Az Ujság, 1916. október (14. évfolyam, 273-303. szám)

1916-10-28 / 300. szám

2 scrisst. Voltaképpen csak formalitás, hogy Körber Ernő doktornak osztrák miniszterelnökké való kinevezését szóvá teszszük. Tájékoztatnunk kellene és magunk is tájékozatlanok vagyunk. Ausztria egy új miniszterelnököt kapott, a fc már azért terv tekinthető az eddigi politika folytatójának, mert erős egyéniség, a nő még ugyanazt is másképp csinálja. A mi érdekünk a kabinet­változással összefügg, s igazán nem olyan természetű, hogy odaát egy nagy képes­ségű és erős akaratú államférfi föllépését ke­vésbé kívánatosnak tartsuk, mint az ellen­kezőjét. A két állam közötti tárgyalásoknak változatlanul a súlyos főkérdéshez, a háború­hoz kell alkalmazkodniok, ez pedig minden pozíczióban erős embert kíván meg. Magyar­­ország megállta a helyét és nem azért, mert Ausztria nem állotta volna meg. S Tisza István erős államférfiú marad akkor is, ha egy erősebb politikussal hasonlítják is össze, mint szegény Stürgkh gróf volt. Az osztrák miniszterelnök kinevezéséhez Magyarországnak közvetetten hozzászólása nin­csen. Ha Körber dr. előzőleg tárgyal Tiszával, akkor legföljebb czélszerűségi tekintetben függ­hetett kabinetvállalása e megbeszéléstől s a korona kinevezése is csak annyiban alkalmaz­kodik hozzá, a­mennyiben természetszerűen az új kabinetnek a kilátásait fürkészi a magyar kabinettel való együttműködés sikeressége dol­gában. Ha e tárgyalások során Körber azt az impressziót meríti, hogy Tisza Istvánnal nem igen oldhat meg közösen megoldandó fel­adatokat, akkor nem igen bízhat­ik alkalmas voltában és nem vállalja a megbízást. Viszont ha vállalja, nem jelenti okvetetlenül, hogy Tisza Istvánnal a függő kérdésekben már előzőleg megegyezett, legföljebb annyit, hogy bízik benne, hogy eredményt ér el. De termé­szetes, hogy ez az előzetes puhatolódzás a kabinetalakításnak nem közjogi előfeltétele, s távol áll tőlünk a kérdés olyan felfogása, hogy ha Ausztriában valaki miniszterelnök­séget akar vállalni, ehhez a magyar kormány hozzájárulásához volna szüksége. Más körülmények között erre a magától értetődő megjegyzésre semmi szükség nem lenne, de ezúttal nagyon is fontos a kiemelése. Hiszen a közelmúlt időben erősen kidomboro­dott a vita nálunk arról, hogy hol kezdődik a beavatkozás az osztrák belü­gyekbe, s váltig állították, hogy Tiszának az osztrák kor­mányra kötelessége nyomást gyakorolni a Reichsrath összehívása érdekében. A kabinet­­változás is ezt a kérdést érinti, s általános hit szerint a­mi Stürgkh alatt lehetetlennek lát­szott, az Körber alatt simán megtörténik. Ha ez így van, akkor már egészen kétség­­telexinek látszik, hogy a delegáczió-kérdés csakugyan csakis az osztrák kormánynak belső dolga volt, mert íme a magyar kormány épp oly passzíve veheti majd tudomásul, hogy a delegácziók egybehívhatók, mert lesz osztrák delegáczió, a­milyen passzíve számolnia kel­lett eddig azzal, hogy erre az osztrák viszo­nyoknál fogva nincsen mód. A Körber—Tisza-féle előzetes eszmecserék­ből még megtudhatjuk azt is, hogy a két politikus között a sikeres működésnek a Szub­jektív előfeltételei megvannak. Gondolnunk kell arra, hogy Körber dr. volt az, a­kit Tisza István első miniszterelnöksége idején előkelő idegennek mondott, a­minél élesebben egy osztrák kormányfőről kritikát mondani már alig lehet. Ez az ellentét azonban tárgyi volt,­­ úgy látszik, sem az egyik, sem a másik nem fogta föl másképpen. Tehát odaát is erős egyéniség képviseli Ausztriát, mint minket Tisza István Abban, a­mi minket közvetlenül érdekel, a kiegyezés ügye, a Körbe­r-kabine­t vállalás­a nem ad semmi alapot még kombináczióra sem. Hiszen a Stürgkhkel történt megállapodások is hét­pecsétes titok, s voltaképpen azt sem tudjuk, vannak-e ilyen megállapodások. De ha van­nak is, sejtelmünk sincs arról, hogy azok milyenek, s van -e egyáltalán okunk félteni őket Körber revíziójától. A mi felfogásunk erről az ügyről az, hogy­ a magyar kormány minél féltőbben zárja el a kiegyezési tárgyalásokat a közvéleménytől, annál erősebben kell áthatva lennie a köte­lezettség érzetétől, hogy a­mikor már meg­­állapodottan a nyilvánossággal közli őket, ezeknek a közvéleményt ki kell elégíteniük. E tekintetben felelőssége súlyán igazán nem változtat,­ hogy a­mit Stürgk­kel kezdett, azt Körbe­rrel kell folytatnia. Ha a saját sza­kállára intézi ezt a nagyon is fontos élet­kérdést, csakis objektív tényekre támaszkod­­hat ide, s a rideg formulát kell vállalnia : jó-e a megállapodása, vagy sem ? S ezt tudva, a magyar kormánynak kétségtelenül Körber dr.­­ral szemben is csak Magyarország gazdasági érdeke lehet irányadó, írem pedig az, hogy Körber miniszterelnöksége alatt ez az érdek másképpen, vagy más mértékben óvható meg. AZ IT IS A­O Szombat, 1916. október 28. Unsmownai talpén Kathensen tovább ü­ldözi a románokat, csapatai elértél* Hirseva vidékét. Campoltingnál és Predelinál támadásunk előrehalad; Erdély keleti vonalán a románok előretöréseit visszaverjük. — A Sfreaggia-pataknél az oroszok egy támaszpontját elfoglaljuk, evbentámadásaik meghiúsul­tak. Lipót bajor herczeg a tezvonala ellen intézett támadásokat a néme­tek mindenü­tt visszaverték. — Az olaszok heves tűzzel árasztották el a Karszt-fensiken lévő állásainkat és a mögöttük fekvő területet. — A Sommeeiää a heves tüzérségi tevékenységet csak részleges gyalogsági támadások követték. Verdunnét a francaiéit támadásai meghiúsultak. Mackensen tábornagy szövetséges csapatai az ellenséget üldözik és az előnyo­muló oszlopok balszárnya a Duna mellett fekvő Harsova város vidékét foglalta el. A jobbszárny, mely Csernavoda elfoglalásakor már 40 kilométerre északra volt Konstantától, most jóval előbbre lehet. Egyelőre a románok nem kísérelték meg csapataink feltartóztatását, vagy legalább elő­nyomulásunk késleltetését, és ha azt most Hirsova vidékén sem fogják tenni, akkor sehol sem fognak már megállani a Dobrudzsa terü­letén. Hirsovának úgy a mi, mint a románok szempontjából éppen fekvésénél fogva különös jelentősége van. A Dobrudzsa dombos vidéké­ből Hirsovánál egy hát ugrik ki a Duna felé, a­minek természetes következménye az volt, hogy a folyam nem követhette eredeti folyási irányát, hanem nyugat felé kitért, és így itt a Duna nem folyik mocsarak között, hanem kissé összeszorítva, keskenyebb mederben és ez mint átkelési hely, figyelemreméltó. A teg­napi bolgár jelentés megemlíti, hogy a romá­nok Harsova felé is menekülnek, természet­szerűleg azért, mert ez egy kedvező átkelési pont. A szövetséges csapatok már idáig értek, ennélfogva a románoknak ezentúl csupán Brava és Tulcsea fog rendelkezésükre állani. Három átkelési pont helyett tehát már csak kettő marad meg, vagyis a torlódás valószínű­sége az átkelési pontoknál másfélszer na­gyobb lesz. Erdélyben a harcá­ok tovább folynak; a déli oldalon csapataink Campolungtól északra és Predeáltól délre a románokat újra hátrálni kényszerítették. A keleti oldalon a románok intéztek támadásokat­, de csapataink minde­nütt szilárdan állottak és minden előretörést visszavertek. A románok várják az oroszok segítségét mely nem akar megérkezni, de ezt nemcsak Románia, hanem a többi entente-államok is igen rossz néven veszik Oroszországtól és el­­járásának nem tudják kellő magyarázatát adni Zürichből érkező híradás szerint a román há­ború megkezdésekor nem állott készen a meg­­ígért besszarábiai orosz segítő sereg, a­mely eddig sem haladta meg a negyedmilliót és ennek is­ legnagyobb része, 220.000 ember a Dobrudzsában harc­ol. Románia igen fenye­­getettnek tudja helyzetét, az Universul azt mondja, hogy Bukarest fölött Damokles kardja lóg és attól kell félniök, hogy a központi hatal­mak úgy mint egy ollóval, kettévágják Ro­mánia testét. •* ■ | wu^\A»| E ^ '•gi faj l&zSfijncar ^/i.Vfrono *' nys/nfl'u A r o, ,.**?; ¥7T$> ' ■ Jáw/iün •, ^ r 0 y 20 M *0 -***»* " *6u//e/*0> V .

Next