felfogása, hogy ha Ausztriában valaki miniszterelnökséget akar vállalni, ehhez a magyar kormány hozzájárulásához volna szüksége. Más körülmények között erre a magától értetődő megjegyzésre semmi szükség nem lenne, de ezúttal nagyon is fontos a kiemelése. Hiszen a közelmúlt időben erősen kidomborodott a vita nálunk arról, hogy hol kezdődik a beavatkozás az osztrák belügyekbe, s váltig állították, hogy Tiszának az osztrák kormányra kötelessége nyomást gyakorolni a Reichsrath összehívása érdekében. A kabinetváltozás is ezt a kérdést érinti, s általános hit szerint ami Stürgkh alatt lehetetlennek látszott, az Körber alatt simán megtörténik. Ha ez így van, akkor már egészen kétségtelexinek látszik, hogy a delegáczió-kérdés csakugyan csakis az osztrák kormánynak belső dolga volt, mert íme a magyar kormány épp oly passzíve veheti majd tudomásul, hogy a delegácziók egybehívhatók, mert lesz osztrák delegáczió, amilyen passzíve számolnia kellett eddig azzal, hogy erre az osztrák viszonyoknál fogva nincsen mód. A Körber—Tisza-féle előzetes eszmecserékből még megtudhatjuk azt is, hogy a két politikus között a sikeres működésnek a Szubjektív előfeltételei megvannak. Gondolnunk kell arra, hogy Körber dr. volt az, akit Tisza István első miniszterelnöksége idején előkelő idegennek mondott, aminél élesebben egy osztrák kormányfőről kritikát mondani már alig lehet. Ez az ellentét azonban tárgyi volt, úgy látszik, sem az egyik, sem a másik nem fogta föl másképpen. Tehát odaát is erős egyéniség képviseli Ausztriát, mint minket Tisza István Abban, ami minket közvetlenül érdekel, a kiegyezés ügye, a Körber-kabinet vállalása nem ad semmi alapot még kombináczióra sem. Hiszen a Stürgkhkel történt megállapodások is hétpecsétes titok, s voltaképpen azt sem tudjuk, vannak-e ilyen megállapodások. De ha vannak is, sejtelmünk sincs arról, hogy azok milyenek, s van -e egyáltalán okunk félteni őket Körber revíziójától. A mi felfogásunk erről az ügyről az, hogy a magyar kormány minél féltőbben zárja el a kiegyezési tárgyalásokat a közvéleménytől, annál erősebben kell áthatva lennie a kötelezettség érzetétől, hogy amikor már megállapodottan a nyilvánossággal közli őket, ezeknek a közvéleményt ki kell elégíteniük. E tekintetben felelőssége súlyán igazán nem változtat, hogy amit Stürgkkel kezdett, azt Körberrel kell folytatnia. Ha a saját szakállára intézi ezt a nagyon is fontos életkérdést, csakis objektív tényekre támaszkodhat ide, s a rideg formulát kell vállalnia : jó-e a megállapodása, vagy sem ? S ezt tudva, a magyar kormánynak kétségtelenül Körber dr.ral szemben is csak Magyarország gazdasági érdeke lehet irányadó, írem pedig az, hogy Körber miniszterelnöksége alatt ez az érdek másképpen, vagy más mértékben óvható meg. AZ IT IS AO Szombat, 1916. október 28. Unsmownai talpén Kathensen tovább üldözi a románokat, csapatai elértél* Hirseva vidékét. Campoltingnál és Predelinál támadásunk előrehalad; Erdély keleti vonalán a románok előretöréseit visszaverjük. — A Sfreaggia-pataknél az oroszok egy támaszpontját elfoglaljuk, evbentámadásaik meghiúsultak. Lipót bajor herczeg a tezvonala ellen intézett támadásokat a németek mindenütt visszaverték. — Az olaszok heves tűzzel árasztották el a Karszt-fensiken lévő állásainkat és a mögöttük fekvő területet. — A Sommeeiää a heves tüzérségi tevékenységet csak részleges gyalogsági támadások követték. Verdunnét a francaiéit támadásai meghiúsultak. Mackensen tábornagy szövetséges csapatai az ellenséget üldözik és az előnyomuló oszlopok balszárnya a Duna mellett fekvő Harsova város vidékét foglalta el. A jobbszárny, mely Csernavoda elfoglalásakor már 40 kilométerre északra volt Konstantától, most jóval előbbre lehet. Egyelőre a románok nem kísérelték meg csapataink feltartóztatását, vagy legalább előnyomulásunk késleltetését, és ha azt most Hirsova vidékén sem fogják tenni, akkor sehol sem fognak már megállani a Dobrudzsa területén. Hirsovának úgy a mi, mint a románok szempontjából éppen fekvésénél fogva különös jelentősége van. A Dobrudzsa dombos vidékéből Hirsovánál egy hát ugrik ki a Duna felé, aminek természetes következménye az volt, hogy a folyam nem követhette eredeti folyási irányát, hanem nyugat felé kitért, és így itt a Duna nem folyik mocsarak között, hanem kissé összeszorítva, keskenyebb mederben és ez mint átkelési hely, figyelemreméltó. A tegnapi bolgár jelentés megemlíti, hogy a románok Harsova felé is menekülnek, természetszerűleg azért, mert ez egy kedvező átkelési pont. A szövetséges csapatok már idáig értek, ennélfogva a románoknak ezentúl csupán Brava és Tulcsea fog rendelkezésükre állani. Három átkelési pont helyett tehát már csak kettő marad meg, vagyis a torlódás valószínűsége az átkelési pontoknál másfélszer nagyobb lesz. Erdélyben a harcáok tovább folynak; a déli oldalon csapataink Campolungtól északra és Predeáltól délre a románokat újra hátrálni kényszerítették. A keleti oldalon a románok intéztek támadásokat, de csapataink mindenütt szilárdan állottak és minden előretörést visszavertek. A románok várják az oroszok segítségét mely nem akar megérkezni, de ezt nemcsak Románia, hanem a többi entente-államok is igen rossz néven veszik Oroszországtól és eljárásának nem tudják kellő magyarázatát adni Zürichből érkező híradás szerint a román háború megkezdésekor nem állott készen a megígért besszarábiai orosz segítő sereg, amely eddig sem haladta meg a negyedmilliót és ennek is legnagyobb része, 220.000 ember a Dobrudzsában harcol. Románia igen fenyegetettnek tudja helyzetét, az Universul azt mondja, hogy Bukarest fölött Damokles kardja lóg és attól kell félniök, hogy a központi hatalmak úgy mint egy ollóval, kettévágják Románia testét. •* ■ | wu^\A»| E ^ '•gi faj l&zSfijncar ^/i.Vfrono *' nys/nfl'u A r o, ,.**?; ¥7T$> ' ■ Jáw/iün •, ^ r 0 y 20 M *0 -***»* " *6u//e/*0> V .