Az Ujság, 1917. július (15. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-17 / 178. szám

12 ming utasítja a pénzügyigazgatóságokat, hogy a harcz- Úrról hazatérő vendéglősök italmérési engedélyeiket gyorsan is akadálytalanul kaphassák vissza. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. A katonai poszfészáliitók a lag­felsőbb n­onvetítem­ényszék­ előtt. — Riemer Gyula szabadlábon. — (Saját tudósítónktól.) A múlt esztendő legnagyobb szenzácziója volt az úgynevezett »pókháló-posztó« monstre bűnpör, a­mely a honvédhadosztlybíróság előtt folyt le úgyszólván a tavasz elejétől az ő­sz kez­detéig. A közönség akkor megostromolta a ka­tonai bíróság tárgyaló termét, de az érdeklődők csakhamar kielégítetlenül távoztak. A bíróság csupán annyit nyújtott a közönségnek, hogy a beidézett több száz tanúról katalógust olvasott, aztán a vádlottakat az általános kérdésekre nézve hallgatta ki és nyomban zárt tárgyaláson folytatta a tárgyalást egészen az ítélet kihirdetéséig. (Az ítéletet vasárnapi számunkban már felelevení­tettük.) Ma a legfelsőbb honvédtörvényszék elé került az ügy. Jelentékeny változások: az érdeklődés teljes hiánya, a vádlottak közül csupán a szabad­lábon levő Faragó Béla jelenléte és az a szembe­tűnő változás, hogy a vádlottaknak ma már más védőik vannak és nem azok, a­kik az első katonai bírósági fórum előtt képviselték őket. A tárgyalás anyaga az állam hadereje elleni bűntettel vádolt Fenyves Jákó őrnagy és társainak posztószállítási ügyében bejelentett semmiségi panaszok tárgya­lása. A tárgyalás a honvédfőtörvényszék Tábor­­utczai helyiségében folyik. Török altábornagy, a bíróság elnöke, reggel negyed tízkor nyitotta meg a tárgyalást. A tárgyalás vezetője Zandegiacomo Marzer Nándor ezredes-hadbíró. Bejelentette, hogy a vádat Mesterházy Nagy László ezredes-hadbíró, koronaügyész-helyettes képviseli, a vádlottakat, és pedig Fenyves Jákó őrnagyot Vidor Jenő, Fenyves Jakabot Hets Ödön, Fenyves Henriket Lévai Rudolf, Pártos Artúrt Koffmann Dezső, Váradi Sándor Bélát Pető Sándor, Taubes Jenőt Holló Lajos, Neumann Lászlót Héderváry Lehel, Szegedy Maszák Tihamért Szilágyi Artur Károly, Riemer Gyulát Gál Jenő, Kohn Bélát Zboray Miklós, Bastk­ Ernőt Brauner Mór, Faragó Bélát Balogh Imre ügyvédek védik. Itt említjük meg, hogy a vádlottak egyikét, Riemer Gyulát, a Nemzeti Egyesült Textilművek r.-t. volt igazgatóját annak idején a honvéd­­hadosztálybíróság a per során fölmentette és sza­badlábra helyezése után átkísérték a budapesti Ügyészséghez, mert őt a budapesti törvényszék és a Curia másfél évi fegyházra és két és fél évi börtönre ítélte el kétrendbeli megvesztegetés bűn­tettéért. E két büntetés összbüntetéseképpen négy évi és nyolcz hónapi fegyházban állapította meg a budapesti büntetőtörvényszék Riemer Gyula büntetését. Azonban a honvédhadosztály­­bíróságnál 1915 márczius hónapjától egész múlt év augusztusáig szenvedett letartóztatásából sem­mit sem vett kitöltöttnek a bíróság. Riemer Gyula a gyű­jtőfogházban idegbeteg lett és nagyobbrészt kórházban volt. Védője kér­vényt adott be, hogy számítsák be büntetésébe azt az időt is, a­mit Riemer Gyula letartóztatás­ban töltött el, egyben kérte meg, hogy engedje meg az igazságügyminiszter a büntetése félbe­szakítását. Szombaton érkezett le a határozat az ügyben, a­mely megengedte, hogy Riemer Gyula megszakíthassa büntetését és így az ügyészség szombaton délután szabadlábra helyeztette. A semmiségi panaszok mai, első napi tár­gyalásáról a következő tudósítást közöljük : A tárgyalás megkezdése előtt a bíróságnak nem állandó tagjai, Kiss Lajos és Aba Illés ez­redesek, letették az esküt, majd Dalmay alezre­des-hadbíró részletesen elmondotta a bűnügy egész történetét, így azt, hogy a katonai ruha­raktárba szállított posztó- és ruhanemű­ek nem feleltek meg azoknak a mintáknak, a­melyek­nek szállítására a szállítók vállalkoztak. A­mi­kor a visszaélésekre rájöttek, megindult a nyo­mozás, a­m­elynek során mintegy ötszáz darab bűnjelposztót vizsgáltak meg a szakértők. En­nek eredménye az lett, hogy a vádlottaknál na­gyobb mennyiségű posztót lefoglaltak, a­minek egy részét azonban később feldolgozták bélés és haskötők czéljaira. Ismertette azután a had-­seregfőparancsnokság átiratát arra vonatkozó­lag, hogy ezekből a rossz szállítmányokból ki­folyólag származott-e hátrány a hadseregre . A válasz az, hogy ezekről a rossz szállításokról külön nincs tudomása a főparancsnokságnak, arról sincs tudomása, hogy ennek folytán na­gyobb számú megbetegedések fordultak volna elő a katonaság soraiban. .... A vád a katonai Btk. 327. §-ába ütköző, ál­lam hadiereje elleni bűntett és azonkívül Feny­ves Jákóra nézve ajándék elfogadásának bün­tette. Ismertette az előadó a szakértői vizsgálat eredményét, majd pedig a vádlottak védekezé­sét. Előadta, hogy az első birósági főtárgyaláson Taubes azzal védekezett, hogy ő mint ékszerész nem értett a posztóhoz és ezért egy posztókeres­­kedőt vett maga mellé s azzal együt vásárolta a posztót. Szállításainak utolsó idejében meg­ismerkedett Fenyves Henrikkel, a­ki a rendelé­sek után bizonyos összeget kért tőle. Teljes jó­hiszeműségével védekezett és tagadta, hogy Fenyves Jákónak bármit is adott volna. Pártos Artur azzal védekezett, hogy Fenyves Jakab, a­ki tőle már korábban opeziókat szerzett, ké­sőbb ezeket az opeziókat eladta Szegedi­ Maszák­­nak és nem tud arról, hogy a­mit ő Fenyves Jakabnak mint üzlettársának adott, abból egy rész Fenyves Jákónak jutott. Neumann László, a­ki már béke idejében is szállítója volt a hon­védségnek, azzal védekezett, hogy ő rendes anyagot szállított, de később mondták neki, hogy Fenyves Jákó az átvételnél akadékosko­dik. Ezért a­mikor az őrnagy felkereste őt az üzletében, adott neki 25.000 koronát. Váradi Sán­dor Béla azt adta elő védelmére, hogy Faragó Béla adta neki az eszmét, a­mikor a ruharaktár­ban nem akarták átvenni a szállítmányát, hogy beszéljen Fenyves Jákóval. Ezt meg is tette. Ezután ismertette a konfekcziósok tényke­dését, a­kik közül Kohn Béla a jobb minőségű posztóból 5000 métert rakott félre, de erre nézve azzal védekezett, hogy ezt a konfekczionálásnál takarította meg és jóhiszeműen azt gondolta, hogy őt illeti. Végül ismertette a többi vádlott védekezé­sét, majd elmondta, hogy a központi ruharak­tárban a csomagolásnál is úgy jártak el, hogy jó ruhák közé keverték azokat, a­melyeket bé­lésszövetből készítettek. Fenyves Jákó erre vo­natkozólag azzal védekezett, hogy a háború elején a ruharaktárban oly primitívek voltak a viszonyok és oly kevés ember állott rendel­kezésére, hogy a beérkező mennyiségeket nem volt képes mind átvizsgálni, így kerültek a si­lány ruhák a havertérre. Tagadja, hogy bár­kitől is pénzt kapott volna, csupán azt ismeri be, hogy Neumann Lászlótól kapott pénzt, de külcsönképpen. Ezután az elsőbíróság ítéletét és ennek­ ter­jedelmes indokolását olvasta fel. Szünet után az előadó ismertette az ítélet ellen bejelentett perorvoslatokat. Ezzel kapcso­latban bejelentette, hogy a vádlottak közül Neumann László, Fenyves Jakab, Fenyves Jákó, Taubes Jenő, Pártos Artur, Váradi Sán­dor Béla és Fenyves Henrik a törvényes határ­időn túl is adtak be perorvoslatokat. Mesterházy Nagy László koronaügyészhe­­lyettes indítványozta, hogy Neumann László és Fenyves Jakab későn érkezett nérorvosk­ai megokolásának adjon helyet, a többi perorvos­latot pedig utasítsa vissza. A bíróság rövid tanácskozás után úgy ha­tározott, hogy Neumann László és Fenyves Ja­kab kérelme tárgyában helyt ad a határidő iga­zolására irányuló kérelemnek, kiknek védői a törvényes határidőn belül semmiségi panaszt és felebbezést jelentettek ugyan be, de a per­orvoslat okainak kifejtését nem nyújtották be. Erről pedig a vádlottak csak utólagosan és új védőik útján értesültek. Tekintettel arra, hogy a vádlottak védőiket ügyvédi mulasztás miatt az ügyvédi kamaránál feljelentették s ők vé­dőik mulasztásából perjogi hátrányt nem szen­vedhetnek, úgy találta a legfelsőbb honvédtör­vényszék, hogy ezt a két vádlottat a határidő megtartásában önhibájukon kívül eső akadály gátolta. A többi vádlottnak újabban előterjesz­tett perorvoslati kérelmét a törvényszék a bűn­ügyi iratokhoz csatolja, de figyelemmel ezekre csak annyiban lesz, a­mennyiben az ezekben foglaltakat a tárgyalás során a védelem szóvá fogja tenni. Dalmay előadó ezután folytatta a semmi­ségi panaszok ismertetését. Mielőtt a koronaügyészhelyettes szólásra állott volna fel, annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon fennforognak-e a bejelentett alaki sem­miségi okok, Holló Lajos védő kérte annak megállapítását, hogy a hadbírósági tárgyaláson kihallgatott két szakértő olyan szakvéleményt adott-e, hogy a minisztérium által kiadott posz­tóminták a hadiszolgáltatásra alkalmatlanok voltak s e mintáknak csak 8,5%-a volt megfe­lelő. Kérte annk megállapítását, hogy már a megrendelések is a hadiszolgálatra alkalmat­lan minták után történtek. Kérte a bíróságot, ismertesse azt az Újpesten történt esetet, a­mikor már a gyakorlat alkalmával rosszaknak bizonyultak a szállított ruhaneműek, de azért ezt az esetet még­sem tették vizsgálat tárgyává, hanem a katonáknak új ruhákat osztottak ki. Kérte annak megállapítását, hogy Pommers­­h­eim főhadbiztos maga adta a szállítandó posztó mintáját Taubes Jenőnek, a­ki azután a mintánál sokkal jobb minőségű posztót is szállított. Pető Sándor védő annak megállapítását kérte, hogy a kifogásolt ruhák egyikéről sem állapították meg azt, váljon a vádlott keres­kedőktől erednek-e. A hadbírósági ítélet né­hány téves megállapításának konstatálását kérte, az újpesti esetet pedig azzal egészítette ki, hogy a­mikor a gyakorlatozó katonákról leszakadozott az új ruha, Megay vezérhadbiztos azt mondta, hogy ez ellen nem lehet semmit tenni, mert a ruha megfelel a mintának. Koffmann Dezső védő azt kívánja bizonyí­tani, hogy a főtárgyalás folyamán tartott há­rom szakértői szemle megállapításai „Pártos Artúrra vonatkozólag ellenkeznek az előzőkkel. Brauner Mór védő a hadbírósági tárgyalá­son kihallgatott két szakértő vallomásával azt kívánja megállapítani, hogy Baszk­ Ernő a ren­des kereskedői gondossággal nem volt képes megállapítani azt, hogy az általa szállított szö­vet eltér-e a mintától. .... Héderváry Lehel védő arra kérte a bírósá­got, állapítsa meg Neumann László érdekében, hogy az általa elért több mint másfél milliós forgalom mellett alig 67.000 korona haszna volt, a­mi csupán hét százaléknak felel meg. Gál Jenő védő azt hangsúlyozta, hogy az ügyészség nem élt semmiségi panaszszal az el­len, hogy Fenyves Jakét felmentették több olyan vád alól, a­melyek arról szóltak, hogy pénzt fogadott el. Hets Ödön védő annak a megállapítását kéri, hogy a­mikor ezek a nagyarányú posztó­­vásárlások voltak, rendes kereskedelmi szokás volt a polgári bevásárlásoknál is, hogy kisebb províziókat vagy jutalékokat adjanak. Szilágyi Artur Károly és Vidor Jenő védők rövid felszólalásai után a bíróság a tárgyalás folytatását holnap reggel kilencz órára halasz­tották, a­mikor a koronaügyész-helyettes a sem­miségi panaszok dolgában fog felszólalni. AZ UJSÁO Kedd, 1917. julius 17. ByilMSr. ( m­tbtt f**WUk«rt mm mai f»l«iS*ste*t * ««IneVjci*. FSvnioil gyilvásUlat bérelsz&molfisban járt»» tisztoisgiét és tiszteiselönit keres. Részletes ej tolatok Mzonyi tvilnyrr frm­a tokkal és fizetési igény megjelölésével »Állatidő 1917.« alatt Blockst J. hirde­tőjébe. Semm­ehvels-utcza 4. Nagy bank keres azonnali belépésre gyakorlott, megbízható raktárnokot. Olyanok, akik szeszgyárban voltak állásban és akit szláv nyelvismerettel bírnak, előnyben ré­szesülnek. Ajánlatot e lap kiadóhivatalába »Jó fizetés« jeligére kérünk. 16256 KMIB- értesítés helyett. Dr. Sziklai Salamon és neje sz. Ratmiann Josefin, Feri és Gyuri gyermekeik, valamint összes gyászoló rokon­ságuk nevében is fájdalomtól megtörten jelen­tik, hogy forrón szeretett, jó gyermekük Sziklai Pál dr. az első szemklinika gyakornoka, f. hó 15-én életének huszonkettedik évében, reményteljes fiatalsága kezdetén, rövid szen­vedés után elhunyt. Drága halottunkat f. hó 17-én, kedden, d. u. 5 órakor kisérjük Id a III. ker., Zichy-u. 7. sz. a. gyászházból az óbudai izraelita temetőbe. Koszorúk mellőzését kérjük. Külön értesítés helyett. özv. Schertz Zsigmondné szül. Freller Regina mint feleség, Weiler Rosa, Schertz Samu és özv. Eisin­­ger Henrikné mint testvérek úgy a maguk, mint az összes gyászoló rokon­ság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik,­­hogy a legönfeláldozóbb férj, testvér és rokon Sctz Zsipind folyó hó 15-én, munkás, nemes életének 67., boldog házasságának 20. évében hosz­­szas szenvedés után jobblétre szenderült. Drága halottunkat folyó hó 17-én d. u. 126 órakor fogjuk a rákoskereszt­úri izraelita halottasházból örök nyugvó­helyére kisérni. 46254 Budapest, 1917 julius 16.

Next