Az Ujság, 1917. január (15. évfolyam, 2-31. szám)
1917-01-18 / 18. szám
Budapest, 1917. XV. évfolyam 18. szám.________ Csütörtök, január 18« Elővenzési áraki fllP^ SZERKESZTŐ8KOt S S^:::gfrf K m m n áa J0SB Negyedévre __ 9 * 50 » JPfB& jpff V ;' 15 . Mi KIADÓHIVATAL s • Egy hóra--------3 . 30 . EB M J§f lg j|g gg ff A ffi mam Budapest. JUkocMut 54. o. Egyes érám ára Budapesten, vidé. jHBLgtBflj BBg 9B EB BB 09 Telefon, fossd 16—33 és 19—36. ken és pályaudvarokon 12 fillér. Jg^g M j|j§ fié gj A lg jpfl& gj FSOK&tADÓHIVATAL Megyeien hétfő kivételével jÉÉÉf fflL Imf WA Budespeen Ersaebet kerult minden nap, ünnep után is. fS£3a mSé wS&it Xeieloo Jöieal 19- -fiS. A Casini- és Susita-völgyben orosz is remin tienadiÉsokat vissza var lünk Az oroszok nagyveszteségŰ veresége Smorgonnafl ÉSé&tk tSizérségi 8iz a Karszt-tenslkwi és a Wwath-völgy&esi HSfer jelentése* Hivatalos jelentés (kiadatott január 17-ére): KELETI HARCZTÉR. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Vadeninél előretolt ozmán biztosító csapatokat túlnyomó ellenséges erők elől a főbiztosító vonalra vetettük vissza. Az ellenség egy támadáját a Vadenitől nyugatra mintegy ké kilométerre levő állásaink ellen zárótüzünkkel megálltottuk. József kir. herczeg vezérezredes hadseregarczvonala. A Casinu- és a Susita-völgy között az oroszok és románok nagy erőkkel támadásba mentek át. Az ellenségnek sikerüt az egyik magaslaton lábát megvetnie, míg az arczvonal többi részén mindenütt teljesen visszavertük. Lipót bajor herczeg vezértábornagy hadseregarczvonala. A császári és királyi csapatoknál nem volt semmi esemény. OLASZ HARCZTÉR. A Karszt-fensikon és a Wippach-völgyben a tüzérségi tevékenység ismét feléledt. DÉLKELETI HARCZTÉR: a helyzet változatlan. ‡ Ho fér altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német vezérkar jelentése: Berlin, január 17. A nagy főhadiszállás közli : NYUGATI HARCITÉS. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az arczvonal több pontján a tüzérségi harca hevessége növekedett. Az Opera-hajtásban egy ellenséges vállalkozást ütegeink csírájában elfojtottak. Járőreink sikeres vállalkozásaikkal Le Sarsnál, Gueudecourtnál és Peronnetól nyugatra 27 foglyot és egy géppuskát szállítottak be. A trónörökös hadcsoportja: Hannoveri gyalogosok és utászok a Combres-magaslatokon véghezvitt hatásos robbantás után benyomultak az ellenséges állásba, leverték az árok védőit és több fogolylyal tértek vissza vonalaikba. •KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezértábornagy harczvonala. A heves tüzérségi tüzet délután orosz támadások követték a Smorgontól délre levő állásaink ellen, amelyeket visszavertünk. A keskeny arczvonalon benyomult ellenséget visszavetettük. Az állást teljes egészében tartjuk. Számtalan orosz halott bontja a támadás területét. Az éj folyamán több ponton vonalaink ellen előnyomuló felderítő osztagokat és portyázó különítményeket utasítottunk vissza. József kir. herczeg vezérezredes harczvonala: A keleti Kárpátokban német vadászok csoportjai az Aranyos-Beszterczétől északra a Cornanon több oroszt és egy géppuskát hoztak be az ellenséges árkokból. A Casinu- és a Susita-völgy között az oroszok és románok az utolsó harcrokban elragadott magaslati állások ellen nagy tömegekkel elkeseredetten folytatták támadásaikat. Az egyik kupán sikerült lábukat megvetniük. Valamennyi többi ponton nagy veszteségük melett véresen visszavertük őket. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: A Braila és Galacz közt elterülő mocsaras lapályon előretolt török őrségek Vadeninél túlnyomó ellenséges erők elől visszavonultak a fő biztosító vonalba. La Bartea ellen előnyomuló orosz osztagokat tüzérségi tűzzel megállásra kényszerítettünk. Macedónia harczvonal: Különösebb esemény nem történt. * Noha december havában a kedvezőtlen időjárási viszonyok a repülőtevékenységet lényegesen korlátozták, repülőink és elhárító alakulásaink mégis tetemes veszteségeket okoztak az ellenségnek. Mi 17 repülőgépet, míg ellenfeleink 66 repülőgépet vesztettek, légiharczban elpusztítottunk 48-at, alulról lelőttünk 16-ot, kényszerű leszállás folytán elvesztettek kettőt. Ezekből 22 gép birtokunkban van, míg vonalainkon túl 44 repülőgép lezuhanását figyeltük meg. Ludendorff első főszállásmedter. A Wölff.üssynöttség esti jelentése: Berlin, január 17. A Wölff-ügynökség jelenti január 17-én este. Eltekintve élénkebb harczi tevékenységtől Beaumont mellett, a nyugati frontról nincs különösebb jelenteni való. Keleten a tüzérségi tevékenység Smorgontól délre élénk maradt. Támadások eddig nem történtek. Hivatalos bolgár jelentés: Szófia, január 17. A főhadiszállás közli január 17-én : MACZEDÓNIAI ARCZVONAL. Gyönge tüzérségi tüzelés az egész fronton. Néhány helyen, nevezetesen a Strumánál járőrcsatározások. Két ellenséges czirkáló sikertelenül bombázta a Struma torkolata közelében lévő állásainkat. ROMAN FRONT. Négy elenséges repülőgép átrepült Tulcea fölött, de tüzérségi tüzelésünk elűzte őket. ROVÁS. Nem, nem, Bratianu és Ionescu urak, a verést még kaphatnak, de becsületet soha ! Most sütik ki, hogy nem árulók, hanem az erkölcs mártírjai. Románia a békés hármasszövetségnek volt hűségre kötelezve, de nem a háborúsnak. S ha elpusztulnak is, nem nézhették nyugodtan, hogy a szegény entente-ot hogyan ütik-verik. Ezt a védtelen gentleman - gyülekezetet meg kellett védeni, ha belehalnak is ! — Ez mind megható és minden ismert méretét a szemtelenségnek túlhaladja, de nem lehet elfelejteni, hogy Románia mennyi ideig seftelt ezzel a vérszomjas Közép-Európával és milyen nyájas semlegességgel hangoztatta, hogy majd csak annak fog a lábikrájába harapni, aki alul marad. Épp úgy lehetett volna ez a vérszomjas Közép-Európa, mint az ártatlanul vérző entente. Sőt csak azért nem volt az az ártatlanul vérző entente, mert az még a hazudozó Bratianunál is jobban tudott hazudni s a mi végvonaglásunkat tudta vele elhitetni. És Ionescu az élete legszebb idejének azt a két évet tartja, mely alatt a háborút nyélbe ütötte. Elhiszszük. Hiszen ha nem mond ilyeneket, akkor, ha mások nem teszik vele, saját magának kéne magát fölakasztania. * Még mindig van remény a békére ? Hogyne volna ! Hiszen egy perezre sem lehet elfelejteni, hogy az entente-politikusok véresszájú henczegéseire a népeik dühös békevágya hangzik vissza. Azok a vad szavak és őrült követelések nem is nekünk szólnak, hanem népeiknek, hadd káprázzék a szemük, hadd kapjanak kedvet a továbbhadakozáshoz, hallván, mi mindenféle jót tartogatnak számukra. Hát csak ezt a mindenféle jót kell igaz mivoltára leszállítani, a koncz elérhetetlenségéről szemléltető bizonyságot szolgáltatni, s akkor nem lesz az a hadiczél odaát oly lelkesítő, mint az, hogy a mi vér még férfiember ereiben lüktet, maradjon is meg. * Az összes ellenséges államokból hangzik a nekünk oly biztató szó: szénhiány. Ebbe belepusztulhatnak. Városaik sötétek, hadigyáraik vesztegelnek, népük fázik és ribilliózik. Ennek sok mindenféle oka van, egyebek között az, hogy nincs szenük. De nekünk van szenünk, s mikor az onnan hangzó jajszónak oly biztató jelentőséget tulajdonítunk, nem szabad megengednünk, hogy a szénhiány réme minálunk is fölüsse a hangját. Most nem beszélünk arról, hogy Budapestnek világosság kell, s biztosított, nem redukált, hanem fokozott villamos közlekedés. Egyenesen hadi érdek, hogy a szénről odaát ne kerülhessenek olyan hírek, amilyenek onnan jutnak mihozzánk. Annyi ostoba jelből következtettek már a mi kimerülésünkre s merítettek optimizmust a vesztett ügyük folytatásához, mivé fejlődnék makacsságuk akkor, ha hallanák, hogy a széntermelő Magyarország, Ausztria és Németország egyik fővárosában megállanak a villamoskocsik, mert nincs szén ? Ennek igazán nem szabad bekövetkezni, s a teremtő szót: legyen szén! — könnyű kimondani, mert hiszen van . Lapunk mai száma 1© oldal