Az Ujság, 1918. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-07 / 83. szám
IS KÖZGAZDASÁG. Bauxit és alumínium. {Százmilliók a bihari hegyekben.) A fpírháborúnak kellett kitörni, hogy Vállalkozóink és bankjaink az alumíniumgyártás legfontosabb kellékének, a hazai területen rendkívül nagy tömegben előforduló bauxitnak rendszeres kitermelését végre megkezdjék. Bányagzakormáunk előtt nem volt titok, hogy különösen. Bihar megyében beláthatatlan sok évtizedre elegendő bauxit van feltáratlanul. Ezeknek az ércteknek a kitermelésére azonban gondolni sem lehetett, mert magyar bauxit feldolgozó ipar nincs, külföldre pedig nem exportálhattuk volna, mert az olcsó franczia bauxit versenyét nem bírta el a magyar bauxit. A háború azonban felborította ezt a kon Mellácziót is. Hadi, nemzeti és valutám érdek kívánta a bauxit gyors kitermelését- Ilyen körülmények között érthető, hogy a vállalkozók rávetették magukat a bihari bauxitbányák kitermelésére. (A bauxittermelés úttörői.) Ezer háborús nehézség közepette, jóformán iparvasút nélkül kezdték meg Biharban a bauxittermelést. Az első sikerek Mezey Ferencz bányaigazgató, Korniss Károly gróf és Telétírni Ármin dr. neveihez fűződnek. A vállalkozásokat csakhamar bankok finanszírozták. A Kereskedelmi Bank megalapította a Neuhauseni Aluminiumindustrie A. G.-tal együtt a Magyar Bauxit r.-t.-ot Az Anglobank Topánfalván szerzett meg kiterjedt területeket, de a bányaterületei most nincsenek üzemben. A Magyar Általános Hitelbank Aluminiumérczbánya és Ipar r.t. ez év alatt hatmilliós vállalkozást létesített. Ez a vállalat a legnagyobb bauxittermelő ez idő szerint. Ausztriában is találtak bauxittelepeket, mégpedig Isztriában, közvetlenül a tengerpart mellett. Míg a magyar bauxitterületek összefüggőek, addig az Isztriai előfordulások fészekszerűek, úgy hogy a kitermelésük nehezen és lassan megy. Megfizethetetlen előnye azonban az osztrák bauxitnak, hogy alig néhány méternyire vannak a telepek a tengertől, ami nagy tarifális előnyt jelent. A mai körülmények között, amidőn a belföldi termelés a sokféle háborús nehézséggel kénytelen megküzdeni, az osztrák bauxit tarifális előnye daczára körülbelül 15.000 vagyont vagyunk képesek exportálni külföldre, ami 300 koronás átlagárat alapul véve, 7 tíz—0 millió német, svájczi és svéd koronát jelent. (Hol dolgozzák fel a magyar bauxitot ?) A magyar bauxit legnagyobb mennyiségben Németországba, azután Svájczba és végül Svédországba gravitál. A Magyar Bauxit r.-t. Svájczba szállítja a bauxitot, ahol főleg a neuhauseni aluminiumgyár dolgozza, fel alumi- Mummá. A Hitelbank vállalatai a német Kriegsmetal A.G. részére szállítanak bauxitot. Kis mennyiséget kap tőlük a svájczi Lonza — amely tulajdonképpen német vállalat — és erős kompenzálás ellenében Svédország is. Az exporttal szemben megállapítható, hogy az alumiíniumgyártás a legjövedelmezőbb üzletek egyike, ami kitűnik a legtöbb magyar bauxitot feldolgozó neuhauseni aluminiumgyár példátlan gazdagodásából. Ez a válalat a háború alatt már harmadszor, ezúttal 7 millió frankkal, 42 millió frankra emelte fel az alaptőkéjét. A részvényeket mind is három tőkeemeléskor ingyen kapták a részvényesek, akik ezenfelül még latms osztalékot is kapnak az idén. Az ezer frank névértékű részvények árfolyama most 3500 frank. Kétségtelen, hogy az óriási mértékben emelkedett magyar bauxit-kivitel folytán került a vállalat oly kitűnő anyagi helyzetbe. A Schweizerischer Bankverein 1914—1917. 6*1 beszámolója egyébként rendkívül érdekes statisztikai adatokat közöl a svájczi alumíniumfelvitelről. A legnagyobb mennyiségű alumíniumot 1917 első kilencz hónapjában Németország petportálta Svájciból. A németországi behozatal 747 .000 méter mázisa alumínium volt és 34,8 tprilió frank értéket képviselt. Ezzel szemben Ausztria-MagyarnimAg, amely a nyersanyagot adta- mindössze 107.000 frank értékű feldolgozott alumíniumot kapott vissza, a sok ezer Magon Svájciba exportált bauxitért. (A magyar alumíniumgyár terve.) Ezen körülmények között érthető, hogy a bfauxittermelésben érdekelt bankok magyar aluminiumgyár létesítését vették tervbe. Az erre vonatkozó tárgyalásokba bevonták a hadügyminisztériumot és a két kormányt is, miután az alumíniumgyártás rendkívüli kockázatas miatt csak megfelelő állami támogatás és garanczia mellett vállalkoztak volna a bankok gyáralapítóira. Egy váratlan körülmény azonban erősen hátráltatta az egész nagyszabású akció megvalósulását- Egy másik érdekeltség megszerezte a bereg megyei álunitelőfordulásokat, amelyek szintén alkalmasak aluminiumtermelésre. Ez a csoport is a hadügyminisztériumhoz fordult, hogy a létesítendő gyártelepet álunitfeldolgozásra rendezzék be. Ilyen körülmények között az aluminiumgyár alapításának terve eltelésfelártó almilvás fs bruxit-érdekeltségek között kitört harcz miatt. A hadügyminisztérium és a kormány által meghívott németországi szakértők véleménye a bauxitnak kedvezett. Egy döntő értekezleten, amelyen a Griesheim- Elektron Metallgesellschaft kiküldöttei is részt vettek, végleg elejtették az alunit-kombinácziót, mert a szakértők megállapították, hogy szabálytalanul fordul elő, minősége egyenetlen és a bauxitnak körülbelül egyharmadát éri meg. Míg az alunit aluminiumoxidja 25—30%, addig a bauxité 60%-ot is kitett. (15 millióból 80 millió) Az aluminiumgyár terve a kormányokkal való tárgyalások és az alunitszindikátus közbelépése miatt évekig elhúzódott. Mikor a bankok az első kalkulácziót végezték, még csak 15 milliós befektetést igényelt volna a gyár alapítása. A legújabb kalkuláczió szerint már 10 millióra volna szükség, hogy két év múlva elkészüljön az aluminiumgyár. Tekintve, hogy a háború után az aluminiumpiaci helyzetét előre tudni nem lehet, a bankok az óriási kockázatot vállalni nem akarták és a gyár alapítását Magyarországon is és Ausztriában is — csodálatos együttérzéssel — halogatni kezdtek, úgy hogy a hadügyi kormány volt kénytelen kezébe venni az 1915. év óta húzódó akcziót. Ennek eredményeképpen Ausztriában is, Magyarországon is állami szubvencióval aluminiumgyár fog felépülni. A kormány egy budapesti bankcsoportot szólított fel ajánlattételre, mely a bauxittorine- i ősben is érdekeltséggel rendelkezik. Ez a csoport már benyújtotta ajánlatát. A bankok ajánlata úgy szól, hogy az építkezés háborús felárait az állam vállalja magára. Talán létre is jött volna már a megállapodás ezen az alapon, ha váratlanul egy másik, osztrák érdekeltség Peru tett volna ajánlatot az alumíniumgyár felépítésére vonatkozólag a magyar kormánynak. Ez a csoport 20 millió korona állami hozzájárulást kér az aluminiumgyár felépítésének költségeihez. Az osztrák csoportnak semmiféle bauxitbányája nincsen és sem a bauxit, sem az aluminiumfeldolgozó iparban sohasem volt érdekeltsége. A két csoport ajánlata ügyében a múlt héten értekezlet volt a hadügyminisztériumban. Döntésre még most sem került a sor. Kétségtelen azonban, hogy rövidesen elvált is, váljon osztrák vagy magyar tőke létesíti-e a magyar aluminiumgyárat. Kallós János: AZ ÚJSÁG Vasárnap, 2918. április 7. fA Kereskedelmi Bank közgyűlése A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ma irtotta 76. rendes közgyűlését Lánczy Leó elnöklésével. Az előterjesztett igazgatósági jelentés bevezető része alapjában véve igen magas gazdasági szempontokba, állított tanulmány, amely nagy vonalakkal igyekszik megfesteni a háborút követő állami és magángazdasági feladatok képét. Ezekben a vonatkozásokban a nagy tőkekoncentrációknak döntő szerep és befolyás jut, aminek biztos megítélésére kellő alapot szolgáltatnak azok a tanulságok, melyek nagy intézeteinknek háborús tevékenységéből levonhatók. Amint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ezekből a teendőkből kivette részét, épp úgy igyekszik készen állni arra is, hogy az elkövetkező béke nagy kötelességeinek szintén meg tudjon felelni. Erre képessé teszi az intézetet a közönségnek egyre növekvő bizalma, amely kifejezésre jut abban, hogy betéteinek és egyéb hitelezőinek tétele közel 1900 millió koronára szökött fel. Az érintett feladatok nagysága állítja azonban előtérbe annak szükségét, is, hogy közgazdaságunktól távol tartassák minden, ami a tőkeképződést csírájában megfojthatja, vagy ami az ipari és üzleti munkát a kezdeményezéstől elrettentheti. Beszámol ezután a jelentés az alaptőkeesnlcs teljes sikeréről s azután megállapítja, hogy az intézetnél bejelentett hadikölcsönjegyzések 2406,4 millió koronát tesznek. Az intézetnek 506 alkalmazottja, vonult be, akiknek pótlására 310 ideiglenes tisztviselőt és 482 tisztviselőnőt fogadtak fel. A lefolyt évben, beszámítva a alkalmazottak rendkívüli hadisegélyét is, 4.1 millió K. háborús kiadás terhelte az intézetet. A jelzálog- és kölcsön■Odet igen kedvezően fejlődött a lefolyt évben. 15.8 millió K. záloglevélkölcsönt kötött s az összes kölcsönállomány 311.9 millióra emelkedett, K'‘emelt' r. jelentés az apró parksztkölcsönök tömeges visszafizetését. A községi kölcsönállomány 5.5 millió K.-val 285.3 millióra emelkedett. Felötlő, hogy a lefolyt évben ilyen kölcsönökre is 1,1 millió K. rendkívüli visszafizetést telrestettek. Fokozottabb kereslet folytán 27,9 millió K. névértékű záloglevelet és községi kötvényt helyezett el állandóan a lank. Részletesen ismerteti ezután a jelentés a bank budapesti és vidéki fiókjainak, váltóüzletének, vidéki leányintézeteinek fejlődését, beszámol az új affiliácziókról, a balkáni kirendeltségekről s azután kiemeli, hogy az intézet a meglevő ipari vállalatokon felül nagy súlyt, helyezett új ipari vállalatok alapítására is, hogy ezekkel a közelgő béke nagy czéljait szolgálja. A jelentés tudomásul vétele után Vass Lajos dr. a részvényesek köszönetét tolmácsolta a tisztikar és Lánczy Leó iránt, aki meleg savakban köszönte meg az elismerést. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult az igazgatóságnak a nyereség hovafordítására vonatkozó indítványához, a melynek értelmében » rendelkezésre álló 21,799.002 korona 28 fillérből az 1917. évi osztalékszelvényeknek 190 koronával való beváltására 15,200.000 koronát forfitnak, » rendkidi tanulékzási* javadalmazássá** S millió koronát, a banképületek értékcsökkentn tartalékára 1.050.000 koronát, jótékony czélra 1 millió koronát használnak föl, a fenmmaradó 2.549.052 korona 28 fillért pedig az 1918. év javára írják. Az osztalékszelvényt hétfőtől, április 8-ától befedve váltják be. Az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak a közgyűlés megadta a fölmentvényt s azután közfelkiáltással újra megválasztotta az igazgatóság tagjaivá Fehér Miksát, Gutmann Vilmos bárót, Haggenmaeher Róbertet, Steinrich Ferentzet és Weiss Fülöpöt. Újra megválasztották a felügyfőobottság eddigi tagjait is, mire a közgyűlés véget ért. I - A* Első Magyar Általános Biztositó Társa* húsba tartotta, közgyűlését Csekonicsi Endre gróf v. b. t. t. elnöklésével. Napirend előtt Berzeviczy Albert v. b. t. t., igazgatósági tag jndröilltte a részvényesek nevében Ortody Vilmos vezérigazgatót az intézetnél eltöltött 60 éves szolgálati évfordulója alkalmából. Ormody Vilmos meleg köszönetet mondott az ünneplésért s ezután, a lefolyt évi jelentéseket terjesztette elő. Az évi jelentés részletesen kiterjeszkedik a társaság üzletágainak alakulására, melyek közül az élet-, légr ész betörésbiztosítás kedvezően fejlődött, míg a tűzbiztosítás káraránya kevésbé volt kedvező. A társaság hadikölcsön-jegyzései már elérték a 150 milliót. Jótékony céélokra 236.700 K.-t fordítottak. Lényegesen emelkedtek a háborús drágaság által okozott személyi és egyéb kiadások. Így a társaság a tisztviselők járandóságait a korábbi 2,444.724 koronáról 5,441.399 koronára emelte s a megnövekedett adóterhek fedezetéül 1,590.402.27 K.-t tett tartalékba. A múlt évben elért 7,341.917.66 K, összes nyereségből az alapszabályszerű levonások és bőséges tartalékolások után 3.200.000 K. fordittatik a részvényesek osztalékára s, e szerint minden egész részvényre 100 K. éri osztalék esik. Miután a közgyűlés az összes javaslatokat, elfogadta s a felmentvényt minden irányban megadta, az igazgatóságba új tagul Toleszkey Jánost, a felügyelő-bizottságba Antal Gézát és Moni Jenőt, a választmányba pedig Harkányi János bárót, Ibrzog Mór bárót, Papp Géza bárót, Sotmieh Miklóst, Széchenyi Emil grófot és Talián Béla bárót választotta meg. A Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja mint részvénytársaság Mámig Lajos nyugminiszteri tanácsos elnöklete alatti folyó hó 5-én tartotta meg XXV. évi rendes közgyűlését. Napirend előtt az elnök lelkes szarvakban ünnepelte az intézet 25 éves fennállása alkalmából azt a 29 vidéki takarékpénztárt és vezérüket, Tisza István grófot, kik együttesei) megalakították a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankját, a vidéki intézeteknek ezen közmegelégedésre működő központi szervét. Karczag Sándor dr., Töpler Lajos, Faribaky István, Vértan István és Horányi Géza dr. részvényesek Mándy Lajos elnök, Poppey Bernát másodelnök, Leitner Zsigmond vezérigazgató, Huszár Gyula és Pósa Ernő igazgatták a felügyelő-bizottság és a tisztviselői kar érdemeit, méltatták. Az üdvözlések kapcsán, a közgyűlés elhatározta, hogy a háború befejezése után, megfelelő időben, jubiláns közgyűlés lesz az intézet 25 éves fennállásának kellő fórumában leendő megünneplésére tartandó. A közgyűlés ezután meghallgatta az igazgats 1.917. üzletévr© vonatkozó jelentését, mely szerint a tisztás esyszer még az előző évről áthozott 140.924 korona filérrel együtt 2.037.886.796.*ra rúg, és az 1916. üzletév eredményét kerek 60.000. X-val múlja felül. A közgyűlés az igazgatóság jelentését tudomásul vette, az előterjesztett mérleget elfogadta és a tiszta nyereség felosztása tekinttetében olyképi* határozott, hogy 1,200.000.— K ,azaz a részvénytőke 6%-a osztalékra, 97.6.35.— K tartalékalapra, 100.000.— K érték* papikr-árfolyamkülönbözeti tartalékalapra, 100.000 K frankárfolyam különbözeti tartalékalapra, 100.000 K attótarta* lékra, 100.000 K a tisszvbelők és szolgák Pyngdijalapjára fordittassék és a szerződésszerű jutalékok levonása után megmaradó összeg, azaz 174.663.38 K új számlára vitessék át. A szelvények 1918 április 3-tól kezdve 12 3£*vat váltatnak be. A közgyűlés az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizott**ságnak a felmentvényt megadta, majd az alapszabályok néhány szakaszának módosítását és uj szakaszookkal leendő felbővítését határozta el. A módosítások 1917. év végein keresztülvitt tőkefelemekésre és ezzel kapcsolatban főként az intézet által az ingatlan becsértékének kétharmad rész® erejéig terjedhető kölcsönök nyújtására, végül a vasúti kölcsönüzlet felvételére vontakoznak. A Magyar-Cseh Iparbank rt. igazgatósága 1918 március hó 1-én tartott, közgyűlésén nyert felhatalmazás alapján 10 millió korona alaptőkéjét 20 millió koronára emeli fel. Az új 50.000 darab 200 korona névértékű részvény 280 koronás árfolyamon (5 korona bélyeg és költség hozzászámításával, 1918 július 1-től kezdődő osztalékjogosultsággal, 4% kamatvisszatérítéssel május 8-tól július 1-ig) bocsáttatik ki. Az elővételi jog 1—1 darab arányban folyó évi április 8-tól 22-ig bezárólag gyakorolható a bank, valamint a Böhmische Industrial-Bank Prag— Wien és fiókjai pénztárainál. A kávéházi tőzttdei forgalom rostol,iapa szünetelt. Kötés nem történt, mert a tagok a tőzsdetanácsnak a kávéházi forgalom megszüntetésére vonatkozó már régebben kiadott rendeletének a következményeitől féltek. Ennek a rendeletnek, úgy látszik, mert, hogy az utóbbi napokban ismét nagy lendületre kapott a kávéházi üzlet, érvényt akarnak szerezni. A Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága Halom Imrét ügyvezető igazgatóvá, Kunitzer Marczel eddigi aligazgatót igazgatóvá, Gara Rezső eddigi cégvezetőt aligazgatóvá, Eisler Ede dr. és Kallós Imre főtisztviselőket ez/vezetőkké és Bokor Gábor és Barna Pál tisztviselőket osztályfőnökökké nevezte ki. A bőr- és textilszakmába vágó anyagkiutalásokat eddig a kereskedelemügyi miniszterhez kellett intézni, aki azonban a bőr- és textilügyaái, miniszteri meghatalmazotjárá Maiz