Az Ujság, 1917. január (15. évfolyam, 2-31. szám)

1917-01-18 / 18. szám

Budapest, 1917. XV. évfolyam 18. szám.________ Csütörtök, január 18« Elővenzési áraki fllP^ SZERKESZTŐ8KOt S S^:::gfrf K m m n áa J0SB Negyedévre __ 9 * 50 » JPfB& jpff V ;' 15 . Mi KIADÓHIVATAL s • Egy hóra--------3 . 30 . EB M J§f lg j|g gg ff A ffi mam Budapest. JUkocM­ut 54. o. Egyes érám ára Budapesten, vidé. jHBLgtBflj BBg 9B EB BB 09 Telefon, fossd 16—33 és 19—36. ken és pályaudvarokon 12 fillér. Jg^g M j|­j§ fié gj A lg jpfl& gj FSOK&tADÓHIVATAL Megyeien hétfő kivételével jÉÉÉf fflL Imf WA Budespeen Ersaebet­ kerul­t minden nap, ünnep után is. fS£3a mSé wS&it Xeieloo Jöieal 19- -fiS. A Casini- és Susita-völgyben orosz is remin tienadiÉsokat vissza var lünk Az oroszok nagyveszteségŰ veresége Smorgonnafl ÉSé&tk tSizérségi 8i­z a Karszt-tenslkwi és a Wwath-völgy&esi HSfer jelentése* Hivatalos jelentés (kiadatott január 17-ére): KELETI HARCZTÉR. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Vadeninél előretolt ozmán biztosító csapatokat túlnyomó ellenséges erők elől a főbiztosító vonalra vetettük vissza. Az ellenség egy támadáját a Vadenitől nyugatra mintegy ké kilométerre levő állásaink ellen zárótüzünkkel meg­ál­l­­­t­o­tt­u­k. József kir. herczeg vezérezredes hadseregarczvonala. A Casinu- és a Susita-völgy között az oroszok és románok nagy erőkkel támadásba mentek át. Az ellenségnek siker­üt az egyik magaslaton lábát meg­vetnie, míg az arczvonal többi részén mindenütt teljesen visszavertük. Lipót bajor herczeg vezértábornagy hadseregarczvonala. A császári és királyi csapatoknál nem volt semmi esemény. OLASZ HARCZTÉR. A Karszt-fensikon és a Wippach-völgyben a tüzérségi tevékenység ismét feléledt. DÉLKELETI HARCZTÉR: a helyzet változatlan. ‡ Ho fér altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német vezérkar jelentése: Berlin, január 17. A nagy főhadiszállás közli : NYUGATI HARCITÉS. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az arczvonal több pontján a tüzérségi harca hevessége növekedett. Az Opera-hajtásban egy ellenséges vállalkozást ütegeink csírájában elfojtottak. Járőreink sikeres vállalkozásaikkal Le Sarsnál, Gueudecourtnál és Peronnetól nyugatra 27 foglyot és egy géppuskát szállítottak be. A trónörökös hadcsoportja: Hannoveri gyalogosok és utászok a Combres-magaslatokon véghezvitt hatásos robbantás után benyomultak az ellenséges állásba, leverték az árok védőit és több fogolylyal tértek vissza vonalaikba. •KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezértábornagy harczvonala. A heves tüzérségi tüzet délután orosz támadások követték a Smorgontól délre levő állásaink ellen, a­melyeket visszavertünk. A keskeny arczvonalon benyomult ellenséget visszavetettük. Az állást teljes egészében tartjuk. Számtalan orosz halott bontja a támadás területét. Az éj folyamán több ponton vonalaink ellen előnyomuló felderítő osztagokat és portyázó különítményeket utasítot­tunk vissza. József kir. herczeg vezérezredes harczvonala: A keleti Kárpátokban német vadászok csoportjai az Aranyos-Beszterczétől északra a Cornanon több oroszt és egy géppuskát hoztak be az ellenséges árkokból. A Casinu- és a Susita-völgy között az oroszok és románok az utolsó harcrokban elragadott magaslati állások ellen nagy tömegekkel elkeseredetten folytatták táma­dásaikat. Az egyik kupán sikerült lábukat megvetniük. Valamennyi többi ponton nagy veszteségük mel­ett véresen visszavertük őket. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A Braila­­ és Galacz közt elterülő­ mocsaras lapályon előretolt török őrségek Vadeninél túlnyomó ellenséges erők elől visszavonultak a fő biztosító vonalba. La Bartea ellen elő­nyomuló orosz osztagokat tüzérségi tűzzel megállásra kényszer­í­­tettünk. Mac­edónia­ harczvonal: Különösebb esemény nem történt. * Noha dec­ember havában a kedvezőtlen időjárási viszonyok a repülőtevékenységet lényegesen korlátozták, repülőink és elhárító alakulásaink mégis tetemes veszteségeket okoztak az ellenségnek. Mi 17 repülőgépet, míg ellenfeleink 66 repülőgépet vesztettek, légiharczban elpusztítottunk 48-at, alulról lelőttünk 16-ot, kényszerű leszállás folytán elvesztettek kettőt. Ezekből 22 gép birtokunkban van, míg vonalainkon túl 44 repülőgép lezuhanását figyeltük meg. Ludendorff első főszállásmedter. A Wölff.üssynöttség esti jelentése: Berlin, január 17. A Wölff-ügynökség jelenti január 17-én este. Eltekintve élénkebb harczi tevékenységtől Beaumont mellett, a nyugati frontról nincs különösebb jelenteni való. Keleten a tüzérségi tevékenység Smorgontól délre élénk maradt. Támadások eddig nem történtek. Hivatalos bolgár jelentés: Szófia, január 17. A főhadiszállás közli január 17-én : MACZEDÓNIAI ARCZVONAL. Gyönge tüzérségi t­üzelés az egész fronton. Néhány helyen, nevezetesen a Strumánál járőrcsatározások. Két ellenséges czirkáló sikertelenül bombázta a Struma torkolata közelében lévő állásainkat. ROMAN FRONT. Négy elenséges repülőgép átrepült Tulcea fölött, de tüzérségi tüzelésünk el­űzte őket. ROVÁS. Nem, nem, Bratianu és Ionescu urak, a verést még kaphatnak, de becsületet soha ! Most sütik ki, hogy nem árulók, hanem az erkölcs mártírjai. Románia a békés hármas­­szövetségnek volt hűségre kötelezve, de nem a háborúsnak. S ha elpusztulnak is, nem néz­hették nyugodtan, hogy a szegény entente-ot hogyan ütik-verik. Ezt a védtelen gentleman - gyülekezetet meg kellett védeni, ha belehalnak is ! — Ez mind megható és minden ismert méretét a szemtelenségnek túlhaladja, de nem lehet elfelejteni, hogy Románia mennyi ideig seftelt ezzel a vérszomjas Közép-Európával és milyen nyájas semlegességgel hangoztatta, hogy majd csak annak fog a lábikrájába harapni, a­ki alul marad. Épp úgy lehetett volna ez a vérszomjas Közép-Európa, m­int az ártat­lanul vérző entente. Sőt csak azért nem volt az az ártatlanul vérző entente, mert az még a hazudozó Bratianunál is jobban tudott ha­zudni s a mi végvonaglásunkat tudta vele el­hitetni. És Ionescu az élete legszebb idejének azt a két évet tartja, mely alatt a háborút nyélbe ütötte. Elhiszszük. Hiszen ha nem mond ilyeneket, akkor, ha mások nem teszik vele, saját magának kéne magát fölakasztania. * Még mindig van remény a békére ? Hogyne volna ! Hiszen egy perezre sem lehet elfelej­teni, hogy az entente-politikusok véresszájú henczegéseire a népeik dühös békevágya hang­zik vissza. Azok a vad szavak és őrült köve­telések nem is nekünk szólnak, hanem népeik­nek, hadd káprázzék a szemük, hadd kapjanak kedvet a továbbhadakozáshoz, hallván, mi mindenféle jót tartogatnak számukra. Hát csak ezt a mindenféle jót kell igaz mivoltára leszállítani, a koncz elérhetetlenségéről szem­léltető bizonyságot szolgáltatni, s akkor nem lesz az a hadiczél odaát oly lelkesítő, mint az, hogy a mi vér még férfiember ereiben lüktet, maradjon is meg. * Az összes ellenséges államokból hangzik a nekünk oly biztató szó: szénhiány. Ebbe belepusztulhatnak. Városaik sötétek, hadi­gyá­raik vesztegelnek, népük fázik és ribilliózik. Ennek sok mindenféle oka van, egyebek kö­zött az, hogy nincs szenük. De nekünk van szenünk, s mikor az onnan hangzó jajszónak oly biztató jelentőséget tulajdonítunk, nem szabad megengednünk, hogy a szénhiány réme minálunk is fölüsse a hangját. Most nem be­szélünk arról, hogy Budapestnek világosság kell, s biztosított, nem redukált, hanem foko­zott villamos közlekedés. Egyenesen hadi ér­dek, hogy a szénről odaát ne kerülhessenek olyan hírek, a­milyenek onnan jutnak mi­­hozzánk. Annyi ostoba jelből következtettek már a mi kimerülésünkre s merítettek optimiz­must a vesztett ügyük folytatásához, mivé fejlődnék makacsságuk akkor, ha hallanák, hogy a széntermelő Magyarország, Ausztria és Németország egyik fővárosában megállanak a villamoskocsik, mert nincs szén ? Ennek iga­zán nem szabad bekövetkezni, s a teremtő szót: legyen szén! — könnyű kimondani, mert hiszen van .­ ­ Lapunk mai száma 1© oldal

Next