Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-04 / 180. szám
18 REGÉNY. A PÁRT ASSZONYA. REGÉNY. Irta: WALL ESTE JENŐ. (Folytatás) (24) — Nem értem, hogy mit akar ezzel mondani, nagyságos asszony. . — Azt.., hogy az én elveim csak engem kötelezhetnek, de ha maga helytelennek találja ezeket az elveket'és' nem akar azok szerint élni, én nem akadályozom meg abban, hogy kedve szerint élhessen. Magának van egy kis üzlete a kormánynál és arra kép engem, hogy intéztessem el ezt az üzletét. Én megteszem ezt, mivelhogy ez a maga üzlete ésnem az enyém. Méhely szemei felragyogtak. Ő az egészből csak azt értette meg, hogy Olga elintézteti a dolgát. Az okoskodásáva nem törődött, csak magát ,a tényt nézte— És még ma elintézteti ? — kérdezte oly mohósággal, mintha egész exisztencziája ezen fordulna meg. ■ •— Elintéztetem, kedves képviselő úr, ha csak egy mód van rá, elintéztetem. Hogy mikor, azt nem tudom, de talán magának sem fontos, hogy ma vagy holnap. — Azért kérdem, hogy még ma, mert a párt erősen szorongatja a kormányt s úgy lehet, hamarosan új kormányunk lesz. — A régebbi kormány alatt is csináltak üzleteket, a mostani kormány alatt is csinálnak és az uj kormány alatt is fognak csinálni. —Gondolja? — Hát az új kormány más képviselőkkel fog dolgozni, mint a mostani? No Isten vele, képviselő úr.— Csókolom a kezeit. Mikor és hol érdeklődhetem az eredmény iránt? — Majd megüzenem Ordassal, vagy Silvásssal, vagy másvalakivel. — Csak Szilvással ne. Kezeit csókolom. Olga megkerülte a folyosót, hogy elérje azt az ajtót, amelyen csak a miniszter és néhány bizalmasa járhatott át. Ez volt a titkos ajtó, amelyen észrevétlenül juthatott be az ember a kegyelmes úrhoz. Mikor a szolga meglátta Olgát, a minisztertől, kapott régebbi utasítás szerint átszólt a házi telefonon az audiencziázók előszobájában lévő szolgának, hogy mindaddig ne bocsásson be senkit a miniszterhez, míg erre nézve engedelmet nem kap. A szolga a telefonértesítés vétele után oda szólt a várakozóknak: — A kegyelmes úr üzeni, hogy ne méltóztassanak tovább várakozni, mert szakértekezletre kellett mennie. A várakozók méltatlankodtak és az egyik odaszólt a szomszédjának : — Bizonyosan az a dáma van megint nála. A méltatlankodónak igaza volt. Olga pár percznyi várakozás után a miniszter dolgozószobájában ült, a miniszter az Íróasztala mellett. — Sok a dolga? — kérdezte Olga a minisztert,aki aktákat írt alá. — A barátai elég szépen ellátnak munkával? • — Még mindig? . — Igen, még mindig. — Azt hittem, a tegnapi párthatározat után nem lesz oly nagy a torlódás. A miniszter mosolygott ezen a megjegyzésen. — Talán nem veszi komolyan ezt a határozatot? . — Én komolyan veszem és respektálni fogom EB 6 határozatukat. ■— Ez igazán mulatságos lesz. ' '«— Igen, én betartom az ő határozatukat és ha valaki közülök hozzám fordul, én fogom figyelmeztetni a párt határozatára. Olga nevetett. •— Szóval maga fogja őket belekényszeríteni a korrektségbe és a maga érdeme lesz, ha az ellenzéki párt tisztességes lesz. — Hát persze, ha ők a tisztességet proklamálják, én sem tehetek mást, mint hogy elfogadom tisztességnek azt, amit ők annak hirdetnek. Hogy van, Olga? Mit csinált ma délelőtt? — Semmit. Vendégem...volt és egy kicsit' veszkedterá vele. — Csak nem. «— Ordas járt nálam. '' ^ ‘i- korán?-,— Sürgős beszélni valója volt velem. Veszekedtünk és aztán az ő kocsiján jöttem ide. — Tehát veszekedtek és kibékültek. Lehet magával veszekedni is? — Képzelje, belém szeretett. — Éppen most, mikor forradalmi akciókba kezdett? — Hát maga tud már erről is ? Azt hittem, hogy én hozom elsőnek ezt az újságot. ■— Nem, kedves Olga, nem maga az első. Úgy látszik, hogy vannak jobb barátaim is mint maga, akik jobban sietnek hozzám az ilyen hírekkel. De maradjunk csak a szerelemnél. Hát szerelmes lett magába. — Szerelmes az őrjöngésig. • — És mire magyarázza ezt ? — Nem gondolkoztam róla. —Egy szerelmes ember mindig megér annyit, hogy egy kicsit gondolkozzunk róla. — Ha én minden emberről gondolkoznám, aki belém bolondul, egyebet se kéne termeni, mint gondolkozni. Mondja, exellenez, mit szól a kormány Ordasék akcziójához ? — Még nem beszéltünk róla. Estére pártértekezletünk lesz és ott szóba kerül majd. Maga mit hallott róla? Szólt már Ordas a terveiről? — Igen. Azt követelte, hogy szüntessem be magánál a látogatásaimat, így kívánja a párthatározat. A miniszter szemei élesebben meredtek Olgára, mint idáig. Erről nem szóltak neki a kémei. — És maga mit felelt, mikor ezt meghallotta? — Amint látja, itt vagyok és ebből sejtheti a válaszomat. A miniszter mosolygott. — Most már értem, hogy miért bolondult éppen most magába. Azt hiszem, felébresztette benne az alvó oroszlánt. A szerelme titkát tehát ismerjük már. De mi lehet a hirtelen elhatározott háborúskodás mögött? — Ejnye, exczellencz, magát csak ennyire érdekli, ha valaki belém bolondul? Azt hittem, magából is kitör a féltékenység. A miniszter felkaczagott. — Csak nem akar féltékenynyé tenni? — Akarni nem akartam, de elvártam, hogy féltékeny lesz. Nem nagyon, de egy kicsit mégis. A miniszter megsimogatta Olga haját. — Nem az a fontos, hogy ő magába bolondult. Az a kérdés, hogy józan maradt-e maga. S miután itt látom magát, nyugodt vagyok a felől, hogy csakugyan józan maradt. Nem szólt magának Ordas arról, hogy mi van az akció mögött?• Annyit tudok, hogy Szilvás kíméletlenül megtámadta a pártot, szemére vetette a kép- viselőknek, hogy összepattálnak a kormánynyal, folyton a miniszterek előszobáiban lebzselnek. Hogy csakugyan ez lett volna az akció rugója, nem tudom. Gyanús előttem, hogy már tegnap délután ott láttam Ordasnál egy Zucker nevű gyanús alakot, aki mostanában mozgó színházakkal üzleteskedik. Ezzel az emberrel egy évvel ezelőtt, de lehet, hogy csak egy fél év előtt kerültem össze először. Tudja, ez körülbelül akkor lehetett, mikor a képviselőházban először volt vita Ordasék kultúrakciójáról. Zucker azzal jött hozzám, hogy van egy terve és ha eljárok a kormánynál a megvalósítása érdekében, úgy províziót fizet nekem. Kultúrpalotáról meg más ilyenfélékről volt szó a tervben. Én Ordashoz küldtem őt. Azóta nem láttam ezt az embert s csak tegnap találkoztam vele újra Ordasnál. Azt mondta, hogy Ordas rendelte őt magához. — Ez nagyon érdekes. Mindenesetre sejtteti a mozgató erőket. Ez a Zucker nem említett valamit mostani terveiről? — Nem. De mért érdeklik ennyire ezek a dolgok? Csak nem veszi nagyon komolyan a pártnak ezt a mozgolódását? — Ordas komoly ellenfél, aki mögött ezőn párt áll, amelylyel számolni kell. Sok zavart okozhat és megnehezítheti politikai terveink megvalósítását. Tudja, a politikában még a kicsi bajok is komoly következményekkel járhatnak. Az ember nem tudhatja, hogy hol áll meg a hegyről lehengerített kő. Úgy értesültem ma délelőtt, hogy Ordas a ház holnapi ülésén beszélni fog. Interpellácziót jegyzett be és ezzel formálisan is bejelenti a harczot. Talán szenzácziós leleplezésekkel akar előállani, talán más egyebekkel. Mindenesetre fel kell készülnöm a támadásra, hogy meglepetés ne érjen. Olga a miniszterre nézett, de a tekintetén meglátszott, hogy ez csak véletlenül esett a miniszter arczára. Az arczot nézte, de mást látott, vagy . legalább jöhet. k.E.eeett a. saeméyd., Iigy,meredt. maga elé, mint a ki nagyon komoly elhatározás előtt áll, de még nem tudja, hogy szabad-e a lépést megtennie, amely végzetes következményekkel járhat. Átérezte cselekedetének egész jelentőségét és tudta, hogy ez a lépés fordulatot hozhat sorsában. Pillanatok alatt átgondolta az egész helyzetet és a merész elhatározás megtörtént. — Ha ez a pártforrongás komoly gondot okoz magának, talán segítségére lehetek valamiben. Mihelyt a miniszter látta, hogy Olga segítségére akar lenni, fordított a taktikán és úgy tett, mintha a segítség nem lenne fontos és mintha nem is lenne rá szüksége. — Hogy segítségemre lehet-e ? Oh, hiszen majd csak megbirkózom vele egyedül is. Talán tud valami érdekeset ? — Az mént azt mondta, hogy Ordas komoly ellenfél, aki holnap talán szenzációkkal áll a ház elé. Erős fegyver lenne-e a maga kezében, ha még ma megismerné Ordas beszédének a tartalmát ? A miniszter elfelejtkezett arról, hogy fegyelmeznie kell magát s nem szabad nagy jelentőséget adni annak, amit Olga mond. De e szavak hallatára nem tudta tovább is szintelni az anyha flegmát. Egész testével Olga felé fordult és csodálkozó hangon kérdezte : — Meg tudná szerezni beszédének a tartalmát ? Hogyan értsem ezt ? — Akarja, vagy nem akarja ? — Akarom. De hogyan juthat maga az ő beszédéhez vagy jegyzeteihez ? Erről ne beszéljünk. Lehetséges, hogy valamikor ezt is megmondom. Hol lesz ma este ? — A pártkörben. — Oda nem mehetek, mert elárulnám magamat. Este hat órakor legyen nálam a szolgája. Ezzel elküldöm magának az Ordas hónapi beszédjét. — Szinte hihetetlenenk látszik. — Én megvalósítom a hihetetlent. Most pedig beszéljünk másról. Mondja exczellencz, számíthat-e sikerre a harcz, melyet Ordasék indítottak a nemzeti kultúra jelszava alatt ? — Bizonyos, hogy jól választották meg a pontot, ahonnan ránk támadhatnak. A jelszó nagyon népszerű és könnyű köréje csoportosítani az országot. A kormány elvben nem is zárkózik el a követelések teljesítése elől, de terrorizálni nem hagyhatja magát. A nemzeti kultúrát mi is akarjuk, meg is csináljuk, de nem engedhetjük meg, hogy ezt a kérdést az ellenzék lefoglalja magának és azt teljesen a maga pártczéljaira aknázza ki. . — És ha mégsem térhetnek ki a programul megvalósítása elől? — Akkor a mi dolgunk lesz olyan formulát találni, hogy a programra megvalósítása ne lássák az ő győzelmüknek. — Van egy eszmém — És pedig ... a — Ezeknek az embereknek bizonyosan van valami kész tervük a kulturprogramm gyakorlati keresztülvitelére. Ezt csak sejtem, de határozottan nem tudom. Ennek a Zukkernek a felbukkanása sejteti ezt velem. Az én propozícióm az lenne, hogy a kormány nem az ő terveiket, hanem más valakiét valósítsa meg. És ha már jut is nekik valami az erkölcsi sikerből, az anyagi haszonból ne jusson nekik semmi. — Az ötlet nem rossz, igazán nem rossz. Megjegyzem magamnak. De hol vegyünk hamarjában egy tetszetős tervet, amelylyel az övéket kiszorítsuk. Nem ismeri az ő tervüket? — Nem. De ha muszáj, megszerzem valahogyan. — Ez jó lenne, próbálja meg. És ha megszerezte, változtathatunk rajta egyet s mást, hogy védve legyünk a lopás vádja ellen. Olga meg volt elégedve magával. Sikerült elérnie, hogy a miniszter számára politikai szükséggé tette azt, a mi voltaképpen csak Olga magánérdeke volt. El volt készülve arra, hogy ő kéri a minisztert egy kulturterv elfogadására s most elérte azt, hogy a miniszter kér ő tőle ilyen tervet. (Folyt. köv.) AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1938. augusztus 11. FjmrktnM GajAri Ödön. Kiadóbizottság: Asii Béla, GajAry István, Kóbor Tamás. Felelte szerkesztő: dr. Bagyó János. Laptulajdonos: AZ Iwsta RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.